2008. május 24., szombat

Wolfgang Güllich- Action Directe

Én úgy gondolom, (a mai illúziókkal teli világban, a tvé és az internet mellett), már nem is mászó az akinek ne jutna eszébe valami az Action Directe-ről. Ez a két szó magábafoglalja a lehetetlent. Talán amiről minden mászó álmodik... de nem érik el. Talán itt az idő, hogy felfedjük-e két szó mögötti titkot. Először is egy kis történelem.

Az út Wolfgang Güllich nevéhez fűződik (1960. Okt. 24.-1992. Aug. 31.), aki kitalálta hogyan is lehetne megmászni ezt az elképesztően nehéz utat. Filozófiájának és kemény edzéseinek érdeme, hogy 1991-ben megvalósította álmát. Ludwigshafenben született németországban. Évtizedekkel megelőzte korát. Akkoriban senki nem volt rajta kívül aki ilyen nehéz utakat mászott volna. Állítólag otthon meg is építette az út mását fogásokból. Azon gyakorolt. Rájött hogy ehhez az úthoz minden téren nagyon erősnek kell lenni mert van benne perem, reibung, és a legnehezebb (gyilkos) egyujjas fogások is. Egyhónapos speziális tréningezés után, és 11 napi próbálkozás után; 1991 Szerptember 14. én megmászta az Action Directe XI, 9a, 5.14.c/d utat.
1977 I think it’s important to repeat other people’s routes to have a comparison, but only the creative potential makes a climber unique, not the record of repeated routes.
1989
You get completely lost in thought. You ask yourself, why this insane effort? Do I need to experience adventure? Earlier I got my thrills by just taking off for the Südpfalz to unearth some new sandstone crag. What has changed? What is it that has developed in me to bring me here? Thoughts of the nice things at home are like relaxing in a warm bath. Suddenly you long for the people who mean something to you. You take pleasure in knowing how beautiful life is. It gives you a total lift. And you are thankful, at peace and ready for everything that is about to happen.
1991
Only the hope of success and luck keep up our motivation. Dreams too have to be fed.
1992
’m not worried about death because I think it’s destiny. Anyway, it’s mostly the little things that are dangerous.
“Wolfgang showed the way for the climbers in Frankenjura and for the rest of climbing world, not only with his climbing but with his attitude toward life. His loss for climbing is great, but for so many people the loss runs much deeper. The point of light that we have followed, whether we were aware of it or not, has been extinguished.“
I experience my life so intensely and completely. I’ve been allowed to meet so many people and see so many countries. I’ve been allowed to look into the most hidden corners of my conscience by placing myself in extreme situations. I got to know myself this way so I consider everything as a gift. The fear of death is not strong, but I will defend my life vigorously.
Életrajzának főbb pontjai: 13 évesen ismerkedett meg a mászással. 17 évesen VII- nehézséget mászott. 20 évesen X nehézségeű utakat. Az Action Directe útját 31 évesen mászta meg. Rengeteg emberrel, helyszínnel volt szerencséje megismerkedni. Solozott a Yosemiti nemzeti parkban. A gyönyörű karrier élete fénypontja után hirtelen rémálomba csap át. 1992 ben meghívják (mint a világ legjobb mászóját) a Cliffhanger -Függő játszma- című filmre Sylveszter Stalone dublőreként. Elválalja a szerepet. A kemény forgatás után, haza kell sietnie. Már németországban este elaludt a volán mögött, és autóbalesetben meghalt. (módosítás 2012: Több változatot hallottam a végére, egyes verziók szerint nem aludt el hanem lehajtott az autópályáról.) A világ a legnagyobb sportmászót vesztette el ez által, aki először mászott 9a (11) utat.

Egyébként ha legközelebb valaki a "campus board" on akarna eddzeni, jusson eszébe, hogy ezt is Güllich találta ki. -->

És akkor íme amár sokszor említett útnak a megmászói:
1-Wolfgang Güllig (1991)
2- Alexander Adler (1995)
3- Iker Pou (2000)

4- Dave Graham (2001)
5- Christian Bindhammer (2003)
6- Richard Simpson (13.10.2005)
7- Dai Koyamda (15.10.2005)
8- Markus Bock (22.10.2005)
9-Kilian Fischhuber (2006)
10-Adam Ondra (23.05. 2008)



















Nos akit érdekel itt van egy megmászás Adam Ondratól:
http://cs.euroclimbing.com/?p=779#comment-495
egy megmászás Dai Koyamada-tól:
http://www.youtube.com/watch?v=y3EJctYJzpk
És a 3. megmászó Iker Pou-tól
http://www.bergsteigen.at/de/bericht.aspx?ID=12555
És néhány infó, forrásaim:
http://www.climbandmore.com/climbing,471,0,1,climbers.html

Remélem most már ha meghaljátok ezt a nevet vagy a Action Directe szót, akkor remélem tudjátok miről is van szó. :)

2008. május 20., kedd

Nem hegy, mégis Everest!

