2009. augusztus 31., hétfő

Paklenica, én így szeretlek

Már a svájci túránk után rebesgette Tomcsi, hogy készülnek Horvátországba és hát egy bercsényis minimum budget hétvége mindent megér, szó, mi szó idén sem deep water solo-zunk, helyette Pakó.

Indulás csütörtök este Györökről, az eddigi nyári mászások gyakori kiindulópontjáról, a jól megszokott Volkswagennel. A kocsi csodák csodájára nem volt tökig pakolva, az öt fős különítmény és a 3 napi ellátmány simán befért. A csapatot Tomcsi és Domi, a Kiss család és jómagam alkottuk.
Éjjel értünk a szállásunkra, ami egy szabad bejárású, kicsit szemetes partszakasz volt, ahol bivakoltunk.

Péntek reggel nagyfalaztunk; Blanka, Dávid és én egy Karabore nevű útnak mentünk neki (5a/4b/5b/5a), hogy Blankát felavassuk. Meg is szerezte első nagyfalas sérülését a penge élesre oldott fogásokon, ami Paklenica védjegye. Végül elszántság híján csak 3 KH lett az útból, nagyon meleg volt. A másik parti tőlünk nem messze egy szintén nem hosszú utat mászott. Mire leértünk, a többiek már a Karenin nevű 6c+ -os útban voltak, ezt próbálgattuk aztán mindannyian. Elég fáradtak voltunk a melegtől, csak nyögött mindenki, még egy szép 6c+ és egy 6c volt még terítéken, de nehéznek éreztük ezeket. A meleg szerintem csak minket zavart, mert míg mi sziesztáztunk, a nagymamáktól kezdve a kisgyerekekig, mindenki mászott. Volt itt kis család, nagy család, könnyű út, nehéz út, mindenkinek, ami kell. Kész családi program.
Este megint bivakoltunk.


Szombatra Domi és Tomcsi egy trilógiát terveztek: egy nap három út megmászása Anica kuk-on, a legmagasabb részen (350m). Hajnalban egy barátját kereső, kiabáló csaj is segített nekik felkelni (és másnak is), hát ez a motor már elment. Mi 8-9 körül mentünk csak fel a falakhoz és könnyebb utakon mazsoláztunk. Nem sokkal rá megjelentek a "triatlonozók", (csak) egy út után lejöttek, nem ez a megfelelő nap erre, és le is mentek a partra fürdeni, meg pihizni. Ezalatt Dáviddal és Blankával a déli órákat inkább gyaloglással töltöttük, túl meleg volt mászni. Megkerestünk egy, az úttól félre eső szektort: Hram 10-15m magas kőhídját (hram templomot jelent). Nagyon látványos és jövedelmező túra volt, nagyon szép utak vannak itt, Paklenica többi részéhez képest elég magas nehézségi fokokkal: 1db 6c, 1db 7a, a többi 7b fölött egész 8a+ -ig.

Amikor lejöttünk másztunk még párat és Tomcsiék is visszajöttek. Én már korábban kinéztem egy gyalogút fölé nyúló kis tömböt, azt próbálgattam. Az egész tömbön ez az egy út van, az egész elég látványos és szép mozgása van, 7b+/7c-re adják. Előlben sikerült nagy nehezen fölvinni a kötelet, és volt egy 1 beleüléses próba is, másnapra tartogattam a megmászást. Rajtam kívül csak Domi ment bele ebbe az útba. Ekkor már hidegebb volt, alkalmasabb a mászáshoz, ugyanis jött egy kis hideg front. Ez egy ilyen mediterrán helyen a nem kánikulát jelenti, sok széllel.

Este előkerült a faszén és a grillsütő lap, napközben a fiúk bevásároltak halat, ćevapčićit és tintahalat. Blanka szerint voltak kevésbé guszta részei a tintahal előkészítésének, de ez a mi étvágyunkat cseppet sem zavarta, jól belaktunk. Sikerült Domi kezéből időben kivenni a sütés feladatát és lappangó szakácsérzékemet elővenni, így nagyon guszta vacsoránk volt. A jó hangulatról a horvát mulatós zene is gondoskodott, itt ugyanis külföldi pop zenét egyáltalán nem hallani, és az utolsó doboz sörök elfogyasztását is erre az estére időzítettük. Éjjelre Blankával inkább sátor mellett döntöttünk, míg a többiek továbbra is bivakoltak, egészen addig, míg szarabb nem lett az idő. Ők is sátrat vertek, Domi megtalálta az egyetlen tócsát a környéken, így a kocsiba menekült, Tomcsi pedig újra bivakolt, Dávid a sátorban maradt. Blanka hősiesen tartotta a sátrunkat a szél ellen, én eközben nyugodtan aludtam.

A másnap reggel hűvös volt, megmászós idő. Tomcsi is érezte az Erőt, érdekelte Hram is, az első szektorokban kezdtünk. 6a-tól 7a-ig pörögtek az utak, Blanka egy 5c-n nyomult. Aztán én Blankával elmentem a projektemhez. Itt kell megemlítenem az igen kulturált WC-t, ami a helynek a remek kiépítettségét is mutatja. Minden tisztességes mászónak illik egy túra alatt legalább egyszer jól teleszarnia, profikhoz méltóan. Én a bemelegítés utolsó szakaszaként tettem meg ezt, majd beszereltem a Kamen Mudrosti-ba (azt jelenti: Bölcsesség Köve). Kicsit már későn járt, visszajött a tegnapi idő, azért dobtam egy próbát. A kulcs fogást már uraltam, csak az utána lévő fogást már nem tudtam megtartani. Gondoltam estig már nem mászok, akkor újra belemegyek, benne hagytam a közteseket, aztán felmentünk Hram-hoz, mert a többiek is ide készültek. Fent láttuk csak, hogy még lent vannak. A Popaj falon másztak egy 6c+ -t (asszem) mi meg páholyból néztük mindhármuk próbáját. Blankának nehezek voltak az utak, én pihentetni akartam magam, úgyhogy vártunk, ettünk és faragtam egy első-köztes-betevő botot, ami aznap nem kapott szerepet, de abban a szektorban igen hasznos lehet még valakinek.

