2009. augusztus 18., kedd

A szezon projektje

Számunkra az év projektje mindig egy olyan út, ami nem is biztos hogy a határunkkon kell hogy legyen, de küzdenünk kell érte. Legyen szép. Legyen egy fanatikum.
Jó érzés visszagondolni arra, hogy egy évvel ezelőtt, még egy eléggé lefelé értékelt VIII- volt az év projektje. Idén már feljebb tudtunk osonkálni a nehézségi skálán. Jövőre remélem ugyanez a tendencia folytatódik.


Nagy reményekkel indultunk el Csesznekre, bár a meleg kicsit idegesítő volt. 35°C-ot mondtak hétfőre. Ahogy előre elterveztük rögtön felmentünk a cseszneki vár melletti panzióba, ahol isteni Maryla (?) jégkrémet ettünk, és picit könyítettem magamon. Ez itt szinte már-már szertartás. A pólómat valahol elhagytuk félúton, de majdcsak meglesz gondoltam. A Boulderszivaccsal és a mászócuccokkal megpakolt táskáinkkal felgyalogoltunk a sziklákhoz. Az eső nem nagyon áztatta le a múltkori ziánkat a fogásokról. A levegő tikkadt, csak egy enyhe szél kelt némi "hűvös-van-érzetet".
A kiszemelt feladatunk természetesen nem más, mint a Variációk egy témára. Bemelegítésnek egy VII -es kis áthajlást választunk, amelyben csak egy nitt van a kunsztnál, onnan gyakorlatilag solo a standig. A mászás után mondtam is Gábornak, hogy ma formában vagyok, érzem a dolgot. Ő is kinyomja. Nincs pihenés, nem szarozunk, azonnal belemegyünk a kis IX+os projektbe. