Überhang

Uhh. Hol is kezdjem. Kezdjük valami könnyedebb témával, valami chillesítőssel. Volt egy Batyus Bál jellegű albérlet avatós és búcsúparti is. Gondoltuk feldobunk egy albinyitó eseményt, én pedig kértem pár mászós és nem mászós, táncos és nem táncos ismerőst, hogy jöjjenek még el utoljára belecsapni a tenyerembe. Nem dőlt meg a 70fős házibuli rekord, de a 40 fős létszám is elég szép.

sármosba

Serényi Balázsba

Bubb és a savanyú szőlőbe harapott Bajszos

A jó öreg Martincsák Petya

Úristen Kalmár Sára 18 éves!!! Ezt is megértük.
(14 volt mikor az első házibulimba betipogott...:'D)

Kucseláta, Gabi, Enci

Bodó képviseli a Jerőt

A hosszú záridő ifjai

Nagyfalasok... Molnár Dave és Szíj Peti

Peti, Soma, Balázs

Ami matematikus barátunk

Karolina és Flóra, a táncos delegáció :D

Nincs már kronológia ezen a blogon, de azért egy két dolgot leírok visszamenően. Talán csak azért, hogy én se felejtsem el.

Az innsbrucki mászás után letettem a lantot, hellyel közzel 3-4 hét tanulás várt rám az államvizsgáig. Ezt persze megszakította Tóta Ádám barátom esküvője, és a DAC versenyszervezés is. Nincs nehezebb dolog ha van időd, mint hogy letedd a segged. Reggeltől- Estig, látástól vakulásig. Sok stressz, növekvő csikkek és elfogyó kávés zacskók mutatják az idő múlását. Egy idő után már csak azért akarod idejében letenni a segged, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalás, hogy érezhesd te mindent megtettél. Barátnőm elrepülésével az utolsó kapocs is elszakadt, ami egy kis tanulásból való kiszakadást jelenthetett, nem volt már más külső horgony - de azt hiszem ez így a helyénvaló. Egyszer Robi mondta, hogy a nyílvesszőt sem tudod kilőni ha a húr nincs megfeszítve.
Magamon is éreztem a nyomás érdekes kombinációit. Először a bűntudatot, ha nem ülsz le, aztán a kidolgozások metódusának megkérdőjelezései, a kételyek - mikor már átlátod a mennyiséget, hogy a végére érhetsz-e ennek, a megcsömörlés hogy már hetek óta nem csinálsz mást - de ez a rászikkadás az ami a legnagyobb segítség ahhoz hogy "zökkenőmentesen" túl legyél rajta. Mert én nagyon le akartam már tudni, el akartam vágni ezt az utolsó köldökzsinórt ami ide kötött. Sok mindent lezár ez nekem. 6 évet, jó sok barátot és barátnőt a hátam mögött, több mint 10 albérletet vagy kollégiumot, a megannyi új embert akiket megismertem, sok szép helyet, sok szikkadt félbemaradt projektet és a hallgatói jogviszonyomat, diák korszakom végét. Ekkor már világossá vált számomra, hogy most fogok teret adni annak a vágynak amit az "ég a talpam alatt a föld" érzés generál itthon már jó ideje. Hogy mennem kell; külföldre.

Persze az eredeti terv inkább sziklás világba vezetett volna, de úgy voltam vele - hogy mindig is érdekelt észak és ha van olyan személy aki miatt megéri egy sík országba költözni, akkor lépni kell és nem fontolgatni a döntést. Nem gondolod át túl sokszor, csak mérlegelsz. Hallgatsz arra, amit belül hallasz...

Augusztustól Dániába költözöm, Koppenhágába. Nehéz mérlegelni nagyon mi mindent, hagysz itt - nehéz összeszedni a megannyi fontos(nak tűnő) személyt. És nehéz összeszedni azt a maroknyi valóban fontosat is. Most leginkább új lakótársaimat, Dede Lacit és tesóját siratom - milyen érdekes az élet, hogy így hozta a dolgokat. 3 hónapot éltem itt a körúton és most újra tovább libbenek. Előttem is volt valami és utánam is lesz. De ez a változás akkor is furcsa, megélni átélni. A menekült családok élete is sokszor eszembe jut, milyen lehet egy porig rombolt múltat otthagyni, egy helyet ahol felnőttél - és elmenni valahová, aminek nem ismered a kultúráját, nyelvét, embereit - csak remélsz valami jobbat. Nekem van választásom, nekik nem sok volt. Mennyi félelem és remény kell ahhoz, hogy úszni se tudva átcsónakázz a tengeren. Ha új élethelyzet előtt állsz, menni készülsz egy országba aminek nem ismered az anyanyelvét, sem az embereket, ha magad mögött hagyod a biztos anyaföldedet; elkezded más szemmel is nézni a világot. Sokkal toleránsabb leszel. Talán mert magadnak is csak jót kívánnál, jót szeretnél másnak is.

A tökéletesen biztonságos világodban, ahol kényelmes fotelben ülve nézhetsz ki a fejedből, a megszokott mókuskerékből életed részeként folyik a számládra a pénz, onnan nagyon nehéz megítélni a sanyarú emberek sorsát. Nagyon magas ló ez, ezen emberek életéhez képest - vigyázni kell az ítélkezéssel. Az ítélkezés nem feltétlen rossz dolog, ha valaki tudja a döntésének magyarázatát, ha ez végiggondolt, magad számára is meg tudod érvelni mit miért ítélsz így vagy úgy el. De ezt a kérdést nagyon nehéz megítélni, túl sok benne az egymással szembe menő logikai és érzelmi érv. Itt még óvatosabban kell talán bánni a szavakkal.

Próbálom lezárni a mögöttem lévő időszakot, elvarrni az elvarratlan szálakat és megalapozni dolgokat az előttem álló időszakhoz. Sok ambivalens érzés, amivel nem tudok mit kezdeni.

Ádámék Szolnoki esküvőjére visszakanyarodva kicsit, volt még egy mászós vonatkozása a dolognak, Árpi öccse Előd volt a fényképész és egy pár képet azért meg is osztanék. Mert szép, mert jó mert reklám Elődnek és mert Ők azok! Esztit és Ádámot már jó ideje ismerem, Ádám volt többek közt az első stoppolásaimhoz az útitárs, illetve a 2011-es kollégiumból kiszökésem során is Ő adott fedelet a fejem fölé a Csepeli albérletében. Talán Ádám volt az első, aki megértette velem több ízben is, hogy milyen amikor számítani lehet valakire az életben.

megy ez segítség nélkül is

elmaradhatatlan egykezesek

BHSK egyenpulcsik átadása

Visnove egy szlovák mászóhely szinte már a Cseh határon Zsolna felett. Csízi mászás, nekem a mászás újraélesztése a nagy pihi után a cél. Fasza nyári mászóhely, 3-4óra kocsikázásra Pesttől, bitang barlang, kanáthajlás rengeteg végig fix köztesekkel. A barlangban 7a+ -tól 9a -ig mennek utak leginkább a hardcore tartományban, de van még függőleges szektor sok 7b/7c úttal. Nem annyira szlovákos a nittelés, ellenben sok vésett/ragasztott fogás. Így tudnám jellemezni. Welness mászós hely, kb 10perc a séta a kocsitól. Íme pár kép:

Héé Lackó!

Július 18.-a meghozta számomra az év első és egyben utolsó Kis-Gerijét. Meg szerettem volna sasolni a Gábor által idén feltámasztott Massive Attack (holnap májatok...) rövid utacskát. Most valami 7c fokozatot mondogatnak rá, ami szerintem valid is. A melegre való tekintettek inkább kutyázás ment az utakban és a földön is - azt leszámítva hogy az Innsbruckban kigyúródott Fidy erősbe van. Nem sokakat láttam alulról beszerelni a Legyintgetőt, én legalábbis most biztosan nem lennék rá képes. :)