Egy május 17.-i napon találtuk ki hogy kéne valamit mászni Gáborral. Gőzünk se volt, hogy mit akarunk. Ő egy Kő árkon gondolkodott erősen én inkább valami kevésbé hardclimbing módon inkább amolyan–Zen Guy – hangulatban szerettem volna eltölteni ezt a hétvégét. A májusi eső aranyat ér. Ekkor még nem jött meg a eső és ezt sokan ki is használták akik kimentek a Kis gerecsei kőfejtőbe vagy esetleg Tardosbányára. Én nagyon szeretem minkét helyet csupán az az egy probléma adódik hogy ezeket biciklivelk vagy busszal megközelíteni igencsak nehéz. Pénteken 25 °C volt és a hétvégére ennél több is lehet- mondták a meteorológusok. Arra gondoltam nincsen semmi kedvem leolvadni a szikláról, ezért nem volt túl sok kedvem sziklázni. Valahogy eszembe jutott a már mindenki számára lecsengett, poros de még korántsem elhanyagolható Everest Gym. Ez lehet hogy erőltetetten hangzott de ez így van. Emlékszem amikor 2005 ben megnyitottak meg az utána lévő évben mindenki a hétvégén „ jujj menjünk fel az everestbe”- Zsolti számtalanszor mondta. Pedig őszintén szolva az everest gym mindenki számára tud adni hideget- meleget, jót és rosszat egyaránt. Nem hinném hogy ha lenne valakinek lehetősége kihagyná az egész napos mászást „csupán” 1250 Ft ért. Mi a lehetőséggel élve vasárnapra terveztük a mászást. Kisebb nagyobb nehézségeket legyőzve, vasárnap a 9 óra 45 perckor induló budapesti járaton már rajta is ültünk. Kicsit volt csak kemence a busz, de azért egy kis séta meg egy metrózás után ott áltunk Magyarország talán a legtöbbet nyujtó terme előtt. 1 óra volt amikor el tudtunk kezdeni mászni. Rengeteget toltunk. Volt amit elsőre másztunk meg, volt amibe csak egyszer, volt amibe többször is bele kellett ülni azért, hogy sikerüljön TOP –ig mászni az utat. Örömömre még az a verseny út is fent volt amit még novemberben az Everest kupán kellett a selejtezőben teljesiteni. Már fáradtan de még mindig sikertelenül estem bele az útba ez már tényleg elég nehéz volt. Tényleg nagyon sokat másztunk. Én kilenc utat másztam, és ebből 7 elölbe. Gábor eggyel többet is. Végül olyan 4 óra intenzív mászás után összeszedtük a kötelet és egy helyi zsonglőrrel Attillával még egy jó órát bouldereztünk. Azt hiszem ez tette fel az i- re a pontot. Nagyon elfáradtunk. Csináltunk ugrásokat, nagy nyúlásos utakat, reibungosokat is. Nagyon fáradtan hagytuk el az Everestgym-et. Még egy metrózás után a 8 órási busszal indultam haza. A buszon be is aludtam majd Veszprémben a sofőr ébresztett föl hogy Ajkáig plusz jegyet kell fizetnem. Haza huh király már csak 2 km gyalog. Meg másnap felkelni, na igen ez a rockclimbing életstílus:). Szerintem nagyon megérte elmenni (már a képekért alapból (: ). Már 3 napja volt de még most is fáj a kezem és kibaszottul izomlázam van. Na nem baj most kell ráedzeni. A lényeg, hogy ziás legyen a kéz és irány a fal.

Ágyő!

Kőárok- Kőárock

Nem vagyok vallásos, de most örültem a pünkösdnek. 3 napos szünet a suliban, király. Terveim persze többnyire a mászás. Nagy nehezen sikerül is összehozni egyet. Most egy új helyet szerettem volna kipróbálni, Gábor Szentbékkálla mellett tette le a voksát, azért nehezen, de sikerült rábeszélni hogy inkább azt az új helyet próbáljuk ki. Még a Bakony 50 km túra alkalmával néztem ki ott a sziklákat, és azóta terveztem, hogy mászni szeretnék ott. Azóta egy kalauz is a kezembe került, ami persze csak fokozta az étvágyamat. –„ az egyetlen 10- út a Bakonyban-” –„ sportmászó paradicsom”stb.- Pünkösd vasárnap ideális napnak tűnt. Sajnos nagyon buszhoz voltunk kötve, vasárnap meg még ünnepi járat is, nem volt könnyű kitalálni mivel menyünk. Rengeteget másztunk. Az a baj hogy az itt lévő utak durván fél méterenként váltották egymást, s már az is izzasztó feladat volt, hogy kitaláljuk mit is másztunk. Elég meleg volt de azért még kibírható. Nyáron sajnos nem jövünk el majd ide olyan sokat. Úgyhogy már tervezzük a következő alkalmat. Rájöttem viszont egy fontos dologra, amire Gábor nyitotta fel a szememet. Nagyon nézegettem állandóan az utakat, „ jó ez 8- volt, ez 8+, ez nehezebb.” De nem ez a lényeg. Mászni kell és pedig minél többet. Ha nem tudsz sziklára menni, akkor kell elmenni a terembe. Ha oda se jutsz el akkor marad az otthoni erősítés. És ha azt is elhanyagoljuk, akkor...akkor , akkor a következő edzésre el se menny. Ezt mintha magamnak is mondtam volna, de ez számít. Minél többet.
Azt kell elérni, amit Chris Sharma mondott:

-I climb what I want.

-I climb when I want.

-I just do what I feel like.

na Aloha mindenkinek!

2008. május 7., szerda

The End- lehet

Sajnos megszakadt egy hagyomány, mint minden Május elsején igen, idén nem mentünk ki mászni. Ennek több oka is volt (pl. ballagások), de a lényeg hogy volt helyette program. Gábor másodikán délután feljött és elmentünk boulderezni a Betekincsbe. Megmászta a Jenci és a félkarú rabló 8+ os utat egy új megoldással. Megcsinálta a Fekete János ugrását, nagyon közel volt de most egyben sajnos nem sikerült. Csináltunk még egykét jó nehéz bouldert. Itt is van két video. Az utat én találtam ki Még csak egy megmászója van. Nagyon nehéz a beszállás a 2-3 mm es peremeken. Le is esek. de azért kimászom.



Csináltunk még egykét nehéz kunsztot, de nem mindegyiket sikerült megcsinálni. Végül este fáradtan tértünk haza, mászós videókat nézegettünk, majd korán olyan 11 körül lefeküdtünk aludni, mert másnap mát 6kor talpon voltunk, és fáradtan ugyan de lelkesedéssel tele száltunk fel Andrással a Székesfehérvári buszra. Két átszállás és már Csókakőn is voltunk. A célunk pár 8 as nehézségű út volt. Elöször felmentünk az ovoda falhoz és itt bemelegítésnek soloztunk a könnyű utakon. Majd átmásztunk a nagyfalra, beereszkedtünk és Gábor betette a közetseket a Krokodil nevű VIII- -os útba. Én a lebegés 8 szerettem volna elölben mászni, de 2 akasztáshoz nem nagyon vonzódtam. Gábor elölben mászta a Krokodilt több beleeséssel és egy A0-val meg is csinálta. Ezt utána András és én is beleesésekkel, de megcsiáltuk. András mászta elölben a Proletárt(8-) pár beleeséssel. :) Ezután elmentünk a hátsó falhoz, itt megmásztam a Rövidke nevű 6 os utat elölben. On-siht!!! Hát én szerintem picit nehezebb 6 nál elég durva fogások és nyúlások vannak benne. Ezt követően még megpróbáltunk pár kunsztot és a Tyű nevű 9- os utat. Nem is volt olyan nehéz , de sajnos a végéig nem jutottam el. Majd legközelebb. Ezután már nagyon fáradtak voltunk, elindultunk haza.
osztálykirándulások és Gábor egyeteme miatt nem volt több mászás a szünetben, de reszkess pünkösd. Sok hely szóba jöhet, majd meglátjuk.
Képek majd jönnek később.