Izer Bálintnak hívnak és ezt itt a Jackass

lehetne a hétvége címe. Nincs rá jobb összefoglaló hány féleképpen jött a közelembe a kaszás, hány féleképpen simogatott meg az elmúlás szelével, hány féleképpen gondolkodtatott el, hová tartok, mit szeretnék, értékelem-e azt ahogy és akik körül élek. Jött egy kis figyelmeztetés odafentről, vagyis inkább azt írom odabentről.

Hetekkel ezelőtt fogalmazódott meg a siker csapat a sítúrára, mellyel egy tavalyi elhatározás végére tettem pontot. A Großvenedigerrel az első hegyi tapasztalat, a Gyömbér – Chopok sítúrával az első túrasí trip esett el. Zita, Áron, Robi. Péntek délután már Nagymaros felé a 9 életemből egyet elengedtem az úton. Nagymaroson kezdődtek az anomáliák mint kiderült sícipőm inkább 48-as mint hetes és egyik kötésre sem megy rá. Egyik lécre se! Mert hogy sok volt, már lassan az összes nagymarosi túrasíszerelmes izzítva lett, de nekem csak nem került kötés a lábamra. A végén  a többiek már megalváson és másnapi felmeneten gondolkodtak, de én a hét elején elképzeltem ahogy felfelé fogok menni a fejlámpa fénye nélkül éjszaka egy fehér tájon, ahová csak a hold világít.

A legjobb léc - cipő kombinációt választva egy két-három számmal kisebb cipővel indultam útnak, végre egy kis aktív pihenés... de jó is az. : )

Éjfél után értünk ki, első sítúrázásom ever a felmenetet a Stefanika házhoz nem tudom részletezni. Gyönyörű volt, ha címet kéne adnom ennek a résznek ez lenne: Szerelem a kolera idején.

A viccet félre téve fél 4 körül érkeztünk meg és kis regeneráció után a hálószoba emeletes faágyai azonnal magukba szippantottak. Lefekvés előtt hallottam Robi egy kósza mondatát, ’reggel hatkor indulunk tovább’ – de szerencsére nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget és az „ez egy hülye” nyugodt kijelentésével  fordultam a fejemben a lehetséges lehetetlenek végtelensége felé.

Hála mindenkinek a szettekért; legfőképp Zitának!

Reggel 10körül keltünk, csak lent konstatáltam mennyien vannak. Bytheway a menedékházra egy szavunk se lehet, a szobában szinte melegebb volt mint némelyik pesti albérlet ahol az utóbbi időben jártam, fingerboard a folyosón. 

menet a Gyömbérre az Alacsony Tátra legmagasabb pontjára: 2043m

Mögöttünk a Stefanika ház (1740m)

 A pillanat amikor megtalálod az elbújt Giant bart

A felfelé úton már jöttek a regék hogy fent cidri van és szelecske, de Gyömbérről – Chopokra tartó átmenet valóban nem volt egy sétagalopp. -100km/h szelek, nem is beszélve arról hogy az átmenet során elszakadt a fókabőröm elején a gumidarab ami a síléc elejéhez fogja. „A korábbi Bálint megmentette a későbbit” ahogy Robi fogalmazott, amikor bedobtam táskámba induláskor a duct tapet mondván: ez még jól jöhet. A szél jól lefújta a havat a gerincről, sok helyen elég technikás lett így a jeges köves terep.

technikásabb terep

Ha a kálvária még nem lett volna elég, egy jó fekete pályával kezdődött a Chopoki leút, amiről a szél azért rendesen lefújta a havat. Mivel szombat sötétedés után fejlámpával csúsztunk le Chopokról és nem vágtam hogy itt mi fán terem a ratrakolás, ez csak az első ratkarokat felhuzó kábelben eséskor derült ki – Áron és Robi után. A több kábelben esés közül a legemlékezetesebb talán 50körüli tempónál történt meg, a semmiből mellkasom előtt átfutó kábeltől csak a botom mentett meg, ami a tempótól és a becsapódástól U alakúra deformálódott. Nem tudtam sírjak vagy nevessek, itt már nagyon látszott a Karma lesz az aki gecizik velem.

Másnap mint megtudtuk szombaton egy öt-nyolc méter magasságú lavina ment le a völgybe, ahol mi egy fél nappal korábban feljöttünk, és hiába a pieps, meg a szlovákok ketteske lavinaelőrejelzései – könnyebb megdögölni mint gondolnánk. Nemrég egy bölcs emberrel társalogtunk az egyik kedvenc késélen táncoló témájával, kell-e tisztelni valakit csak mert idős? Jobbára nálam okosabb emberek mondták amiben hiszek is, ’a kor önmagában nem érdem’. Barátom áhítattal tudott mesélni arról mennyire csodálatos az is ha csak kicsit és mennyire csodálatos ha sokat vagy itt. Mennyire csodálatos mennyit adhatsz az embereknek, mennyi különböző módon lehetsz része a korforgások végtelenségének. „Mennyire nem egyszerű feladat egyben tartani egy testet ennyi idős korodig – ez igenis tiszteletre méltó!” – mondta nekem.

Bár látásmódomat nem változtatja meg,
azért mégis megkapod az emlékeztetőt.
Az óra ketyeg a kérdés:

Mit adsz az embereknek?

Innsbruck - Világbajnokság 2018 - elemzés a színfalak mögött

Az előző 2016-os párizsi összefoglalóm óta eltelt két év, lássuk hát hogyan alakultak akkor spekulációim, és milyen fordulatokat tartogatott számunkra az utóbbi két évben a sportmászás. Mielőtt részletesebben belemennénk, had említsem meg, hogy a világbajnokság hetének szombatján volt szerencsém szakkommentátorként részt venni Pintér László mellett az EuroSport2-n. Óriási megtiszteltetés ez számomra és egyben ez egy kis magyar sporttörténeti mérföldkő is. Sosem vetítettek még le Magyar televízióban élő közvetítést a falmászás világából, Pintér Lacié ezen út kitaposásának főként az érdeme, de remélem ehhez a történelmi pillanathoz egy kicsit én is tudtam hozzátenni a 3 órán keresztül tartó élő közvetítéssel, a női középdöntő 26 versenyzőjéről.

not that bad

Selejtező falak, beszarsz gatyába kategória

Mit történt az elmúlt két évben?

Elitváltás nem történt, a Japánok jönnek fel mint a talajvíz, reptéren gyakran készül válogatott csoportkép, amin úgy néznek ki mint egy gimis osztály és nem csak az Ifi válogatott, van hogy 15-20 versenyzővel vágnak neki egy világkupának és ezen versenyzők nagy része a középdöntőbe be is fogja magát verekedni.

9.a osztály

A versenyzési style továbbra is az elemes utak irányának kedvez, a médiában eladható, a közönség és nézettségi igényeket kielégítő már-már cirkuszi elemeket megszégyenítő lábbal előre mászás történik; no-hand az áthajlásban, dupla-dynók a Top-nál. Itt kérem könyörtelen kifingatás zajlik, amikor Gisholfi nem jut be a döntőbe és Adam Ondra 17. lesz boulderban... de ne rohanjunk ennyire előre!
Lead:
A két nap alatt kell a versenyzőknek teljesíteni kétszer 6 percnyi lehetőséget a selejtező falon, a szerencsébbeknek a középdöntőben, az anyaszomorítóaknak a döntőben is! Idei érdekességek avagy 'engem hanyatt baszott kategória', de kiesett Mina Markovic (kiöregedési faktormagasodási határhajlandóság?) férfiaknál az általam várt Tomoa Narasaki nem jutott el a döntőig (wtf?), de testvére azért képviselte a klánt, Sean Baley amerikából is nagy várományos volt a szememben, illetve a dobogóra várt Stefano Gisholfitól (sose tudod hogy kell leírni ezt a nevet..) is hamar el kellett búcsúzni.
Iszonyatos sárdobálózás kezdődött a közösségi médiában, hirtelen az útépítőket savazzák minden irányból. Igen történt is sajnos megbocsáthatatlan hiba, egy BD logót túl közel szereltek fel a falra , amihez aztán Sean McColl és Romain Degrandes lábbal hozzáértek, utólag ki is lettek zárva, habár a mászásuk alapján mindketten középdöntősek lehettek volna. Sajnos megtörtént a középdöntőben hogy 5-6 ember is ugyanazt az eredményt érte el, annál pedig nincs rosszabb amikor a későbbiekben az idő dönt a versenyzők között holtverseny esetén. (Idén az az új szabály lépett életbe, hogy a döntőben már csak a döntő út teljesítménye számít, ha topnál holtverseny alakul ki, az idő lesz a döntő.) "Az idei szabály az volt, hogy ahol 2 csoportra van osztva a selejtező, ott annak az eredménye a későbbiekben nem számít, de a középdöntőé már igen. Csak a lányoknál ott is és a döntőben is több top volt" by Tamáska

Lead 2018: janja, jessica, kim

Így esett meg, hogy Janja Garnbret aki a két selejtező utat is Topra mászta, a középdöntőt is Topra mászta és a döntőt is Toppra mászta - nem lett világbajnok, mert az osztrák Jessica Pilz 10 másodperccel előbb ért az utolsó fogáshoz mint Janja. És ha ez még nem lenne elég, az osztrák zselézett hajú, a vörös bögöly ugyanaddig mászott a döntőben mint Ondra, de az idő és a középdöntőben is bytheway erősebb lett így Jakob Schubert lett a világbajnok a fiúknál. Kettős győzelem Innsbruckban az Osztrákoknak!

Nem csak sí-nemzet ez már biztos!

vörös bögöly

Harmadik helyezett a 2014-es spanyolországi világbajnokságot megnyert Jain Kim lett, aki az elmúlt egy két évben hullámzó teljesítménnyel mászott, de idén nagyon magabiztos és a tőle már megszokott végtelen szépséggel gyűrte le a métereket hol kecsességgel, hol kandúrsággal.

szomorú búcsú - Romain Desgranges

Férfiak között is kiélezett harc ment.

Mint már említettem Romain és Sean McColl nagy esélyesek elestek a középdöntőtől. Az egyik legizgalmasabb pont számomra az öreg Jorg Verhoeven mászása volt, ő már évek óta felhagyott a rendszeres versenyzéssel, mostanában barátnőjével motivált nagyfalakat csűrnek, illetve ő is a fejébe vette a 9b nehézséget mint a 2010-es évek új magic numberét. Azért Jorg formája nem lehet rossz, ha egy mozdulattal tovább tud mászni, döntős - így most 11. helyezett.

reménytelen vagy lehetséges?

"német labor"

Lead második hely

Combined  2018

Ondra nem mászott túl erőset a középdöntőben, ott esett ki ahol hatod magával társai, Domen Skofic jutott be elsőként a fináléba. Személy szerint nagy szurkolója vagyok Domennek, egyrészt az a munka amit a versenymászásba tesznek belőlem abszolút respektet vált ki, más felől kétszer is volt már világbajnokságon 4. helyezett, szerintem neki megérdemelt lett volna lassan egy dobogó, de végül is az 5. hely "sem rossz". Schubert ugyanazzal a mászással mint Ondra de jobb középdöntővel világbajnok lett, másodszor 2009-óta. Harmadik helyezett a kutyapontokat gyűjtögető Alex Megos, kevésbé szép/ámbár hatékony mászásával-csak karból lógásaival-néhafalra-lépegetésével csak-csak felküzdötte magát a pódiumra, ahhoz képest hogy tavaly volt az első világkupája nem rossz eredmény ez a gyors adaptáció, dübörög a német gazdaság jól mennek a laborok!

There are no secrets to success. It is the result of preparation, hard work, and learning from failures.

Boulder:

"A női boulder selejtező 10 órakor startolt 18 fokban és meglehetősen párás időben. Majdnem 16órakor ért véget, amikor is árnyékban 27 fok volt. A probléma az volt, hogy a falnak egy része néhány órán keresztül folyamatosan napon volt. Ehhez még hozzájön a 61 csapkodó kéz és zia a fogásokon néhány százszor pár óra alatt. Érthető hát miért nem mászott szinte senki egy vagy két mozdulatnál többet az utolsó órában!

A hibából tanulva másnap egy órával előrébb hozták a férfiak kezdését, a selejtező indulási sorrendje a világkupán a következő volt: „Az első 23 induló a világranglista szerinti sorrendben megy, a maradék 53 random sorsolás alapján. Itt kapott helyet Ondra is 56-os rajtszámmal, ami azt jelentette kettőkor fog mászni, néhol a napon.”

Margo Hajas

Klaus Isele a Reel Rock 13-ból ismerős lehet.., ha kell az
ujjainál fogva hozza Ondrát a földön, ha kell legrafitizi az alkarod :)

Miho Nonaka

Alexey Rubtsov 2009-ben kb kb.3 év mászás után lett világbajnok.

Kai Harada - 2018 új boulder világbajnoka

Mi ez a mozdulat fjater?!:Đ

Ma valahogy Kai Harada jobban mgszikkadt mint a többi honfitárs, Jongwon Chon elhozta a második helyet Dél-Koreának, míg a harmadik az idén már világkupát nyert Gregor Vezonik.
Csajoknál Janja egyértelmű világbajnok, talán csak Akiyo Noguchi tudta vele tartani a lépést. Meglepetésemre a robotüzemmódban mászó Stasa Gejo elhozta a harmadik helyet, ér fejet hajtani a csaj előtt. Ha közeli felvételt látsz róla érdemes ráfókuszálni a szemére, hogy ég benne a tűz. Nem mellesleg azt is érdemes megemlíteni, ha lenne ilyen kategória akkor a legjobb edzőnek járó díjat Gorazd Hren megpályázhatná. Amikor nyáron bétád adott egy szlovániai projektemre, (esett le nemrég), mászatta azt az utat Stasa-val, akkor említette meg hogy a Szerb leányzó is a Szlovén edzőket (őt) választotta, mivel szerbiában nincs mély hagyománya a világszínvonalú versenymászásnak. Gorazd keze alatt nőtt fel Janja is kis korától, most két padavanja áll csajoknál a dobogón, de nem kell felsorolnom a szlovén híres neveket. Kruder, Skofic a harmadik boulderben Gregor Vezonik szintén szlovén, egyike a nem ázsiai a döntősöknek. (nem volt sok)

„If there would have been two zones on each boulder it would have been more fair and also both the climbers as well as the spectators would have enjoyed the qualification more.

There are no secrets to success. It is the result of preparation, hard work, and learning from failures.”

A Japánok és 2020

A Japánokról elterjedt, hogy több mint 200 mászótermük van Tokióban és ha a a világkupa futamokon ismert fogásmárkák közül kijön egy új széria, az egy hónapon belül berendelve ott hever a legtöbb mászóteremben becsomagolva. De vajon csak ezért ilyen kiemelkedően jók a Japánok? Sokszor megy a haverok között is a spekuláció ezen a nemzetek szintjén is kiemelkedőnek számító ország, hogy fejlődött fel ennyire? Köteles mászóik fele bejut a középdöntőbe is, boulder szinten pedig szinte minden világkupán van egy két garantált dobogós. Amikor megnéztem az Ázsia bajnokságot színvonalasabbnak érződött mint egy világkupa, a mezőny pedig jóval mokkóbb volt.

Tomoa Narasaki

Kai Harada

Combined: két európai négy ázsiaival szemben

Miho Nonaka - három aranyesély is benne
volt a levegőben, sajnos egy sem lett ezúttal

Alphaville

no-hand.áthajlás.világbajnokság.ondra

Kokoro Fujii is folyamatosan veszélyezteti a dobogót

@lesfreresmawemofficiel instán. Érdemes,
  boulderban beteg, gyorsban rekorder volt. 

Sok sziklán mászott év után is, sok versenyzéssel töltött év után is, a legtöbb mászótársammal is csak maximum spekulálni tudunk. Nem ritka, hogy egy kiemelkedő sportolója lesz egy országnak, vagy hosszú évek alatt megszokod hogy a Jamaicai versenyző ott áll a dobogón. De hogy tarolhat egy nemzet "szinte" a semmiből ekkorát, alig pár év leforgása alatt? Ez jelenleg mindenki számára rejtély.

Egy japánt már megjárt -és a go révén velük gyakrabban kokettáló - barátom Markó szerint, részben kulturális okai vannak (is lehetnek) ezen sikereknek, ami ha igaz nagy érvágás más nemzetek versenyzőinek. Mi a mászás, ha nem a részletek kifinomításának sportja: Nyilván minél mélyebbre megyünk bármilyen sportágban észrevesszük, hogy a fejlődés nem egysíkú, egyre és egyre több dolog kell hozzá hogy az ember magasabb és magasabb szintre eljuthasson. A mászásra talán ez most hatványozottan, bocsánat a köbre emelve igaz. 

Gyakorlatilag három sportág csinnyát-binnyát kell elsajátítanod ahhoz, hogy az olimpiára kijuthass, a köteles lead mászás, a boulder és a gyorsasági mászás mind-mind mély gyökerekhez és múlthoz nyúlik vissza, igazán fanatikus edzésorientált életmódot kíván meg a sportolótól. A mászás, ami eddig is a végtelen részlet kifinomításának a sportja, hajlékonyságtól az állóképességen át, a maxerő, robbanékonyság, ugrás, parkour style... de gondoljunk csak bele a plafontól a befelé dőlő slab falakig, ma már bármi kihívás lehet a versenyzők előtt. 10-15 évvel ezelőtti világkupa felvételeken még nem volt divat az egyensúlyozás a pozitív falakon, nagyon gyorsan változik a sportág és ehhez legjobban talán a japán team adaptálódott. Nagy előny ha egy olyan országban nő fel az ember, ami amúgy is óramű pontossággal működik, ahol a percre alvás és grammra étkezés nem okozhat akkora problémát egy sportolónak, mivel a hétköznapi emberek is a precizitást életvitel szerűen űzik. Gondolj bele mennyire más azon emberek felelősségérzete akik egy sikertelen állásinterjú után öngyilkosak lesznek, vagy késik 5 percet a gyorsvasút és lemond a vezérigazgató. 

Ezek persze csak spekulálások, de ha valóban kulturális alapokon is nyugodhat ez a kimagasló eredmény, akkor be kell lássuk - ez nem csak egy nyertes hullám - de a Japánok mától mindig is dübörögtetni fogják a versenymászás kapuit. Az már szerintem csak hab a tortán, hogy 2020-ban az Olimpia is Tokióban lesz, nem titkolt célom egyébként egy helyszíni tudósítás. 

A döntő színhelye

Kondíciók 

Érdekes problémák merültek fel, melyekkel nem/vagy nem igazán számoltak a versenyszervezők. A legtöbb sportágban szabályozva van egy pálya minősége, távolugrásnál, síugrásnál vagy futásnál a hátszél - próbálják a feltételeket a lehető legoptimálisabbra faragni, mindenkinek hasonló körülmények között történjék a megmérettetés. 2008-as Pekingi Olimpián olvastam, hogy a tollaslabda szám kritikus volt, külön szellőztető/klíma rendszert kellett beiktatni az ülések alá, ami a nézők lábára fújta a friss levegőt. A szellőztetést ugyanis meg kellett oldani egy több ezer férőhelyes csarnok esetében is, viszont úgy hogy a lehető legminimálisabb legyen a felkevert levegő mennyisége, a legkisebb légáramlatok ébredjenek a csarnokban, az ugyanis nagyban befolyásolhatja a tollaslabda mérkőzést. A szabály szerint annyira kevés légmozgás lehet a csarnokban, hogy teltház esetén is, egy a terem tetejéről pályára ejtett tollaslabda 30-50mm-nél nem térhet ki jobban a függőleges síkjából.

Nem minden versenyző instája zárul annyival, hogy gratulálunk mindenkinek, egész sok versenyző fejezte ki visszatetszését számos dolgot illetően, bytheway jogosan! Ha valakinek egy versenyen múlna az olimpiára kvalifikálás, képzeld el csak a felháborodást, ha éppen a déli napsütésre sorsolnak ki versenyezni. Egy szó mint száz, rengeteg spekulációt vagy edzői véleményt olvasgatva, egyre többen szeretnék a selejtezőket is zárt téren tartott versenyként felfogni, így nagyban minimalizálhatóak a külső környezetből adódó különbségek! Pár hete a kínai világkupafutam döntőjét elmosta az eső. Továbbra is pusholják a további zónák alkalmazását az amerikaiak, szerintem nagyon jó és okos a háromzónás rendszerük, talán majd jövőre.
A Boulder versenyszámok is okoztak izgalmakat, de sokak számára viszont a Combinated verseny lett a legizgalmasabb része a másfél hétig tartó versenysorozatnak. 
A Combinated versenyszám számomra legpozitívabb oldala, hogy gyorsan lezavarják. A mászóknak nincs sok pihenő idejük, bekezdik a gyorsaságival, jön négyszer négy perc boulder, egy falnézés és a 6 percnyi köteles mászás. Aki a legjobb eredményt éri el mindháromban összesítve, az nyer. Schubert berántja ezt is, kiérdemelve az évtized legjobb rajzát!

Hölgyeknél a ki más lehetne mint Janja Garnbret.
Mindenki erre gyúr. Előd barátom mindig mondta mekkora szám a futóknak az olimpia, vagy akár csak egy 5évente megrendezett emlékverseny. Már évekkel korábban kezdődik meg a tudatos készülés. Csak most látom, mint jelent ez a mi sportágunkban.