Creta - A teljesítménykényszer csapdájában

A legutóbbi Kotecniken töltött hétvége két dolgot váltott ki belőlem. Egyrészt Creta maga a prémium mászóhely, ahová minél többször vissza kell hogy menjünk - másrészt vissza kell mennem egy napra Kotecnikre, hogy befejezzem, vagy csak "fejlesztgessem" a kiszemelt 8b projektet a Tamavceket.

A kocsi gyorsan összeállt, bár Fidy semennyire sem volt motivált Kotecnikre az új helyekkel mindig meg lehet győzni - ha pedig Creta-ról van szó én ódákat tudok zengeni róla. Robi és Soma személyével vált teljessé a csapat. Az original elképzelés is egy nap Kotecnik és két nap Creta volt.

Na de hol is van ez a Creta? Creta egy Kotecniktől fél óra kocsikázásra lévő sportmászóhely, az autópálya másik oldalán 900m magasan a hegytetőn. Fekvése tökéletes tavasztól-őszig, a helyiek jó nyári helyként tartják számon, premium szürke oldott mészkő, jól nitteltség jellemzi és mivel csak egy pár éve került a köztudatba egyáltalán nincs (még) lemászva, szemben Kotecnikkel sajnos.

Ki ki a maga okán de végül egy szombat reggeli indulásban egyeztünk ki. Ez számomra 4 óra, Robi számára 2 óra alvást jelentett - így a fő cél Robi részéről már a beszálláskor megfogalmazódott: "pihentebben hazaérni mint ahogy elindultam."

Mivel Soma először volt itt, próbáltam neki a szebb utak közül ajánlani valamit. Jöttek is sorra a bemelegítős mászások, Soma levarrt másodikra egy kemény 7a-t, majd leszakadt az ég. A hideg esőcseppek szép zuhanyfüggönyt formáltak és lassan elmosták az emberek szombati mászással dédelgetett álmait. De nem úgy az enyémeket!! Végre megjött a kívánt 18fok hűvös,= lehet érdemben próbálni a Tamavceket, gondoltam - ami úgysem ázik el bármekkora is az eső. Már a beszerelés is kicsit pofonként ért, a kulcs mozdulatot 6-ból 1szer tudtam megcsinálni, ez az arány pedig kétszer ilyen jó volt pár héttel korábban a melegebb, de száraz időben!

Tamavcek a sima táblán átmenő 8b

Sajnos a következő próbám is csak megerősíteni látszott az elméletet miszerint valami bézöl van. Vagy az eső utáni magas páratartalom, vagy a Geri24 mászásának fáradtsága, vagy az azután tartott 5 napos pihenő volt túl sok, egy szó mint száz: Ez ma nem az a nap! Fájó szívvel de logikus döntés ilyenkor otthagyni a projektet, főleg úgy hogy tudom idén nyáron  már nem valószínű hogy lesz lehetőségem ide jönni, az ilyen "talán az ősz"-ökből meg általában könnyen talán a következő tavasz lesz. De nem hajt a tatár, nem sietünk sehova!

Creta-n számos terv volt a mászandó utak tekintetében, úgyhogy a hosszú általam kinézett utak listájából kiböktem találomra kettőt. Egyikbe épp Marci szerelt be, úgyhogy akkor néztem a mellette lévőt. A "Vid" nevű 7b+ -ban ha nem is keseredés de fejtörés az lett, a középső boulderre is és a stand alatt is?!

A fogáskészletét illetően lentről is látszik, hogy nem a világ legszebb útja - illetve a szépséghibán még ront egy nagyságrendet az egy méteres kötélgyűrű ami a közepén lóg, tapasztalataim alapján azon utakban szoktak ilyen menekülés/feljutást segítő eszközök lenni, amelyek nem adják olcsón magukat. A helyi "udvari bolond" szerint a tetején még valami mokkó bouldert kell lezavarni - ami be is igazolódott jó pár köztesben ücsörgött perc után. A second go sem volt éppenséggel stabil, de valahogy felordítottam magam a kritikus részeken és megakadt a stand. 7c I would say. 

. Ekkor már negyed óránként jártam az erdőt, most már meg kell, hogy említsem Kotecniki szállásadónk reggeljeit; 5euróért addig hozzák az étkeket ameddig csak bírod! Házi sonkák, házi kenyér és kis kifli, kávé, házi tej és házi joghurt; „jóból is megárt a sok” 

Creta egyik alacsonyabb szektora

fejben átrongyolok a kunszton

Mialatt Soma az Alleluja 7a/+ -al birkózott a szorgalmi időszak végi hajrákkal az alkarjában, addig én a Marci és Robi által próbált Super kih-el kezdek szemezgetni; Oldott szürke mészkő, rissz-rossz fogáskészlettel első ránézésre is, robbanékony boulderes mozdulatok tömkelege - pont amit imádok. Marciék a második akasztáson nem nagyon jutottak túl, de igazából az út nehézsége szerintem a megfelelő béta kiolvasásában rejlett. 7b+/c ért tökéletes fokozat, olyan maxerős térdletekergetős boulderezést kapsz, hogy a beszállástól a negyedik akasztásig nincs esélyem ziázni. A maxerős kezdet után függőleges kisfogásos egyensúlyozás, majd bemászás egy no-handbe és az előbb említett út kb 6C-7A boulderes befejezését megkapod az arcodba még egyszer a stand előtt.

A második próbánál sejtettem, hogy fel kell kötni a gatyát és végtelen órditásoknak hála valahogy itt is sikerült felverekednem magam a no handig. Rég éreztem ilyen feelinget, olyan érzéssel jutottam el a negyedik akasztásnál lévő kantárra, hogy azt éreztem leesek. Rá kellett pihenni hogy ki merjem húzni a kötelet.. :D
Sajnos az igazi óbégatás a stand előtt jött rám, amikor is a fenti boulderkunszt végén a repedés egy alsós fogása kitört, amikor a standakasztó fogásra nyúltam. Sosem történt megmászós próba közben velem ilyen, és úgy össze is tört kénytelen voltam kiszerelni, nem éreztem se az erőt - de inkább a motivációt a további próbákra. Sajnos nagyon bennem maradt ez a negatív érzet és az esti megnyugtató cik sem segítettek teljesen elengedni a dolgot.
Másnap Marciék lebeszéltek arról, hogy újra ezt másszam és a Cretai hátsó szektorok egyikét lestük meg, ahol 18-30m magasságig mennek utak, iszonyatosan jól kinéző oldott mészkövön.

Itt megy a Game of Thrones 30m hosszú 8b, amit Tamáska és Scharnitzky is leaprítottak már, ami mindenképp respektet érdemel, mi vekengtünk itt egy keveset – pár 7c-ben keseredtünk kicsit, majd elindultunk hazafelé annak reményében, hogy Tóth Uram is pihentebben érkezik haza mint ahogy a trippre eljött! 

Ez a tripp egy kicsit elengedés - néha hátrább kell lépned hogy hosszú távon mégis csak közeledj céljaid felé. Ez a tripp egy kicsit lezárás és újrakezdés is. Eljött ismét egy pillanat, amikor a mászás élvezetét újra kicsit meg kell tanulni, meg kell tanulni elengedni a lezárni komoly célokat, amik árnyékában már nem feltétlen élvezed azt amit papíron a legjobban kellene. Idén az edzésnaplóm egy szegmensébe felírtam magamnak az idei éves célok közé: "élvezni a mászást."
Persze nehéz meg összetett kérdés is ez, mert ha nem csak nevetgélni jársz a haverokkal a természetbe a sziklákhoz, hanem ne adj Isten komoly céljaid vannak, netán tán véres verítékkel edzel négyszer ötször hetente, dolgozol meg értük - olykor nehéz eldönteni, most élvezetből csinálok valamit vagy egy kényszer amit magamra erőltettem. Ilyenkor a dilemma pillanatában mindig eszembejut Erich Fromm egy mondata a Szeretet művészete című klasszikusból. Semmiben sem viszem sokra, ha nem fegyelmezetten csinálom; amit csak a "kellő hangulatban" tudok megcsinálni, az lehet kellemes vagy szórakoztató hobbi, de sosem leszek benne mester. 
Ez a hétvége túl lett erőltetve, a vágyaim felülkerekedtek rajtam - és megcsorbult valami abból amit igazán szeretek. Úgyhogy most lazítani fogok egy kicsit(egyik oka amiért nem készült bejegyzés). Mindig meg kell találni az egészséges határt a nem akarás és nyögés között, nehogy aztán bebarnuljon a gatya...

KisGeri 24

Marci:

Előzmény:

KisGeri24 - a verseny lényege, hogy csapatban szedjetek össze minnél több pontot 24 óra alatt, ahol a könnyebb utak kevesebb, a nehezebbek több pontot érnek.

A verseny 2017-ben került először megrendezésre, akkor is felkeltette az érdeklődésem, de amikor körbe kérdeztem ki mit tud róla, ki szervezi, ki megy rá, mindenki csak vonogatta a vállát. Így hát nem is pörögtem rá, inkább külföldre utazós trippet szerveztünk a hétvégére. Utólag derült csak ki számomra, hogy a Halfmezko team (Zsofi, Rudi, Marci, Márk) végül benevezett a versenyre. Rudit meg is kérdeztem, hogy milyen tapasztalatok voltak, ő pedig jó hangulatról, profi szervezésről és nem utolsó sorban értékes nyereményekről számolt be. De sajnos sok kihívás nem akadt nekik, mert az úgynevezett "geri keménymag"-ból rajtuk kívül senki nem nevezett, így hát könnyedén zsebelték be az első helyet. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ha úgy adódik akkor jövőre össze lehetne rakni egy motivált csapatot és próbára tenni magunkat ezen a 24 órán át tartó mászó maratonon nekünk is.

Az egyes utakra kapható pontszámok kihirdetését szükségszerűen vita követi, aminek idén Kerényi kolléga tett pontot végére:

2018.05.12:

Közelít a nevezési határidő vége, amikor elhatározom magam, hogy igen indulni akarok, és ideje lenne már körbe kérdezni, hogy ki kapható még rá. Az első kört a BHSK körein belül futom, és mivel a nyerési szándék is bennem van,  Bálintot és Borbélyt kérdezem először. Ezzel párhuzamosan Benke is írt, hogy csapatot keres a versenyre, de mivel ő már Zolival összebeszélt nem fértek be hozzánk.  Végül Barabás -Bézöl- Gábor egészítette ki a már alapból fotykulásra hajlamos csapatot.

Izer - Barabás - Borbély - Fidy

A verseny napján reggel fél8-ra beszéltük meg a találkozót a Széna téren, hogy kényelmesen tudjunk rajtolni Kis Gerecsében 10-kor.  Eleinte kicsit bizonytalan voltam, hogy ki mennyire fogja komolyan venni a versenyt, de amikor megláttam, hogy  Bálint már az általa kiszemelt utak listájával a kezében érkezik, éreztem, hogy motivációból nem lesz hiány.

Az úton odafele neki is láttunk a taktika átbeszélésnek, a szabályok pontos értelmezésének és, hogy ki-mit tud vállalni. Mire megérkeztünk a bányába nagyjából kialakult a koncepció:

• Mennyiségre megyünk, elején kezdve a nehezebb 7a-7c nehézségű utakkal, amiknél nehezebbet nem nagyon éri meg mászni, mert az erőfeszítéshez képest kevés pontot ér, majd jöhetnek a könnyebb utak kifulladásig. 
• Mindenki csak olyan útba megy bele amit nagy eséllyel elsőre, de maximum második próbára biztosan meg tud mászni.
• A legjobban begyúrt utakat, illetve amit lehet ékkel mászni azt pedig az éjszakai (hajnali 2-5 óra) időszakra hagyjuk, így 3x vagy 6x annyi pontszámot is kaphatunk értük. 
• Mivel valamennyien túltoltuk az előző estét és már most rettenet fáradtak vagyunk, muszáj lesz beiktatni egy 3 órás taktikai alvást, amit este 11 és hajnali 2 között érdemes megejteni.

Ismerkedés az ékekkel.

Hivatalos kezdési időpontot sikerült tartani a szervezőknek, ami mászó körökben sokszor már meglepőnek számít, ekkor összehívásra került az összes versenyző és szóban is ismertetésre kerültek a szabályok.

A három főszabály: nem lehet szólózni, a falak tetején mászkálni, és mindenkinek kötelező jól érezni magát!

Ez után kezdetét vehette a mászás, egészen másnap reggel 10-ig. A verseny első órájában végül egyáltalán nem másztunk, inkább csak hangolódtunk a mászásra, felmértük a terepet és begyűjtöttük a slackline-ozásért járó pontokat. Én megpróbálkoztam a highline-al is, de egyáltalán nem sikerült felállni rá, így inkább feladtam a próbálkozást.

 A kb. 60 méter hosszú line-ra már stablian felülni se egyszerű feladat

23 karátos udvara

nyári záporban sincs megállás

Benke reklámarc lett!

Kyberiáda 7a+ - trad stílusban

highline

Ma már a mászás elengedhetetlen kellékei lettek a slackline és a függőágy

Eső-fal Half mezkóék csapatják

csillogó láncos standok

Kimmel vereti a 7b-ket bekötött szemmel!

uhh

11 körül vetettük bele magunkat a mászásba, nem sokkal a többi csapat után. Pár könnyebb úttal kezdtünk a nulladik udvarban, majd kényelmes pihenőket hagyva a  mászások között nekiláttunk a nehezebbeknek.

 Ebben a szakaszban kicsit lemaradva éreztem magunkat, mert a Halfmezko team irgalmatlan tempóban nyomta a nehéz utakat, és nem tűntek úgy, mint akik hamar elfáradnának. Ráadásul Borbély ekkor próbálkozott meg a highline-al, ahol egy szerencsétlen esés következtében megzúzta a könyökét és már nem sokat tudott mászni a verseny alatt, ami tovább rontotta a kilátásokat. Szerencsére nekünk is sikerül több 7c illetve egy 8a+ utat is bezsebelni, ami után a minőségi mászást fel is adtuk és nekiláttunk az eső-illuzió fal környéki 7a-7b, majd könnyebb utak sorba mászásához.

plusz pont jár a fekvőért, jelmezért, slackline-ért

klasszikus Barabás nézés, feszülő bicepszel fűszervezve

Este 10 körül fújtunk visszavonulót, megvacsoráztunk majd összesítettük az eddigi mászásainkat.

mélypont

Bálint:

Ekkor én némi holtpontot véltem felfedezni a csapaton. Verettük ahogy csak bírtuk, de akár hányszor Barabásra néztem csak vakargatta a fejét és arról regélt, hogy a Half mezko team egy percre sem áll le és hogy "a Kimmel" sorra üti a 7b-ket a Trapéz falon. Illetve én akkor értettem meg igazán, hogy ennek a fele sem tréfa, amikor Gabo közölte addig nem lesz bográcsos vacsora amíg a Napos udvart ki nem másztuk.

amíg esik az eső addig is van mit mászni

Komolyodott a játék, nőtt a fáradtság - az utak pedig egyre lassabban fogytak. Szerencsére az általam választott stratégia megállta a helyét, egyrészt olyan 7c választottam amiben senki sem fog keseredni - így bármikor próbálhatom. Másrészt a kb. 10db 7a - 7c közötti út amit akartam mászni, jól fel volt építve, belekalkuláltam a fáradtságot, mik azok amik majd később is esetleg másnap is lemehetnek. A bogrács tartalma korántsem fogyott el, pedig már javában belelógtunk az éjszakába, ahol kóbor mászók aludtak itt-ott és filmvetítések mentek az Illúziófal előtt. Na azért az dájesd volt amikor Tamáska mászásait lehetett skubizni a projektoron a Geriben... Optikailag csalódtam:)

Fél 12-kor egy kis munchies után csapatunk nyugovóra tért. Ekkor még fél információk voltak arról, hogy az időközben bányába kiért Soma és Robi is felkel-e motiválni minket az éjszakába, de már ekkor is csak annyi erőm maradt hogy beforduljak a sarokba a Deadline alatt és megpróbáljak minél mélyebben aludni 2 órát.

éjszakai veretés

Tudtuk a kelés rossz lesz, ám a Half Mezko Team - a mi óráinkra kelve kezdett felébredni, így nem hagyhattuk magunkat. Bézöl és Marci azonnali aprításba kezdtek, miközben főződtek a kávék. Gábor hihetetlen motivációkkal szintén életre kellt, és pár mászásán kívül hősként végigbiztosította az éjszakát és végighallgatta a "fájó és égő kéz/lábujjakról szóló" keseredéseimet is. Hajnaltájban már kezdtem pletykákat hallani róla, hogy egyes csapatok "félrevezető tickeket" húztak be a fogásokhoz a nem népszerű szektorokban... de természetesen erről semmit nem tudunk.

Egy szó mint száz számomra ezen az éjszakán két elég durva dolog történt. Az első, hogy Barabás Bézöl olyan bétát mutatott nekem, ami abszolút lemérte az arcunkat, nem gondoltam volna hogy 15 év mászás után valaki ekkora lifehacket tud még mutatni nekem.

lifehack

 Ez a csodaszer pedig a hintőpor volt. Az egész napos 5 számmal kisebb mászócipő megtette a hatását, égett az összes lábujjam és hiába hoztam egy csak két számmal kisebb cipőt is, ha nincs a hintőpor én nem tudom hogy préseltem volna bele a lábam. Illetve a másik (megemlítésre méltó!) megmásztam életemben először elölben a Harangozó Teréz extázisát! Mentem már rajta gyorsaságit oroszozva tangapapucsban meg ilyenek, de hivatalos megmászás még nem volt, hát most elesett vasárnap pirkadatkor (kelet felől) az Eső-fal arany színeiben. Mintha csak direkt eddig erre az epic pillanatra várt volna az első, 10 éve Kis-Gerecse bányáiba besétálásom óta.

Borbély Gábor:

Részemről meglepődtem, hogy mennyire motivált a csapat. Először így gondoltam, hogy majd lesz valami kis pilickázás meg ivás és buli, de amikor Marci és Bálint atom feszkóban osztják a bétákat és hogy kinek mikor mit kell másznia, akkor átértékeltem a versenyt.

Legalábbis a célját: megnyerni.

Az én taktikámon mondjuk mitsem változtatott, mert tudtam, hogy a Küklopsz, Kiberiáda (clean) lesz a cél, esetleg Fekete Péter, utána könnyebbek.

a nap már nyugszik de nekünk veretni kell tovább

business casual

Éjjel kettő körül keltünk, fél háromtól csapattuk 10-ig, ez az időszak nagyon durva volt, de egyben fantasztikus élmény is. Ekkortájt csillant meg az első reménysugár a győzelemre, mikoris Barabás kifigyelte, hogy csak Zsófi mászik már és ő is nagyon elkeseredetten üti a 7-eseket. Ez számunkra annak volt a jele, hogy megszorongattuk őket.

Végül az eredményhirdetésen hatalmas örömben törtünk ki, amikor a második helyezettet kihirdették, mert tudtuk, hogy ez nekünk a győzelmet jelenti.

Nagyon jó verseny volt. köszi a szervezőknek és jövőre ugyanitt!

A tavalyin én sem voltam, de az ideinek hatalmas löketet adott a versenyszellem, ugyanis tényleges versenyhelyzet alakult ki: a 12 óráson Zoli+Balázs vs. Ádám és Bence, a 24 óráson Halfmezkó vs. mi.

Jó kapitalista módjára a verseny javítja a terméket!

Csaptunk az eredményhirdetésen, 24 óra kemény mászás után sikerült bezsebelni az első helyet!

Külön gratula a Halfmezko team-nek ...

.. és minden résztvevőnek!

Külön díjas versenyzőnk:

ortó pont beírva