2009. február 8., vasárnap

Egy kis mászás

Hát így tél víz idején elég nagy kincs, ha mászásra alkalmas az időjárás, úgyhogy kapva-kaptunk az alkalmon. Péntek este akartam hazamenni, de ügyes-bajos dolgaimat elintézve már tudtam, hogy ez csak szombaton lehetséges, tehát igent mondtam Robi invitálására a Kecske-hegyre mondván, majd szombat este ráérek hazamenni.


Csepergett az eső, de ideális volt a hőmérséklet, amolyan "perem-tapasztó". Célba vettük Kecske-hegyet, amit egy kis séta (eltévedés) után meg is találtunk. Először látván a falat a benyomás nagyon jó, királyok a falak csak minden csupa víz. Hát ezeket az utakat nem most fogjuk megismerni, de mindegy, Francia-bánya biztos, hogy most is száraz.


Szóval a jól megszokott outdoor-termünkben kezdtük el nyomni, persze egyedül, ki az a hülye, aki ilyen időben kint van. Bemelegítésnek a Létra, mindketten párszor kitoltuk. Ezúttal odafigyeltünk a bemelegítésre (ami nagyon fontos már ebben a hajlott korban), így már izmainknak és a sziklának is megfelelő volt a hőmérséklete. Átszereltünk az Ypszilonba felsőre, ebből sok utat lehet biztosítani. Először Robi megy bele és kitalál egy új variánst: az Inkvizíció eleje és a Rinó vége. Ez már szinte hagyomány tőle, meglátni és megszeretni, csak úgy költi az új utakat. Az az igazság, hogy kezdünk úgy mászni itt, mint egy teremben; adottak a fogások és új utakat találunk ki, hát ez az outdoor-terem. Szóval ez az út két kunszt részből áll, az első egy kicsi, oldalhúzós, éles peremből való felnyúlás, aztán a másik kunszt a végén egy szar oldalsós támasztó fogásból felállás. Ezt én másztam meg először, aztán Robi kitalálta, hogy a második kunsztot át lehet ugrani és így meglett neki. Ez a dinamikus verzió, de így is kunsztos ez a rész. A két út azonos nehézségű (VII+) csak más a vége. A szép mozdulatok inspirálták bennem a nevét: Szellemkutya. A statikus, meg a dinamikus verzió is nagyon élvezetes és letisztult, nevén nevezve: Kúszó Szellemkutya és Ugró Szellemkutya (már készülnek a Vad Daru és a Gyilkos Flamingó nevű utak is pont a Részeges Karatemester mellett). Végül mindketten megmásztuk mindkét módon, a kihívás most az előlmászásban van, ami a gyér nittelés miatt elég nehéznek tűnik, főleg, ha a dinamikus verziót próbálod. Dehát Robit nagyon érdekli az E-skála nyújtotta pszichikai kihívás.


Eddigre már volt társaságunk, két ismerős arc, akikkel már korábban ismerkedtünk össze ezen a helyen, meg egy barátnőjük. Az egyikük az Aranyesőt próbálgatta, amiben Robi tanácsai is segítették (a Felfedezés még mindig vár). Én még belementem a Rinóba és át is másztam a kunszt részt, csak utána kiestem, ennyire még nem voltam közel, de majd legközelebb, ha hideg lesz. Persze a Felfedezés sem maradhatott érintetlen ilyen jó formánkban, csak az erő volt már kevés, Robi darabokban átmászta, aztán irány haza. A srácok elvittek kocsival a kolihoz és én már csak haza vágytam.


Az biztos, hogy kár lett volna kihagyni ezt a napot, mert végülis jó időben tudtunk mászni és jól is ment, nameg az sem elhanyagolható, hogy ez a héten a negyedik mászás volt (két Ex és egy Bercsémyi mellett) és az edzés ügyebár a legfontosabb. Hát legyen ez mára a tanulság.

Nincsenek megjegyzések: