2008. május 20., kedd

Nem hegy, mégis Everest!

Egy május 17.-i napon találtuk ki hogy kéne valamit mászni Gáborral. Gőzünk se volt, hogy mit akarunk. Ő egy Kő árkon gondolkodott erősen én inkább valami kevésbé hardclimbing módon inkább amolyan–Zen Guy – hangulatban szerettem volna eltölteni ezt a hétvégét. A májusi eső aranyat ér. Ekkor még nem jött meg a eső és ezt sokan ki is használták akik kimentek a Kis gerecsei kőfejtőbe vagy esetleg Tardosbányára. Én nagyon szeretem minkét helyet csupán az az egy probléma adódik hogy ezeket biciklivelk vagy busszal megközelíteni igencsak nehéz. Pénteken 25 °C volt és a hétvégére ennél több is lehet- mondták a meteorológusok. Arra gondoltam nincsen semmi kedvem leolvadni a szikláról, ezért nem volt túl sok kedvem sziklázni. Valahogy eszembe jutott a már mindenki számára lecsengett, poros de még korántsem elhanyagolható Everest Gym. Ez lehet hogy erőltetetten hangzott de ez így van. Emlékszem amikor 2005 ben megnyitottak meg az utána lévő évben mindenki a hétvégén „ jujj menjünk fel az everestbe”- Zsolti számtalanszor mondta. Pedig őszintén szolva az everest gym mindenki számára tud adni hideget- meleget, jót és rosszat egyaránt. Nem hinném hogy ha lenne valakinek lehetősége kihagyná az egész napos mászást „csupán” 1250 Ft ért. Mi a lehetőséggel élve vasárnapra terveztük a mászást. Kisebb nagyobb nehézségeket legyőzve, vasárnap a 9 óra 45 perckor induló budapesti járaton már rajta is ültünk. Kicsit volt csak kemence a busz, de azért egy kis séta meg egy metrózás után ott áltunk Magyarország talán a legtöbbet nyujtó terme előtt. 1 óra volt amikor el tudtunk kezdeni mászni. Rengeteget toltunk. Volt amit elsőre másztunk meg, volt amibe csak egyszer, volt videoamibe többször is bele kellett ülni azért, hogy sikerüljön TOP –ig mászni az utat. Örömömre még az a verseny út is fent volt amit még novemberben az Everest kupán kellett a selejtezőben teljesiteni. Már fáradtan de még mindig sikertelenül estem bele az útba ez már tényleg elég nehéz volt. Tényleg nagyon sokat másztunk. Én kilenc utat másztam, és ebből 7 elölbe. Gábor eggyel többet is. Végül olyan 4 óra intenzív mászás után összeszedtük a kötelet és egy helyi zsonglőrrel Attillával még egy jó órát bouldereztünk. Azt hiszem ez tette fel az i- re a pontot. Nagyon elfáradtunk. Csináltunk ugrásokat, nagy nyúlásos utakat, reibungosokat is. Nagyon fáradtan hagytuk el az Everestgym-et. Még egy metrózás után a 8 órási busszal indultam haza. A buszon be is aludtam majd Veszprémben a sofőr ébresztett föl hogy Ajkáig plusz jegyet kell fizetnem. Haza huh király már csak 2 km gyalog. Meg másnap felkelni, na igen ez a rockclimbing életstílus:). Szerintem nagyon megérte elmenni (már a képekért alapból (: ). Már 3 napja volt de még most is fáj a kezem és kibaszottul izomlázam van. Na nem baj most kell ráedzeni. A lényeg, hogy ziás legyen a kéz és irány a fal.

Ágyő!

video

Nincsenek megjegyzések: