2009. május 31., vasárnap

Boulder WorldCup Vienna

Előszöris hosszú lesz szóval csak akkor kezd el olvasni ha elég elszánt és kíváncsi vagy. Sok címet lehetett volna adni, mert annyi fordulópont, érzés, és emlék húz ide vissza, remélem lesz bennem kellően elég erő hogy mindent megpróbáljak visszaadni azon barátaimnak akik el szerettek volna jönni, de valamely furcsa oknál fogva otthon kellett maradniuk. Sebaj Robi, remélem a ballagás is legalább olyan jó volt mint a BOULDER VILÁG KUPA Bécsben. A kezdetről mindenki mást tudna mesélni, szóval kezdjük csak ott hogy utoljára hétfőn aludtam otthon. Egyrészt a suliban közeledik az év vége, nő a feszültség, másrészt lengyel cserediákok is jöttek, szóval hát meg kellett nekik mutatni a helyi kocsmákat, és hát nem is olyan rosszak ezek a Lengyel lányok. Szóval kedden este is már előbulit tartottunk, és mivel csütörtökön lettem 18 éves, hát ezt el kellett menni megünnepelni. Szerdán pár osztálytárssal, haverokkal, meg a cserediákokkal elmentünk az Expresszó nevű szórakozó helyre. Fergeteges este után egyből mentünk a suliba. Ott vegetáltam egy keveset, majd délután már a Budapest feliratú buszon ültem. Megpróbáltam feldolgozni az eddigi hetet, mert nagyon tömény volt, és fel kellett készítenem magam az elkövetkező napokra. Budapesten a Petőfi híd Budai hídfőjénél leszáltam, mert valamit már régóta meg akartam csinálni. Soha nem láttam a Dunát, mármint mindig csak buszról, szóval most én is a "Rakodópart alsó kövén ültem, s néztem hogy úszik el a dinnyehéj..."
Mivel Gábor és Robi épp Franciabányában másztak, én az Ujjerőt választottam. Vörös Tomival beszélgettünk a hétvégéről, az időjárástól függően lehet ők is benéznek a versenyre. Egy jót bouldereztem Patkánnyal, majd hazamentünk, és megnéztünk még pár videót Mina Markovičról , Johanna Ernstről (L) , és Kilian Fischhuberről. Egyszerűen nem voltam képes felfogni hogy ez megtörténhet, igen holnap teljes életnagyságban látni fogom ezeket a világklasszis mászókat. Nem bírtam gondolkodni. Reggel Gáborral a Kelenföldnél száltunk vonatra ahol 31 euróért retúrjegyet vettünk, amivel Bécs központjában ingyen utazhatunk a közlekedési eszközökön. Az odaút fantasztikus volt az elsőosztályú vagonban. Már azért megérte ezzel a vonttal menni mert előttünk egy amerikai magyar házaspár ültek, valszeg régen diszidáltak és velük volt még egy időebb 80 körüli úr. Mellettük egy afgán ember ült aki szintén diszidált hazájából, Magyarországra. Érdekes helyzet. Elkezdenek politizálni, vitatkozni. Gáborral a végén kicsit mi is belefolytunk, sajnálom, hogy nem ébredtünk fel előbb. :) 10 óra kor már a Wien-Westbahnhof állomáson álltunk, de havá is akarunk menni? Gyorsan kerestünk pár Stadtplant bár nehéz volt normális térképet találni. Kinéztük hogy két metróval kell mennünk, majd egy busszal és már ott is vagyunk a Erzherzog-Karl-Straßeban, a 108-at meg majd csak megtaláljuk valahogy. Nem nagyon kellet keresgélnünk, már messziről láttuk a hatalmas új falakat, nem volt nehéz odatalálni. Kicsit ugyan bolyongnunk kellett a bejárat miatt, de végül pontban 11 órakor ott álltunk a Bécsi Kletterhalle-ban. A pultos nők nagyon segítőkészek voltak, (ez nagyban hozzájárult, hogy a boltban elbasztam a pénzem:-) a nagy utazótáskát is le tehettem náluk. Aztán már nem volt más hátra csak előre. Belépünk a terembe, ahol mindenütt emberek. Szánk tátva marad. Felmegyünk a lépcsőn a páholyba. :D A versenyt közvetlen közelről csak a Teammanagerek, edzők, fotósok láthatták, habár később volt egy magyar kivétel. :D Ahogy felmentünk az emeletre, kinéztük magunknak a lépcsőt onnan viszonylag közelről egész sok falat lehetett jól látni. Egyszer csak valaki megütögeti a vállam. Megfordulok. Fekete haj, barna arc, vágott szemek. Odébbállok a lépcsőn, hogy elférjen mellettem David Lama. Ez volt az első pofon amit kaptam. Lamaval kapcsolatban olvastam egy cikket, melynek ez volt a címe: Mért nem szeretik Lamat? Gáborral kicsit tovább vittük a dolgot, csak Nándi kérésére került ide.
Verseny közben egyszer csak mondom Gábornak; te, ne nézz oda hirtelen, de meletted áll jobbra Kilian Fischhuber, aki megnyerte az előző boulder versenyt, és szerintem most is ő fog nyerni. Gábor feje 200km/h sebességel fordul oda majd csillogó szemekkel néz vissza rám. Csak pár perce vagyunk ott, bár a női selejtező már több mint egy órája kezdetét vette. Nagyon izgulok hogy vajon mászott-e már Johanna Ernst. És akkor egyszer csak kilép az izolációból. Kb lefagytam, majd gyorsan felocsúdtam ebből az álomól és gyorsan felvettem ahogy on-sight lenyomja az első boulder utat. Minden mászását, és mozdulatát, követtem, le sem vettem róla a szemem. Sajnos a második útját nem láttuk mert a félgömbön volt. Viszont nagy élmény volt amikor második kísérletre lenyomta a harmadik utat.
A negyediket elsőre. Az 5. et szintén elsőre.

Ott van tőlem pár méterre. Ez annyira futurisztikus. Majd jönnek sorba a klasszis mászónők. Katja Vidmar, Gerda kedvence Anna Stöhr. Természetesen ne feledkezzünk el a hazai női mezőnyről sem: Király Nóra, és Széll Boróka személyében. A lányok befejezik a selejtezőt, majd kezdetét veszi a fiúk versenye. Szintén hihetetlen nevek. (HUN=Stikter Farkas, két Széll) Az első kunsztból rögtön sorra mindenki kidőlt. Talán a 30 próbálkozóból egy ketten tudták megmászni. Hallani lehetett olyan elkapott foszlányokat hogy ez az út kb. 8A/8A+ körül lehet. És egy ilyen nehézségű bouldert összerakni 5 perc limitidő alatt, emberfeletti teljesítmény. A zóna (náluk bónusz) még könnyen abszolválható volt, de onnan felállni pff. nem is értem egyébként mért nem tudta egy magyar se megmászni. Majd Fischhuber és Ondra. Semmi. Amikor Adam Ondra kilépett az izolációból, Gábor első szava az volt, hogy ez nem lehet ő. Ez a vézna, nyüzöge 20 kg gyerek, igen ő az Adam Ondra aki 9a+ mászik.
Az első kunszttal ő se tudott mit kezdeni. Bár látszott mennyire technikás, és vagy csak hülye, de teljesen máshogy próbálta megmászni az utat mint az addig kísérletezők. A második útban nem mászott semmit. A harmadik kunsztot kétszer is elcseszte és nagyon csapkodott dühében, egyszer a lába és kétszer a keze csúszott le, és még így is majdnem mindig tovább mászott. Azért összeszedte magát, és legalább halhattuk a híres ugatását, mint anno az Aktion Direkteben.
Nagyon keményen kicsapta, ahogy at kell. A negyedik bouldert is lenyomta, bár ezt sem elsőre. Úgy szált be az útba ahogy senki sem tudott. A 5. boulder is könnyűnek látszott, ám amikor másnap belementem éreztem hogy nehéz, de akkor is úgy gondoltam hogy ez összerakhatónak néz ki. Ondra Top- mászott.


Egyszerűen a mászások, és az emberek magukért beszéltek. Érdekes volt hogy mindenkinek volt viszonylag egy normális mászóalkata. Majd megjöttek a Francia mászók. Kb egy kupacban, és annyira szembeszökő volt a különbség, hirtelen nem tudtuk hogy egy divatbemutatón vagyunk-e vagy valami Body Boulding shaw-on. Szerintem vagy ostorral csapkodják őket hogy így néznek ki vagy szednek valamit. Mindenesetre nem voltak se túl jók se túl rosszak. Legjobb helyezésük 5. lett, a legrosszabb 69. lett. (jó szám, de azt hittem a franciák másképp szeretik:) .
Mivel több mint 140 induló volt, nem lehetett egyesével kiküldeni az embereket, mert akkor még most is ott lennék. Kisorsolták külön a nőknél, külön a férfiaknál, hogy ki lesz A és ki B csoportban. És ők csak azokat az utakat mászhatták. 5-5 darabot mászott mindenki. Ez a szituáció nekem még ismeretlen volt mert, kicsit igazságtalannak éreztem hogy a középdöntőbe valaki más teljesítménnyel jut esetleg be. Viszont ez egy nemzetközi verseny volt, szóval az utak nehézsége mindkét csoportban szinte pontosan ugyanott volt. Olyan 5 óra körül kaptunk észbe hogy még csak most jöttünk és ugyanott álltunk a lépcsőn mér vagy 6 órája. Kezdtem érezni a lábaim. Nem baj, remélem egy év múlva már ugyanitt a kezeimet fogom érezni.
Szóval Gábor úgy döntött hogy hazamegy Hegykőre. Nekem ez drága is lett volna és maradni akartam mindenképpen. A magyar különítmény még aznap haza is ment. Mielőtt elmentek Szélapukától elkértem a Teammanager kártyáját, és innentől már olyan 5 méter távolságból láthattam minden mászást. A selejtező 7-8 óra körül véget ért. Ettem még az étkezőben, és német magazinokat olvastam, sétálgattam. Szépen lassan mindenki elpárolgott. kb. már csak a falépítők, a takarítók és még talán pár kósza versenyző maradtunk. Fogtam a háózsákomat, és felmentem az emeletre, majd egy fasza kis kanapán bevackoltam magam. Kiolvastam a Csontbrigádot, majd lefeküdtem aludni. Egyszer csak két takaírtó felkelt. Mi a faszt keresek itt? Én kb úgy hazudtam ahogy cska a torkomon kifért. Megengedték meg meg van beszélve meg iyesmik. Egész jó pofák voltak, azt mondták hogy a boltig ne menjek ki mert ott be van riasztva estére. Olyan éjfél körül mindenki hazament és leoltották a vilanyokat. 2 körül felkeltem, mert wcznem kelett. Komolyan elgondolkoztam, mit tegyek. Leirni már nem merem.
Reggel arra ébredtem olyan 8 körül hogy nagyon pakolnak. Összepakoltam a cuccom majd elmentem reggelizni. Megkajáltam ami megmaradt, ekkor küldték Gerdáék az sms-t, hogy már Bécsben vannak, nemsoká jönnek. Elkezdtem boulderezni. Bemelegítés nélkül 5 percen belöl lenyomtam zónáig az első férfi selejtező utat. Azt ahol a Széllék nem birtak megmozdulni. Egy koreai mászóval és két osztrák csajjal bouldereztünk együtt. Igazából én voltam köztük a legszarabb mászó, nem kell ezt szépíteni. A csajok is keményen nyomták. És mien szépek voltak. Amibe be se tudtam szállni, ők simán mozogtak. De sokat segítettek. Csak az a baj hogy nem kértem el az msn címüket. Ez idő tájt, belopózkodtam az izolációba, majd összeszedtem minden bátorságomat és megszólítottam Ondra-t. Szerényen azt mondta nem beszél németül, bár szerintem jobban tud mint én. :P Olyan 5-10 percet beszéltem vele, de ez valami fantasztikus volt. Edzés, mászás, tervek, pofátlanul mindent kérdeztem ő pedig lelkesen válaszolt. Majd mondtam hogy szurkolok neki kezet fogtunk és elmentem mászni. Szívesen lecserélném az ujjaimat az övékre. Mindegyik ujja virsli vastagságú, és olyanok belül mint a fakéreg.
A középdöntő első útja Anna Stöhr OS.

10re irták hogy elkezdik a középdöntőt ám az eső miatt áttolták 11re. Majd 12re, délben egy órára. Szerencsére az eső alább hagyott és fél kettőkor már el is kezdődött a verseny. Közben egy kis prágai eltévedés után megjöttek Imiék, és Gáborék is. A középdöntőben felváltva másztak a fiúk és lányok. Johanna kezdte, gép élesítve. Az első utat lenyomta OS. Minden felhoz mentem oda a géppel, (a kordonon kívülről még itt még nem voltak oylan sokan), ahol ő éppen mászott. És persze ordítottam a Geh't schon! -t. Majd észreveszem hogy egy ősz úr áll melettem és valszeg a feleségével. Azonnal megismertem az öreget egy Klettern magazinból már láttam, ő Johanna apukája. Nem volt túl barátságos, gondolom jobban izgult mint a lánya, így az anyukát szólítottam meg. Sie sind Johanna's Mutter? Aztán onnantól kezdve végig együtt maradtunk amíg mászott. Tökmegértette hogy nem vagyok olyan vagány németből, és szépen lassan mondta, én meg az információáradatot próbáltam bekaparni. Majd elköszöntem. Johanna eszméletlen utakat mászott, ám nem sikerült neki a ...... boulder. Akkor még nem tudtuk, hogy ezen mien sok fog múlni. A középdöntőbe 20-20 mászó jutott be. Viszont innen már csak 6 jutott tovább a döntőbe. Nem volt elég megmászni a 4 kunsztból 3-4 et. Nagyon kevés kísérletből kelett ezt végrehajtani. Amikor kiderült hogy Johanna Ernst nem jut be (10), én összeestem. Szerintem komolyan jobban el voltam keseredve mint ő. Sajnos vele nem volt lehetőségem beszélni, megrohanni meg nem akartam. Talán majd egyszer. Haza mentek. Olyan délután 4 felé már tele volt a nézőtér. Vörös Tomiék is eljöttek, azt mondja ellesi a trükköket a következő Ujjerő versenyre. :) Mindenki fotózott, szurkolt, kiabált kedvenceinek. Sajnos Ondra se jutott be a legjobb 6-ba. Ekkor már annyian voltak, hogy nem volt mit tenni felvettem a Szélapuka Teammanager kártyáját, meg vettem egy helyi pólót, és be jutottam a falakhoz. Egészen a szivacsra könyökölve fotóztam és videóztam végig a versenyt. A hangulat fergeteges volt.
Az udvarban lévő kis sziklatömbökön Gáborék sokat másztak. Kajálás alvás, pihentek az emberek és a versenyzők. 6 órakor elkezdődött az ugróverseny. Peter Würth-el a verseny előtt szerencsére sokat tudtam beszélni, nagyon szimpatikus ember, 100% ig biztos volt benne hogy világrekordot ugrik ma. Összesen 6 ugró indulhatott, mert be kelett fejezni 8 óráig a dynozást, akkor ugyanis kezdetétvette a döntő. 2 méteren kezdtek, majd 220cm ig meg se állt senki. Innen már elkezdtek kipotyogni a versenyzők, végül az eddigi hivatalos WR a 262cm megdőlt, és az új rekord 272.5 cm lett. Szerintem olyan 250ig birtam volna. Nemhiába Peter Würth 2 méter magas. :D Befejezik az ugróversenyt, majd kihívják a döntőba jutott 6-6 főt. Bemutatják őket. A közönség már nagyon fel van csigázva. Izzik a levegő a falak körül. MIndenki a mászást várja. Biztonsági őrök mindenhol. Nem engednek be senkit. Nagy nehezen sikerült belógnom, így a döntőt is közelról tudtam fotózni, bár kicsit kilógtam a sorból, mert minden nagy fotós hatalmas teleobjektíves gépekkel kattogtat, én meg a kis egyszerű Sonymmal játszadozok. Közelről valami fantasztikus élmény volt. Szinte átéled a versenyző szenvedését. Méterre van tőled. Látod ahogy ziázik, nézi az órát, agyal. Majd amikor megmássza és örömujjongásba tör ki. Érdekes. Minden mozdulatnál örjöngnek az emberek, az ováció hatalmas. Vannak mászók, akik még direkt hergelik is az embereket. A döntő első női kunsztját, viszonylag mindenki könnyedén mászta, csak az volt a kérdés elsőre, vagy másodikra nyomják-e le.
Anna Stöhr Female 1.
A verseny után ezt én is megpróbáltam, és hát kemény út de megoldható. Férfi első kunszt. Elég magasra tették a lécet, hiszen itt már télleg csak a legjobb mászók voltak. Az első helyezett Gelmanov Rustam, és a döntő legszebb női indulója negyedik helyezett: Juliane Wurm.
Rengeteg megoldást láthattunk egy egy útra. Legendásan nagy fogások. Ilyeneket itthon egyáltalán nem látni. A Női második út már megszórta a mezőnyt, csak 3-an mászták meg. Ám a harmadik út volt a sorsdöntő. Nekem ez nem nagyon jött be, mert az nő volt a legtöbb előnyben aki magas volt. Így csúszott le a dobogóról Juliane. A férfi negyedik boulderről egyenlőre nem találtam jó képet, bár nem is mozogtak benne túl sokan. Azért két megmászás itt is lett, Kilitől, és Gelmanovtól. Az utolsó kunszt, melynél már mindenki beleadott mindent, már nem kellett, fejben sakkozni, csak csapatni kelett amennyit csak lehetett.
A Male4 volt az amire talán a legjobban várt mindenki. Gyakorlatilag nem voltak benne fogások, csak elemek. Kb. azt gondoltam, hogy senki se fogja megcsinálni, erre mindenki vagy elsőre vagy másodikra lenyomta. Csak pislogtam. Eszméletlen mászások, azt hinnéd ezek nem is emberek.
A két orosz
A döntő 4. női kunsztja számomra nagyon meglepő volt. A Top előtti utolsó két fogásig mindenki eljutott (mintaképen) de onnan a felnyúlás már csak nagyon keveseknek. A verseny végetértével nagyon sokan megrohantuk a falakat, és mindenki elkezdte próbálgatni az utakat. A női kunsztok nagyrészét utcai cipővel is meg tudtam csinálni, bár nem hiszem hogy fáradtan ment volna.
Noguchi Akiyo és Sean Mccoll
A versenyzők és a nézők is türelmetlenül várjáj a nagy kivetítőn az eredményt, majd hirtelen megjelenik. Egy pillanatig a versenyzőkön is a meglepettség látszik, de egy fél perc múlva már mindenki mosolyog: Vége van. Fényképek, riportok, autogrammok. Nagy mosoly:
Anna Stöhr és Vetzl Gerda

Mindenki megrohanja a versenyzőket, a saját kis kedvencét. (Bár én is megtehettem volna...) Először a verseny szervezői, majd az osztrák miniszter, a IFSC vezetője, szépen sorban mindenki beszédet mond. Eredményhirdetés ünnepélyes keretek közt. Virág, zene, himnusz, könnyek. A japán hölgynek aznap volt a 20. szülinapja szóval még egy kissé hamis Happy Birthday is elhangzott. MIndenki tapsol. Még bemondják a hangosba, hogy a Club U nevű szórakozóhelyre várnak mindenkit, egész estés After Partyra. Direkt buszok is indultak onnan. A szerveszés tökéletes volt. Mi is átmentünk, de a magyaroknak nem nagyon jött be és hamar hazamentek, mivel nekem nem volt választási lehetőségem ott maradtam. Összehaverkodtam egy osztrák mászóval, Joe-val és így nála alhattam aznap. 4 re értünk hozzá. Korán haza akartam jönni, de egyszerűen nem birtam felkelni, szóval csak 10 kor búcsúztam el véglegesen Joetől. 11:50 kor jött a vonatom. A Südbahnhofba mentem kb. egy óráig tartott míg odataláltam, majd ott közli velem a nő hogy a vonatom nem innen megy, hanem a Westbahnhofból. Fasza. Szépen villamosozhattam megint át, végül szerencsére elértem, majd egy nagyot aludtam. 3 kor értem Pestre, majd este 6 ra Veszprémbe. Persze nem maradhatott ki a részletes élménybeszámoló, az biztos hogy ez az egész túra felejthetetlen élmény volt! Gábor Hegykőn maradt, a magyarok másik fele pedig kint maradt sziklát mászni, ahogy Vörös Tomiék is.

Végül íme a sorrend:
1.Gelmanov Rustam-Balakireva Aleksandra (RUS)
2.Sean McColl-Noguchi Akiyo (CAN-JAP)
3.Kilian Fischhuber-Anna Stöhr (AUT)

A verseny hivatalos honlapján, számos profi fotós alkotását megtalálhatjátok. (video is van!!!)
http://www.boulder-worldcup.com/

2 megjegyzés:

trobertino írta...

Bazzeg Bálint! Most követek el harakirit, ... Levegő és billentyűzet után kapkodok:) Ehhez a mentalitáshoz amivel végig csövelted a hétvégét és besurrantál a kordonok mögé, meg írhatnám még a többit de te már leírtad, csak gratulálni tudok! Igazi keményfaszú, kalandos mászóattitűd, bárcsak mehettem volna! Ez őrület Pierre, ez őrület!

Izer Bálint írta...

Hogy is van: a cél szentesíti az eszközt..:)