Mikor feljöttek a többiek is, elég punnyadt volt mindenki (ez déltől 4-ig megszokott), de mondták hogy van itt egy 5b, amiről eddig nem tudtunk, már viszem is fel a kötelet Blankának. Nekem eszembe jutott, hogy ha már nem mászok legalább leugrok erről a gyönyörű sziklaképződményről. Felsétáltam a híd tetejére, beszereltem egy standba (pontosabban kettőbe is) és Tomcsi kiadta a grigriből a kötelet. Nagy levegő, ugrás.




Tomcsi volt a leglelkesebb, felment egy 6c-ben és átszerelt egy 7a-ba. Ezek a lyuk szélén mennek fel, de így is azért áthajlóak. Domi (nyögve bár, de törve nem) követte. Ekkor feljött két mászó, ez a hét fős tömeg igen szerény Pakó többi részének látogatottságához képest. Hram nem túl népszerű, nyilván a megközelítés és a nehéz utak miatt, de én biztos, hogy legközelebb főként itt mászok, itt legalább nem vágnak a fogások.

Mikor lejöttünk, már jó idő volt, egyből átmentem a Kamen Mudrosti-hoz, megint Blanka fogott. Ez alkalommal elsőre meglett, szokásos csendes üzemmódban, csak a kunszt után engedtem el az Ondra-féle légzéstechnikát.

Ezalatt a többiek egy 7a-ban voltak, ami egy 3 kötélhosszas út első hossza, ebbe én is belementem, amikor visszajöttünk. Blanka pedig Dáviddal egy 5b-t mászott.

Már szinte sötétben indultunk haza, hajnali 2-re értünk Györökre, ott aludtunk mindannyian. Blanka és Dávid busza 5.30-kor(!) indult Keszthelyről Sopronba, Domi vonattal ment Cellbe, én pedig 6.25-kor Füredre.

Összegezve: tenger, mászás, sör, sport, nagyfal, ami kell.
Csak a miheztartás végett: Györöktől Györökin az egész túra 7360 HUF volt (tintahallal), plusz egyéb kaja.
Gyerekek: irány Pakó!

AGGtelek

Na szóval egy évvel ezelőtt Barkó Csabi és Urbanics Áron, avagy Áron és Csabi, a napfény gyermekei, úgy döntöttek hogy 10 év után leteszik a lantot, föggöny lezárul, vége, nincs tovább. Már akkor ott lebegett a kérdés a levegőben, vajon ki fogja ezután megrendezni, a versenyt amelyre már születésünk előtt vártunk. Nagyon örültem amikor megtudtam, hogy idén is megrendezik - immár 36. alkalommal a világ legrégebben futó (mászó) verseny sorozatát. Noémiékkel mentem, nagy előny= céges kocsi= ingyér benzin. Pénteken dél körül neki is vágtunk az 5 órás útnak. Mikor odaértünk elég pocsékul éreztem magam, nagyon hányingerem volt. Felvertük a sátrat, regisztráltunk. Veszprémből még Stromiék voltak ott, így összesen öten képviseltük kis városunkat. Én úgy látom, nagyon nagy munka van az Ujjerős srácok mögött, és valóban kőkemény edzések. Mért is nem jöttek el a versenyre. Rejtély,...
A '60-as évekből a Yosemite-völgyből Bobi, és jelenkorból: Frodo
... bár ahogy Bobi fogalmazott, azért jó ez a verseny mert nem csak a teremben izzadó arcokat látni, hanem az igazi sziklásokat is, akik nem indulnak termi versenyeken.
Pénteken a kicsik versenyeztek, Strommer Sára élete első versenyén indult, és Bobi kisfia is ringbe szállt. Este hosszú éjszakába nyúló beszélgetések, hiszen ez verseny és találkozó. A versenyt sokfelől meg lehet közelíteni. Egyrészt egy kész retró divatbemutatót is láthattunk susogós gatyákkal és Spandex-ekkel.
cica_naci
Másrészt a nyáron immár a sokadik esős verseny (Zsombó,Veszprém után) itt is eldurvult az idő. Este furcsa fuvallat érkezett, meleg szél sose jó előjel. Velünk egy időben Franciaországban egy elég nagy volumenű verseny zajlott, arrafelé ifjusági VB a neve. Minket a Székely (?ő...?), a Gál, illetve a Király család képviselt, vagyis nagy kérdés volt, vajon ki nyeri meg a női kategóriát. Este későn feküdtünk le, és reggel valahogy elég rosszul éreztem magam, mindenem fájt. (Esküszöm veszek egy normális poliforamot)
Izolációban osszák az észt
Az idő nem festett valami jól. Minket (A,B,Női) délben küldtek az izolációba, majd a falnézésre. Mint kiderült semmi sorsolás nem lesz, és ahogy érkeztünk és feliratkoztunk, úgy mehetünk mászni. Ez a Szél srácoknak nagyon nem tetszett, de én harmadikként szintén nem örültem. Nyilván a sziklán könnyebb meglátni a ziás fogásokat, nekünk nekik sokat kellett keresgélni. Amint visszamentünk az izolációba elkezdett esni az eső. Mindenki átrohant a transitba. Jól bemelegítettem, összeszedtem magam. Hajrá. Nem izgulok eléggé, a biztosító még várat vagy 10 percet, hogy kesztyűt kapjon. Végül nem hoznak neki én pedig nem várok tovább és elindulok. A harmadik akasztás után sikerül egy oldalhúzót kitörnöm. Elég jó fogás volt, de szerencsére helyette is lett egy hasonló alakzatú, bár nem annyira király perem. Kérdezem a bírót, hogy ilyenkor mi van?! Azt mondja két ember jön előttem és újra megpróbálhatom. Visszamegyek a tranzitba, a még kivégzésre várók közé. Elered az eső. Annyira zuhog, hogy a versenyt ideiglenesen abbahagyják a jobb időt várva. A helyi büfé eközben ingyen Gulyás levesre invitálja a sportolókat és állatokat.
Maya
Két órával később újra kezdetét veszi a verseny. Bemelegítek majd másodszor is kimegyek megnézni a falat. Most nem szarozok az elején. Kicsit kikészített az izolációban való hosszas ücsörgés. Nem nagyon volt kivel beszélgetni, vagyis lehet inkább én nem voltam túl informatív. Palival váltottam pár szót.
Gyors akasztások, sikerül átnyomni az alsó kunsztot az első fogásig. Nagyon szorítom a kis peremeket, érzem hogy hamar el fogok durranni, de akkor is muszáj szorítani, kemény az út. Újra kunszthoz érkezem, amikor egy jamaicai napfényen barnuló, Andrada szikláin edző kőkeményclimber bíztatását meghallom. Az F betűs szót mindenki tudja, mindenesetre nekem nagyon sokat segít. Technikailag nem éreztem valami nehéznek az utat, egyszerűen az állóképességem még nincs azon a szinten ami ide kellett. Szar érzés volt egy pihenőfogás előtt kiesni. Ráadásul amire én indítottam a mozdulatot, azt minuszolta Kulcsár Gábor és ezzel már döntős lett. Közel volt, de hát a sportban nincs ha. Amikor otthonról eljöttem, azt mondtam a 8. helyet érzem reálisnak és ezzel elégedett is lennék. Végül a 9. helyen zártam, Horváth Gábor előzött még meg. (Bár szeritnem ugyanarról estünk le, a juriknek biztos jobba a szemük)
Márk azon a helyen ahol kiestem
Volt egy nagy előnye, hogy hamar sorra kerültem. Meg tudtam nézni a nagyok mászását. Gondolnék itt a tavaji győztesre, és Márkra. Sch. Ádám nagyon pontosan mászott, szinte izzott a levegő. Top. Első helyen döntős, majd papír, Márk, Széll Csabi és Dönci, P. Kornél, és Gábor.
A csajoknak nem kedvezett aznap az időjárás, csak másnap tudták megtartani a selejtezőket. (kiv. Bobó)
Sajnáltam, hogy nincs este valami vetítés, eddig mindig volt valami amire összejött a közönség apraja-nagyja. "Helyette" volt rekesz verseny (amit Stromi nyert), és slack-line. Este megtartották a dynamó versenyt is. Ez már jórészt esőben zajlott. Elég sokan neveztek, és bár hazudnék ha azt mondanám az eső fokozta a hangulatot, Kornél enyhén ittas állapota és pár Vengaaaa - feldobta a versenyt. Sajna függőleges falon kellett ugrani és elég rossz lépésekkel és fogásokkal, ja és a legjobb hogy felfelé kellett ugrani függőlegesen. Ilyenről még nem is halottam. Végül csak az 185 felettiek maradtak versenyben, Gábor és én. Végül az utolsó fokozatot nem érte el, nagyon határon volt. Ez már nagyon messze volt, csak másodikra sikerült. Már senkise volt ott, még a szervezők bíztattak, hogy próbáljam meg a következőt is, de aztán annyira esett, hogy ők is feladták. Teljesen kiürült a falak alatti rész.

Reggelre aztán jó idő lett, bár eleinte hűvös volt. Elkezdődtek a női selejtezők, ahol nagy meglepetésemre Noémi került első helyen a döntőbe toppal. Ment a B is, no meg hát a nyílt férfi. Felkuporodtunk a páholyba, és vártunk a gladiátorokat. Minden a papírforma szerint haladt, leszámítva a Bálint korai esését. Sokan szajkózták, és valóban látszott is rajta egy picit, hogy keresgéli a fogásokat. Bár szerintem nagyon jól tolta. Halk moraj futott végig a közönségen, amikor Kornél az eggyujjasban pihent. Valóban láthattunk érdekességeket a hétvégén. Csabi is nagyon magasra mászott. Józsival fogadtunk, én mint a legutóbbi bejegyzésemben írtam, Márkra voksoltam, bár kicsit féltettem mert amikor én fogadok, rend szerint veszíteni szoktam. Márk nagyon magasra mászott, a stand alól esett ki. Féltem, lehet gáz van. :D Sajna nem volt hely a memóriában így a felvétel legvége és az esés lemaradt. sajna nem tudom feltenni, mert több mint 10 perces és amúgy is mozog össze-vissza.
Ádámon volt a sor, mindenki tőle várta a csodát. Az elődöntőben akkora koncentrációról tett tanúbizonyságot, nem hittem benne, hogy ezt még egyszer képes lesz megcsinálni. És valóban. Valami fantasztikus volt, ööö képzeljétek el, hogy majdnem minden eggyes fogáson pihent. De komolyan kb. 30-szor ált meg ziázni, és a legtöbbször kis fogásokon. Ami feltűnő volt még a mászásában, hogy sosem a "standard" akasztófogásokat használta, mint mások. Végül pár fogással Csabi alatt esett ki, így csak a 3. helyet csíphette meg. Gratuláltunk Márknak, majd a B srácokat néztük. Józsi, mivel mindenki mondta, hogy kevés volt a 8 perc a selejtező útra, bevett egy kis speed-et, és szabályosan pihenés nélkül felszaladt a falon. Sajnos kb. 2 perc után a stand alól esett ki. :D Sebaj ez tuti döntő mondtuk. A csajsziknak is elkezdődött a Döntője. Boróka Topot mászott, és csak 3 másodperce maradt a 10 percből. Ekkor jött Kuna Ági aki szintén Topot csapot még két másodpercet verve Bobóra. Az izgalmak a tetőfokára hágtak. Noémi kicsit indiszponált állapota miatt nem mászott valami jól, Klich Zsuzsi pedig nagyon közel került a Tophoz de nem sikerült neki. Józsi is kőkemény volt a döntőben, de a börzsönyi fenegyerek -talán csak egy minusszal de- feljebb mászott.
A vártnál is korábban, már fél háromkor mindenki összegyűlt a dobogó körül. Kiosztották a Rekesz illetve a dinamó díjakat, (a karabiner és kockazia ára, visszahozta a belépő és kaja árát, szóval ez volt életem első versenye ahol nem mínuszba jöttem ki, hanem még én kaptam :) Majd a női és férfi kategria helyezettjei sórakozhattak fel. Nőknél Kuna Ági volt a hétvége bajnoka, férfiaknál pedig Márk bizonyította be, hogy a külhoni felkészülés igenis jól jön.
Úgy néz ki megnyertem! :D
Márk és a várva várt kupa
Hazafelé megint szarul voltam, de a kabaré kicsit elfeledtete velem, hogy még 3-4 óra. Ezalatt történt egys-más, geri környékén Nándi és Peti úgy néz ki metamorizáltak egyet, kő-árokban Norbi Flash mászta a Vágási Ferit. Feri pedig továbbra is csapatta az If-direktet, ami ha kimegy, valószínűleg megadja magát. A muerte!

2009. augusztus 27., csütörtök

Régi arcok, új utak

Pugyi -miután egy számelírás miatt- kizárták őket a franciaországi Ballon euróba bajnokságról, hazafelé tartott, mikor felhívtam hogy mászhatnánk egyet. Az én voksom Geri mellett szólt, és a Flóra is ide akart visszajönni projektje miatt. Nekem semmi konkrét tervem nem volt, egyedül a Varázskertben szerettem volna mászni, hiszen eddig oly sok jót halottam róla. Tibi lépett be először a titkos kis helyre, és a hatalmas, mesebeli gyökerek, meg a mohás kövek tényleg varázslatossá teszik a helyet. Ami talán a legkülönösebb itt, hogy találni reibungos fogásokat, amik azért errefelé elég ritkák...
Szóval bemelegítettünk a 23 karátoson. Éreztem, hogy nehézkesen megy a dolog. Mivel Nándi már valóságos legendákat zengett a híres, avagy hírhedt Ördögfújról- úgy döntöttem megnézem a dolgot.

Egy. Az egész út egyetlen egy mozdulaton alapszik. Egy jó peremre kell felnyúlni, úgy hogy alatta van két irgalmatlan rossz perem. Alatta hatos. Próbáltam sokféleképpen, nem kevés ziát otthagyva. Persze takarítottam is, de már az előttem próbálkozók nyomait is messziről tisztán ki lehetett venni. Egyszercsak ismerős csatakiáltással megérkezett a new Gerination legkiemelkedőbb tagja, igen aki hatodikra mászta a Sarlatánt. (Reklámot halottak) „Trevist” is rég láttam, jó volt vele újra találkozni.
Flóra közben második próbára majdnem kinyomta a 23ast. A legtetején esett bele, no majd legközelebb! Tibit beleküldtem a Pszeudóba. Projektként nyomta. Kell még hozzá fejlődnie, de ha ez valóban meg is történik, idén még kinyomhatja. Flóra és Pugyi az Illúzió-repedést mászták. Márk a Pszeudo-szakállt próbálta vagy háromszor alulról, és az utolsó mozdulatból esett ki. Valóban esett. "Ha betennék kérdésnek a Vágó műsorába, hogy kié a pszeudo-szakáll, akkor is tudnám, hogy Serényi..." :D
Belementem az Abo-ba, de a harmadik akasztásnál lévő fogás egyszerűen nem adta. Felesleges addig próbálni, amíg nem tudom megfogni azt a fogást, gondoltam, majd felerősödök és jövőre kinyomom. Nem úgy akarom kinyomni, hogy végig határomon van, és máskor már bele se tudnék menni. Nem arról van szó hogy nem megyek, de ez pont egy olyan út, amit azért nem csapatni kellene, hanem megmászni. Szerintem.
Horváth Gábor is itt volt, nagyon bírom a srácot, elég kemény próbái voltak a Szilfidre, és benne volt egy 2. go esély is. Belementem a Nimród leftbe, és megpróbáltam az Nimród sd-t. sorry ha valaki direkt építette oda a köveket, (csalókő) de nekem úgy magas volt az ülőstart és kicsit lejjebb vittem a szintet. Mikor visszamentünk, már Zoliék is ott voltak. Beraktam a kötelet az Ördögfúúúúj-ba. Ismét. Zolinak bejött az út, Nándi is elmondta a bétáját. Zoli a Harry Spotter cresciano-i boulderhez hasonlította. Az Izer-béta szerint; még a kunszt alatti utolsó jó fogást jobbal fogjuk (nagy perem), majd ballal felnyúlunk egy oldalsós peremre, (Nándi bétában ez a jobbos fogás) és fellépünk magunk alá mindkét lábbal. Most a szemünkkel erősen szuggeráljuk a nagy peremet amire ugrani fogunk, igen ugrani, merthogy ez az izer-béta. Nem volt esélyes, hogy elkapom. Míg Zoli majd az első kísérletére már a peremet csapkodta, az én első kísérleteim délelőtt, még a közelében sem voltak. Jött Nándi és Zoli. A csapatás közben besötétedett. Előkerültek a fejlámpák. Majd én is belementem még egyszer. Csapkodtam s közben éreztem, hogy esélyes. A többiek lentről már sietettek. Egy kis muerte-vel felpörgettem magam, majd odacsapattam. Elkaptam a peremet, nagyon határon volt. Még fejhátrahajtás is volt, a maga módjával. Érdekes kiszerelések kíséretében, összepakoltunk a vak sötétben, merthogy fejlámpás barátaink ott hagytak minket. Sebaj Zoli azért köszi a biztosítást. Nem volt semmi, a sötétben a telefonok fényével lebotorkálni a kocsihoz, de azért fél egyre már otthon voltunk.

Most így utólag azt érzem, hogy ha legközelebb kimegyek ki tudnám mászni elölben. Nem voltam aznap formában így az eredeti tervemet, hogy a QQCS-t első próbára megmászom elhalasztottam, és amúgy sem valószínű, hogy ez sikerülne. Fejlődni kell ebben az OS dologban.
A hétvégén Aggteleki kupa, így előszónak annyit, hogy szerintem Márk fogja nyerni. ha másért nem is, Lacika bouldere miatt vissza kell menni... :)

2009. augusztus 25., kedd

Van hitem a magas falak előtt

Oly sok egyeztetés után úgy tűnt, már-már semmi sem állíthatja meg a pesti mászótársadalmat és végre eljönnek a Kő-árokba. Szombaton még egy utolsó egyeztetés Ferivel, úgy néz ki 3 kocsival jönnek, és vagy 14 mászó. Ám sajnos az eső reggel sokaknak a kedvét szegte. Végül csak ketten jöttek el, Feri és Krisztián.
Reggel Tibivel ketten mentünk Veszprémből. A cseszneki falaknál találkoztunk velük, majd egy kis kavarc után átmentünk Kő-árokba. Szinte semmi sár nem volt az odavezető úton, nem is értem, mintha itt nem is lett volna eső. Épp az utakat magyaráztam, amikor Pistike is megjött. Így már öten voltunk. Egy VII- ra adott úton melegítettünk. (VII inkább) Itt szétvált a csapat, mindenkinek más volt a terve. Pistike a Ha lenne 10000 Forintom-ot próbálta meg, Feri az If-direktbe tette be a kötelet (tegyük hozzá, halált megvető bátorsággal és ez sokszorosan igaz...). Krisztián is mászott egy repkót, meg még valamit új utat. Tibi még egy VII- nyomott le aznap, és nagyon keményen mozgott a Vágási Feriben is. Engem egy boulder érdekelt. Még tavaly mutatta meg Pistike a Magyar vándor sd-t, s akkor csak az első pár mozdulatot gyakoroltam, s elfelejtettem, vagy nem emlékeztem, még vannak nehézségek a tetején is. Tibi is jó bétákat mondott, és a szivacsunknak is nagy hasznát vettük. Sikerült az út tetejét is átmozogni, Tibi a Magasfeszültséget próbálta. Feri dobott elölben egy próbát az If-direktre és bár igen nagy dilemma van a második akasztásnál, mégis akasztott és nyomta tovább az utat. Egy új bétát sajnos csak később vett észre, de tisztán látszott, hogy két részletben meg van az út. Ezután pihent egyet majd összerakta a Vágási Ferkó mozdulatait. Én nyomtam a bouldert, majd fogtam Ferit. Felsővel kinyomta. Nagyon benne volt az út. Krisztián is mászott egy VII-ban csak pszichés gondok miatt kellett visszajönnie. Aszem ennek Ószövetség a neve, Tibi kinyomta Flashre. Mondtam Ferinek, hogy annyit pihenjen csak amennyit tényleg muszáj, mert észre sem vettük milyen gyorsan elment ez a nap és a nap már átbukott a völgy túloldalán, vagyis innentől gyorsabban sötétedik. Tibi is újra nyomta a Vágásit, szerintem még idén akár meg is lehet neki az út. Én a boulderbe mentem bele, ekkor már minden mozdulat megvolt. Leültem a kis székre és átgondoltam a dolgot. Feri is feljött amikor már újra felhúztam a Venomot, még egy utolsó próba- gondoltam. Tibi még mondja, hogy "most azért ne a lépéssel basszam el". Még egyszer átgondolom fejben. Az első mozdulatok nagyon simán mentek, és amikor a reibungra kell csapni még a sarkam is ottmaradt. Nagyon össze kellett szedni magamból a plusszokat, és Tibi meg Feri biztatása is nagyon jól jött. (Köszi!) Játá, sikerült, már csak Ferin volt a sor. Nekiment, és simán nyomta a kunsztot. Első alsós próbára kinyomta a Vágási Feri beszáll az internetbe 7c-t. Mondhatjuk úgy is ezúttal Bubb Feri szállt be az internetbe. Tibinek mondott még bétákat, majd összepakoltunk. Zircig lehoztak minket, onnan busszal jöttünk haza. Csak sajnálni tudom az otthon maradtakat, csodálatos nap volt, jó társasággal, és igazi megmászós idővel, a teljesen száraz sziklákon.

Egyéb:
megvolt az Imsti világkupa. Aki látta látta, aki nem az sajnálhatja. Sajnos a selejtezőkben sokszor akadozott a kép és a hang, de a döntők már élesen mentek. Természetesen Johanna Ernst nyert a nőknél, a férfiaknál pedig Adam Ondra. Mindegyiküknek a selejtezőkben is, a középdöntőben is, és a döntőben is TOPot kellett mászni ahhoz, hogy nyerjenek. Ez 4 Top-ot jelent két napra, az Andrada által épített útvonalakon. A döntőben Patxi is Topot mászot ám mivel a középdöntőben nem sikerült neki, csak a második lett. Hogy mégis megmutassa (gondolom én) azért őt nem pipálhatja le egy 16 éves, másnap kiment Nassereithbe és MÁSODIK PRÓBÁRA megmászta a Hades nevű 9a utat. Ezt Ondra is kinyomta aznap, de neki több próbára volt szüksége.
A döntő mászásokról pedig itt találtok videót.
Sajnos más sokat emlegetett videót (ordíts) még nem találtam meg.

2009. augusztus 22., szombat

sok meleg, sok-sok meleg

Itthon még erőteljesen gondolkodtam, hogy hány pulcsit is akarok vinni Adlitzba. A legutóbb amikor itt voltunk eléggé hideg volt, és fújt a szél. Azzal a tudattal indultunk útnak Pistikével hogy most sem lesz jobb. Amikor Ausztriába értünk azt hittem majd a magasság hozzájárul és lejjebb hűl a hőmérséklet. Ez sajnos nem jött össze. Amikor a Straßenwand alá értünk, több kedvem lett volna egy strandon ücsörögni. Gábort és Dávidot Sopronban vettük fel, ők pár hetes körüli úton melegítettek. Pistike és én pedig a Panem et circenses 7a+ on. Ez az út még régebbről maradt itt mint projekt, természetesen az első próbának semmi megmászásesélye nem volt. Vagyis volt de nem sok. A kunsztnál leestem. Pistike is ezen melegített. Ha megmászásra nem is számíthattunk ebben a hőségben, gyakorlásnak mindenképpen jók voltak a Workok. eztán pihentem egy keveset, összeszedtem magam, és sikerült kinyomni a projektet. A kunszt nagyon jól sikerült, de a kimászásnál a stand előtt majdnem beleestem. Gábor és Dávid is próbálta kissebb-nagyobb sikerrel. Egy aszem lengyel srác is belement és bár nem sikerült kinyomnia legalább leszedte a közteseinket. Gáborék a Larifari falon másztak még egy könnyebbet, Pistikével egy jó kis bouldert találtunk ki a Liebling der Schwerkraft mellett. Mindannyian egyetértettünk abban hogy ha itt maradunk, a holnapi nap is csak vergődés lesz. A lehetőség adott volt, így hát irány Hirschwände és Hausstein. Este megnéztünk egy 7C-t aminek a kulcsugrását másodikra sikerült is megcsinálnom, bár a beszálló vizes volt, így a megmászásra gondolni sem lehetett. Egy játszótér mellett töltöttük az éjszakát, vicces storyk, erősPisták és erőspaprikák társaságában. Az éjszaka kicsit hidegebb volt, mint amire számítottunk. Reggel Hirschwände szikláin melegítettünk. Itt Pisti be is sittelt egy 7B+ ra adott csodát, én a seggemet se tudtam elemelni a drága "Good Bye Jelzinben". Gábornak is esélyesnek tűnt, bár nem akadt be. Átmentünk egy másik falhoz ahol egy 7B próbálgattam, aminek elég magasan volt vége, és hát szivacs nélkül nem volt olyan vállalható. Itt megnéztem a Fixe Anstellungot, és szerintem ha karácsony körül visszajönnék még lehet, hogy esélyes is lenne. Mindenesetre gecire szép mozgás kurvakicsi fogásokon. Átmentünk egy másik sectorhoz, ahol Gábor igazi kihívásra talált egy 6A-ban. :D Ha másra nem is, itt rájöttünk, hogy egy kis hang mekkora segítség lehet. Átmentünk Haussteinbe, itt nem nagyon adták az utak. Ott rögtön találtunk egy utat, amit Pistike elsőre kinyomott, én pedig majd beszartam benne. Aszem majd kell is... :D Felmentünk egy tömbhöz, ahol Gábor és Dávid egy szép kis bouldert nyomtak, a Kate Musst. (2 Muss) Nem nagyon éreztem aznap a dolgot, és még az ujjamat is sikerült elvágni. Pistike eltűnt egy fél órára, majd nagy mosollyal jött vissza, hogy van valami amin bevérzik a szemünk, és még hozzátette: "lehet visszajárós projekt lesz..." A megközelítés nem volt egyszerű, de nagyon megérte. Gyönyörű kompakt kőzet, áthajlás, amit akarsz. Szerencsésen itt kirúgtam szemüvegemből a lencsét, Robihoz hasonlóan vakoskodhattam. A boulder amit kitalált totál maxerős, a kunsztmozdulatot senkinek se sikerült megcsinálni. Volt mellette még valami. Az áthajlásban egy allulhúzós perembe és még valami segítőbe kellett beszállni, majd nagy ugrás egy zsebre. Kétszer megpróbáltam beszállni de nem sikerült. Pistike folyamatosan a topot csapkodta. Gábor is elég közel került hozzá. Megnéztem a lépéseit és úgy tűnt ezek nekem is jók lennének. Megpróbáltam és sikerült beszállni. Jön Pirstike, majd Gábor. Újra én. Sikerült magam elemelni, majd olyan magasra felcsapok, amennyire csak tudok. Mögöttem megint hangzik az "ondrásbíztatás". Megvan a top. Jön Gábor, és vele együtt a ritka sporttörténeti csoda! Két és itt a hangsúly, KÉT fejhátrahajtást is bevet, szintén kinyomja. Jön Pisti. Más pozícióból szál be mint addig, szintén kicsapja. Úgy érzem arra a napra totál végem van, egy korábbi humoros megjegyzés miatt az út neve: "power is over" lett. A mellette lévő valóban visszajárós projekt lett. A nehézségen gondolkodunk, és úgy döntünk Hirschwandon van egy dyno, vagyis egy Dynomite, azt megnézzük és majd ahhoz képest belőjük. Ez régen 7A volt, de lefokozták eggyel. Pistike kinyomja, majd másodikra mi is. Valóban nem olyan vészes. Mellette van valami érdekes út. Jól kitaláljuk a mozdulatokat, majd összerakosgatjuk. Megint csak kinyomjuk mindhárman.

Észre se nagyon vettük, hogy közben az egész nap elment. Visszamegyünk a kocsihoz, ahol Gábor talál valamit. Én először azt hiszem valami hernyós tű az, de amikor közelebb hozza látom csak hogy egy pici csavarhúzó. Hirtelen eszembe jut a szemüvegem, még mindig nem látok semmit. Pont passzol bele. El se akarom hinni. Kicsit passzol a ponyvaregény egy jelenetéhez...

2009. augusztus 18., kedd

A szezon projektje

Számunkra az év projektje mindig egy olyan út, ami nem is biztos hogy a határunkkon kell hogy legyen, de küzdenünk kell érte. Legyen szép. Legyen egy fanatikum.
Jó érzés visszagondolni arra, hogy egy évvel ezelőtt, még egy eléggé lefelé értékelt VIII- volt az év projektje. Idén már feljebb tudtunk osonkálni a nehézségi skálán. Jövőre remélem ugyanez a tendencia folytatódik.


Nagy reményekkel indultunk el Csesznekre, bár a meleg kicsit idegesítő volt. 35°C-ot mondtak hétfőre. Ahogy előre elterveztük rögtön felmentünk a cseszneki vár melletti panzióba, ahol isteni Maryla (?) jégkrémet ettünk, és picit könyítettem magamon. Ez itt szinte már-már szertartás. A pólómat valahol elhagytuk félúton, de majdcsak meglesz gondoltam. A Boulderszivaccsal és a mászócuccokkal megpakolt táskáinkkal felgyalogoltunk a sziklákhoz. Az eső nem nagyon áztatta le a múltkori ziánkat a fogásokról. A levegő tikkadt, csak egy enyhe szél kelt némi "hűvös-van-érzetet".
A kiszemelt feladatunk természetesen nem más, mint a Variációk egy témára. Bemelegítésnek egy VII -es kis áthajlást választunk, amelyben csak egy nitt van a kunsztnál, onnan gyakorlatilag solo a standig. A mászás után mondtam is Gábornak, hogy ma formában vagyok, érzem a dolgot. Ő is kinyomja. Nincs pihenés, nem szarozunk, azonnal belemegyünk a kis IX+os projektbe. Felsővel első próbára megcsinálom, bár nem igazán állnak össze a mozdulatok, csak az emlékezetemre hagyatkozok. Durva lesz az akasztás mondtam Gábornak, lehet hogy akaszt, aztán vissza kéne jönni pihenni. Gábor is belemegy. Valahogy nem nagyon adja neki az út alja, de összerakja a mozdulatokat. Nagy pihi, s hogy kicsit oldjuk a feszültséggel teli hangulatot, vicces videókat csinálunk. A hangulat a tető fokára hágik, amikor a Reggeli Rutinról való beszélgetést felvesszük.
"B. G. féle nézés"
A biztosító kényelme
Én már sírok a röhögéstől. Itt az ideje belemenni, mert "a nevetés elveszi az erőt", ahogy Gáb mondotta. Beállítom a kamerát, felveszem a cipőt, kézfogás és nekimegyek. Felmászok a pihiig, majd elmegyek a második köztesig. Akasztok, majd visszamászok. Itt másfél percig pihenek, majd jöjjön aminek jönnie kell. Csak egyszer hallani a "csatakiáltást". Nagyon határon van az egyik mozdulat, épp csak az ujjam vége éri el a fogást. Sikerül igazítani, de ez nagyon necces volt. Gábor lentről bíztat. Egyszercsak a várvavárt piros köztes a standban. Ahogy anno már sokszor elképzeltem amint megakasztom, most ez az álom valósággá vált. Kis ünneplés, nagy boldogság. Gáboron a sor.
Feketével: Variációk egy témára IX+
Újra beállítom a gépet. Még egy-két gyors poén és én is elhallgatok. A forgatókönyvet ugyanúgy csinálja, ahogy én. Akaszt, majd visszajön. Ő picit kevesebbet pihen, aszem úgy 1:20at. Neki megy. Máshol ordít mint én, de ez a szép ebben. Nagyon gyorsan mászik. A pihenőtől mindössze 50 másodperchez volt szüksége ahhoz, hogy a tophoz érjen. Teljes a siker. Ahogy mondani szokta; most már akár haza is mehetünk. Valóban összeszedjük a cuccainkat, összepakolunk, de még nem megyünk haza. Az eredeti tervben, ha sikerül mindkettőnknek korán kinyomni az utat, akkor elmegyünk az Ördög-árokba megnézni a sziklákat. Én valamikor nagyon régen voltam a szüleimmel, de akkor el is tévedtünk. :D Újra felmentünk a panzióhoz és még egy fagyit benyomtunk. Ja, meg még a polómat is megtaláltuk. :-) Vizet töltöttünk és irány Ördög-árok. A tábla szerinti piros jelzést követve is majdnem 10km fogunk gyalogolni Gézaházáig. Az árokig vezető út, tűző napon, földúton vezetett. Beérve a hatalmas fák közé, ahol vagy tíz fokkal kevesebb volt mint kint, megnyugodtam. Eleinte szikláknak még nyoma sem volt, s egy helyen el is vétetük az irányt. Kis ebédnek hála visszatért Gábor agyába a vér és megtaláltuk a helyes utat. :) Beérve a kövekkel tarkított árokba, azonnal ledobtuk a cuccot, és mentünk hegyetmászni, amerre csak köveket láttunk. Órák teltek el anélkül, hogy bármit is haladtunk volna az árok kijárata felé. Senkivel nem találkoztunk az árokban, pedig ilyenkor szoktak azért lenni. Csak az algás kövek emlékeztettek néhol, hogy itt még ma is víz folyik. Teljesen ki volt száradva a meder. Találtunk itt fent is pár sziklát, amin lehetne csinálni kemény bouldereket, de szerintem boulderezni is ide csak két napra éri meg kijönni. Ez a szakasz még mindenhonnan messze van. (1-2óra)
Egy leendő projekt...
Tovább mentünk, s talán a lelkesedésünket is itt hagytuk. Innen jött egy több kilóméteres szakasz ahol nem volt semmi, majd láttunk valamit magasan fenn, de Gábor inkább leszavazta. Valóban nagyon messze volt. Ilyenkor kb. 80 méteres szintkülönbségre kell gondolni, 35-45 fokos terepen. Tovább mentünk majd megtaláltuk a völgy talán legsimább falát. Na itt biztos vezethet valami kemény gondoltam, erre Gábor na majd legközelebb belemegyünk. -Csak passogok: rendben. Tovább megyünk, s egyszercsak egy hatalmas fal tűnik elő a semmiből. Megvan amit kerestünk. Közben Pistikével is egyeztetek a boulder kapcsán. Van itt egy ugrás. Igazából ez volt részemről az egész túrának a mozgatórugója. Rögtön lepakoltuk a táskát, elő a szivaccsal. Fogások és lépések tisztitása.
Zac-udvar
Első kísérletre lepattant a bal kezem. Hoppá! Átgondolom fejben. Bátorságot gyűjtök, és már a levegőben is vagyok. Tetszett. Nagyon szép ugrás. Egy projektet kitaláltam, de nincs idő mászni. :( Gyorsan összepakolunk és már úton is vagyunk. El kell érni a buszt. Letérünk a piros jelzésről, s a józan paraszti észre nem is gondolva megyünk tovább amerre házakat látunk, majd onnan is letérünk és végül egy kukoricás mentén sínekre akadunk. Mi a fasz? Ennek nem kéne itt lennie??? Végül egy paraszt bácsi világosít fel, hogy Dudaron vagyunk. Onnan még egy óra sétálás a következő faluig, majd fél órát várunk a buszra, ami Zircre visz. Apa feljön értünk Zircre. A itthon kezdtem számolgatni és esett csak le hogy kb. 25km -ert gyalogoltunk. Mint a szüleimmel 12 évvel ezelőtt most is sikerült eltévedni. Úgy látszik sose növök fel ehhez a helyhez...:D Sok képet mellékeltem mivel, nem nagyon jár arra senki és a sziklákról se sűrűn készülnek képek.
UFO sziklaGábor álma...nagyon tryyy

2009. augusztus 17., hétfő

Beavatás

Ahogy már Bálint beharangozta, kivételesen én írok a Kis-Gerecsében történtekről. Egy hét telt el azóta, de azért megpróbálom összeszedni, mit alkottunk azalatt a 3nap alatt. Nekem már az előkészület is kész kabaré volt.
Anno még úgy volt, hogy a veszprémiekkel Erdélybe megyünk egy hétre. Na erre mondta Gábor, hogy előtte azért be kéne járatni a dolgot, mert én soha nem voltam több-napig-sátorozós-nem fürdős-konzerv-kaját-evős túrán. Hát így esett a választás Kis-Gerire. Végülis az erdélyi túra elmaradt, de szólított a szikla, mászni kellett. A hely és az idő Gábor és Bálint közti megvitatása vidám perceket okozott, konkrétan sírtam a röhögéstől, csak egy tál popcorn hiányzott... :)
Péntek este értem Gáborhoz, aki rögtön nekiesett a táskámnak és kegyetlen módon kidobált belőle minden feleslegesnek vélt cuccot. Az eredmény: belefértem a 28l-es túrazsákomba (ez egy lánytól azért szép teljesítmény). Szombat hajnali kelés, sokórás buszon csücsülés és gyaloglás után végre megpillantottuk a sziklákat. Mit mondjak, másfél hónap no mászás után az Illúzió-fal látványába szinte beleszédültem, egyszerűen gyönyörű volt.
A veszprémiek is kint voltak, így egy kis ismerkedés után jöhetett a várva várt mászás. Gábor előmászásra invitált a Naposudvarba. Sosem csináltam ilyet, de egyszer ezt is meg kell tanulnom, szal belementem egy könnyebb útba és egy-két próba után előbe kimásztam. Asszem erre még rá kell gyúrnom... Délután Gábor a Trapéz-falon megmászta a Carát.
Bátyám, Dávid elvileg kora du.-ra ígérkezett. Mi csak vártuk és vártuk, sehol nem volt. Egyszer csak felbukkant, talán egy "heló" ha elhagyta a száját, lihegve botorkált az Eső-falig, majd térdre borult, letette a táskáját és elterült. 5perc pihi után kiderült: "hát asszem sétáltam egy nagyot":D ez annyit jelent, hogy marhára eltévedt és kb 4órát gyalogolt mire megtalált minket. Dávid a "kis séta", mi meg a röhögés fáradalmait kipihenve visszaszállingóztunk a sziklákra. Az Illúzió-falon a repedéseket vizsgálgattuk, majd a 23karátos-udvarba mentünk. Itt Gábor és Dávid a 23 karátost és a Loreleyt mászta, én a könnyebb utakat.
Eljött az este. Bálint mondta, hogy későn ér be a busza, és sötétben fog felgyalogolni egy láda sör társaságában (vmi fogadás volt a dologban). Nem is tudom, lehetett vagy fél 11, mire felért. Bálintról van szó, szal vártam hogy előrukkol vmi hatalmas történettel, hogy útközben megtámadta egy hiúz és egy kanállal védte magát, majd pruszikból kantárt csinált, felpattant a hátára és idáig jött rajta... vagy vmi hasonló. És tényleg, kész kaland volt a feljövetele, bár hiúzok helyett csak róka, béka, denevér és egyéb állatok igyekeztek halálra rémiszteni, ja és még ott volt az a 600kg a hátán (mert ugye egy rekesz sör azért nem kis mennyiség, és nem csak azt kellett hoznia). Kalandos volt ez a szombat.
Másnap kora reggel Bálint már Paulo Coelhon művelődött......tesóm meg a Panoráma-falon tartotta reggeli tornáját.Én is itt melegítettem be. Aztán a fiúk jöttek, az Illúzió-falon próbálták a Kyberiáda VIII+-t, amiben talán előtte nap Soma (10éves!) csak úgy "szökkent".Gábor egy kis no hand-es kávészüneteÍme a házi készítésű beülő

Bálint megmászta a Retek nevű IX-es utat, én ugyanott a Danger Zone repedést, Bálint unszolására. Később átcuccoltunk a Titkos-falhoz (amit nem érdemes vezető nélkül keresni, mert tuti egy óráig se találnátok, erről Bálint tudna mesélni). A fiúk az elég bizarrul hangzó Banán és Sört mászták, meg mellette egy vmivel nehezebb utat is, de az igazi kihívást a IX--os Dáridó jelentette. Az útról nem tudok nyilatkozni, egy, mert még nem értek hozzá, kettő, mert közben a náthám miatt folyton vérzett az orrom, és a zsepimen kívül nem nagyon láttam mást...Annyit azért én is leszűrtem, hogy biztos nehéz, áthajló fal a semmi fölött, szivatós kis fogásokkal.
Este egy hangulatos tábortűz keretében elpusztítottuk Gábor szalonnáját és némi sörikét :PGábor, asszem ezért a képért egy életen át fogunk cikizni :P

Hétfő volt az utolsó nap. A náthámtól még mindig alig láttam ki a fejemből. A levegő lehűlt, és Gábor fent említett pakolási akciója miatt nem volt meleg ruhám, csak Bálintnak... szal a nap hátralévő részében Bálint XXXXL-es mackónacijában rohangáltam. Képet hadd ne mellékeljek... :D A srácok első útja naná hogy a Dáridóhoz vezetett. Lehet, hogy még másztak előtte vmit, lemaradtam, valahol az Eső-fal alatt szédülgettem az orrvérzések miatti nagy vérveszteségtől, de a megmászásra már visszaértem. Először Gábor ment bele, a beszállón látszott rajta, hogy kimegy neki, de a kunszt részen egy fogásról váratlanul lecsúszott. Ok, jött Bálint, belement, mászott, egyik láb, másik kéz, a kunszt résznél a szokásos csatakiáltásai majd utolsó lépések, látszott hogy minden mozdulatát átgondolta, nem akarta a végén elcseszni. Sikerült, Bálint féle hatalmas ordítás a topon, majd egy szelíd megjegyzés: "bocsi srácok, ennél halkabban nem tudok mászni" :)Egy kis pihi után jött Gábor, újra. Keményen megtolta, szépek voltak a mozdulatok, megvoltak a lépések, a fogásokról sem csúszott le, szépen kiment. Gratula srácok!
Elégedetten ballagtak vissza összepakolni. Én még a sziklára kívánkoztam, így bátyámmal a Zombi falat ostromoltuk a hátralévő időben. Volt is rajta két szép út, testvériesen elosztva ő kapta a VII-eset én meg a VI-ost. Ezt nem lehetett kihagyni :D

Utána még belementem a Loreleyba is. Nagyon tetszik, nem sok táblát próbáltam eddig, szép feladat lesz megmászni.
Jó volt ez a 3nap, a nátha meg a néha-hideg-néha-meleg idő kicsit betett, de azért klassz volt. Végre kipróbálhattam a nomád körülmények közötti mászós életet, és nem vallottam kudarcot, sőt még élveztem is. Ehhez persze nagyban hozzájárult a jó társaság, a csodás környezet na és persze a felejthetetlen sziklák.