2008. november 30., vasárnap

A 3. versenyhétvége

Kis késéssel indult útnak ismét a veszprémi csapat(2 fő), bár az EverestGymben rájöttem mi még korán jöttünk. A nevezés lezárása előtt 20 perccel még csak páran voltak ott. Kis késéssel azért a Magyar kupafordulókon érdekelt összes versenyző eljött, megmutatni ki mire képes. Még Törpe, eljött. A verseny elég szigorú keretek közt lett megtartva, még a selejtezőknél is izolálni kellett. Szerencsére elég sokára lettem besorsolva, így még tudtam pihenni, aludni. Mivel a versenyt, jól kihirdették, még Horvátországból is jöttek mászók, így elég erős lett a mezőny. Az első kunszt könnyűnek bizonyult mégis sikerült elbaszni. Másodikra meglett a TOP. Pihi. Második út. tetszett hogy ennyire áthajlik, és hogy voltak benne nagy nyúlások, nem volt könnyű de elsőre meglett. Eközben megjött Szilva is, gratulált a mászáshoz. Tudok vagy 8 percet pihenni, ez nagyon jól esett, ugyanis a fáradság első jelei kezdtek a karjaimon megmutatkozni. A 3. út. Nagyon durva volt. Rögtön egy nagy ugrással indult, ami elsőre meglett és nagyon tetszett. De ezután olyan kemény mozdulatok jöttek. Nagyon elbénáztam, helyismereti ismeretek nemlévén nemigazán tudtam felhasználni az oldalfalat. Az utat csak kilencedikre tudtam megmászni, pont az időlejárta előtt. Ekkor már nagyon fáradt voltam. Teljesen eldurrant a kezem. Az 5 perc nem nagyon volt elég a pihenésre. A 4.probléma hidegvízként ért. Olyan nehéz volt, hogy ha 1 órám lett volna talán akkor össze tudom dolgozni a mozdulatokat. 5 próbából eljutottam a Bónusz (zóna) fogásig, de tovább nem ment. Vicces nem, a top előtti fogásról estem le. Ez a pillanat azért volt fontos mert ha megmászom akkor döntős vagyok, egy magyar kupa fordulón. Így sajna nem. Az utolsó utat elsőre megmásztam, de ez sem segített. Olyan erős lett a magyar mezőny, hogy 6 boulder útból 5 öt megmásztam, és mivel nem lett meg elsőre, így csak a 15. lettem a ranglistán. 5 mászásból csak 2 lett meg elsőre, pedig 5 is meglehetett volna. Nem megy ez az on-sight dolog. Nehezebbeket tudok megmászni, viszont csak ha dolgozok rajta. Ezt mutatja hogy a döntős teljesítményem miatt a 6. hely körülre jöttem volna fel. Az a kategóriában lettem döntős és a nyílt útjait másztuk mi is, szokás szerint. Rengetegen semmit se értek el a döntőben olyan nehéz volt. Többen mondták hogy az utak nem a magyar színvonalnak lettek tervezve, nemzetközi viszonylatban is megállta volna a helyét. Végül az A ban a harmadik lettem, bár nagyon szoros volt. Mondanám hogy legközelebb de sajnos nem lesz. Igen. ez volt az utolsó versenyem A kategóriásként. Ha legközelebb érmet kapok, akkor már az ország legjobbjai közt leszek. Nem ma lesz, de remélem lesz. Még Törpe is csak nehézségek árán, tudott megmászni 1-2 a döntő útjaiból (Talán csak egyet meg még pár zónát...). Az eredményhirdetés előtt még szórakoztunk a kunsztokkal. Sikerült megcsinálnom egy 200-210 körüli áthajlásos ugrást. Már ezért megérte felmenni. :) Az eredményhirdetésnél mivel Noémiék hazajöttek nekem kellett kimenni helyette, sebaj a többieknek tetszett, én meg legalább adtam puszit a Boróka puha arcára. :D basszus amikor meg a Király Nórival kezet fogtam aszittem eltöri a kezem. Bakker szerintem nem tudok úgy szorítani mint ő. Azért én is elértem valamit, amikor kimentem átvenni A kategóriás harmadik helyemet, többen a Bálint-Noémi nevet harsogták. Sőt mivel a nyílt férfi kategóriában hiányzott Gál Bence a dobogó második fokáról, azért ez kicsit erős lett volna helyette is átvenni, így is az volt. A terem főnöke -nem is tudom mért- még egy különdíjat is kiosztott Nándinak a féllábal való versenyzés miatt, Nándi nagyon örült anya szendvicsének. :) A hazaút kicsit necces volt, egyszer rossz villamosra, másszor rossz buszra szálltam, de azért 10re már otthon voltam. Összefoglalva: a 15. hellyel nem vagyok elégedett mert ez sokkal jobb is lehetett volna. Viszont a srácok kitettek magukért, annyi biztos.

2008. november 22., szombat

Az Ujjerő legyen veletek

jelszóra hallgatott a hétvégi mászóverseny, az Ujjerő boulderteremben. A szerény veszprémi gárda most is egy kocsinyi mászót (nézőt) tudott összetoborozni, Noémi,-, barátnője,apukája, Márk, és Bálint személyében. A terem debütáló versenyére sok-sok érdeklődő jött az ország különböző pontjairól. Viszonylag hamar megtaláltuk a bálványként emlegetett és beharangozott termet. Jah és hát a reggelről is néhány szót: leesett az első hó egy vihar képében, minusz 2°C, nagykabát minden ami kell.
Amikor beléptünk a helységbe a mosolygós battaiak köszöntettek, majd egy órán belül vagy 40 mászó gyülekezett a kis helységben. Az 1500 FTos díj fejében még pólót is kaptunk a kőkemény kunsztok mellé. Úgy döntöttünk Nándival, és Józsival, hogy elnézünk a Tesco ba valami finomat venni. A sorban állásnál hívott fel Noémi, hogy hol a f*szban vagyunk, már kisorsolták a 3 csoportba tartozókat. Szerencsére egyikünk se volt benne az egyes csoportban, sőt sajnos Márkkal a 3 csoportba osztottak, így sajnos nem tudtuk Nándival együtt tolni a kunsztokat. Biztos dobott volna a hangulaton. :) A selejtezőben 1 óra állt rendelkezésre a 10 kunszt megmászásához. Ez talán még picit soknak ís tűnt.(Az Ex után biztos) Így hát a 3. csoportra csak fél 3 felé került sor. Az időt alvással, temérdek sok CLIMBING magazin olvasásával, evéssel és természetesen szarással töltöttük. Azt hiszem egy külön fejezetet megérdemelhetne a WC, amelyet első ránézésre a szívembe zártam. A gyönyörű ülőke mellett, fontos helyet kapott egy illatosító és a sok pihe-puha papírtekercs. Sajnos a verseny alatt rakoncátlankodott a bélműködésem, de mindig szívesen látogattam meg a Potty Love névre keresztelt mellékhelységet.
Végre eljött a mi időnk. Nekiestünk a kunsztoknak. Rögtön egy könnyűnek látszó nehézbe próbáltam bele, le is estem, mérges voltam miatta. A selejtezőben ugyanis nem volt zóna, de számított hogy hányadikra mászott az ember TOP ot, esetleg TOP minuszt. Ez után két könnyűnek kinézőhöz mentem, ezek tűntek ,elsőre, megmászhatónak. A kis siker után, egy nehezet találtam. Józsi mászta és nagyon megtetszett. Egy könnyű beszálló után, nagy nyúlás egy reibungra, amibe magas lépés melett bele kellett tolni magunkat és vagy egy 180 at kelett nyúlnia topra. Ez volt életem legszarabb topja. Kisebb mint egy cm, és egy reibungos peremkeverék. Rengetegszer prószáltam mire meglett az út. Nagy volt a lábam és nem fért fel a kezem mellé. Itt ott toltam még egy két szemkiesőset, és így 6 topot másztam meg. Egy plafon maradt a végére, jó nagy fogásokkal, nehéz kiszállással. Annyira fáradt voltam hogy mindig a TOP ról estem le. De vagy négyszer-ötször. A fejemben is voltak gondok. Nándi, a bokája miatt egy lábbal mászott és megtolta ezt az utat. Respekt. Nem semmi. Összesen 5 utat mászott meg, én hatot meg egy minuszt. Márk 2 db, Noémi egyet. És amit senki sem hitt el, Pulinka Zsolti kettő darabot. Nagyon nagyok voltak tényleg a nyúlások. Ezután gyorsan összeadták a mászásokat, és kihirdették a döntősöket. Noémi sajnos nem jutott be, a 4. lett. Én a kb. 35 fiú indulóból 8. helyen jutottam be, nagyon örültem neki. Egy órám volt regenerálódni nagyon fáradt voltam, de a jó beszélgetések visszahozták belém az életet. Feri annyit mondott, hogy mindenki éljenez" pedig még csak az első méteren volt a csávó. Ebből arra következtettem hogy kibaszottul nehéz lesz az első kunszt. Ez beigazolódott; a beszállás még nyögvenyelősen megvolt, majd pár próbából összeraktam az első két mozdulatot, de a zónára nem tudtam felcsapni. Visszamentem az izolációba, 5 perc pihi. Kicsit izgultam, tudom ezzel nem megyek semmire, de nem tudtam szabályozni. A második kunsztnál rájöttem, milyen törékeny is vagyok, és mennyi mindent kell még tanulnom. Az 5 percből 4 en azon gondolkodtam, hogy lehet beszállni az útba. Szánalmas nem. Majd rájöttem, egy kis bírói segítséggel és eljutottam a zónáig. Tetszett ez a boulder jó lenne ha lenne még lehetőségem mászni. Egész sokáig eljutottam ebben az útban. Ezután az izolációban mindenki arról beszélt hogy a 3. út az egy ajándék. On-sight-olható. Persze nekem mint minden boulderben most is a beszállással voltak gondjaim, s el is basztam egy próbát. Másodikra kitoltam az utat, viszont ez nem ért így olyan sok pontot. Ezt sajnálom egyedül a döntőben. Ezután már fáradtan tértem vissza az izolációba, az ideges arcok közé: s az izzadtság és magnéziás kezem gyönyörű egyvelegével boldogan turkáltam a hajam: igen én is letettem valamit az asztalra; sikerült a legkönnyebb bouldert megmászni másodszorra! Ez aztán a szenzáció! Sirni tudtam volna. A végéhez közeledve egyre kiélezettebb volt a hangulat, szekálódások. A 4. probléma elhitette velem, hogy ugrani nem tudok, és a megoldó képességem a nullához közelít. Ez egy nagyon szép kunszt volt, Ami kicsit kreativitást igényelt. Összesen 3 megmászója lett. Egy Zónát sikerült elérnem, de nem volt egyszerű. Az ötödik s egyben utolsó boulderprobléma hihetetlen nehéznek bizonyult, de nem megoldhatatlannak. Sajnos még a zónáig se jutottam el, no de azért megnézném magam ezekben a kunsztokban pihenten. Mivel sajnos Noémi fotózott, gyakorlatilag rólam egy jó kép se készült, viszont Ajnácskáról, Borókáról, meg az Urbán Éviről pedig olyan 200. Mindegy. Éviről annyit, hogy figyeljhétek meg, szerintem pár éven belül magyarország legjobb női mászója lehet, jegyezzétek meg...:)
Volt szerencsém megszerezni a gépet és egykét Áron mászást is meg tudtunk örökíteni. Nándival toltuk még a kedvenc plafon boulderünket, majd eredményhirdetés.

Az I. Ujjerő Boulder Verseny eredményei:

Női kategóriában:

1. Széll Boróka (DSZDSE)

2. Urbán Éva

3. Táborosi Ajnácska (Meteora)

4. Meilinger Noémi (VESE)

4. Nágl Tímea

Férfi kategóriában:

1. Urbanics Áron (Meteora/Gerecse SE)

2. Gál Bence (Tria-Túra)

3. Róth Barnabás (DXSC)

4. Széll Csaba (DSZDSE)

5. Balázs Péter (RLSE)

6. Csohány Csaba (Gerecse SE)

7. Komjáti Zoltán (Gerecse SE)

7. Izer Bálint (VESE)

9. Bubb Ferenc (Gerecse SE)

10. Széll Dömötör (DSZDSE)

11. Balogh Zsolt (BXSC)

12. Vincze Márton

13. Gál Máté (Tria-Túra)

14. Kiss Tamás (Möse)

15. Kerényi Barna

15. Nagy Ferdinánd (MAHOE)

15. Porty Péter

15. Zagyvai Péter

19. Jenei Gábor (DXSC)

20. Erbits Gergely (RLSE)

21. Erdei Áron

22. Németh András (BXSC)

23. Márton Gábor (FTSK Excelsior)

23. Varga Krisztián (BXSC)

25. Kulcsár Gábor (Peremegyesület)

26. Pulinka Zsolt (BXSC)

27. Duksa Kovács József (DSZDSE)

27. Enyedi Márk (VESE)

27. Marosi Attila

27. Palásti Norbert (BXSC)

27. Szuhai Viktor

32. Barcsay Gergő

33. Urbán Péter Márk

34. Kardos András

35. Tóth Viktor (BXSC)

Megint sikerült lemászni az egyik Szél gyereket szóval nincs ok a panaszra. Egy boldog 7. hely tulajdonosa lehetek.

2008. november 18., kedd

Pincés verseny

Akik követik a téli versenysorozatot azok tudják, hogy most hétvégén tartották a 10. Excelsior boulder versenyt. Izgatottan vártam ezt a szombatot, hisz én még sose voltam ezen a mászóhelyen. Őszintén megmondom, picit csalódnom kellett. --> Nem volt normális budi. Már pedig a jó versenyzés elengedhetetlen követelménye a versenyt megelőző ürítés. Nos eme nemes feladat ezúttal nekem komoly problémát okozott, egyszerűen undorodtam bemenni abba a kis helységbe, aminek még az ajtaját se lehetett becsukni, s valakinek sikerült úgy mellékönnyítenie hogy alul pocsoja lett. Minden mászótudásomat latbavéve próbáltam magam túltenni a dolgon. A hétvége legnehezebb kunsztjai születtek szerintem itt, habár a mászás sem volt rossz...:D
Tehát vissza a versenyre. Szombat reggel indult el a kis veszprémi csapat (1 kocsival! siralmas de mind1). Noémi, Gerda, Balázs, Stromi, és Bálint szeméjében. Jó hangulatban közelítettük meg az uticélt. Már a kocsiban elkezdtem a bemelegítést, belekalkulálva, hogy úgyis elkésünk! De emberek csoda történt!!! Időben ott voltunk, még helyünk is volt. Gyors köszönések az ismerősöknek, nevezés. A 1000 Ft nem vágott földhöz, s tudtunk nélkül ez tartalmazta az egész napi biliárdozás árát. A kis kocsmában ezenkívül még csocsózni lehetett, utóbbit sajnos nem ment pénz nélkül. Olyan 11 óra körül ment be az első csoport, VESE részről Gerda, és Noémi személyében. 4 csoportra osztották a versenyzőket, 11-11 fő. Én kis cserékkel átirattam magam a 4. csoportba Gábor és Máté mellé. Robi a második csoportban maradt, legalább együtt mászhatott Áronnal. :) Amikor a lányok a mászásra kapott 45 perc elteltével kijöttek a teremből, mindenki feszült lett. TOP minuszokért ment a küzdelem. Nem is értettem mi van. 42 kunsztot kellett megmászni, mindegyik csoportnak. NEm gondoltam volna hogy nem tesznek bele könnyűt, és nem. A legkönnyebb utak 6+/7- körüliek lehettek. A mászók dolgát a -a buta bírók mellett tiszt. kiv.- a flexxel bevágott lépések nehezítették. Aki ezeket meg tudja jól lépni, már önmagában megérdemelne valami díjat, én állandóan leestem ezekről.
Eljött a mi időnk. Gáborral megbeszéljük hogy egymás után toljuk a kunsztokat, ám a terembe lépéskor különválunk - megvolt az összehang. :) Talán jobb is így hiszen ő remekelt míg én csak kullogtam az utak rengetege között. Nem nagyon ment a dolog. A 45 perc elteltével 8 kunsztot tudtam megcsinálni, míg Gábor 13. Ezzel mint kiderült nemcsak a legjobb EXVESÉS lett hanem Áron után ő mászta a legtöbbet, még Balázst és Stromit is lemászta, akik 10-10 TOP ot tudtak abszolválni. A teremeben történő eseményeket, a kinti izolációból egy tv keresztül követhettük nyomon, így szorkulhattunk a másik csoport tagjainak is. Eközben megérkezett Nándi is, aszem jól elütöttük az időt. Picit fáradtan délután 5 kor elkezdődött a mi utolsó körünk, a második 45 perc. Talán a szünet lehetett túl nagy, - 2 és fél óra picit sok. Szó szerint újra nekivetkőztünk, s a meleggel és porral dacolva nekiestünk, a maradék kunsztoknak. Többektől halottam , hogy az első fordulóban jobban ment nekik. Nekem valahogy mindig minden a vége felé sikerül. Rohantam végig, nyomtam nagyon. Sajnos nem volt túl sok eszem a végére, egy nehéz kunszton izmoztam, ahelyett hogy a függőleges falon az egyik könnyebbet, amit már gyakoroltam próbáltam volna. Mindegy. Jó sok szép és érdekes boulder volt itt. Annek ellenére hogy nem voltam olyan csúcsformában mint Zsombón, egész jól ment a második forduló. Szintén hoztam első fordulós formámat; 8 TOP. Összesen 16 TOP. Gáborral összefutok a végén. Mondja, hogy egyet tudott hozzátenni. Nem hittem a fülemnek. Ez nem igaz. Gábor végül Stromival a 14 Topot abszolvált, Balázs 21 et mászott meg, ami elég volt neki a harmadik helyre. És persze ne felejtsük el a már szakállas excelsioros Robit se, aki 8 Top ot ért el, ezzel mutatva mennyit, fejlődött tavajhoz képest, úgy hogy gyakorlatilag nem volt EGY KÖNNYŰ ÚT SEM!!! Nem tetszett ezen a versenyen hogy ennyi út volt, jóformán ha nem kérdezel rá van e még valami, nem is veszel észre olyan könnyűeket amiket még lehet elsőre kitolnál. Nehéz rátalálni a 42 útból a neked legmegfelelőbbekre. Kicsit csalódott voltam az eredmény hirdetésnél, rosszul adták össze a TOP jaimat és a 16. nak mondtak be. Holott azért ez nem mérvadó. Remélem a szikla.hu ha megjelennek az eredmények javítva leszek. De nem is érdemes vitatkozni ezen. 3 méter vízbe is bele fulladsz, ha nem tudsz úszni meg 3000 be is. (Mondjuk a felhajtóerő ott más, de ebbe ne menyünk bele(-:) Kicsit kárpótolt a végén, hogy a csengetős kunszt szemből átmászása miatt különdíjat kaptam (egy Hermann Buhl DVD személyében), nagyon örültem neki, hogy felállhattam arra a dobogóra ahol Áron állt. (27 TOP al nyert.) Lányok nagyon kemények voltak, Gerdát szeretném kiemelni, akinek bár nem kellenek bíztató szavak, azért mégis csak az első versenye volt, és most már megmutatta magát a világnak- na szóval gratulálok, büszke vagyok rád!
Szerintem összességében ez egy középkategóriás verseny volt, csillagos ötös izolációval. :)

Eredmények:
.
.
.

2008. november 12., szerda

Szikla vagy terem.....??? EGYSZERRE!!!

Hála István barátunknak, most már úgy is fogalmazhatnék; egyszemélyes szponzorunknak, új fogások érkeztek Pestről. Már izgatottan vártam a hétfőt, hogy a versenyről megjött mászók átadják a 9. darab fogást, melyekhez hozzáérve újra a madárcsicsergés, friss levegő, és a szikla jut eszünkbe. Ez nem egy erőltetett vicc volt, EZ A VALÓSÁG. Szerencsére megértük azt a világot amikor egyesülhet a szabadság és a négyszögletesség, a szikla és a terem. Ez a párosítás egyszerű és nagyszerű, ellenállhatatlan. Ahogy meglátta Balázs rögtön megkért, Bálint had tegyem fel a boulderfalunkra az új fogásokat. Gondoltam így legalább több véleményt halhatunk az új fogásokról úgyhogy igent mondtam. A teremben -nem lódítok- sorban álltak a majdnem 45° ra kidöntött falnál, csakhogy mindenki kipróbálhassa ezt az új csodát. természetesen Balázs azonnal kitalált velük egy X körüli bouldert amit két részben sikerült is kitolnia. Tátott szájjal tapogatták, ez meg, hogy... dehát ilyen nem lehet... és ez műgyanta??? Hihetetlen, de mászni rajta még jobb. Képzeljétek el a legreibisebb peremesebb fogásaitokat, és szorozzátok meg kettővel. És tart. Tehát a várvavárt vélemények...
- lépésnek kurvajó tisztára mintha szikla lenne
-fogásnak kurvajó - több irányból fogható, mind az ujjvégeket, mind a tenyér szorító erejét igénybe veszi
-az áthajló falon remekelt: még szerintem várjuk ennek az álomnak a végét.
Egyszóval hálával tartozunk Szeredi Istvának, aki lehetőséget adott télen is "sziklát mászni".
Köszönöm.

2008. november 10., hétfő

Outdoor terem

Gábor és mellette a "Felfedezés"

Kapcs-fort-"emzéperiksz". Tóth Róbert jelentkezik. Péntek este ért az a megtiszteltetés, hogy én is írhatok a blogra és gondoltam csinálok egy beköszönő cikket. Kábel hiányában most nem tudok feltenni képeket, remélem sikerül pótolni.
Gáborral úgy döntöttük hétközben, hogy ha úgyis maradunk Budapesten a hétvégén akkor sziklára kéne menni. Mivel más dolgunk is akadt a hétvégén és már szombatra is változó időjárást jósoltak magától értetődő volt a választás: Francia-bánya. Ezt az áthajló sziklafalat elég meghatározónak érzem az őszi mászásaink szempontjából. Mikor először látogattuk meg a helyet már egy hatalmas padlószőnyeg volt leterítve a Sárga-fal alá, amit mint megtudtuk csak előző nap vittek ki. A komfortérzet ezáltal meglehetősen magas, sőt még egy kis "pad" is van ahova lehet pakolni.
"..debreceni gyerek vót..."

Reggel 9-re volt tervezve az indulás, persze egy fél órát szokás szerint csúsztunk miattam dehát mint tudjuk az ember evolúciósan nem monokrómikus időbeosztásra lett tervezve (bármikor el lehet sütni ha késel és még alapja is van :) ) Fél 11-kor már a fal alatt voltunk. Senki nem volt kint rajtünk kívül még a megszokott travizó tömeg sem. Mindkettőnknek meg voltak a kítűzött céljai: Gábor az "Ypszilon"-t akarta előlbe mászni és a "Rinocérosz" kis borsófogásos kunsztját megcsinálni, én pedig az "Aranyeső" és "Bakafing" egy keverékét( igazából beállsz a stand alá és tök egyenesen fel) amit miután Gábor kimászott "Felfedezés"-nek nevezett el ,akartam egyben RP tolni. Amikor elsőnek voltunk direkt nem néztem a kalauzt csak mondtam hogy "Ezt másszuk ez jól néz ki". Igen csak meglepődtünk a nehézségén viszont én teljesen beleszerettem az útba és a felfedezés örömére gondolva kapta a nevét.
Gábor a falon melegített én pedig az erdő mélyén WC papírral. Rendesen be akartunk melegíteni úgyhogy a "Létrát" jó párszor kimásztuk fel is le is mielőtt átszereltünk az "Ypszilon"-ba. Itt még felsővel melegedtem majd átadtam a terepet Gábornak. Rákészült átgondolta és megtolta előlben. Látszott rajta főleg a végén ,hogy fejben már kész volt az út és már csak le kellett futtatni ezt a programot. Ez a mászás nem ott történt a falon, bár ezt csak Gábort tudhatja, nekem viszont teljesen úgy tűnt.Kis pihi, hangolódok a "Felfedezésre". Három próbát adtam magamnak aznap. Ennyiből kell meglennie. Első: stand előtti utolsó köztes: betesz, beakaszt, beleesik.Mindegy , maradékot kitolom, visszafelé közteseket kiszedem. Újabb pihi.
Második: stand előtti utolsó köztes: betesz, beakaszt, feláll, bal láb pici perem, nem jó igazgat, belesik. Mindegy , maradékot kitolom, "Rinocérosz"-ba átszerelek.
Ezután leültünk kajálni, töltődni, dumálni. Megjön az első travizó. (Itt hagy említsem meg miért is jó hely Francia-bánya: Könnyű eljutni oda akárcsak egy terembe, ráadásul ingyen van, a szabadban, sziklafalon mászhatsz és sok embert megismerhetsz.A legkülönfélébb emberekkel találkozhat az ember és könnyen beszélgetésbe keveredhet velük márcsak a hely szűkösségét is tekintve és olyan tapasztalatokról halhatt amiért már megéri kimenni. Egy igazi outdoor terem) A mostani sráccal is elkezdtünk beszélgetni és sok érdekeset megtudtunk. 10 éve nem nagyon mászik, előtte 8 évig elég rendszeresen. Érettségi után ki Amerikába , Yosemite-be 200 dollárral és egy hónapos autóbérléssel. Járt a Pamírban , Spanyolországban.... szóval tud miről mesélni. Mostanában siklóernyőzik de az is kezd lecsengeni. Travizás közben kiderült hogy Urbanics Áronnal folytatott beszélgetései hatására régen solo-zgatott és a Sárga-fal legtöbb útját megsolozta, többek közt az "Ypszilon"-t is. Gábor közben a "Rinocérosz"-ban borsónyi fogásokon lóg, térdakaszt, sehogysem jó. Fárasztó hét volt.
Gyorsan ment az idő, ideje volt megejtenem az utolsó, harmadik próbát. Viszonylag rövid út, viszont letisztult és gyönyörű mozdulatok vannak benne. Nehézsége kétes, mivel szépsége elnyomja az ilyen irányú érzéseket. Nem könnyű. Gábor anno VIII-/VIII-ra tette de inkább SZÉP. Három: stand előtti utolsó köztes: betesz, beakaszt, feláll, bal láb pici perem, bal kéz szűk 2ujjasra nyúl, jobb lábél fel kis repedésbe, már csak ebből az összehúzott testhelyzetből kell egy nagyot csapni jobb kézzel a TOP-ra, érzem a két tartóujjam fáradt de akkor is csak ennyi kell, indítom, .......beleesik. Mindegy, maradékot kitolom, visszafelé közteseket kiszedem. Udvarolnom kell még neki, de legalább tudom hogy egyszer megengedi és addig már nem kell sok.
Utána még mászogattunk valamit majd új ismerősünkkel elkezdtünk travizni végig a hosszú fal mentén. Egy 6-7 méteres részen, amit már délelőtt meglátva olyan érzésem támadt hogy ezt meg kellene solozni, felment a srác és mondta hogy megvár fent. Igen, éreztem hogy most ki tudok zárni mindent ami megzavarhat, az út sem volt nehéz és csak a bokámat töröm ki ha leesek, de tudtam hogy nem fogok. Felmásztam és persze örültem hogy jól vagyok és próbáltam az élményt feldolgozni. Félelmetes, nyugodt, olyan valódi és persze veszélyes. Ezután tovább folytattuk az oldalazást jó hangulatban, majd mivel sötétedett elindultunk vissza a koliba, de persze csak miután a kedvenc kínai étteremben el nem fogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat.
Sikerült "hasznosan" és vidáman eltölteni a szombatot.

