2008. március 31., hétfő

Nyugat kontra Kelet.

Az eredeti tervben az szerepelt, hogy elmegyünk szombathelyi versenyre mászni. Nos hát ez nem jött össsze. Mivel nagyon jó tavaszias volt az időjárás, úgy döntöttünk, hogy kimegyünk mászni Kis-Gerecsébe. Na most nekem ezzel egy álmom vált valóra, nagyon örültem hogy összejött ez a nap. Mivel vasárnap mindenkinek -globális méreteket öltő- problémáik voltak, így most csak hárman indultunk el, s néztünk elébe a a felejthetettlennek ígérkező napnak. (Vígh) Zoli, Gábor és én , vasárnap reggel a plázánál találkoztunk s onnan vettük célba a falakat. Olyan 11 felé el is értük a ideiglenes parkolót, onnan egy negyedórás séta várt a falakig. Amikor beérkeztünk a 23 karátos udvarba, szörnyű fogadtatásban volt részünk, Majd nem az összes út szarrá volt ázva. Volt pár tizes ami nem, de azt azért nem kellett volna. Sokat gondolkoztunk hogy mi legyen, úgy döntöttünk, hogy Tardosbányára megyünk át. Néhány út itt is vizes volt de azért az utak többségét lehetett mászni. Másztunk elölben oroszban. Megpróbáltam elölben kitolni-ez kicsit erős- inkább "kérőzdtem" a Zergevadász nevű útban amit tavaj is próbálgattam felsővel. Fejben nagyon nem voltam rendben. Hát nekem ez volt a mélypont az egész napon, mérgemben viszont majdnem sikerült felsővel, egybe kimászni az utat. A kunsztnál estem ki, majd egykét perces pihi után kitoltam az utat. Úgylátszik én sose fogom tudni mászni ezt az utat szárazon... Zoli is kitolta egy beleüléssel. Gábor is próbálgatta. Megpróbáltuk még a Napfekete esőt, de egy kicsit nehéznek bizonyult. nem baj. Next time. Ezalatt szurkoltunk a veszprémi csapatnak akik a szombathelyi teremben fitogtatták tudásukat. Ezúton is grat. nekik.

2008. március 25., kedd

"iQ barbie, amitől nem csak a fantáziád mozdul meg..."

Pénteken még úgy gondoltuk, hogy szombaton egy nagy sziklázást csinálunk. Kis Gerecsét szerettem volna, abban is maradtunk. Szombaton reggel felkelek7 kor kinézek az ablakon... Havazik! A k***a anyát! Ritkán leszek mérges de akkor nagyon kiakadtam. Húsvétkor havazik. Na mindegy azért a napot teljesen nem akartuk elcseszni úgyhogy inkább elmentünk a Redrockba mászni egyet. Diego, Ábel, Gábor alkotta csapattal 1 kor már kocsiban gurultunk a Farkasvermi út. 40. felé. Mikor odaértünk, megakadt a szemünk az új gyorsasági falon, ahol a helyi srácok már melegítették nekünk az utat. Ők olyan 15s körül értek föl a 7,5méteres falon. Kis bemelegítés után mi is megpróbáltuk rajta magunkat. A helyi rekord 5.69s volt. Ezt nagyon el akartam érni de a legjobb menetemnél mellécsaptam a gombnak így azt nem tudjuk lehetett-e vajon rekord? passz. A legjobb időm 6,24s lett. Gábornak 8 körüli eredményei voltak, és már Diegoék is 10 alatt tolták a falat.

A gyorsasági mászások után elölben mászogattuk a falakat, ráadásul súllyal!!! Első alkalommal próbáltam meg +súllyal mászni, nekem nagyon bejött. Miután szószerint:keresztül-kasul, átmásztunk minden utat elölben, pihenőt tartottunk pár CKM, szendvics és "hegyimagazinok" társaságában. Huh. Megvolt a pihi, irány vissza boulderezni. Lekerült rólunk a beülő, viszont előkerültek a fogkefék. Rögtön csináltunk pár 1.8 m ugrás, majd többnyire mindet meg is tudtuk csinálni. Elkeztek olyan 5 felé szálíngózni az emberek. A helyiek ismert kunsztjait, próbálgattuk kisseb-nagyobb sikerrel, de ez nem az volt. Vagyis nem éreztem magamban azt az erőt ami máskor lenni szokott. Gábor se. Nem voltunk formában. Vagy nem lett meg a Top, vagy csak minuszban. Nem éreztük az utakat, egyszerűen nem tudtunk ráhangolódni. S ha most jobban vissza gondolok, és nem kell megszépíteni a tényeket, a kis kunsztokat nem veszem figyelembe, akkor 3 nagyon nehéz út volt amiben nem tudtunk mit csinálni. Az egyikben top- volt a max. A másik- peremes útban- nagy ordítások közepette egy uccsó fogásig jutottam, Gábor plafonútjának kunsztját pedig egyikünk se tudta megcsinálni. Végülis tényleg nagyon nehézre sikeredtek ezek a kunsztok. Nem baj. Ez a nap úgyis a bőrkoptatásról szólt. Meghogy ne otthonülőspunyhagyunkegyüttfeeling legyen. Végül is nagyon jó napot zártunk. A nap végén erősítettünk még eggyet. Még levezető bouldereket (boulderköröket avagy jojot) másztunk, pedig ez nem nagyon szokás a VESÉben. Mégis itt nagyon jól esett, kár hogy fehérvári barátunk megnehezítette a 16 mozdulatát a bouldernek,s ezt már egyikünk se csinálta meg. Addig is itt egykét kép a mászásokról, ugrásokról. itt épp őrült vagyok...









Ábel ugrik ésssssssss megvan neki!!!
















Gábor épp szugerálja a fogást! Diego bouderezik, Ábel van. :)
Összefoglalva: számomra igazából jó sok tanulsága volt, a mostani mászásnak. Rájöttem, hogy ahhoz amit nyáron szeretnék még mindenképpen sok (és nagyon sok!) fejlődésre van szükség. Talán segít alátámasztani egy magyar mászó...
"Dolgozol, edzel a cél elérése érdekében, közben pedig rengeteg áldozatot igényel mindez. Az edzés során megszerzett erőt és izmot azonban "meg kell tanítani mászni". Tudhat bárki bármennyit húzóckodni, ha nem mászik eleget akkor nem is lesz eredménye kemény munkájának. Az utat azonban mindenkinek egyedül kell végigjárni.(...) Beszéltünk egy kicsit az edzésről. Mi helyzet a mászással? Fontos, hogy másokkal, illetve mások által összerakott bouldereket másszon az ember, mert valószínűleg gyakrabban előjönnek a gyengeségek. Az emberek többsége, olyan kunsztokat rak össze (tudatosan vagy sem), amelyek illeszkednek az ő stílusához. Ha már a gyengeségek kiküszöbölése kerül előtérbe az már komoly tudatosságról árulkodik. Valljuk be, könnyebb másokra hagyatkozni. A gyengeségek kezdenek csökkenni, de a saját erősségek is kezdenek eltűnni. Fontos az egyensúly megtalálása (mint mindenben). A boulderek mászása során is lehet különféle stílusokat/mozgásokat alkalmazni. A cél, hogy megmásszuk a kunsztot? És hogyan? Csak jussak fel valahogy! Teljesen jó hozzáállás, de a összességében véve már csak maga a lemászás vagy még egy pár könnyű mozdulat is sokat segíthet a "fejlődésben".(...)Segíthet a fejlődésben olyan problémák kitalálása, amely elsőre nehéznek tűnik (másodikra is), de lehet rajta dolgozni, agyalni. Jó csapattal együtt rengeteg ötlet merül fel, amiket egytől-egyig ki lehet próbálni. Véleményem szerint nem gond, hogy nem megy, vissza kell térni következő alkalommal és lehet addig próbálgatni, amíg össze nem jön. A kérdés itt az, hogy érdemes e ennyi energiát fektetni egy kunsztba, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie és ha a kunszt kellően nehéz lett akkor pedig reménykedhetünk, hogy túléli a következő fogás cserét :).(...)A mászás során lehet statikusan, dinamikusan mozogni.Néha kicsit koncentráljunk egyik vagy másik stílusra még ha nehezen megy is. Idővel meghozza gyümölcsét."
Végül zárásnak, a fenti idézet írójától Dede Lacitól egy boulder videó. Igazából annyit kell tudni róla, hogy egy elég nehéz utat mászik(X-) érdemes figyelni lábmunkáját.

Legyetek jók, ha tudtok. :)
És tudjátok... kint találkozunk.

2008. március 17., hétfő

Itt a tavasz, tehát Betekincs!!!

Hétvégén mindenképpen akartam valamit mászni, de a pénteki eső elmosta terveimet. Szombaton a nap hét ágra sütött, és hamar megszáradtak a falak. Gerda, Szilva, Gábor és én megrohantuk a Jégfalat. Ezt Gábor kimászta elölben, majd Szilva megmutatta hogy nem csak a fiúk tudnak ilyesmit és szintén rot-punkt stílusban kitolta az egész falat. Utólag is gratula. Gerda kicsit félve ment neki a 23 méteres óriásnak és nagyon szépet mászott. A délután folyamán átmentünk még a barlanghoz. Itt is nagyon jókat másztunk. Gerda is felment első próbára a fáig. Nem rossz. Gábor a rocky tömbjét próbálgatta szemből, majd pár 10 méteres ugrálással zártuk a napot.
Íme néhány kép az idei első mászásról:

"A Klébi boulderverseny..."

Az egész egy Március eleji napon történt. Szokásos edzés, Stromi elüvölti, hogy lesz verseny a hétvégén. E- gondolat elszállt a fülem mellett. Majd hazafelé a buszon egyszer csak értelmet nyernek a mester szavai: "Verseny". Ebben a szóban minden benne van. Félelem. Bizonytalanság. Remény. Majd rögtön eszembe jut, hogy erre a sok jóra rajtam kívül csak egy hülye van aki eljönne. Így pár perc múlva már fel is hívtam Gábort. Majd egy pénteki egyeztetés és pár telefon után; szombat reggel 8kor már kocsiban vagyunk, Stromi, Balázs, Pistike, Zoli és én. Kicsit kuporogva hátul jókat beszélgetünk.
Szinte a csodával határos módon még a nevezés lezárása előtt megérkezünk Klébibe. Mikor megérkezünk egy ismerős mosolygós arc fogad, Gábor. Egy magyar híresség, -Tódi a verseny szervezője- elmondja az intelmeket. Én személy szerint egy kicsit erősnek éreztem a szabályok egy részét, de ezt most hagyjuk. Számítógéppel elkészítik a sorsolást, Balázs (szerencséjére vagy jobban mondva bánatára) elsőként kezdhette el a 6 darab boulderkunsztból álló verseny feladatokat, melyek nem adták könnyen magukat. A férfi nyílt kategóriában 35-en neveztek a nőknél 11-en. Sajnos én a rossz bemelegítés és egy rossz mozdulat eredményeként meghúztam a kezem, rögtön az első kunsztban. Innen kezdve már csak túl akartam élni a versenyt. Végül hátul 20. hely körül végeztünk Gáborral. A veszprémi csapatból Zoli teljesített a legrosszabbul így ő vezetett hazáig, a többiekkel hátul hideg sörök társaságában vicceket meséltünk. (Itt meg kell jegyeznem én nem ittam :) ) Stromi a 16. helyen végzett, Balázs és Pistike pedig (kis meglepetésünkre) döntőbe jutottak. Itt szintén 6 bouldert kellett teljesíteni. Végül Pistike egy zónával rávert Balázsra, így a legjobb veszprémi Ágh István /Pistike/(6.) lett. Balázs a 7. helyen végzett. A versenyt Kámvás Bálint /Törpe/ nyerte bár éppenhogycsak. A második egy amerikában élő magyar mászó srác, szégyellem de nem tudom a nevét, a 3. helyet pedig Burucs Bálint szerezte meg. Jó verseny volt. Tapasztalatot is szereztem.
De egy dolgot biztosan megtanultam:
Ne tégy semmit, mert először mindig fejben kell megmásznod az utat.
Üdv.