2009. június 22., hétfő

A második Zsombói nemzetközi boulderverseny

Mindenki mászik. A magány ködje szált le a veszprémi mászókra. Mindenki elfoglalt. Esküvő, munka, szikla. Senki sem ér rá. Egy véletlen folytán találtam meg az egyetlen lelkes személyt, akit érdekel is és szívesen el is jönne. Innen már csak Flóra apukáját kellett rávenni, hogy vigyen el minket Zsombóra a második Ambrosia Boulder Contestre. Kis hazánkban, ez az egyetlen nemzetközi boulderverseny, s éppen ezért vagy az 1000€ fődíjért, elég sokan el szoktak jönni. Természetesen, ha senki se menne, én vonattal akkor is elmentem volna. A tavaj leégéses hibákból tanulva, Sombreroval a hátamon- indultam el szombat reggel 6 órakor. Veszprémből egy kocsival mentünk, Imi, Flóra, Noémi és én. Ebből csak Noémi és én versenyeztünk bár szeritnem a Noémi szintjét a Flóra überelte volna. Mindegy. Az út eszeveszett hosszú. Kicsit elszámoltuk magunkat az idővel mert már fél 9 volt és még mindig igencsak messze voltunk. Noémi ekkor felhívta Vörös Tomiékat, akik mondták, hogy még nem tudni mikor kezdődik a verseny. Végül negyed 10-re értünk oda, és nem hogy másztak volna, még csak az indulási lista se volt kitűzve. 10 körül kezdték el a kicsik a mászást, egy óra idejük volt. A Noémi és én is a második csoportba kerültünk, ennek én nagyon örültem. Legalábbvolt idő átnézni az utakat, kitalálni, melyik mire jó. Nagyon sokat kellett filózni, hogy mit is másszon az ember ugyanis volt, kis top, nagy top, kis zóna, nagy zóna. Természetesen a nagyok több pontot értek. Mi számított nagynak??? Minden útban voltak segéd fogások és lépések. Ha a segédeket nem fogtad lépted, nagyot kaptál. Természetesen igyekeztem mindenhol nagyot mászni, ám a 20 kunsztból, csak 10 et tudtam nagy topra mászni az első egy órámban. Ez után szünet jött, míg a harmadik csoport mászott, és a kicsik újra, merthogy minden csoportnak 2 órája volt a 20 kunsztra. Amit megmásztam azt vagy elsőre lenyomtam, vagy már nem is másztam meg, mert vagy reménytelenül nehéz volt, és foglalkozást igényelt volna- amire nincs idő- vagy olyan könnyű volt hogy elsőre meglett. A szünetben tudtam meg, hogy többet ér egy nagy zóna mint egy kis top. Fasza, mert így egy csomó kis topomon szépíteni kellett. Nagyon nagy hajtást nyomtam a második egy órára, és elégedett vagyok a teljesítményemmel, azt leszámítva hogy egy kicsit logikailag behúztam magam a csőbe. 2 út maradt a végére, és mindegyik a hétvége leghosszabb útjai közé tartoztak.


A barátaim akik tisztában vannak az idővel...én már a falon nevettem...:D

Az egyik egy 10 mozdulatos út volt, a másik 13. És nem voltak nehezek de azért kellett erőlködni rendesen. Mivel én már nagyon a végén voltam, egyszerűen nem volt erőm kinyomni az amúgy "könnyűnek" számító utakat. A vicc az; hogy az egyiket elsőre TOP- igy másztam és nem bírtam megtartani magam rajta, a másikon pedig második kísérletre nyomtam szintén TOP minuszt. Ennyire még sosem voltam ideges mint akkor. Tényleg nem szoktam kiabálni egy út miatt, de ez annyira felbaszott... Aki akkor látott először az, egy idegbeteg fasznak tarthatott, ami helytálló is. :D:D Végül egyiket se sikerült megmászni ami csak azért zavar mert akkor bejuthattam volna a döntőbe is az én junior kategóriámban. (12 T 5 Z kellett)
Végeredményem 11 nagy TOP és 8 nagy Zóna. A középdöntőre elég volt ahová, ha jól emlékszem 15. ként kerültem be. A bőröm az ujjvégeimen teljesen kikoptak, hála Tabi vadonat új pár ezer szlovák fogásának (!!!) amik jobban vittek mint a smirdli. Szerencsére aznap már nem kellett másznom. Noémi is bejutott a saját kategóriájában a döntőbe 3. ként. Aznap már a boruló időben lezavarták a kisgyerekek döntőjét. Sifra Martin
Mászásaink közben folyamatosan kaptuk az infókat otthonról, hogy már mekkora esők voltak. Este az egész napos 30-35°C meleget, szépen lassan kezdte elfújni az egyre erősödő szellő. Tök tetszett ahogy a helyi kiskutyus is alkalmazkodott, és a "mediterrán napfény" okozta melegben a homokba nyakig beásta magát, nem háza volt hanem egy gödör. :D Stílusos. Sajnos nem tudtam lefotózni mert addigra már kijött. A versenyt természetesen a nélkülözhetetlen Barkó Csabi kommentálta. Tabi a sok tavaji panaszkodás miatt úgy döntött, hogy pár napra beruház egy nagy sörsátorra, ami legalább az eső ellen jó volt. (600000Ft) Volt megint finom főtt kukorica, pita, caciki, flecken, kolbász, minden ami kellett; valóban fesztiváli hangulat. Sajnos sokszor estek a mászok két szivacs közé, akár a Topról való leugráskor, és elég sok bokaficam született.
Sohwman
Az első napot egy Erőss Zsolti előadással zártuk, ami igen hosszúra sikeredett, hála Imi kérdezgetéseinek. Élveztem bár annyira fáradt voltam, hogy igen nagy erő kellett az első sorban ahhoz hogy ne aludjak el. Úgy is mondhatnám Gábor szavaival élve, ez volt a hétvége legnehezebb kunsztja. :D Az előadás után 10 re értünk vissza a sörsátorba és olyan 10-15 emberrel ott aludtunk. A eső akkor már rendesen esett, de én részemről egy nagyon jót aludtam. Reggel 9-re visszaszállingóztak az emberek a sörsátorba, bár az eső sehogy sem akart alább hagyni.
Imi és az izoláció


Olyan fél 10 körül elkezdődött az izoláció. Az összes versenyző, valakiknek középdöntő, valakiknek döntő. Több mint 30 an vannak előttem. Ami azt jelenti hogy három órán keresztül fogok az izolációban ücsörögni. Hidegben. Az alkimistát olvasgattam, aludtam, ahogy mindenki más. Végül egy körül rámkerült a sor, s szerencsére ekkor már a BHSK új profi fotósa is ott volt, Flafi személyében. :D
Az egyik döntős út, sajna innen le is estem, legalább elsőre lett zóna.

Elég kemények voltak a kunsztok, bár sajnos az 5ből csak 3 zónám lett (és egy top), ami ha az első útnál lévő falmester jól mondja el a dolgokat 4 zóna lenne. A verseny után egyből sikerült lenyomnom zónáig. Nem múlott sokon a döntő, mert két toppal már be lehetett jutni, én meg a képen top minuszt másztam. De annyira lemásztam a bőrömet, hogy jobb ís volt így, és a Stikter Farkas télleg megérdemelte hogy bejutott. A döntőbe csak 6 mászó jutott be, és hát elég érdekesek voltak a kunsztok. Hat út, kettő 4perc, kettő 2 perc, 2 On-sight, vagyis csak egy próba. Ilyet még nem halottam de elég érdekes volt, valóban.

Székely Gábor a hétvége utolsó nehéz mozdulatában.
Tabi bíráskodott, és csak akkor mentünk tovább egy másik útra ha már mindenki lemászta az idejét. A tömeg egy-egy nehéz mozdulatot hangos ovációval fogadott. Nekem a hétvégén Balázs Péter, és Székely Gábor mászása tetszett a legjobban, bár a román Rebeka és a magyarszínekben induló amerikában tanuló, mindentmászó Székely Andrea se volt semmi. Andreának olyan mozgása volt, hogy nem hittem el. Testvérén is csak egyetlen út fogott ki egész hétvégén, és csak egy volt ha jól emlékszem amit másodikra csinált meg. Legenda. Természetesen ő is nyerte a versenyt, és az 1000€-t. A helyezésekről később ha télleg tudok valamit. Hazafelemenet még beugrottunk Soltvadkertre, és megkostoltuk a világhírű fagylaltjukat. Valóban durva, 20 méter hosszú a kínálat. Nagyon örülök, hogy Andreával, Gáborral a románokkal és Balázs Péterrel sokat tudtam beszélgetni. Sokmindent átértékeltem. De biztos hogy kellő motivációt kaptam. Eredmények később...
A további képek itt:
http://picasaweb.google.hu/gflafi/ZsomboBoulder2Nap?feat=directlink#
http://picasaweb.google.hu/gflafi/ZsomboBoulder1Nap#
Este olyan 11 kötül értünk haza, majd egyszerűen kiesett a csomagom a kezemből és csak ennyit kiálltottam, Basssza meg kurva jóó..!!!! :D:D:D

2 megjegyzés:

tabi írta...

a fogások nagyrészt szlovéniából valók. valójában egyetlen szlovák sincs. gyere el jövőre is! majd jobban felkészülnek a pályabírók.

tabi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.