"Egy teli asztal mellett nem fogok elsétálni"

Hamarosan képes beszámoló következik az Innsbrucki kiruccanásról. ;-)

A Poszt júni 31. én fog érkezni. Egy perccel sem korábban késöbbön, előbbön.

Tardosi fiúk

Az egyetemista emlékeimet idézte vissza Pünkösd hosszú hétvégéje.
Tardoson voltunk szombaton és hétfőn.

Tardosi fiú, merre visz az utad...

Réka örül, Miskó kakaós tejjel

virág

beporzás

Fecóék házi lekvárja

Kutya

Kutya

Bográcsozás, gyerekek

Ében

Fecó szemléli a tájat

Szombaton Miskó és Tóth Robi, Réka és én mentünk ki. A kötelező figurákon kívül az Aranyesőbe néztünk bele. Én nagyjából emlékeztem a bétára, de át kellett néznem.

Olyan volt ez, mint ha egy zeneszámnak csak a dallamára emlékeznél, vagy inkább arra a nyárra, amikor sláger volt. De most kiviláglott a múlt ködéből; a mozdulatoknak nem csak az emléke, de a pontos kivitelezése is feltolult bennem.

Aznap egyikünknek sem lett meg egyben.

Vasárnap este jött egy kis zápor, hozott egy kis lehűlést, de szerencsére a hétfőt nem érte el.
Fecóval mentünk ki, én tatáig vonattal, ott vett fel kocsival. A tatai vasútállomásról eltűnt a pénztár, egy sárga jegyautomata van helyette, ami nem fogad el kártyát. Egyéb vonatkozásban a MÁV változatlan.
Meglett az Aranyeső egyben, felmotiváltam Fecót is, ő összerakta felsővel.

Megnéztük a Nagyfal legjobboldali útját, a Jégmadártól jobbra megy egy kb 5 méteres táblán, rettenet, kaller szerint 8-as! Ez már nem ment egyben, összerakni is alig sikerült. Az út mentségére legyen mondva, már meleg volt és fáradt voltam.

Képek innen onnan, de inkább el innen

A blog alszik egy kicsit, de nem örökké! Számomra úgy ám blokk az elmúlt év nem a mászásról szól, sok fontosabb dolog jött most képbe. Az elmúlt hetek a tanulás jegyében teltek, és az elkövetkező hónap is nagyjából erről fog szólni, amit egy pár napos Ausztriába látogatás fog csak megszakítani. Volt pár Öreg-lyuk, volt egy Tardosbánya és Kis-Sváb hegyi mászás, de semmi jelentősebb megmászás nélkül - úgyhogy ezeket most nem igen részletezném. Általában vagy projektelek vagy újramászom a régen már mászott könnyebb utakat, mert ezekre van most idő, a nehezebbek pedig sok projektelésbe kerülnének és sajnos nincs most elég alkalmam kijárni. Az elmúlt hetek eseményei nagyon félig meddig tudatosan változatosra lettek összeállítva. Megnyertem a Gi tavaszi mászóversenyét, volt terepfutás, átköltözés új albérletbe, elkezdtem egy internet nélküli életmódot, elkezdtem a nagyjából hús nélküli életet, próbáltam fokozottabban figyelni a barátokkal való kapcsolattartásra - ez az egyik legfontosabb dolog ebben a korban. Észrevétlenül szét csúsznak a kapcsolatok, elmennek egymás mellett az emberek. Megpróbáltam nagyon sokat lenni önmagammal egyedül. Ez fontos ha ki akarod találni - milyen irányba menjen tovább az életed anélkül hogy mások jelentősen befolyásolnának. Középiskolás osztálytársakkal elkezdtünk egy hagyományt, minden évben csekkolni fogunk egy európai nagyvárost, jelszó:pihenés, hangulat, buli. Az első áldozat Barcelona lett. Ja igen, voltam kirándulni Róka-hegyen, ami számomra az elmúlt évek legkellemesebb csalódása volt. Sok út, sok helyen poén a kő. Elmentem biztosítani a Bigwall Magyar Kupa döntőjébe, kíváncsi voltam a jelenlegi köteles verseny színvonalára és a mezőnyre is. Legnagyobb jelenlegi akcióm a Törpe Támogató Verseny, amit a zsombói verseny megrendezésével összekötve lenne a legjobb megvalósítani... de az emberek ugye mindig az emberek. Munkám végéhez közeledem a kormány és ülésfűtések világában, és olyan sok mindent már nem hiszem hogy adni fog nekem a főváros. Pár hónapot maradok még az országban. Volt itt Tóta Ádám legénybúcsú is, amit sikerült jól megszervezni, ilyen könnyedén még sosem szerveződött esemény a kezem alatt. Látszik, ha az emberek tenni szeretnének valamiért az mindig képes olajozottan menni, de a legénybúcsúról remélem majd egy kis képes összefoglaló is születni tud. 

De beszéljenek a képek. Próbálom az elmúlt időszak kompromittáló képeit nem feltölteni, dehát azok nélkül csak elég kevés marad a tarsolyomban. 

Több mint 10 éves barátságok

Bármilyen elcsépelt, ez mindig szép.

Barcelonaban a csapat a Cabul Party Hostel előtt

plázs

mindig kell egy La Rambla fotó

Böröcz és Robi

napi strand + bigi before bigi after

Dodoval a Magyar Kupán

Gi tavaszi amatőr verseny

Biztosítoka a Bigwall döntőben

mega goa buli

ismerkedés a Kodály Körönddel az Andrássy úton 

Denevértámadások a boulderezés közben

Költözésem a Teréz körútra (kösz Sanyi és Buddha)

Róka-hegyi kirándulások, az évtized legkellemesebb csalódása

Róka-formák

Barabás Gabo és a Magyar Kupa 3. helyezés...

évek óta nem látott tardosi parkoló

Bézöl, Rudiék és Serényi Úr

Az árnyékban Derék Laci épp flasheli a Retket.

Fürtös Gyöngyike

Áron kollégánk battáról 

Ritkán látott figura mostanában errefelé: Pulinka Zsolti személyesen

készülés a visszafutásra

emberbe, példányba

Rockyba

Zergevadászba

Túra Kemencén, Tóta Ádám legénybúcsúja erről képek majd később

Így nézek ki Anya!

Nyárindító céges Aloha parti

De rég' volt már

... hogy írásommal illettem ezen neves blog oldalait. Be kell valljam olvasni sem nagyon olvastam mostanában, pedig az élet nem állt meg, sőt.

Kinek-kinek a saját medrében halad az élete, mászása, az enyém most csendesen csörgedezik, sok a suli, februártól tanársegéd vagyok a BME Algebra tanszékén és mellette próbálom befejezni a doktorimat.

De most azért írok, mert mégis volt egy kis fodrozódás mászásom szélcsendes vizein:
Massive Attack (holnap májatok...)

Ebbe az útba először 2011-ben mentem bele! Már akkor megragadott az út szépsége. Igen, szépsége. Ha az ember elvonatkoztat attól, hogy 8+ van az út neve mellett a kalauzban, akkor nagyon is élvezetes valójában. Rövid, boulderes, testerős, nem egy campus board. A felfedezés igazi öröme járt át, amikor összeraktam ezt az utat, aminek az eredménye egy régen tapasztalt érzés: a jól megérdemelt standakasztás.
Szerintem egy 7A+ boulder-t megér, szerintem 7c.

Mondanám, hogy évekig projekteltem, hogy évekig csiszolgattam a bétámat, mint Nalle a Lappnor-t, de átlag évi egy próbát dobtam rá.
Ami azt illeti most is csak azért lehetett meg, mert találtam olyan mászópartnert, aki hajlandó volt szopni velem az úton. Ez a dícsért Gyorgyevics Lórántot illeti. Két hete és ma nagyon motiváltan ostromoltuk az utat.

Ugyancsak két hete volt szerencsém megismerni Gáts Bence közös képviselő urat, akinek általában sok érdekes mondani valója van az életről a Geribe tartó kocsiutakon.

Talán pont azért vetettem szemet erre az útra, mert senki más nem. Dehát ilyen vagyok, nem a 8a ticklist-em gyarapítása volt a cél akkor, amikor ennek az útnak a negyedik ismétlésére vállalkoztam. (Bubb Feri, Ágh István és SimonB után)

Kis lépés ez Gerecsének, de óriási lépés Nekem.

Bár az út első megmászásáról ellentmondó információkat hallottam, úgy tudom, hogy Áron nyitotta és Feri mászta még 7a+ -ért. Utána kitörhetett belőle egy s más, Pistike 7b-re adta, de szerintem csak nem mert többet adni rá. SimonB elmondta hogy ő milyen bétával rakta össze, de nem írta fel 8a-ra (lehet hogy csak toprope lett meg neki?).

UPDATE: Vajóczki (Buddha) Gábor nemsokkal rá, aznap megmászta az utat.

Nem a mai mászáshoz kapcsolódik, de minden szava arany az alábbi Adam Ondra interjúnak:

http://emontana.cz/adam-ondra-interview/

Néhány kép a mai napról:

entellektüel-jatt

IKEA-s beszereléséknél

indul a kutyatás

öröm a standakasztás után

kutyába

Horváth Gabi feltekert

És az elmúlt hetekből:

Év mászása(i) díjátadó (ápr 4.)

Szíj Peti az Kain-ban Várgesztesen (ápr 8.)

Hideg van még Gerecsében (ápr 17.)

várgesztesi esőfelhők (ápr 23.)

várgesztesi napsütések (ápr 23.)

várgesztesi kacsa (ápr 23.)