2008. november 9., vasárnap

Repedések nem csak a sziklán vannak...

Tudjátok, mostanában nagyon sok bátorításra van szükségem. De mindenki csak azt mondja adjam föl. Meg nézzek új sport után. 17 évesen? Meg minek is?? (na elég az önsajnálatból :)) Néhányan akik régebbről ismernek tudják hogy volt egy mászásból adódó sportsérülésem. Ami ebben a sportágban a halál, és a gerinctörés után a legdurvább. Eltört az ujjam. Már elég rég volt, nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Csakhogy most az őszi szünetünk idején végre télleg elég sokat tudtam edzeni. Itt volt ugye a Misja, és ahogy onnan megjöttünk, a rákövetkező 5 napban is szarrá edzettem magam, és hát elkezdett megint fájni az ujjam. A csont annyira kidudorodott, hogy elkezdtem félni, és úgy döntöttem jó lenne ha megnézné valami szakemberféle is. A háziorvos nem sok mindent tudott mondani, adott egy beutalót a kórházba a kézsebészetre. Itt Mészáros Iván (biztató a neve) főorvos nézte meg. Nem túl sok biztatót mondott. Megműteni nem meri mert a csontra rá van tapadva a fő-ín vagy mi. Tömören annyi, hogy nem tud vele mit csinálni, azt mondta legrosszabb esetben az ín kiszakítja azt a kis csontdarabot (kb. mint egy gyufa végén a foszfor), ami most az ízület és az egyik ujjcsont között "lebeg". Szóval a helyzet nem túl biztató, de azért tolom, csak most már figyelek rá hogy ha fáj már tovább ne nagyon terheljem. Főleg most lesz izgalmas a helyzet, ugyanis jövő héten Ex-ben boulderverseny, aztán verseny az Ujjerőben, majd pedig az Everestben. 3 verseny egymás utáni héten. Nem lesz rossz az biztos. :D Kitűztem célul, hogy mindegyik versenyen be szeretnék jutni a döntőbe, legjobb 10-be. Remélem az ujjam nem nagyon fog akadályozni ebben. :)
Na azért nem kell ám annyira félni nemolyan durva...:)