2008. július 27., vasárnap

Boulder-fesztivál

Robi Dunántúli tartózkodása már az utcazene boulder óta tartott, és ma lett vége, a Bala-tone fesztivál végével, és mi ezt az időt próbáltuk minnél hasznosabban eltölteni.

Szentbékkálla nagyon közel van Zánkához, simán leugrunk egy boulderre. Én meg voltam fázva [de az utcazene jó volt :)] meg pénteken dolgoztam is, így szombatra esett a nagy nap, és még be is tudunk ugrani a zánkai rendezvényre.

Szombat reggel, nem nagy lelkesedéssel kelek fel, buszozás, fél kilenckor már Szentbékkállán vagyok, ahol éppen falunapok van, I <3 Szentbékkálla. Robi egyszer rossz helyen volt jó időben, így lekésett egy buszt, másodszor nem jött a kiírt járat, ezért a stoppolást választotta (a közlekedés ezen formája elég meghatározó volt a nap további alakulásában is). A Káli napoknak hála sokan mentek Békkállára, ezért Robi elég hamar fogott egy kocsit. Egy fiatal srác vette őt fel, aki az ezotéria és a sámánizmus jegyében látogatta meg a rendezvényt és elmondta, hogy amit a Kőtenger kialakulásáról mondanak, az mind hülyeség, valójában piramisok voltak (!!) és a hely a Földnek egy igen fontos energia-középpontja. Hát mondjuk szerintem is a bolygónk, vagy legalább országunk, egy elég kitüntetett helye, de szerintem a srác ezt másképpen értette, mindenesetre jó ott mászni.

Sokáig tartott megtalálni a sziklákat, ami mondjuk egy elég nagy balfaszságra utal, szóval csak sikerült eltévedni. Amikor odaértünk persze egyből ugrálhatnékunk meg mászhatnékunk támadt, ami a hely sajátos hatása. A túristacsoportok értetlen pillantásai most sem maradhattak el, tisztára mint a Betekintsben: "apa mit csinálnak a bácsik?"
Az első út egy reibungos traverz volt, amit, a Gerecsei mászótábor német résztvevőinek tiszteletére, Gegen den Reiben névre kereszteltem, bár nem biztos, hogy jogosan, mert ki tudja, hogy én másztam-e meg először. Robinak kicsit fájt a válla, meg nem is melegített be rendesen, így sokat nyögött az útban, végül nem sikerült összeraknia az utat, de részleteiben meglett. Ennek a tömbnek egy másik részén azonban talált egy jó kéményezős technikás problémát, és egykét ziafoltot követve találtunk más jó utat is.

Elég változékony idő volt, reggel még kicsit hideg és szeles, de a nap későbbi részében már néha-néha kisütött a Nap, és egy kicsit fülledt lett az idő. A következő tömb egy tavalyi projektem, egy kis áthajló tábla szép kitüremkedésekkel. Kicsit fáradtan álltam neki de első próbára kiment, aminek örültem, mert fejlődtem tavalyhoz képest. A háttérben az út: Black Over, élég szép ez a rész és sok igen nehéz utat lehet még itt csinálni.

Hát igen, Underground Travers...
Hála a YouTube-os VEFK-s videónak (VEFK _Boulder_Video) már szinte szemtéllyé vált ez a hely. Tavaly én nem próbálkoztam vele, de Bálintnak sok bőrt leszedett a kezéről, most viszont sikerült, bár fogadnék egy sörben, hogy az út valaha legrondább megmászása volt. Aki megnézi a videót, annak előre jelzem, hogy az a könnyedség, amivel a veszprémi egyetemisták másszák, igen csalóka. A kunszrész tényleg egy geci reibung, és a neheze a kimászás, amikor már el vagy fáradva. Robinak elég jól ment még meditált is előtte, vagy mi, és az utat még egy lepke is megáldotta, de a vege előtt, a kimászásnál elfogyott az ereje. Egy paraszhajszálon múlt. Ez az út igazán olyan, ami miatt megéri Szentbékkállára eljönni: szép környezet, rendes emberek egy kis Balaton-felvidéki faluban, jó bulderek. Nem mintha ez egy könnyű út lenne, de nem a nehézsége benne a jó, hanem az ahogy mászod: a mozdulatok, a barátok bíztatása, vagy ahogyan a lábakasztás jó sorrendjét keresed és megtalálod magadban az utat. Hát mindezek miatt már Robinak is rögeszméjévé vált az út és ez az ami miatt mondjuk a Törpe sosem fogja megmászni, mert ez őt sosem fogja érdekelni, sajnos.


A következö utunk a travers mögötti repedéseken ment, ezt a tömböt is jól körbejártuk minden oldalról, eztán jőtt Elton John és a Volt Fesztivál. Ezek a krokodilfej hátsó oldalán vannak és újra egy régi projektemet valósítottam meg, ez lett a Volt Fesztivál. Ez az út szintén látható a VEFK-s videóban, a beszállásnál egy kihajló tömb alá kell begugolni, aztán kicsit jobbra, még mindig jó, fel egy jobbos oldalhúzó, és ekkor minden elbasztódik, fel kell kérődznöd magad pár reibungos fogáson. Hát ez eltartott egy darabig, rápróbáltam párszor, aztán egy rápihenés után meglettt. Mondjuk elég nagy közönség hallgatta az üvöltésemet, mert a krokodilfejet nézik meg a legtöbben.

Ekkor már eléggé kitikkadtunk, Robi még nyomott pár utat ezen a tömbön, én már nem is akartam semmit mászni. Jött egy kis jégeső is, még melegebb lett, csak lihegtünk. Bár Robi megtolt egy XV mínusz-os utat: Nézzék milyen könnyen mozog ebben a nehéz útban. Már a végét jártuk, amikor még rászívtam magam egy útra: a krokodil tömb elején van egy síma tábla, ami tavaly még lehetetlennek tűnt, de idén sikerült. A bámészkodó túristák és az ingókő tiszteletére az út neve: Apa, ez biztosan nem fog leesni?

Hát a mászásról ennyit. Vissza a faluba van még másfél óra a buszig. Végigmegyünk az utcákon, hogy elmondhassuk, voltunk a Káli Vigasságokon. Megpróbálunk stoppolni, úgyis várni kell. 18:26-kor ment az utolsó busz és 18:25-kor végre megáll egy autó, amelyik Zánkára megy. Három lány szól ki, Robi látta is őket valamelyik koncerten, ők is a fesztiválra mennek, de előbb felugranak ide a kilátóba, mondják, hát jó, úgysem voltunk még ott. Van egy templomrom a dombon, megnézzük, innen gyalog megyünk tovább. Nem találtuk meg a túristaösvényt, a térkép, amit a falunapokon adtak, elég sematikus, így a helyiek útbaigazítására vagyunk utalva. Semmi gond, harmadszorra rátalálunk a kék útvonalra.
Úgy fél óra után lesz érdekes a hegyzet: az ösvény csak kanyarog, a kilátót még csak nem is látjuk. Nem baj, nehogy itt forduljunk vissza, csak azért is megnézzük. Robival fogadtam egy sörben, hogy 22:00-nál előbb nem érünk le a koncertre, igaz a belépőn kívül 1000 Ft-om volt a bulira, kajára, meg a holnapi visszaútra, de valahogy nem tartottam attól, hogy eladósodok. Ez már úgy egy óra gyaloglás után volt, egy buddhista remete házánál, fenn a dombon, az erdőben.
Mikor elértük a kilátót, már tudtuk, hogy ez egy maradandó élmény lesz, már ment le a Nap, amikor leértünk az autóhoz, és útközben a buddhista ház lakójával is találkoztunk, egy középkorú, őszes férfi volt, nagyon rendes.

Zánka felé beszélgettünk az autóban, mikor elpanaszoltam, hogy nincs hol aludnom, a lányok egyből felajánlották a saját szállásukat, 3-an voltak egy 10 ágyas szobában a zánkai gyermeküdülőben, király zuhanyozni is tudtam. Ezután koncert egész este, a sört persze megkaptam Robitól, ami igen jó esett, és nem kellett sokkal több, az Irie Maffia koncertre teljesen kidőltem ("baszdd meg a kéket" respect), aludtam pár percet, de Robi jól bírta, a debreceni haverjaival táncolt. Én az alvás után egy kicsit normalizálódtam, kellett is, mert 6-óta ébren voltam. Táncoltunk még Dj Hyper-re, aki "eklektikájával nem hajlandó skatulyákban gondolkodni". Kb 4-kor köszöntem el Robitól és feküdtem le.

Vasárnap reggel álmosan és enyhén másnaposan, izomlázzal a végtagjaimban pakoltam, de nem lehetett lazsálni, mert 10-re ki kellett költözni. A lányok épp Füreden át mentek, nekem ideális, a házunk előt letettek, én mindent megköszöntem és végre bedőltem az ágyamba.

Hát sikerült egy jó napot csinálni, mászás, utánna buli, ugyanaz az edzésterv, mint az utcazenén. Megismertünk pár embert, sportoltunk, táncoltunk, ez az igazi nyár. Nem számít, hogy Balatone fesztiválon vagy otthon vagy, ha jól érzed magad, és nem pazarolod el ezt a kis időt, hanem azt csinálod, amit szeretsz.

2008. július 21., hétfő

Utca, Zene, Boulder

Immár harmadik alkalommal került megrendezésre, az Utcazene Boulder verseny, Veszprémben. A keddtől szombatig tartó fesztivál utolsó két napján rendezték meg a versenyt. Az első napon pénteken, a B, C, D kategóriák kerültek megrendezésre. Péntek reggel 6 órakor találkoztunk Stromiékkal a Posta előtt. Az eső annyira szakadt, hogy nem gondoltuk volna, itt pár óra múlva verseny lesz. A falakat hamar felállítottuk, az eső szerencsére alább hagyott. Délután 3 tól kezdődött a kicsik versenye, ahol bíráskodnom kellett. Este természetesen buli és buli. Pénteken megjött Robi Debrecenből, este együtt szórakoztunk, majd sokat aludtunk. A reggeli Calos Corn Flakes persze nem maradhatott ki. Gáborral visszamentek Balatonfüredre, majd 2 kor a boulderversenyen találkoztunk. Sokan jöttek versenyre. Amikor megnéztük az utakat, gyakran tátva maradt a szám, nem tűntek túl bíztatónak. Mivel majdnem 30 versenyző nevezett a nyílt kategóriába, két részben bonyolították le a selejtezőt. Segítségül hívva a modern tudámányt, számítógéppel sorsolták ki a versenyzők indulását. Gábor az első, Robi és én a második csoportba kerültünk. Mivel izolációba kellett mennünk, nem láthattuk az első csoportot. Míg Gábor kint parádézott, mi a hűvösben melegítettünk. A selejtezőben 10 bouldert kellett megmászni, 1 óra 15 perc alatt. Szerintem ez így elég jó idő. Nem nagyon kellett sorba állni, maximum a könnyebb utaknál. A két csoport között egy kis fogástisztogatás, és már kezdődhet is a második felvonás. Robival egy falon kezdjük a versenyt. Harmadikként próbálom az utat, az előttem lévők TOP ot másztak. Nagy rajtam a nyomás. Lecsúszik a lábam. Káromkodok egy nagyot. Nem igaz. Most ki kell várnom az előttem lévő 10 embert, míg másznak. Másodikra meg tudom csinálni. A mellette lévőt pedig on-sight olom. A függőleges fal másik oldalára megyek, rögtön egy tetszetős ugrást próbálok meg. Minden egyben van, elugrok, de nem tudom megfogni. Lecsúszok. Ezt nem hiszem el: Bálint mi van veled?! - Kérdezi Gábor. sóhaj a válasz. Magam sem tudom mi van. Picit leülök pihenek. Becsukom a szemem és át gondolom mit akarok. Mit. És hogyan. Majd kinyitom a szemem, és megmászom az utat másodikra, és a melette lévőt is kimászom. Utóbbit elsőre. Vége a függőleges világnak, áttérek a nehezebb döntött falakra. A legszélsőhöz megyek, majd mászok elsőre egy Zónát. Pistike itt a bíró, bíztat de nem látom értelmét a további próbálkozásoknak. A TOP előtti fogás nagyon szar. A mellette lévő út nagyon durva, de tetszik. Egy jó beszállóból kell egy nagyot nyúlni egy, a plafonban található oldalhúzós fogásra. Ez a könnyebbik mozdulat majd egyre nehezedik. Innen egy nagyot kell nyúlni egy peremre, majd tovább két peremes reibungos fogásból jön a TOP. A megmászásról videó is készült. Ez az 5. boulderem ami sikerült. Hallom az egyik mászótól hogy a nagyon döntött falon van egy könnyebb peremes út, érdemes próbálgatni. Balázsnak oda is adom a lapomat. Az utat elsőre kimászom. Ezzel megvan a hatodik útam is. Utolértem Gábort. Még negyed órám van hátra kicsit leülök pihenni. Egy könnyűnek kinéző úthoz megyek oda, természetesen ez is jócskán áthajlik. Nem baj. Elsőre eljutok a Zóna fogásig, de valahogy nem sikerül tovább másznom. Nándiék sem értik hogy mi a baj. Majd átgondolom, hogy hol rontottam el.

Kitalálom, hogyan kell megmászni. Sikerül. Nagyon örülök neki, megvan a hetedik boulderem. Van még 2 út amire van esélyem. Az egyik egy sarokakasztásos beszállóból indul, majd egy nagy nyúlás egy rossz fogásra. Próbálok zónázni de, nem megy. Átmegyek a másikhoz. Sokadik próbára sikerül, a zónát megfogni. 7 boulder és 2 zóna a teljesítményem. Gábornak 6 boulder és 3 zóna. Robi 2 bouldert tudott magáénak, ami szerintem nagyszerű eredmény ezeken a kurva nehéz utakon. Igazából itt az a lényeg, hogy mindenki kihozta magából a maximumot. Kicsi pihenő majd kihirdetik a nyílt kategóriánál döntőbe jutottakat. Sajnos egy veszprémi mászó sincs köztük. Nekem sikerül az A kategóriában 3. helyen a döntőbe jutni. A döntő utak brutálisan nehezek. Ugyan azokat kell másznom, mint a nyílt kategóriának. Az első kunszton TOP ot mászok, viszont mivel nem ért le a seggem nem tartják érvényesnek a megmászást. A második döntő kunszton is Top ot mászok de sajnos nem elsőre. A többi úton még csak zónát se érek el. Marad a harmadik hely. Lényegében örülök a teljesítményemnek, nagyon jó verseny volt. Nem voltam teljesen formában, de kihoztam a maximumot. Még Robi vállfájása is elmúlt. Mindig mondtam a legjobb gyógyszer a mászás. Este még egy ugróverseny, amit inkább nem részleteznék ugyanis, senkinek sem sikerült túl jól. Gál Bence nyerte 150 cm rel. (!!!) Még buliztunk egy jót éjszaka, majd Nándiékkal (Nagy Ferdinánd, Palotás Péter) jót beszélgettünk. Reggel 5 órakor értünk haza. Még vége sincs, de már tervezgetjük a következő mászást. A versenyt természetesen Törpe nyerte.

2008. július 16., szerda

Piros pont a szorgalmas mászóknak

Az elmúlt hét a Gerecsei mászótáboré volt, nagyon elfáradtunk, de mivel a mászásból sosem elég, kedden elmentünk edzeni kedvenc boulder helyünkre, a Red Rockba. Hétvégén Utcazene Boulder, szóval fontos, hogy hozzuk a formánkat a hazai közönség előtt.

Kicsit átrendezték a helyet, de megérkezve a terembe a jól megszokott, kellemes környezet vár minket. Mindketten meg akarjuk hajtani a mászást, súllyal kezdtünk könyebb utakon, de a karomat és a csuklómat eléggé megéreztem, Bálint is fáradt volt, így a súlyövet elég hamar leszavaztuk.

Előző héten Basti, a táborunk egyik külföldi tagja, azt mondta, nem egészséges a heti hét nap mászás (neki egyszer másfél évet kellett kihagynia a bicepsze miatt). Hát ezzel mélységesen egyet értek, a mászás timeríti a test tartalékait és egy megerőltető edzés lényegében izomroncsolás, amit ki kell pihenni, hogy utánna még erősebé válljon az izom.

Szóval elég nyögve nyelősen mentek az utak, a végén csak kérődztünk. A falon több út is be van jelölve, ezeket is próbálgattuk, nekem nem ment az egyik, amit Bálint könyedén megcsinált, ezt nem hagyhattam. Pihenőt tartottunk, de éreztük, hogy nem lesz már ma sok mászás, inkább csak baromkodás, én még rászívtam magam az útra, csak azt az egyet próbálgattam, a top előtt estem ki folyton. Végre, sokadjára meglett, mehetünk haza, estére utcazene.

A hétvégi versenyig már biztosan nem mászunk, ez a regeneráció, a feltöltődés ideje. A nap tanulsága:
1. Ne erőltesdd a mászást, két nap mászás, egy nap pihi, ennél többet nem lehet huzamosabb ideig csinálni.
2. A mászás lényege, hogy elérdd a saját korlátaidat, mindegy, hogy milyen szinten is vannak azok. Ha fáradt vagy akkor mondjuk egy VII-es útnak is úgy örülsz, mintha a világ legnehezebb útja lett volna, mert neked aznap az volt a világ legnehezebb útja.

2008. július 14., hétfő

A mászótábor

Hát, ha a Zsombói boulder versenyt 1 oldalba tartott összefoglalni, akkor most egy hétig írhatnék. Nagyon nehéz feladat leírni (a teljesség igényével) egy egy hétig tartó mászótábort. Az egész ott kezdődött, hogy ki kellett találnunk, mivel-kivel menjünk el mászni, a Kis-Gerecse -i mászótáborra. Felhívtam Stromit és nemes egyszerűséggel azt mondta majd hétfőn reggel 8 órakor találkozzunk a Padányi meletti pakolóban. Mindenki már napokkal előbb elkezdett pakolni és vásárolni a táborra. Én is nekiestem vasárnap este 9 kor a pakolásnak..., és reggel mire minden a helyére került, a táska már 23 kg -ot nyomott. A vizekkel és a többi cuccal együtt 33 kg. Nem is rossz. Apa levitt a parkolóig, Gáborral a padányi parkolójában várakoztunk, és addig húzóckodásokkal ütöttük el az időt,aztán átmentünk a másik parkolóba, majd szépen sorban megjöttek az emberek. Itt hamar (kb. egy óra alatt) eldöntöttük, hogy ki-kivel fog menni. A csapat meg is érkezett 10 és dél között a kempingbe, ahol fák, gyep és egy kis patak társaságában szépen el lehetett baszni az időt. (bocs) Mikor megjött Gábor azonnal felállítottuk a sátrat, kipakoltuk a cuccainkat és már indulni is volna fel a bányába, amikor váratlanul egy német hang megkérdezni, hogy mászni megyünk-e? Gyorsan kapcsolok, és helyeselve nagyokat bólogatok. Kéri hogy várjuk meg őket mert nem tudják merre kell menni, de gyorsan összepakolnak és együtt mehetnénk. Persze, örülök hogy legalább gyakorolhatjuk a nyelvet. 1 óra fele végül Gábor, András, Gergő, a három német és én elindulunk a bányába. Szerencsére Gergő tudja az utat, mi már az odaúton eltévedtünk volna. A kempingtől még egy jó fél órás gyaloglás (emelkedőnek) mire elérjük a bányát. Fent kifújjuk magunkat, gyönyörködünk a falakban, majd hamar fejest ugrunk a közepébe. Flash megmásszuk a 23 karátos nevű VII- os utat. Gábor beszereli felső biztosításra a Magyar Illúzió IX- os utat. Ezt mindannyian próbálgatjuk kisebb nagyobb sikerrel. Én eközben a régi ellenségemet, A Retket kezdem elölben mászni. Ez az út elég jó maxerőt kíván, és nagyon jó peremerőt. A nehézsége IX. Pont. Nincs minusz. Kész. Hat-hét beleesés után már csak az utolsó méter hiányzik a peremig, de valamiért nem sikerül. Lejön az összes bőr az ujjaimról a próbák közben. Sajnos ez két nap kényszer pihenőt jelent számomra. Este mint a mászótábor jellegzetességeként a beavatások elkezdésére kerül sor. Rögtön Morrist az egyik németet a Pick kapitány Unikumos sörös verziójával avatják. Sokadikra sikerült is neki, és nem hányt.(!!!) Másnap Kedden fáradtan ébredek. Korán felmegyünk a sziklákhoz, de a mászócipőt direkt nem viszem, mert akkor biztosan másznék. Gergőt biztosítom. Gáborék megint a Magyar Illúziót próbálgatják. Eközben Stromi családjával és Flóráék a 23 karátos udvarban ötös, hatos nehézségű utakat másznak. A nap fénypontja amikor a 9 éves Strommer Soma kimássza pinkpunkt a 23 karátos VII- os utat. Mindenki lentről biztatja. Este sor kelül az én beavatásomra is. A kemping előtt van egy híd ehhez kell kötélpáját csinálnom, és átmásznom rajta. Tiszta iszap és sérülés vagyok de a feladat végrahajtva. Stromi Egy nagynyomású slaggal vár és ruhástul megfürdet. A víz jéghideg, nagyon fázok. Csak annyit látok a sötétben hogy sok fejlámpa világít a szemembe, és egy egy kézszorítással, pacsival gratulálnak. Ez után Szelényi Gábort választom a keresztapámnak, majd együtt iszunk. Másnap még szintén szarak az ujjaim, nem mászom. Felmegyek a bányába fényképezni biztosítani. Este rögbi meccset játszunk, és Takarék szakácstudományában gyönyörködhetünk. A másik németeket egy kis biciklizéssel és manóarccal avatják(pálinkát egy percig kell a szájukban tartani, rázni). Az eggyesület jól lerészegedik, este jókat éneklek Imi társaságában. Másnap már egy kis említésre méltó is történik, csütörtökön végre mászok! A Fekete Péter IX utat mászom felsővel bazi sok beleeséssel, majd a Metamorfózist. (IX) Lényegében megint nem túl sok bőr marad az ujjaimon. Jóformán semmi. Pénteken mégis úgy döntök mászok valamit, de nem a bányában. Rákosy Laci rajzolt egy térképet, ami egy boulder paradicsomhoz vezet. Gerda, aki csütörtökön jött velünk tart. Jön még G és G barátnője, nomeg persze Takarék. A táborhelytől kb. egy órás séta után értük el a boulder tömböket, mindenki megtalált az egyéniségéhez, tudásához megfelelő utat. Fáradt kalandorokként tértünk vissza a kempingbe. András, Gáborral próbálgatta a Diós búrkifli regglire nevű VIII utat, később pedig a Pszeudot (IX-). Este jókat ettünk a tűz mellett, majd hamar elmentem lefeküdni, másnak sok volt a teendő. Reggel egy Diós búrkifli reggelire utat másztam elölben, sajnos nem tetszett. Aztán rápróbáltam a Pszeudo 9- utra és második próbára meg is lett. Nagyon örültem neki. Gábornak is meglett. Szombaton sokan hazamentek. Vasárnap Imivel korán felmentünk a bányába. Bemelegítésnak a 23 karátost másztam, majd folytatásképpen a High Brow utat másztam meg 4. próbára elölben. IX-. na mostmár ebből is kettő van. Sajnos hamar el kellett mennünk Imivel. Nekem a hét csúcspontja a Laura út mászása volt. Namármost ez X-. Első próbára eljutottam a 4. köztesig. Mondom elsőre. Durvább volt mint a pszeudo meg a retek együtt. A teteje persze nem ment, már nagyon fáradt voltam. Összeségében nagyon jó hét volt, rengeteg emberrel megismerkedtem, esténként jókat beszélgettünk. Felejthetetlen volt, az biztos.

2008. július 6., vasárnap

Felkészültség

Mit takar ez a szó? Mit jelent? Kell-e edzeni egy edzőtáborra? A kérdésekre a válasz: nem tudom. Sajnos még nem volt részem egy héten keresztül mászni, nem tudom, hogy osszam be az erőmet és a bőrt az ujjaimon. Végülis az erősítés ellen szavaztam, inkább pihenten akarok mászni Kis-Gerecsén. Csak az a probléma, hogy az elmúlt 4 napban folyamatosan másztam, és most nem sok bőr van az ujjamon, ami holnap (!) a bányában grosse Problem lesz. Vettem egy csomó kaját, 4 tekercs leukoplasztot, és fél kg magnéziát. Csak elég lesz. Sajnos a erőt és a bőrt az ujjaimon nem tudom pénzért megvenni. Lehet mégse kellett volna tegnap meghajtani magam. :) Tegnap a Betekincs völgyben a Nagy-falon másztunk egy új utat. Nem könnyű. A Fekete Özvegy nevet kapta tőlem és a nehézségét VIII+ ra szavaztuk meg (vagyis inkább E6 7b a pszihés leterheltség miatt). Kilépés nélkül talán nehezebb is. Én nagyon keménynek éreztem. Másztunk még valami Passió direkt félét az is olyan 8 körül lehet. Mindannyian megmásztuk még a Zizegőt, Gábor elölbe is kitolta a VIII- os utat. Most pedig relaxlálok és bőrt növesztek.
:)