2009. május 2., szombat

1770Ft

Én is elcsodálkoztam, hogy ennyiből megvan. Húú ezt nagyon megéri. 1770Ft ból eljutottam három különböző mászóiskolába Veszprémből...
A program Kőkapu volt, ami majdnem Ezüsthegyre módosult, ám a csütörtökesti Jäger és a Sharp end kicsit átirta terveinket, úgy döntött hogy a tervezettnél később kelünk fel és megyünk mászni. Én már 8 órakor ébren voltam, kicsit szédülve de kitaláltam a koleszszobából. Kicsit később felkeltettem Robit is, majd felhívtuk Gábort. Hangjából ítélve nem sokat alhatott az éjjel (itt kell megemlítenem barátnőjét Blankát, szia üdv a csapatban:P), egyszerűen nem volt kedve felkelni. Reggeli, összepakolás. Robival elindultunk a koleszből, majd a buszmeghez vezető út felénél találkoztunk Gáborral, aki rosszabbul festett mint a hangja. Mindkettőnkben az az érzés lebegett, hogy ma semmit se fogunk tudni csinálni, ám Robi a Tóth-sejtésre alapozva bátorított minket. (Csak akkor tudod meg milyen formában vagy amikor már ott vagy és mászol...). Először a 86-os buszra száltunk majd a 11 es buszra amit már az 1997 Magyarország Szikláin kalauz is ír. A buszon egy kis megtévesztésben volt részünk(Akurvaanyát:) Innenolyan 5-10 perc séta kellett hogy eljussunk oda, ahova már réges rég szerettem volna. Őszintén megmondom voltak kételyeim a hellyel kapcsolatban, Kangyal Andrástól kérdezgettem róla pár dolgot még nagyon régen és azt irta: "Kőkapura csak akkor menjél ha nagyon elszánt vagy, mert az nem egy szép hely, hanem csúnya De mi nagyon szerettük, mert közel volt es tenyleg lehetett nehezeket mászni." Kezdünk sziklákat kivenni a fák és növények alkotta monotonitásból. Szívem a torkomban dobog, pupillám kitágul, szám tátva marad, lehelet megszegik. Nem is hiszem el hogy itt vagyok. Eszméletlen szép, fantasztikus kilátással. A szivacs nem sokat ér, maximum ha leesel nem leszel olyan piszkos. :P Lassan melegedtünk bele, én inkább csak gyönyörködtem. Miután átöltöztünk mindenki más utakat kezdett próbálgatni. Hát ez a '97 es kalauz valami tragédia. A falrajzok egyszerűen szörnyűek, már az egy tizes kunszt hogy megfejted melyik út melyek sziklán. Fölismertem sokat, de annyira nem volt egyértelmű, úgyhogy inkább hagytuk a kallert. A nagy tukkós fogások nagyon megtetszettek úgyhogy mint a kisgyerek a játszótéren előszeretettel lógicsáltunk rajtuk-->mint a nyitókép is mutatja . :) Gábor először átmozgott egy könnyebb bouldert amit már múltkor is megmászott. Nekem ez annyira nem tetszett úgyhogy nem is próbáltam. Viszont volt még itt Gábornak egy projektje, amit Robi már megmászott, és a Pirospaprika nevet kapta. videoNem annyira nehéz egy két próbából, összehoztam. Kell benne csinálni egy nagyon király lábakasztást, talán csak ennyi a kunszt, onnantól pedig csak szorítasz, feltéve ha megtalálod a fogásokat. :D Ezt végül mindhárman kitoltuk, tetszett télleg nagyon szép boulder. A következő út már picit nehezebb lett. Egy váratlan örömkitörés következtében a Buda mestere nevet kapta. Ez eleje megegyezik a Hommage to Nándi nevű IX+ os boulderéval ám a vége picit más, kijön a plafonból. Aszem harmadik próbára lett meg de szerintem elég kemény boulder. Nagyon kell szorítani. Gábor egy szép nagy esés után szintén megcsinálta. Ezután már úgy éreztem ennél nehezebb plafonos bouldert nem hiszem hogy ki tudnék tolni, úgyhogy inkább rápróbáltam a hirhedt csak karból boulderekre. Meg is született egy szép út, ami a Hármasugrás nevet viseli. Videó később...
Eztán még egy két akrobatikus mutatványt csináltunk, majd pakolás. Innen olyan háromnegyed órás gyaloglással értük el Kecskehegyet. Közben szép dalokat énekeltünk. Robinak született itt egy híres mondata. (Egy útelága-útelágo-útelágazódásnál:) -jajj Igen, igen ez az az ösvény, már tudom emlékszem ez az, vagy ööö ezt még sohasem láttam... :D
Kicsit elpilledve értünk, ebbe a számunkra még ismeretlen, Utópiákkal teli világba. Gábor, elölbe megmászott valami mixet, volt egy szép esése. Fent beraktuk a kötelet a Peremszerelem nevű útba. Gyakorlatilag majdnem egész nap ezt mászogattuk. Felváltva Gábor, Robi, én. Már az alján is kell egy két kemény mozdulatot csinálni, és ja igen kellemes három akasztás a kb. 13 méteres falon. Nice! Személy szerint az első próba tetszett leginkább, bár még a felfedezés és keresgélés miatt nem sikerült. A többi próba már fejben nem volt ott. Gábor megpróbálta elölben, de a teteje nem lett meg neki, ezt Robi tolta ki nagyon keményen. Már nem akartam többet mászni aznap, de ha már egyszer felszenvedtük újra a kötelet akkor dobok rá még egyet. A telefonon beállítottam a call me!-t hogy felpörgessen. Hát nem is szaroztam vele sokat. A tetején azért kellett szorítani rendesen, de odafigyeltem és sikerült. Nagyon örültem neki, kihoztam amit lehetett. Gábor eközben az Étert (VIII+), és a Cornflakest próbálta. Utóbbit én is megpróbáltam, de a fogások olyan kis szemetek hogy nem ment. Fáradt voltam már. Mivel bent volt a kötél megpróbáltam az Utópiát. Egy helyi mászó (szégyellem de elfelejtettem a nevét), nagy segítségünkre volt, és nagyon sok okos tanácsot adott nekünk. Szóval ez az Utópia nem az én asztalom. Egyszerűen a második mozdulatánál a lábaimmal nem tudok mit kezdeni. Túl nagy lennék, vagy csak ezt találtam kifogásnak? Minden esetre nagy tisztelet azoknak akik megmászták. (Urbanics Áron, Bubb Feri, Babcsán Gábor). Volt még egy tervünk Robival, de aztán már se erőnk, se kedvünk nem maradt. És ahhoz kellett volna, azt hiszem. A mászás után elég sokat beszélgettünk, és sok érdekes dolgot tudtunk meg a múltról, régi mászókról.
Visszamentünk a buszmegállóba, és épp azon tanakodtunk, hogy felszáljunk-e a buszra, amikor egy ismerős mosolygós arc szált le. Mintha a sors küldete volna, hogy el döntse dillemánkat. Törpével felmentünk Francia-bányába. Megmutatta a Hosszú puska nevű boulder elejét, és a Habcsókot. Nagyon megtetszett a hely is az utak is. Biztos hogy visszajövök valamikor. Visszmentünk a városba, és mivel már minden kajánk elfogyott kajáltunk egy jót a kínaiban. Sok tapasztalatot szereztem aznap. És úgy érzem elég erős leszek az If-direkthez is.
Kicsit más téma.
Ágh István kimászta az első 8A boulderét, a merkensteini Totem ülőstartos verzióját. Én mindenképpen nagyon gratulálok, szerintem ha elkezdenénk számolni hogy hány magyar mászó mászott 8A bouldert, lehet bőven elég lenne az egyik kezünk.
Volt egy kis szünetem és rengeteg blogot találtam amik a mászásról szólnak, talán egyet emelnék ki a sok közül:
http://maszik.blog.hu/
Szerintem a legjobb csaj köztük, Heather Jagger. Én rá voksolok...bár a Lisa Rands Mandala mászása tuti a legkiemelkedőbb.

jönnek még videók...

Nincsenek megjegyzések: