2009. december 31., csütörtök

Újra a fogadalmak...

amikkel, komolyan sosincs szerencsém. Nos hát Bálint allez az összesítő bejegyzéshez. Tavaly címnek azt írtam, hogy "Jövőre keményebben leszünk". Ez igazán elgondolkodtató. Mármint eltelt egy év, -és hát nem kell megmagyarázni a bizonyítványt- nem sikerült elérni minden kitűzött célt. Az még hagyján hogy nem másztam le Ondrát, no de a hajmosás; ez aszem a leghosszabb-távú projektem, de más lapra is tartozik. A fejlődés amiről mások ódákat zengenek (filmek, mindenféle blogok, websiteok) csak duma. Mindenki leírhatja véleményét, de ettől még nem váltja meg a világot. A fontos az amit az egyén tesz. Mindig mondják, hogy a csúcsra több út is vezet, és nincs olyan hogy helyes, vagy jó út. Gyakran még a csúcsot is homály fedi, csak sejthetjük, hogy jól csináljuk a dolgokat, bár láthattunk példát az ellenkezőjére is. Nem mondok ilyet, hogy a BHSK tagjai és tiszteletbeli tagjai - hiszen ilyen hogy BHSK úgymond nem is létezik. Helyette inkább a barátaink körében kifejezést használom. Nos arra akarok kilyukadni, hogy nem biztos hogy mindenki elérte a kiszemelt célokat, de voltak azért dolgok amiket sikerült idén beakasztani. :D (PalaPeti) Nézzünk csak egy párat:
Pistike idén keményebb lett mint valaha, 8A boulder, és 8b+ hát látjuk a példát. Gábor is hozta amit kellett és Tardoson odatette magát rendesen. Sabotage 7c. Tibit még akár a másfél éves mászásával kezdőnek is titulálhatnánk, de akkor becsapnánk magunkat, bizonyítják ezt például a 6C+ os és keményebb boulderei. Hogy mikor akad be neki az első IX kategóriájú út, csak egy száraz idő kérdése. Én őszintén megmondom, nem erre számítottam. Bár tavaly vagyis idén még eléggé gyerekfejjel gondolkodtam, remélem azért nem olyan futurisztikusak a célok amiket kitűztem 2010re. A legnehezebb boulderemnek idén az Árva fiút éreztem, ez egyben a legszebb is. Utak közül, aminek örültem a Retek volt, hisz nagyon régóta dolgoztam vele és egyáltalán nem feküdt. És természetesen a legnagyobb öröm volt számomra a If-direkt, a Pszeudo után ez nagyon nagy áttörés volt.
Természetesen nem szabad megfeledkezni a tradmászás és Sonnie Trotter példaképéről: igen Robi is keményen csapatta és ismét visszatérőben. Blanch pedig, hát azt hiszem elég ha annyit mondok, hogy harmadik hely a Bercsényi versenyen!!!

 Végül csak annyit írok, hogy Boldog új évet mindenkinek, és ne feledjétek; Jövőre keményebbek leszünk!!! :)

Árok, jobb időre várok


Most a megfelelő embert Jancsi személyében találtam meg, szüleimet pedig rá tudtam venni, kiránduljanak egy nagyot. Szörnyű állapotok fogadtak minket az árokban, ahol nyáron egy csöpp víz, most szabályosan folyó. Nagy nehezen sikerült eljutni a kiszemelt sziklákig, de úgy látszik a jó isten nem akarja nekem adni a Turbo Lovert, mindenről csöpögött a víz. Nehezen talátunk egy kis falat ahol lehetett mászni de két három mozdulat után megállt a tudomány. Rájöttem ez önmagában is kemény dió és nekiestem a travinak. Kemény betartás egyujjperces egyujjasokban (!), nagy nyúlások, hihetetlen betartás egy eszeveszett reibungon. A Rémségek cirkusza nevet kapta, sokat gondolkodtam hogy B+ lehet e, mert bár nehezebbnek éreztem a Magasfeszültségnél, de akkor nagyon formában voltam, szal maradjon csak az a 7B. Jancsi is kitalált egy kis travit emelett, az övét 6A+/B re lőttem be.

2009. december 30., szerda

BUÉK


Húúú! Lassan már valóban elfogynak a lehetőségek, már ami a völgyet illeti. Tegnap, kimentünk Tibivel és bár nem volt sittelés, azért kinyomtam a Rocky ülőstartos verzióját, kemény 6C ért. Tibi a Fekete Jánost akarta mászni, én pedig egy újat, se nem variáns se nem traverz, és még csak nem is kunszt. A BUÉK-ot akartam mászni. A hideg ellenére fellelkesültünk, mondhatni nem hagytuk egymást próbálkozni. Kis peremeken, rossz lépésekkel. Más bétával nyomjuk, Tibi egy Jadés peremet választott, én inkább a lyukaknál maradtam. Egy kínai levesben fogadtunk hogy nem mássza ki egy hónapon belül. Nem csak külön nehezek a mozdulatok, összefűzni őket, maga a tragédia.

Míg mi vertük magunkat, Nándi kinyomta a Gyíkvér SD-t. Még írt is valamit a fejlődésről a kis piszok, de hát akinek ingyérbérlet ne vegye magára... ;) Már csak egy nap van az idényből. Egyetlen egy nap. A sok variációs lehetőség közül, úgy néz ki vagy Ördög- , vagy Kő -árkot dob a gép. Akármi is lesz, megmászással jövünk haza!

2009. december 27., vasárnap

Egy év.

Ismét eltelt egy év. A híres december 12. Egy éve pont ekkor Gáborral a Kőtengerben csapattuk, az volt az első hogy is hívják ?Kaltklettern?

Idén a Tündérsziklák volt soron, meg persze az otthagyott projektek. Emlékszem egyszer nagyon lebasztam Tibit, mert terveztem, hogy megmászom a Halászokat, és kimegyünk Kő-árokba, de ő akkor ért reggel haza amikor már buszon kellett volna lenni. Elég mérges voltam, mert nem (csak) a saját mászását tette tönkre, hanem az enyémet is. Most féltem, hogy én játszom el ugyanezt, előre tudtam, mégis nekimentem. Szombat este 30y koncert volt az Expresszóban, nekem ez volt a nővéremtől a karácsonyi ajándékom, és tuti nem hagyom ki az egyik kedvenc mai zenekarom. Fél 10-kor kezdődött, és jó párszor sikerült őket visszatapsolni a második sorból a haverokkal. Fantasztikus zene és este volt. Meg még a koncert után is, Enikőnek a helyi DJ-nek volt szülinapja, mégis valahogy engem szerintem többen hívtak meg mint őt. Minden összejött, csajok, zene, pia. Az egyetlen negatív tényező- és emiatt egy szépmosolyú lányt kellett otthagynom- a másnapi mászás. 4re értem haza, de 5:15kor már keltett az új rádiós ébresztőórám. Gáborral a pályaudvaron találkoztunk. Ennyire még sose hiányoltam az alvást mint akkor ott. Buszon egyből kidőltem. Irány Tündérszikla!!!
A manóvár kissé vizes volt, éreztem az erőt, és láttam Nándipetiék nyomait, de mégis most valahogy nem volt kedvem hozzá. Felmentünk a mumushoz. Nyáron már csak az utolsó nehéz mozdulat hiányzott. Most rövid bemelegítés után ennek mentem neki. Nehéz ilyen hőmérsékletben elkezdeni mászni, de ha már belebújtál a mászócipőbe onnan már minden rendben van...Gábor is rakta össze gyorsan a mozdulatokat, nekem is csak a vége volt a bizonytalan. Nem tudtam egyszerűen a normális fellépéssel megcsinálni, nem fértem oda a begugoláshoz. Ekkor egy isteni sugallat jött és kitaláltam egy új bétát. Nagyságrendekkel nehezebb lett így mint az útban bármelyik másik mozdulat, dehát ha egyszer csak így megy. Sikerült a mozdulat, úgy éreztem mint aki megváltotta a világot. A további próbák már élesben, megmászásért. Volt egy próba ahol minden mozdulat sikerült, fel is másztam és még egy DanielWoodsosJadeörömködés is belefért, de tudtam hogy ez csak bohóckodás és nem volt megmászás. Az egyik mozdulatnál egy pillanatra lecsúszott a lábam. Mint egykor a Papírtigrisben. Etikai dilemma, természetesen nem megmászás. A következő próbánál újra mindent úgy csináltam mint az előbb, maradt az elfojtott boldogság, és a tudat hogy másfélszer másztam meg a Kaszáspókot. Az utolsó mozdulatért kell valamit letenni az útban, nekem lehet az elején szerencsésebb, Gábornak kicsit nyögvenyelősebb itt... :) A megmászásról frappáns videót is láthattok.ITT!

2009. december 24., csütörtök

Na azért én is..

Ma lementem a paddal a sziklákhoz, de mindenről csöpögött a víz. A nagy lelkesedésemet eztán a fingerboardba fektettem. A szikláknál végül fotózással töltöttem el az időt. Íme egy kis karácsonyi ajándék:


Esőcsepp egy kis sárral




Hogy hó is legyen


Csillog villog mint a fa

Végül egy kis vers, hogy en hazudtoljam meg magam...:


Fehér karácsonyt (ziásat)

Karácsonykor nem kell mászni túl sok FA-t,
Díszítse csak mindenki otthon a fát.
Bár ezt jobbszeretjük a Dreamtimera dőlve látni,
Húúú, jövőre azt is meg kéne már mászni…
Campusozni kell, mindig mondta a Pista,
A lelkiismeretem már ma este sem tiszta.
Szánkban még bejgli, fejünkben fogyókúra,
Ujjunkban már bizsereg a következő túra.
De ne prédikááálj szállj be a kocsiba és Go,
Ha rossz az idő max lesz egy kis Vertigo.
Vagy Ujjerő, ha lesz ingyenjegyünk,
Merthogy terembe pénzért, be nem megyünk,
Sziklát kell mászni srácok, Ez az általános nézet:
Így kívánok én kellemes karácsonyt és boldog új évet!!!

Bálint

2009. december 23., szerda

Fehérkarácsony-pot kívánok!


Az elmúlt egy hét időjárását eltekintve már kezdtem örülni. Nem mintha annyira megfogna ez a karácsonyi lótifuti meg a sok szarabbnál-szarabb reklám és 1000-szer újravetített filmek a tv-ben, de azért faja lett volna egy fehér Szenteste. Azt hogy az egész TÉLi szünet olyan benyomást keltsen mintha TÉL lenne már nem is merem remélni.
Mivel az egyetemnek és a sérülésemnek hála 80 kiló epszilon sugarú környezetében mozgok, na meg ugye a sok ünnepi kaja, gondoltam tartom magam jó szokásomhoz és minden nap futok az erdőben 2-3 órát. Ilyenkor a legjobb, nem melegszik ki nagyon az ember és a havas erdőben este is látni. Annyit még látsz hogy ne menj neki semminek; a talpad alatt folyamatosan ropog a hó, azonkívül csak a saját zihálásodat és a széttaposott gallyak reccsenését hallod. Néha megállsz pihenni vagy csak eldönteni merre tovább és a tökéletes csendben hallani a halkan földet érő hópelyhek sistergését. Egy pillanatra elgondolkozol, hogy több kilométerre bent vagy az erdőben, egyedül az este közepén és röpködnek a mínuszok. Ekkor kezd szép lassan rád törni egy ismerős érzés. Igen, ez a nyugalom. Kicsit élvezed és futsz tovább.
A végén, ha jól lőtted be az irányt és a távolságokat kb. valahol a ház közelében lyukadsz ki, és miután pár óráig úgy érezted magad mint egy vadon élő farkas, vehetsz egy forró fürdőt. Nos néha ez nem történik így, mivel ugyanarra futni vissza, mint amerről jöttél unalmas. Ilyenkor előfordul, hogy csak lepkézel és azon gondolkozol hogyan fogod így elérni az utolsó buszt a szilveszteri bulira.(true story)
Esett az eső elolvadt minden, örülhet a bkv meg a máv is, így max a s(z)arat taposom. Se baj ott a fingerboard és hátha esik még a hó. Na meg a vizsgaidőszakban mindenképp ki kéne nézni geribe ha száraz az idő, a hideg nem para. Szóval inkább havat mint esőt. Megyek is tesztelni az első adag töltött káposztát, szóltam.
Kellemes ünnepeket és peremekben, repedésekben,....., valamint berúgásokban gazdag új évet kívánok!

2009. december 14., hétfő

Statisztika

Gratulálni szeretnék BHSK kis csapatának ugyanis ezennel a bejegyzéseink évenkénti száma meghaladta a lineáris sebességet (38-as differenciával).

Juppí

Ez 3 dolgot jelenthet: nem mászunk eleget, nem tanulunk eleget, vagy nem csajozunk eleget.

2009. december 12., szombat

Padanyi kupa 2009.


Szombati nap bár- sokak megvádoltak, hogy nem csináltam semmit- elég fárasztóan telt. Reggel 9 után már lent voltam, és hát kicsit megfáradtam a csicskáztatásban. Nem volt semmi érdekes. Kicsik, ügyesek, aranyosak, pofátlanok. Este drótkötélpályát is felhúzott Stromi, ami a terem egyik végétől a másikig tartott, páran biztattak, hogy menjek én is, de nem, ma nem akartam meghalni. Így is kicsit betett, hogy pénteken Balázs megagyalt, mert a SZÉTV- tanulmányi verseny miatt csak később értem be edzésre mire ők már a nehéz dolgokat elpakolták. Mindegy, fájt egy kicsit a jobb karom, de bizakodva néztem a vasárnap elébe.

Korán fekvés, későn kelés. Olvastam az előnevezésnél a neveket; Erdész Tibor- hát azért szorítani kell majd, Burucs Bálint- hm nem lesz rossz verseny, Zengő Márk- húúúha alighanem oda kell figyelnem nehogy lemásszon, de mégis amikor olvastam, hogy Juhász Gyula- akkor tudtam hogy megvan a győztes hiszen ő most kirobbanóan jó formában van az everestgymes becsületkasszás verseny után, ahol a dobogós helyezés öö... Respekt. Este fénypontja volt a G által készített Tatár bífsztek, igen sokakat vonzott. Tibinek koncert, Szilváék is Kistehénen voltak, aztán hajnalig buli, fájó szívvel hagytam ott a mulató embereket, és indultam haza.

Reggel arra keltem, hogy izgulok. Soha nem indultam nehézségi mászóversenyen, (valamikor nagyon régen felső biztosítással a tehetségeken), de a nyílt kategóriával, maximum aggteleken mértem össze magam a titánokkal. Halottam nemrég, hogy a bokszolók a verseny előtt, napokig nem tudnak aludni, a meccs előtt az öltözőben egyedül járnak fel s alá és hergelik fel magukat, nagyon izgulnak, de minden esetben az első ütés után minden helyreáll. Én is ebben bíztam.

Reggel megelőztem Tibi ébresztő óráját, mindketten olyan fél 10 körül értünk a Padányiba. Egész ráérősen voltam, majdnem le is késve a nevezést. Kicsit izgultunk a selejtezők miatt, de végül a csajok előttünk másztak, szóval bőven volt idő bemelegíteni. Balázs és Pistike egész nap lelkesen biztosították, és rosszabb esetben spotolták a versenyzőket. Egyet biztosan megtanulva Ausztriából, a bemelegítés (feltéve ha az ember nagyon hosszút akar mászni) akkor különösen fontos. Nagyon jól sikerült bemelegítenünk Tibivel, őt harmadiknak engem ötödiknek sorsoltak az indulók között. Tibi is eléggé izgult, úgy látszik mégsem evett elég csokit, hát nem nagyon sikerült magát eldurrantania. Két részre osztották a mezőnyt, mindenki két selejtező utat mászott. Egyes eséseknél különösen jót szórakoztam. Azt hiszem olyan egy körülre már lementek a selejtezők. Igazából technikailag sehol nem éreztem problémát, ahol elrontottam az azért volt, mert eldurrant a kezem és kiengedett. Már a barátok boulderezni csábítanak, az izolációban lévő falakhoz, mert idén vagy négy is fel lett állítva (!!!), reménykedve még halasztottam a dolgot. Mint utóbb kiderült jó volt a megérzésem, megvan a döntő. Igaz épphogy, a 10. helyen, utolsókét jutottam be. Nincs innen túl sok veszteni valóm. Az izoláció hangulatot rég éltem át utoljára döntősként, mindig csak boulderversenyeken. Nagyon izgulok. Kiszólítják a döntősöket, az ifi A, és a nyílt kategória férfi női indulóit. Csupa robotzsaru, ahogy egyszer Anita fogalmazott. Mindenkit bemutatnak, mintha lenne olyan, aki még nem ismeri a versenyzőket. -->Én. Mostmár Galambot is tudom ki. Már alhatok nyugodtan. Hátra arc, figyelhetjük a döntő utunkat. Nem lehet kellően kihangsúlyozni milyen nagy munka egy döntő utat megcsinálni, és micsoda kockázattal jár. Nem építhetsz túl könnyűt, sem túl nehezet, sőt még ossza is meg jól a mezőnyt. Pistike mindenképpen fantasztikusan oldotta meg ezt a feladatot, bár szerintem egyben soha senki nem fogja megmászni, nem is tudjuk meg milyen szép. Nekem nagyon keménynek tűnik, csak a piros falig nézem, de addig se szavaznék magamra, hogy el tudok-e odáig menni. Letellik az idő, visszamegyünk az ISOba. Mennek a kislányok, ismét jól bemelegítek. Alkarom és pszichém teljesen a mászásra hangolódott. Közben megérkezik Tódi és Csapajev is, csak gyors? csak gyors! Melegítek. Hallom ahogy mennek el a veszprémi csajok, Noémi és Kata. Melegítek. Árpival beszélgetünk, a versenyekről, az értelmükről, tapasztalatokról. Később hallok egy negatív véleményt is, a mindigszókimondó Barkó csabitól (én le is merem irni) és hát kicsit megsértődtem amikor a Vese-s fafogások miatt elkezdte, mondani hogy visszamentünk az időben, már a 70 évek szintén vagyunk, majd globálisan leszolva a magyar sportot, amit nem lehet megvédeni, lényegében ott igaza volt. Melegítek. 5-6 éve egyáltalán nincsenek új arcok a versenyeken, a kezdők, látva a versenyek a legjobbakat úgy állnak hozzá, hogy hát én úgyse tudom lemászni, csak égnék, és feladják. Van persze olyan is akit ez nem motivál, mint engem. Melegítek. Egy sziklán való út megmászását sokkal nagyobb és szebb kihívásnak tartom, mint egy versenyt. Persze fennáll a veszélye, hogy később más iránt is motivált leszek. Melegítek. Befejezik a csajszik, szólnak hogy leszedik a plusz fogásokat és én következem. Van előnye ennek az utolsóként való bejutásnak. Miután mászok láthatok mindenkit, ki hogy csinálja, én hol ronthattam el. Stromi is melegít ő jön utánam. Szólnak indulok. Még egyszer átnézem az elejét, az elejét. Ameddig tervezem hogy eljutok, de valószínű addig se, kemény az eleje nagyon, mint a fagyott kutyaszar. Elkezdődik. Figyelek nehogy elbasszak valami hülyeséget. Az első necces mozdulat amitől nagyon tartottam, simán beakad. Most jön a félelem, amitől minden döntős fosott szeritnem, és bár mindegyikük kinyomta, talán az egyik legnehezebb mozdulat lehetett. Egy jó kis ugrás, egy ugró fogásból és egy rossz lépésből. Persze volt aki statikusan oldotta meg, no de vissza én mászom. Ramonestől kérek számot, azt hiszem nem az szólt valami más. Felpörög a zene, ugrok. Nagyon kell szorítani a zsebet, de benne marad a kezem. Olyan mozdulat volt ez, hogy úgy felpörgette az adrenalin szintemet, ordítottam és azt gondoltam most megváltom a világot. A következő mozdulatok is kemények, szépen lassan eljutok arra a helyre, ahol a számításaim szerint le kellene esnem. Elég gyorsan mászom, egy csepp tartalékom sincs, semmi fölös energiám. Mindent ebbe kell belefektetni. Egy akasztásnál vagyok, de inkább kihagyom és átnyúlom, legalább legyen meg fogás, és már jövök is. Gondolkodtam előtte, ugyanis nem hiszem hogy olyan nehéz lett volna hogy a plafonig ne tudjak felmenni. Egyszerűen egyáltalán nem néztem át azt a részt, és észre se vettem mászás közben a következő fogást, ami pedig evidens hogy hol és hogyan, de most nem. Mindig végig kell nézni ez egy örök tanulság lesz számomra, már a selejtező se volt rossz, kérdeztem a versenyzőket, miután másztak (!) és nem tudták mi a Top. Senki. Repülök lefelé. Érzem, hogy ez most nem volt rossz, hogy mire azt nem tudom, de a 10. helyen javítok az biztos. Ahogy néztem a döntőben a mászókat komolyan mondom sajnáltam mindenkit. Én nem sóműsort akarok, mégis a magasba emeltem örömömben a kezem, még Pistit is láttam milyen hülye vagyok, de volt életérzés élveztem nagyon. Senki még csak egy mosolyt nem dobott el. Még a győztes sem. Boldogan sétáltam a nézőtérre, ahol megkönnyebbült mosolygós arcok fogadnak. Jönnek a mászók utánam, akik előttem végeztek sorra: Stromi, Árpi, Farki, Kornél. Mindenki alattam esik ki. Ekkor jön Bandi már mindenki mondja, hogy na hát ő az elején az ugrásból ki fog esni, mégis nem tudom hogyan, de megtolja. Ordítok. Hihetetlen nagyot repül. Végül ugyanarról a fogásról esik ki mint én. Márk, Papír, Bence mind nagyon keményen nyomják. Ujjerő, állóképesség; minden van itt. Márk nagyon sokáig megy, de látszik hogy durran-durran. Papír elkurja a plafont, látszik hogy ideges, pedig volt ereje nem kevés. Ilyen nyugodtan mászni ilyen hosszú utat, egészen elképesztő. Molnár- a lánykollégiumok örökös posztertémája, a pózok királya, a lepedőakrobata -Gergő mászása is nagyon ott van. Kicsit máshogy mászik mint mások, de nincs letiltva a repkó, jól tolja. Már Törpétől is láthattunk hasonló megoldásokat tavaly. Ám az áthajláson velő felmászásnál a lába hozzáér a nittfülhöz, és bár nem terheli, és nem segít a továbbhaladásban, Juhász Tibi mégis leszólítja Gergőt. Azt hiszem benne ez már egy örökös tüske lesz, de kiben nem maradna meg. Aznap Duci tényleg fantasztikus formában volt, mindét selejtezője mutatja. A döntőben is, azt mondta BŐVEN érezte a tobogót, bőven. Szeritnem is felment volna, de hát se ha, se volna nincs a sportban. Így hát maradt a gyorsasági, ahol hállégnek nincs nittfül. (ez egy poén volt ám, még ha szar is) Gergő és Árpi egyszerűen repülnek a falon. Stromi és Máté is villámgyors.

Ahogy hallgatom a gyorsaságizó döntősöket az első 9 speeder 10 másodpercen belül nyomja a világcsúcs utat. Ez mindenképpen fantasztikusan jó. Ez már van olyan nemzetközi szinten. Végül többen küldik 6-7 s táján. "Gyors" eredményhirdetés, és hát nem kevés veszprémi kap érmet, oklevelet. Noémi különösen jól szerepelt a csajoknál, és a gyorsaságit is uraltuk. Nehézségiben nekem az 5. helyre futotta, mert Bandi jobbat mászott a selejtezőben és az számított. Márk nyer, Bence a második, Papír a harmadik. Farki a 6. Női nyíltban Norci állhat a dobogó tetejére. Sokáig pakolunk még. Bár kíváncsiság még apámat is elhozta, mégsem voltak olyan sokan a nézők.
Formában voltam, és szerencsém is volt.Egy ideig szerencsére nem lesznek versenyek, így legalább lehet csapatni a sziklás utakat, idén már úgyse tukál túl sok minden.

Nemsokára pár fotó és a döntőkről egy videó is várható.
addigis pure motivacion

2009. december 7., hétfő

Futottak még...

Épp a matek dolgozat közben váratlan smst kaptam Noémitől, van egy hely egy kocsiban, ami menne Ausztriába nehézségi mászóversenyre és engem is elvinne. Mivel verseny és szóltak nekem is, ebből arra következtettem, ez vagy valami kis falusi házibajnokság lehet, vagy maximum nincs más induló csak én. Akárhogy is most már kicsit besokalltam a sulitól az SZÉTV-re való felkészülés miatt (országos szakmai tanulmányi verseny) úgyhogy mivel az út ingyér volt, hát mért ne. Pénteken kis kitérővel felugrottam egy osztálytársammal Gödöllőre a Szent István egyetemen a gépészetet tanulmányoztuk erősen, és hát még egy olyan traktort is láthattunk, ami számítógép vezérlésű és bár van rajta kormány, sofőr nélkül képes egész nap a szántóföldön menni, persze csak ha be van programozva. Állítólag a legdrágább luxusmercik is kijönnének belőle..., no hát a kis kitérő után már Pesten ácsorogtam a népligetnél. Farkas Tomi. Hát szégyelltem, de nem emlékeztem rá névről sosem beszéltünk, és a hangjából ítélve valami 25 év körüli srácra számítottam. (-10 év) Miután nagy nehezen sikerült megtalálnom őket, édesapja és anyukája kíséretében elindultunk a drága Österreichbe. Rövid barkóba és Mr. X játékok után szépen álomra hajtottam a fejem, és már csak arra keltem, hogy mindent hó borít. Egy kis hógolyózás jól esett, végre idén először. Elhagytuk a Wörther See-t, majd Klagenfurtot. Már majdnem az Olasz határnál voltunk, amikor a GPS végre benyögi, hogy "érkezés a célhoz". Kis városnézés izé falunézés után, elfoglaltuk a szállást. Olyan 11 körül megjöttek Noémiék is. Hogy őszinte legyek nekem a reggeli tetszett a legjobban az egész túra során. :D Most nem azért, de hát ezek a szokásos kis osztrák reggelik, ahol nem esnek túlzásokba, mégis otthonos és eszméletlen finom; kis teavajacska, medvesajtocska, lekvárka, roppanós császárzsemle és rostos narancslé. Találkoztunk Szél Bobóékkal, és Kovács Deák Daniékkal. Csupa a kategóriájukban elismert mászók, nagy nevek, a versenyeken az ellenfelek csak azért imádkoznak, csak most az egyszer legyen beteg...de persze sosem. Mit keresek én itt. Sosem mászok elölt teremben. Reggeli közben komolyan eltöprengtem, hogy bakker a saját termemben is utoljára elölt 2006 ben másztam az everestben pedig talán 2 éve. Most hirtelen a hírhedt állóképességemre gondoltam, és komolyan arra gondoltam, bárcsak a budiban a zárba beletörne a kulcs...no de nem. Megnéztük a szállásunktól kb. 20 méterre lévő mászófalat hátha be lehet menni. Az osztrákok idegzete és szervezésükhöz való alkalmazkodás egy svájci óra pontosságával működik. Pontosan egykor nyitnak. Nevezünk, és hát na nekem a 8 € igenis egy kisebb vagyon. Természetesen amikor kiderült, ebben benne van egy raklap banán, valamint egy rakás szendvics, már nem vágtam olyan savanyú képet.. :) Nagyon szimpatikus osztrák úr megnyitotta a "versenyt" elmondta a szabályokat. Mivel a kb 15 fős magyar delegációból senki nem beszélt (ebben beleértem magamat is amúgy) így hát hozzám jöttek oda, mikor látták hogy épp szinkrontolmácsot játszok Noéminek. Érdekesek voltak ezek a szabályok. Összesen 7 utat kellett megmászni elölben, és mindegyiket háromszor. Ekkora faszságról még nem halottam. A többiek is; biztos félre hallottál valamit, de nem. Most nem. Ez összesen 21 elölmászás amire, a szervezők négy órát adtak. Az utakat elnézve 5-6 méter fal és 10 méter plafon - ez nem az én napom lesz. Most azt hiszem bepótolhatom a több éves lemaradásomat. Amint megmásztam az első utat, azonnal elvesztettem azt a kis motiváltságot, amit otthonról hoztam. Az út olyan könnyű, hogy még csukott szemmel is csak a köztesek akasztása okozhatott volna nehézséget. Hogy is szoktátok mondani?- tukkós, kancsós fogások. Az újvégeket egyáltalán nem terhelte, így a bőröm onnan nem is kopott. Az elején azt gondolván majd bőven beleférek az időmbe, lazára vettem a figurát. Feltűnt, hogy az osztrákok érdekes módszerekkel oldják meg azt a nehézséget, hogy a falhoz lehessen jutni. Ugyanis mint egy boulder versenyen, olyan, hatan-heten álltak előttem átlagosan, már rég másztam volna csak épp, nem mehettem a falhoz. Idegesítő volt. Az utak nem okoztak nehézséget, az ügyesebb osztrák 10 évesek szebben nyomták a plafonkunsztokat mint én. No persze ez csak a normalitás és azt nem díjazzuk, de akkoris. A hét útból egy volt kemény, ezt nem is tudtam kinyomni elsőre, nem volt technikailag nehéz, csupán eldurrantam a Top előtt egy fogással. Nem is másztam rá többet és onnan minden mászásom megvolt elsőre, mégis az idő lejártával a 21 elölmászás helyett asszem nekem csak 15 volt. Farkas Tomi minden útját amibe belement kinyomta, és bár a legjobb magyar lett, mégis csak 4. lett. (legtöbb köztes: 164 aszem) Ő sem örült hogy ez a verseny nem a technikán múlott, hanem hogy kinek van jobb ismeretsége a versenypontozóknál, és kinek az apja építette az utakat.

Igen.
Az első egy olyan srác lett, aki -bár leszokta nyomni Király Bandit a nemzetközi versenyeken- mégis ebben a teremben edzett, és az apja építette az utakat. Vajon eddig hányszor mászhatta őket szarrá..?? Mindegy nyerjenek a hazaiak. Az én 142 köztesem, csak a hetedik helyre volt elég és szerintem ez elég szép eredmény ennyi induló esetén: 987654321-ből vonjunk ki 987654318-at, majd az összeget emeljük köbre, azt szorozzuk meg kettővel, majd adjunk hozzá négyet és vonjuk ki, azt hogy Adam Ondra hány évesen mászta az első 8a ját. Miután ezt kivontuk, vonjunk négyzetgyököt és megkapjuk az indulók számát. Ezek után ne mond hogy rossz... ;)
Szóval eredményhirdetés, fényképek csokoládék mindenki boldog. Egy kósza "van kedved pizzázni?" üti meg a fülemet és fél órával később már kocsiban ülünk épp Olaszországba tartva. Hát igen két nappal korábban álmodni se mertem volna arról, hogy szombat este Tarvisioban fogok vacsizni. Amikor a főutcán sétálunk hihetetlen ordítás üti meg a fülünket. Őrült szőrmébe bújt emberek, csúnya maszkokkal, ördögfejekkel ijesztgetnek bennünket, botjaikkal ütögetnek. Talán busójárás, talán valami népi hagyományos dolog. Mivel a többiek válogatósok, több mint két pizzát eszem meg este. A szálláson még pókereztünk, és hát kibújt a szög a zsákból, ki hogy tud hazudni. Másnap reggel mikor felkeltünk már senki se volta szálláson. A reggeli újra fenomenális, hozok haza pár lekvárt. Bécsben még egy kis kényszerpihenőt kellett tartanunk így sikerült idén megnéznem a karácsonyi vásárt és a belvárost. Hát ért itt pár cikis sztori, szeretem a bécsieket. Pesttel összehasonlítva érzem mit érzett Ady. A mamutban a playersroomban épp igazgató és gengszterváltás történt így a cipőmnek az eredményét elkeverték, hiába mutogattam nekik mindenféle papírokat meg smst, majd legközelebb. Nem tudom megenni a kínai levesemet :( rohannom kell a vonatra. Hazáig tanulom a fasizmust, itthon hogy lássak egy kis pozitívumot, csak arra gondolok, a Padányi kupára való felkészülésnek tuti jó volt, bár a mai formám után nem hiszem, hogy lesznek keménységek....

2009. november 30., hétfő

New Moon

Utálom a vámpíros filmeket, a new moon mégis nagyon tetszett. Még eléggé a hatása alatt állok, ezért itt a filmzenével ez a kis esti próbálkozás..

És mielőtt belekötne a Tibi, a zene direkt lett ilyen szarul vágva...! :)

Figyelmeztetés

Új kép- és hanganyagok kerültek fel a Pakó-s bejegyzéshez.

2009. november 29., vasárnap

Százszor is, végülis.

Bár nem volt egyszerű összeegyeztetni, mégis megvolt a négy fő az induláshoz. Gábor helyett az örök napra kész Tibi ugrott be a képbe. Annyi volt, hogy 7 körül haza kell érnünk, ugyanis Tibi a világhírű PFA punkrock zenekar gitárosaként este Siófokon koncertezett. Ez olyan négy óra körüli indulást jelent, ami azért nem szörnyű, hiszen ekkor már javában sötétedik. Szóval a szokásos időben reggel hétkor indulunk. G. vezet, anyósülésen Pistike, hátul Tibivel szunyókálunk. Bécs alatt bizakodunk az idő ugyanis fantasztikus annak ellenére hogy este eshetett az eső. Az olyan 30 km erre lévő "Schnee Berg" teteje is tök tisztán látszik, ám minél jobban közeledünk Pottenstein felé, annál ramatyabb lett az idő. Amikor kiszálltunk a kocsiból, még pár csöpp is esett...
A többiek felmentek a Nordgratra, és egy 8c/+ akartam megnézni, ami fent volt és egy barlangból vezetett ki. Fantasztikus áthajlás gyönyörű utak...
Bizakodva nézegettem az utakat fölfelé, már a projektem mozdulatain járt az eszem. A többiek is jobbra balra mozogtak a sziklák alatt, mint akik nem tudják mit csináljanak. Az első amit kapok: - Bálint elázott ám az utad!
Lefagyok, összetörök. Pisti beszereli a Sumito-t, a múltkori projektet. Tibi is a sajátját. Én is ezt próbálom bemelegítésnek. Bár Gábor 9- ra számozta, szerintem megér egy olcsó kilencest is. Van benne egy olyan fogás, amit egyszerűen megnézel közelről és semmit nincs ott, valóban csak a falon húzod fel magad. És még is, tart. A végére csinálok pár variánst, nagyon jól bemelegedek, talán túlságosan is, érzem hogy a rossz ujjam lüktet. nem kell túlmisztifikálni.. :-)
Tibi belemegy kétszer, s bár nem siekrül, legközelebb én is nekimegyek és talán kinyomom. Lejjebb megyünk és belemegyek egy útba, amit még Pisti ajánlott. Egy 7c+ és van benne egy nagyon nehéz mozdulat, amit se ő se én nem tudtunk megcsinálni. Egy őrült nagyot kell ugrani egy nagyon nagy reibungra. Szenvedek benne, fene se tudja meddig... végül a kiszerelés is nehezen megy, feladom. Toni Kurznak érzem magam, ott lógva az áthajlásban, se le, se fel. Nincs erőm. Megfáradtam, testben, lélekben. Csak lógok. Amikor nagy nehezen lejövök, rájövök csak fejben győzött le az út. Meg tudom mászni, ha eléggé akarom. Márpedig akarom.

Egy nagy barlangban, láttunk egy utat, elég nagy fogásokkal, de mégiscsak plafon, nálunk ilyen nem nagyon van. Mivel kaller most nem volt, betippeltük a nehézséget, és Tibi már kunsztolt is benne. Nem hiszem hogy olyan eget rengetően nehéz volt, de tört, mozgott és koszos volt, szóval hamar ott is hagytuk. Gondolkodtam mit lehet még mászni ma, mihez van kedvem. Kérdeztem Tibit ő mászná-e a projektemet, és már mentünk is fel.
Pistike közben nagyban küldte, a Sumito-t. Én még nem halottam emberből ilyen hangokat kijönni... :D Pont szereltem be az utamat és mellette lógva közelről, nagyon jó volt nézni a próbákat. Azt hiszem legközelebb én is, ezt fogom csapatni. Bár a reggeli elázásnak még vannak nyomai, sikerül megtisztítanom a kimászást, és átmozgom. Tibi is belemegy. Jól mozog benne, simán csinálja meg az első mozdulatot, ami legutóbb necces volt. Így az új Pistike bétájával, Gábornak is sima lesz. Pistike újra a Suitoban. Már vagy a hatodik éles próbája volt, néha túl közel kerülve is a megmászáshoz. Mintha valami átok ülne az úton...próbák és próbák.
Izgulok kicsit, bekötöm magam. Furcsa most így nap végén belemenni a projektbe, fáradtan álmosan a szürkületben. Az első akasztás izmos, be is görcsölt a kezem, de gyorsan kirázom belőle. Ziázok. Tibi, ahogy előre megkértem szólt, hogy mikor kell akasztanom, mert a nagy koncentrálásban mindig elfelejtettem. Kétujjasból akasztás, zia, és már teszem is fel a lábamat a derekam fölé. Nagyon izmos mozdulat, de a hidegben megkeményedett bőröm nagyon jól rászorult a peremre, szinte nem is érzem, hogy fogom. Még pár testerős mozdulat és megvan az első jó fogás. Itt hirtelen nagyon kezdenek elengedni az ujjaim, szóval még egy külön nagy erőfeszítést igényelt, nehogy itt elrontsam. Játá a stanban, mint egykor az everest Gymben anno. Kiszerelek, és már pakolunk is, sietünk haza, hisz Tibi számára még nincs vége a napnak. Hazafelé megint végig alszom, este megnézem a Gyalog galoppot, amiben nem egy gerecsei út neve üti meg fülemet... :)
Legközelebb Tibinek projekt, Pistinek projekt, nekem projekt. G.-től pedig az örök igazság: "ne nősülj meg soha, vagy ha mégis hát néha helyre kell tenni a fejüket..."

2009. november 26., csütörtök

Válogatás a Nordgratról

Egy csöpp a tengerből...

Pistike a kunszt előtt
No, azért egy mosoly is elsült :)

A Borbély skálán díjnyertes..

Szintén 10/10
Wenn du das sagst, klettere, klettere ich. Wenn du das sagst, klettere nicht, ich werde dann auch klettern. Es stört mich nicht, ob dir böse Augen hast...Böse Augen
/WegenVater/

2009. november 24., kedd

Nem az én ötletem volt...

Szerdán végre kiderült, hogy lesz kocsi pénteken Fótra. Már ideje volt ugyanis a cipőm vállalhatatlanul szar állapotban volt. Tehát felmentünk 5-en egy 4 személyes autóban, családias volt. Mindegy a lényeg, hogy a régi cipőm leadtam javíttatni és vettem egy újat. Hurrá! Után gondoltuk ha már ily’ messzire eljöttünk mászunk is egyet. Irány a BC.
Most voltam itt először nagyon tetszett a hely bár a belépő kicsit mellbe vágott(A félévenkénti 2500-hoz szokott szívemet majdnem megállította az egy alkalmas 1200. Vidék/Pest fasza…)
Szóval frankón szétmásztam magam, amellett, hogy kurva fáradt voltam jelentős felületen hiányzott a bőröm kb. 6 rétegben.

Este összefutottam Bálinttal és kiderült, hogy másnap Ausztria, örültem mint állat’ viszont nem tudtam, hogy fog menni ezek után. Majd holnap kiderül gondoltam.
Szombat reggel 6.45-kor találkozó Pistikével A Telepen majd összeszedtük Bálintot és Gábort, irány Ausztria. Itthon elkeserítően szar idő volt ködös nyálkás nagybetűs Szar.
Ám mire 10körül oda értünk a kiszemelt helyre(Thalhofergrat) szépen kisütött a nap. Faszának tűnt a hely már első ránézésre, a völgy mindkét oldalán sziklák, középen patak, pont mint Zillertal kúúúúl. Kezdésnek míg a többiek kipakoltak Gáborral megszólóztunk egy kb 8 méter magas tömböt 4c nehézségért. Hihetetlen, még ezen a szaros kis tömbön is több nitt és stand volt mint itthon néhány mászóiskolában, hiába ahol van pénz...

Gábor és Bambi

A hajmeresztő akció után átkeltünk a patakon és felsétáltunk a falhoz. Az egész hegyoldal végig van utakkal szépen kinittelve sok lehetőség van itt mászni. Mi kb 50 méterrel feljebb pakoltunk le. Nézegettük a kallert majd másztunk egy 6a+ bemelígetésnek, majd Gábor os egy 6c-t is. Aztán belenéztünk néhány nagyobb falatba. Pistike egy 8a-ban pakolta be a közteseket Bálint egy másikba mi pedig egy kaller által 7c/+-ra írt bár inkább csak 7b/+-ba. Van benne egy genyó felállás meg egy kis trükközés a végén de nem túl nehéz. Gábor elég gyorsan összerakta és bár egyszer elszarta a végén figyelmetlenségből végülis harmadikra megmászta grat elég fasza teljesítmény. Aztán én próbálgattam felsővel, végülis minden mozdulatot összeraktam, éreztem, hogy ez most ilyen állapotban nem menne rp de mindegy legközelebb már csak megmászni kell (meg addig nem elfelejteni). Ámen.
Felmentünk Bálintékhoz, hogy megnézzük az utakat meg, hogy mit csinálnak. Pistike útja elég keménynek tűnt, az elején felszopsz egy 7a-n egy elég jónak tűnő (aztán kitudja…) behasalós pihenőig majd innen jön egy kurva kemény boulder betét majd utána ki a standig. Kemény. A másik út kunsztja egy oldalhúzóból való elég dinamikus mozdulat egy szar reibungra majd még innen is eléggé odafigyelős mozdulatok visznek fel egy reibung táblára, aztán stand. A Bálint parázott az akasztások miatt de végül is küldte neki és harmadikra ki nyomta. Fasza.
Ha már úgyis ott van a standba megkértük, hogy szereljen be egy útba pont az övé és a Pistikéé közt. Ide is egy 7c körülit ír a kaller.
Gábor nyomta először és az alját leszámítva megcsinálta ráadásul a kunsztot amit elvileg egy dinamikus keresztbe nyúlással kellett volna lenyomni, megcsinálta statikusan, kemény, újfent. Én is belementem elsőre faszán belevertem a mocskot a szemembe és leseggeltem. Aztán a szopós részt egy laza kötélmászással kikerülve belementem a lényegbe. Hát elég kemény egy elég jó fogásból kell felállni egy elég szar peremre majd onnan még két kemény mozdulat. Elvileg. Mivel kurva alacsony vagyok nekem már az elsőhöz segítőnek fognom kell egy lépésnek használt kurva szar mikroperemet és ez kurva sokat kivett az amúgy se fullos állapotomból. Konstatáltam, hogy ez most nem fog menni. Amíg a többiek tovább próbálkoztak feljebb mentem a hegyoldalban, hogy megnézzem mik vannak. Nagyon fasza utak kurva kemény áthajlásban 1-2 nittel 5-6 méterrel. Ha nem lenne köves az alja meg lenne szivacs akkor boulderezni is lehetne szerintem. Sajna a többiek nem akartak feljönni úgyhogy ezt buktam.
Visszamentem és szurkoltunk Pistikének nagyon jól nyomta de sajna a nehéz rész utolsó mozdulatát nem tudta megcsinálni. Se gond legalább még jövünk... (bocs :D)

Képek remélem hamarosan.

2009. november 16., hétfő

Mászás a mélyben, ...

...mégsem barlangászás. Valahogy megszépültek a tavaji emlékek így újra meglátogattuk az excelsior kis termét. Öten indultunk Veszprémből. 34 versenyző azt hiszem kábé, fiúk a nyíltban úgy huszan. Gábor és Robi is ott vannak a versenye, bár Robi leginkább "még " csak lelki erőt adott, és legalább segített kiigazodni ebben a nagy városban, de mint utólag kiderült neki is volt haszna belőle... :) Húúú hát tényleg köszönöm a kínait is, bár az a leves maga volt a tragédia. A veszprémi most már bizonyítottan jobb...
Verseny nem volt valami nagy szám. Én kihoztam a formámat, most jól ment a mászás, 37 útból össz: 22 sikerült abszolválni, no meg egy minuszt ami most a 10. helyhez volt elég. Kemény mezőny. Stromi 25 boulder, Gábor 26. 4. helyezéééééééssss!!! Blog történelmi pillanat..!!! Mindenképpen Gratt!! A kemény teljesítményeket egy progression megnézéssel díjazzuk. Tetszenek a srácok reakciói... haha.
A veszprémi csapat hőse, a csapat szíve, lelke, motorja, Stromi is odatette magát. Még mi lenne ha el is kezdene boulderezni... Őszintén szólva kurvára örültem amikor Márkot láttam a dobogó felső fokán, szeritnem itt eldőlt ki a legjobb valóban. (Jó papír nem volt itt, de én véleményem hogy maradt volna a helyzet). Vagyis nem hiszen, Kornél is a felső fokra állt. Már részegen majdnem leesve ölelte át egymást a két mászó, a mi szemünkbe meg szinte könny csordult Kornél boldogsága láttán. 31 boulder kellett az első helyhez.. Nice, meg pure vagy mi... Amikor a nevemet Szer Bálintnak olvasták, kicsit elszaladt velem a ló, vagyis nem kellett volna mindenki előtt a felolvasónak azt mondani-hogy nem tudsz olvasni, mert lehet hogy én nem tudok irni...amire azt hiszem több az esély... :D Nemsoká lesz egy kis cikk az ujjunkat való beragasztózásról, továbbá egy karácsony és ujjév közötti idei videóválogatást is tervezek. Ez dec vége lesz.
Nos hát végső soron nem szabad megfeledkeznünk Frodóról, ismertebb nevén Mitnikről, mégismertebb nevén Duksa Kovács Józsiról, és Kulcsár Gáborról akik pofátlan és eszméletlen alacsony áron, (mindössze oda-vissza 15000Ft) jegyből kimennek csapatni spanyol mondhatni "jelentéktelen" barátunkhoz, Fülöp Stephanhoz, aki valóban nem egy ismert személyiség, lásd: felhívta Sharma mobilon, hogy nem lenne-e kedve mászni egyet. Szóval barátaink az alföld bugyraiból most a mászók kánaánja felé vezsik az irányt. Hát csak annyit Józsi, hogy VENGAAA!!

2009. november 8., vasárnap

Pooooossible

Mivel sokan nem néznek lefelé, (vagyis még nincs meg az elvárt Mikrokozmosz nézettségének aránya íme még egyszer.)

Ma Pistikével megelőzve az esőt ki osonkáltunk kedvenc árkunkba, ahol a levelek még mindig a fákon vannak, mintha itt megállt volna az idő. Nagyon magas a páratartalom. Csúsznak a fogások, mindent túl kell szorítani. Készülőben van egy új projekt, nagggyon szép lesz...
A halászokat mászom. Amit kitűztem célnak, mármint hogy ma átmászom az összes mozdulatot és egyben a kunsztot; SIKERÜL. Bár az első próba után, eléggé megtört voltam, most már úgy látom, csak egy száraz idő kell hozzá és Juuhúúúú...

Aki ma nem halad előre, azt holnap a valóság agyonnyomja.


2009. november 2., hétfő

Fagyos Tardos
avagy aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megkúrják


Mikor felérünk a bányába 4 C° van, a sárga levelek már szinte mind lehullottak, kihalt az erdő, szürke minden, csak pár holló köröz felettünk. Van hogy néha az ember hirtelen azon kezd el töprengeni: "Mit keresünk mi itt, a sivatag közepén".
(aki elkommenteli, hogy honnan való az idézet, az szóbeli dicséretben részesül)

Október 31-e különösen hideg őszi nap volt. Ez már reggel tudatosult bennem, amikor enyhén másnaposan elindultam a koliból, Robinak dedikálva: Tardosra csak kialvatlanul és/vagy másnaposan lehet menni. Itt jegyezném meg, hogy az 1 dl szóda, 1 dl kóla, 1 dl fehérbor, 1 dl vörösbor koktél nem olyan undorító, mint ahogyan először hangzik. Zebrával már előre tervezgettük ezt a hétvégét, néztük az időjárást, edzettük az akaratunkat a hideghez, ha a Sabotage-t még idén ki akarom mászni, akkor lehet hogy ez az utolsó alkalom.

A Móriczon találkozom Zebrával, innen a szokásos 7.30-as vonat felé vesszük az irányt. Kelenföldön találkozunk Ágival (bercsényis versenyző), aki nem mondta biztosra, hogy jön, de végül ő is feladta a fotel kényelmét egy kis mászásért, pedig neki nehezebb volt ezt a döntést meghoznia; elmondása szerint elég hosszúra nyúlt az előző estéje.
Ági elmesélte, hogy véletlen egybeesés folytán, ott voltak a mászókörrel azon a tardosi mászótáboron, ahol Zsoltot avatták (Moha trad mászása). Sőt őket is beavatták, Áginak Stromi lett a keresztapja (!). Bár erre kevesen emlékeznek az elfogyasztott ital mennyisége miatt.

Rutinos versenyzőként Tatára érve a buszmegállóban egyből stoppolni kezdünk. Itt több tényező is befolyásolta a szerencsénket: míg Ági, az egyetlen lányként, növelte, addig Zebra sötét, rocker kinézete és az úttesten szétkent macskatetem, csökkentette esélyeinket. Szerencsére kb. tíz perc alatt felvettek és elvittek a Bányahegyi útig. Ági meg Zebra még elmentek boltba, aztán egy kis frissítő gyaloglás.


10 órakor már fennt vagyunk a falaknál. Először is elfogyasztjuk Ági ajándék kinder tojásait és az összeszerelt figurákból csinálunk egy kis performance-ot, aztán felviszem a kötelet a Mohában. Hát a tenyerem nem izzadt az biztos, jóformán nem is éreztem a falat, sem a kezemet. Aztán Zebra megy benne egyet, ujjatlan kesztyűben, Ági meg az udvar túloldalán mászik egyet, szintén kesztyűben, kicsit naposabb részen. Miután mindnyájan 0 fok fölé melegedtünk, felmentem még egyszer a Mohában, hogy beszereljem a Sabotage-t. Jön még két idősebb mászó, ezek szerint normális ilyenkor kint lenni (vagy ők is hülyék). Még mászunk egy kicsit aztán hozzálátok a mai főételhez. Csukjával a fejemen, ugráló kötelezve készülök az első menetre. Az Eye of the Tiger-re mászok; oldalhúzó megvan, sarokakasztás megvan, már a szürke táblán vagyok, de nem néztem át rendesen a lépéseket, így kiestem a felénél. Alig érzek a kezemmel, olyan megfogni a sziklát, mintha két hideg fémlap súrlódna egymáson, de ahogy visszatér a vér, egyre jobban fáj az ujjam. De hát aki kurvának áll... (ne siránkozzon).


Kajálunk még egy kicsit, mászunk párat, már közel 8 fok a hőmérséklet. Megint belemegyek az utamba, most több réteg ruhával, mint az előbb. Most asszem egy Queen szám szól, de az első két mozdulat után nem is hallok mást, csak a belső monológomat:
Eddig jó, figyelj a lábra, szar ez az oldalhúzó, igazgatnom kell, sok erőt elbasztam, lehet h nem most lesz meg, mindegy azért tolom tovább, ne a hibákkal foglalkozz, most jön a kunszt, szorítani mint állat, megvan, most már csak ki kell bírni a hátralévő métereket, ez a legidegőrlőbb, a kunszt után vagyok de mégis mintha még csak most jönne a java, furcsa: ezen a 7-es részen dől el, hogy ki tud 9-est mászni, megvan az ahol az előbb kiestem, akkor most arra kell figyelni hogy nehogy még egyszer elbasszam, görcsösen és lassan mászom ezt a könnyű részt, be vagyok szarva, mintha ez lenne az utolsó esélyem, no hand, keresem a legjobb pihenő pozíciót, percek óta pihenek de még mindig tartok az utolsó pár métertől, most a karom pihen vagy a pszichém?
Végül megvan a top. Leereszkedve a Queentől a We are the Champions szól :)

A hangulat és a hőmérséklet a tető fokára hág, eltervezzük, hogy nemsokára befejezzük és lemegyünk a halashoz. Ági a Szkéné falon nyomul, fejlesztve a lábtechnikáját, Zebra pedig bakancsban és kesztyűben mássza ezen falrész közepét. Én meg konstatálom, hogy a hidegnek vannak előnyei: nem kell külön hűteni a tejtermékéket, viszont a hideg joghurt nem a legkellemesebb ilyen időben.

Zebra még megkér hogy vigyem fel a Styx-ben, de már nincs sok kedvem mászni, meg csúsznak is a peremek. Nyáron sokat próbálgatta ezt az utat, most pár próba után sikerült neki egyben, felsővel. Még a pulcsiját is levette hozzá, pólóban mászott. Kicsit leült a hangulat, hagyjuk a halast és inkább igyekszünk haza.

Mikor leértünk a faluba, egyből stoppolni kezdtünk. A templomnál fel is vettek és bevitt a csávó egészen a pályaudvarig. Ekkor már sötét volt. Elértünk egy korábbi vonatot, így legalább Ági is haza tudott érni és én is elértem egy veszprémi buszt. Este 10-kor már Füreden a szobám melegéből gondoltam vissza az eseményekre. Hát mennyiségileg elég keveset másztunk, az a kevés sem volt túl kellemes, így jutottam arra a következtetésre, hogy hidegben nem szeretek mászni.

2009. október 31., szombat

III. Ujjerő boulder verseny

Immáron harmadik alkalommal került megrendezése, a neves, és legtöbb résztvevővel bíró verseny. Sajnos mivel elérkeztem tanulmányaimban a várva várt 12. osztályhoz, muszáj elkezdenem érettségi tételeket kidolgozni, valamint a kéttámaszú tartók, csuklók, evolvensek és gépelemek világába belevetni magam. Ígyhát ezt a bejegyzést egy kicsit szűkösre fogom.
Korán keltünk, hiszen az elképzelhetetlen, hogy ne kapjunk versenypólót. Miközben kiolvastam egy Klettern magazint (ezért szeretem az ujjerőt) megjöttek a versenyzők, és egyre szűkösebbé vált a kis előtér, valamint az öltöző. Lásd. a WC papír mennyisége és a szag fordítottan volt arányos. (Jól mondom Gábor??:-) 5 csoport lett a versenyzők nagy létszáma miatt. 77 versenyző. Nem semmi. Csajok kezdik, majd sorban jönnek a srácok. Mindenki panaszkodik erre arra, és valóban bent meg lehetett fulladni. Személy szerint nem élveztem a versenyt. Nem tetszenek ezek a varázslós utak, ez a tipikus teremJackeknek való. Talán ezért is jobb Márk sziklán, és ezért jobb Papír teremben. (MIndenki le tudja szűrni a konzekvenziót) Bálint nyerte a versenyt, állítólag nagyon kemény döntővel. Remélem, mivel nem láttam, nagyon király videót fognak összevágni, majd ellesek tőlük pár trükköt ;)
Szerintem ennyi. Vagyis nemegészen, hisz Gábor talán kinőtte Tardost???...

2009. október 30., péntek

Mikrokozmosz

Evidens, hogy amikor az ember elolvassa a címet, akkor mindenkinek rögtön a Bartók Béla által írt 6 kötetes, önmagában 153 progresszív zongoradarabot tartalmazó kötete ugrik be, melynek első köteteit fiának ajánlotta, a többit versenydaraboknak szánta. Hogy mért is progresszívek ezek a darabok? A progresszivitás annyit tesz, hogy a teljesen kezdőknek szóló etűdöktől kezdve egész virtuóz darabok is megtalálhatóak benne. (hasonlít egy filmcímre is nem?) Anno nekem is volt szerencsém pár darabot játszani a Mikrokozmoszból, és ha ezeket egy szóval jellemezhetném az ujjtörő lenne az.

Szóval nem. Jelen esetben a cím nem ezt jelenti. Húúú, szabályosan lüktet a szívem, már nagyon vártam ezt a blogbejegyzést. Szóval a Mikrokozmosz, egy út mely a Kő-árokban található. Ehhez a falhoz többedmagamban is érdekes érzelmek kötnek. Például Gáborral amikor először jártunk a Kő-árokban akkor vettük észre a tömböt, amikor könnyíteni mentem el. Sose fogom elfelejteni. Sokaknak meséltem már biztos, de azért még egyszer. Először csak elképedtem és nem bírtam gondolkodni. Aztán a fiatalkori álmodozás utat tört magának kobakomban és azon töprengtem, mi, hogy, hogyan. Itt akarok mászni....nem lehetetlen. Döntésképtelenségemben a hangok utat törnek Gábor felé, aki egy szolid -Annnnyád!-dal indít. Amit látunk semmihez sem hasonlítható. A nap pont úgy süt a sziklára, hogy a fény megtörik rajta és a szinte tükörsima szikla kis barázdái millió és millió árnyékocskát hagynak maguk mögött. Fantáziánk beindul, majd némi töprengés után a lehetetlen felé terelődnek a gondolatok. (Ez a kép csak a fal "simaságát" akarja mutatni, közel sem olyan jó mint amit mi akkor átéltünk.)
Csak mikor legközelebb kint voltunk vettük észre, hogy nittek kerültek a falba. A Falba.

Tibi a feladatra öszpontosít
Pár napja erősítés közben meghúzódott a gerincem, úgyhogy ma csak biztosítani és kamerázni akartam felmenni. Tibi -látva a csütörtököt- formában volt, esélyes a megmászás. RP csapta és a hideg ellenére nagyon kemény volt. A múltkori necces mozdulatokat is összehozta, sima lesz az eddig neccesnek tűnő idei megmászás, - efelől már semmi kétség. Balázs is kiér és egy kis bemelegítés után neki is megy a tízezernek. A kunszt elsőre nem adja neki, Pistike arcán csak kaján vigyort látok... :) Belemegy a projektbe és elég hamar összerakja a mozdulatokat. Az idő is csapatós hozzá. Már az első próbánál azt mondja, hogy ezért már megérte kijönni. Kigazolom, a domboldalt, hogy lehessen csapatós képeket csinálni. Tibi újra nyomatja a Vágásit és bár más béták kellenek neki mint bárki eddigi próbálkozónak, piszok szépen csinálja. Balázs újra nekimegy és ki is nyomja a tízezret. Bár szerinte a legreálisabb fokozat a IX+//IX+/X- lenne, mégis úgy érzem meg lett erősítve ez a 8a! Újra Pistin a sor. Fotók és próbák sorozata. (jobb képek később) Azt hiszem már nem lesz több próba csalódottan viszem le a cuccokhoz a gépet. Majd egyszer csak egy nyögést hallok az útban. Látom Tibi kezében a kamerát, és futok ahogy csak tudok. Sikerült az első mozdulat! Szívem szerint kiabálnék, de nem biztos hogy ezzel segítenék, elég a szuszogást hallani. Balázs biztat. A csöndben a hideg levegő kitágul, az idegek pattanásig feszültek. Sikerül a térdletekerés, majd a továbbnyúlás. Még egy utolsó kemény mozdulat és akasztás. Nincs elflegmázás, elkapkodás. Pontos és precíz, mintha csak az út első mozdulatát csinálná. Nincs helye bizonytalanságnak. Az utolsó köztes drótnyelve is becsapódik és eme hang jelzi, hogy egy új mérföldkő zuhant bele valami ingoványba, amit leginkább nehézségi skálának szokás nálunk nevezni. Szinte leírni is hátborzongató ezt a nehézségi fokot: 8b+
Balázs is megpróbálja, és most már jöhetnek a további próbálkozók, én pedig remélem egy bombasztikusan fantörpikus videót fogok összevágni...és nem is csak azért mert ez egy történelmi pillanat -egy igazi masterpiece volt-, hanem mert ez volt a MIKROKOZMOSZ!

2009. október 29., csütörtök

I'm Yours

Milyen egyszerű kis nóta, mégis oly fantasztikus hogy a koncerteken az első sorban monokinis csajok ugrálnak. Sajna ezt ebben a sportban nem sokan képviselik, -bár volt szerencsénk már ilyet látni- de jobb is ha ez csak egy idill marad.
Szóval az egyetemi falmászó verseny Veszprémben. Nem mondhatnám, hogy Tibi oly lázasan készült és izgult volna mint Gábor, de azért odatette magát. Ahogy én figyeltem a versenyt, (nem indultam) eléggé korrektek voltak az utak. Minden tisztelet az útépítőé. Nem tudom Dave direkt csinált bele ugrást, dinamikus mozdulatokat, reibungot, meg mindent ami kell, vagy csak épp így jött ki, de akkor is megdolgoztatta a döntőbe vágyókat. Tibi holtversenyben a 4-5. helyen került döntőbe ahol TOP-al bejutott a szuperdöntőbe. Végül ott a 3. helyet sikerült megszereznie..., ami szerintem szép egy olyan mezőnyben, ami félig meddig egy magyar nyílt versenyben is megállná a helyét. Azt hiszem jól megérdemelt lesz az a mai Uniqumod, csak nehogy ezen múljon a Vágási!!! :)

Az egész nap videót vágtam. Aki kitalálta a Windos Movie Makert azt szerintem fel kéne akasztani...hosszú lenne elmesélni a lényeg, hogy ha magyar nyelvű videóvágós programotok van léci dobjatok meg egy linkel. Mivel nincs sulim egész nap szívem lelkem kitéve a Békállás videót vágtam. Amikor fel akarom tenni youtubera, nem lehet a zene miatt, úgy látszik a Greenday betett nekik. Utána újrajáték más számmal. Ez se adja. Sőt lefagyott a gépem és a Movie Maker lefagyott nem mentettem, és elvesztek a vázlatok a videóról. Ahhoz hogy új zenét vágjak rá, meg kéne csinálni az egész videót, szóval szarom le. Megprószálom ide feltenni, bár nem lesz olyan jó a képminősége, de ezt képzeljétek el, mi lenne ha jó lenne??? :-)

Ja és mint olvastam az Ujjerő honlapján (happy birthday), hogy január első hetében lesz megtartva a fantasztikus Verseny. A Verseny, ami nem is verseny igazán. A verseny ahová ha nem jön el Sharma mától nem nézzük a videóit. A verseny aho..., na jó nem ragozom tovább. Szóval már régebben beszéltem erről Vörös Tomival és már akkor tudtam hogy ez az évszázad ha nem az évezred legjobb bulija lesz. Szóval képzeljétek el azt hogy másztok egy teremben. Ez önmagában nem nagy durranás, de ehhez egy kis fűszerként adjunk, koktélokat, diszkógömböt, zenét, táncot, (nektek mert megisszátok azt a szart) sok-sok sört, és persze mindezt éjjel a sötétben jó arcokkal, eszméletlen parti hangulatban. Ajándék fogás a magát először összehányónak, meg minden ami ilyenkor jár, tudjátok. Feláll ha nem kéne, nem áll ha kéne, csúszik amikor tapadnia kéne, és kéne amikor nem kéne. Komolyan mondom ember ha mászol, ha nem, itt a helyed.....

2009. október 28., szerda

Katicabogár

A helyet ellepték a katicák. Minden tele van velük. Ha mászol rajtad is vannak, a sziklán, a fogásokon, lépéseken. Néha még figyelned is kell nehogy szegénykékre rálépj vagy fogj. Azért követelt néhány út egy kis áldozatot.
Komolyan mondom, akárhányszor buszoztam eddig a Flórával, ez tuti balszerencse. A buszsofőrökkel egyszerűen nincs szerencséje. Olyan fél 11 re értünk ki Szentbékkállára. Tibinek bejött a jóslata, s bár én nagyon kételkedtem, mégis fantasztikusan szép időnk volt. Előző héten még szinte fagy, most meg póló nélkül másztunk. Amikor odaértünk kürölnéztünk pár tömbön jó kis projekteket lehetne csinálni...,lehetne. Szóval kezdtünk az Undergroundnál, ami Tibinek már régi projekt volt, és ami Flórának új projekt lett. Úgy látszik én voltam a zavaró tényező, és ahogy elmentem Tibi ki is nyomta. :D
rappelj tesóó
Én a Ladikon lévő Acid nevű bouldert ptóbálgattam, és be is akadt pár próbából, bár a kiszállásnál majdnem visszaestem. Nagyon szép boulder igazi peremes. Aszem harmadikra sikerült lenyomni az ülőstartos verziót is 7B-ért. Mivel az előző kiszállás nem nagyon feküdt, most ilyen kukacos rángatózást alkalmazva mentem fel, ami csúnya ugyan, de kit érdekel ha megmászásról van szó. Itthagytuk a zátonyra futott ladikot, majd a lehetetlen tömb felé vettük utunkat. Törpe írt pár sort nekünk erről az útról, és hát eléggé kíváncsivá tett. Ez volt a feladat mára. Próbák tömkelege, variációk így-úgy, egyszerűen nem sikerült megcsinálni. Otthagytuk a Dob szerdát, mutattam Tibinek pár bouldert, bár nem nagyon adta neki, és néhányra már én se nagyon emlékeztem. Ellenben nagyszerű hír: a "Gravitáció nélküli 7A"-t meg lehet csinálni. Nagyon nehéz mozdulat lesz, de a hideg beálltával szerintem beadható. Tibi még a FA-t is el akarja lopni, no de ehhez lesz egy-két szavam. Ez után bár próbáltam húzni a találkozást ezzel az állattal, jött a Krokodil, ismertebb nevén a La Coste. Nem voltak rossz próbák, de ma valahogy nem adta. Nem voltam igazából annyira motivált rá, azt hiszem ehhez Gáborra lett volna szükség. Hamar ott is hagytam, de legközelebb már azt hiszem valóban beadom. Eszméletlen dilemma van még a végén. Hihetetlen. Többiek pihentek, én megnézem a Vidám vasárnapot. Sok közöm nem volt a beszálláshoz. Míg Tibiék ettek, újra a Dob szerdához tettem a szivacsot. Egy oldal-allul húzóból kell elugrani és a lábam amivel eddig próbáltam már így is túl magasan volt. De akkora az ugrás (kb. 210cm) hogy ha felfelé elrugom magam a lábammal és nyújtva van a kezem akkor sem érem el. Nincs mit tenni, még feljebb. A lépés amit most kitaláltam már az ugró fogásom alatt van 10 centivel, elég érdekes ez a pozíció, ám ha egy kis dinamót beleviszünk, és a fal felé visszük a lendületünket, és csak a végén dőlünk ki, (mindeközben elfelejtve a magasságot, ami alattunk van) akkor talán sikerülhet. Elhiszem hogy meg lehet csinálni. Sikerül, és basszus valóban nem is volt olyan nehéz. Kellett a jó béta. Nagyon boldog voltam, hogy elsőként ismételhettem Törpe fantasztikus útját. Egy 7A és két 7B nem is olyan rossz egy napra, megérdemlem a levest. Flóra újra az Underground traverzt nyomja, nagyon határon. Legalább megvan a motiváció. Tibinek megmutatom a debrecen envű 7A ra adott bouldert, és nagyon könnyedén beadja. Lehet nincs is olyan nehéz, bár nekem egy éve jó sok időt vett igénybe hogy összehozzuk. Egy korábbi busszal elmegyünk, 4 óra alatt sikerült is elfáradni. Kicsit érdekes volt a hazajövetel és bár estére még terveztünk edzést, Tibi inkább hazamegy hisz másnap állásinterjú! Összességében jól sikerült ez az idei első békkálla, amit ott hagytunk, no majd legközelebb.

2009. október 27., kedd

Egérlyuk

Nyáron ültettem el Tomcsi fülébe a bogarat, hogy Misja Pec milyen jó hely, mondván: van sport, nagyfal, nehéz, könnyű, mediterrán hangulat; ami kell. Így a 23-ai hosszú hétvégét a Szlovén tengerpart közelében töltöttük, az év utolsó, nagy mászótúrájaként.


Csütörtökön egyből ZH után buszra szálltam és irány Györök. Egy tisztességes vacsora után indultunk el Fecó Fordjával. Tomcsi, Domi, Fecó, Laci (Fecó Győri haverja) és én. Viszonylag fájdalommentesen odaértünk és a misjai parkolóban bivakoltunk, pár magyar mászó társaságában. Reggel felmentünk az egérlyukba, hogy megnézzük, hova vetett az Isten. Csorgattuk a nyálunkat a falakra, de végül nem itt másztunk. Bár mindannyian tudtuk, hogy ez túl erős pálya nekünk, én biztattam a többieket. Azért nem is baj, hogy Ospot választottuk.


Egy könnyű szektorban kezdtünk, hosszú bemelegítő utakkal. Eztán Tomcsival egy két kötélhosszas, Maudit nevű utat próbálgattunk, 7a-ért, amit előttünk mászott ki egy szőke szlovén lány, egybekötve a két hosszt (ezek a mászólányok szerintem itt bokorban teremnek). Mi persze csak az első kötélhosszt ostromoltuk. A szektor jellemzője volt a 100 méteres kötél, hát itt aztán ki tudod gyúrni magad.




Kicsit elkezdett esni, ezért arrébb vonultunk, eső védett falakra, szerencsére a hely repertoárja még "rainy days" utakat is tartogat. Az eső egy enyhe hangulati hullámvölgyet hozott, de azért mászogattunk. Fecó egy 6c+ -t nézett ki, Tomcsi egy 6c-t, én még visszamentem a Maudit első hosszához, amit egy kis sorban állás után kimásztam. A nap vége felé már mindenki hulla volt, amikor Tomcsi még az ötödik levezető útját mászta. Azért sikerült leszedni a falról, irány a kis táborhelyünk.

A parkolóban, amikor már elmentek az emberek, grillezni kezdtünk. Hát a paklenicai grillvas jól üzemelt, de a faszénből már nem sok maradt, így a vacsorára szánt virslik, és szalonnák kőkori körülmények közt kerültek elfogyasztásra. Sajna kép erről nincs. Végül a misjai fal alatt aludtunk, megint magyarok társaságában.


Habár jobban aludtunk, mint előző éjjel, a hely szelleme sem akaratunkat, sem az ujjainkat nem acélozta meg, szóval reggeli után az ospi kertek alatti szektorban könnyebb utakon melegítettünk. Mivel ezen a napon már nem csak a magyaroknak volt szabadnapjuk, ellepték a helyet a különböző nációk. Egy ragasztott fogásos 6b+ és más 6c szerűségek voltak terítéken és kinéztünk egy szép 7a-t Jonathan Livingstone néven. Ez az út még Domit is motiválta és lelkesedését alig tudta leplezni. Tomcsi pedig később RP kitolta. Én egy Brankova Kriza nevű 7b+ -os utat akartam bezsebelni a hétvégére, azt rakosgattam össze. Viszonylag hamar elfáradtunk, így volt még idő várost nézni.

Mászás után egyből bementünk Koperbe, ahol a hangulatos kis utcák között pár traktort pillantottunk meg, így csöppentünk egy vásár szerűség közepébe. Birkák, kecskék, mezőgazdasági gépek, bor- és mézkóstolás, jó hely volt, de korgó gyomrunknak csak olaj volt a tűzre. Lementünk még a tengerpartra, aztán vissza keveredtünk a kocsihoz. Vacsi a parkolóban, aztán egy jó táborhelyet találtunk a Misjához felvezető úton, ott aludtunk, kivételesen nem magyarok társaságában. Jó tudni, hogy vannak még rajtunk kívül csóró emberek.



Az utolsó nap több okból is nehézkesen indult. Lacinak éjjel feldagadt a szája, valami allergia miatt és a lába is fájt, mert tegnap meghúzta. A mellettünk alvó (feltételezhetően cseh) mászótársak elég hangosak voltak. Elmentünk vízért a kempingbe, de onnan elküldtek, nem nagyon tetszett nekik, hogy nem fizetünk, de a WC-jükbe szarunk és a vizüket isszuk. Azért sikerült vizet venni a faluban.


Reggeli után szétváltunk, Laci és Fecó abba a szektorba mentek, ahol először voltunk, kimásztak pár tartozást, ami az első napról maradt. Domiékkal megint a kertek alatt támadtunk. Pár nyögve nyelős 6c után (amit szerintünk kicsit alul értékeltek) egy 6c+/7a-s útban vittem fel a kötelet (melynek neve Mibranko), amit már Tomcsi tegnap próbálgatott egy (feltételezhetően) osztrák nő kötelével.
Hát erről a nőről most kell egy kicsit írnom, én most találkoztam vele először, de a fiúk már Adlizgräbenben megismerkedtek a jelenséggel, amikor is egy 11-es (!) plafon útban, félmeztelenül mászott. Hát "Ő egy olyan ronda néni, hogy egy bácsi". Alakja, haja, háta, mintha egy férfié lenne, ilyen izomzatot bármilyen mászó megirigyelne. Egyedül a hangján hallani női mivoltát.
Szóval a Mibranko után beszereltem a tegnapi projektembe, ami közvetlenül mellette volt. Még egyszer átnéztem, rápihentem, aztán uccu neki. A 20 méteres út két rövid kunszt részből áll, mindegyik egy áthajlásból való kimászás, köztük van egy üreg, ami kb. egy piknikező hely. Elsőre kiment, bár lábbal inkább csak kapartam (ha nem megy szépen, jó csúnyán is). Ekkor már Fecóék is lejöttek, Tomcsi pedig a Livingstone melletti Galeb-et nézte ki 7a+/7b ért. Mindannyian belementünk, nagyon szép mozdulatok, ujjbarát fogások, tömör gyönyör, lekopott ujjvégekkel is. Tomcsi kimászta felsővel egyben, szóval még kellett másznia egyet, hogy letörje valami a hangulatot, egy lány nem sokkal mellettünk egy Banje nevű 7b-ben izmozott, de már ők is siettek. Tomcsi gyorsan bekéredzkedett. Az út szúrt, vágott, harapott, de azért felment benne, visszaadtuk a kötelet, aztán irány haza. Nem volt korán, de erőnk már elfogyott.

Még időben odaértünk Györökre Tomcsi anyukájának fantasztikus túrós batyujára, Fecó, Domi, Laci innen tovább Győr felé, még vagy 2 óra kocsikázás, Tomcsi és én pedig már az igazak álmát aludtuk, hogy hétfő reggel frissen térhessünk vissza a fővárosi hétköznapokba, ki-ki saját mókuskerekébe.

2009. október 25., vasárnap

Non progredi est regredi.

Aki nem halad előre, az már szinte hátrál. Nagyon tanulságos mondat. Kemény edzések, fáradságos munkák. Bár mindegyikünknek más most a célkitűzése, még is mindenkit egy dolog hajt: hogy jobb legyen.

Szombat reggel indultunk el négyen, Pistike, Gergő, Tibi és én. Pistike mondta, hogy van itt valami király út. Rövid, eléggé boulderes egy szép kis 8a ért. Eddig nem is halottam erről a mászóhelyről. Arsch der Welt (A világ segge). El van egy kicsit tudva, van egy viszonylag nagy felületű fala, bőrgyilkos kőzettel. Az utolsó száz métert leszámítva nem rossz a megközelítés.
"óóóh basszus itt fel???"
Van egy meghökkentően nagy áthajlás, amin két út vezet fel, talán ide csak ezekért érdemes kijönni. A Bensona Arisona volt a Pistike által kiszemelt projekt, Gergő és én pedig a Kriegeskunstot próbálgattuk. Előző 10-, utóbbi 9+/10-. Van még itt pár hetes és nyolcas út, de egyik se olyan szimpatikus. Gergő még egy kompaktnak tűnő nyolcasból is tépett ki egy öklömnyi darabot. Hát igen a világ seggére az jellemző, hogy alig másznak itt, annyira el van dugva. Amikor odaértünk még fagyos volt az idő és a hangulat is, amit egy korhadt fa kidöntésével sikerült fokozni. Lásd a videót. Beszereltük a projekteket, Gergő mászogatott még pár utat, egyik nyolcasát Pistike is lenyomta Flashre. Sajnáltam de Tibinek nem annyira adta ez a hidegben való mászás. Elkezdtem próbálgatni a "háborúsművészetet" és nagyon tetszett. Egészen ilyen Action direkt hangulatom lett. Egy óra alatt sikerült minden mozdulatát összerakni, esélyes volt a megmászás. Megnéztük Tibi, hogy boulderezik, majd visszamentünk az áthajlás alá megnézni Pistikét az Arizonában. Nem próbáltam, de a koncertből amiket a próbái alatt halottam rájöhettem, hogy ez bizony piszok kemény... Én fotóztam, Gergő biztosított. Hihetetlen mozdulatok után elérkezett az akasztáshoz. Egyéletemegyhalálom érzéssel akasztott majd jött a dynamo. Még pár mozdulat és már a standban volt. Nagyon kemény út, seggbedugott ujjakkal is ki merem jelenteni, hogy ez nem egy olcsó 8a+ volt. Gergő készült a háborújára. Felkészültem a felvételhez. A kunsztban lévő sarokakasztást olyan simán csinálta mintha bebetonozták volna a lábát. Nekem akárhogy koncentráltam kijött a lábam ennél a mozdulatnál, és bár az elején maxerőből még bent tartottam, a végére már nem volt miből ezt megcsinálni. Ez a Gergő útja volt. Minden mozdulat feküdt neki. Nekiment. A kunszt is simán megvan, biztatjuk. felrakja a lábát majd leszól, hogy nem jó csúszik...a válasz a sporttársaktól nem csúszik!!! Tovább nyúl -egy kis koncentrálást igényelve- a zsebbe, akaszt majd kinéz rám, mosolyogva a kamerába. Ezt a boldog arcot sose fogom elfelejteni...még pár mozdulat és a standban ordít. - Jobb mint egy szar baszás, hallhatjuk véleményét az első 8a-ja után. Egy nap alatt alig négy-öt próbából.
A kunsztmozdulat a sarokakasztással
Meg kellene tanulni sarkazni...
Ezután megint én jövök, rosszabbul mint korábban. A mozdulatok megvannak, csak erőm nincs egyben megcsinálni őket. A bokámról már csöpög a vér amikor abbahagyom, szomorúan belegondolva nem sok rá az esély hogy viszontlátom idén ezt a falat, hiszen Pistike is kinyomta amit akart. Tibi is belemegy a nyolcasba és a -kedvszegő- hideg ellenére egész jól elmozgott benne elsőre. A bal kezem teljesen begörcsöl, bőröm lekopik. Áldozat megvolt a szentségit! Szomorkás a hangulatom, s így nehezen tudok örülni a többiek sikereinek, bár biztattak. Otthon a székben rájövök, hogy valóban nem is volt ez annyira rossz. Sőt! Majd legközelebb. Pár kép a dokumentáció miatt, de majd Pisti képei fognak ütni...
Most kicsit ki kell ürítenem a fejem, és ráhangolódnom a Krokira... remélem így 3 év után végre sikerül...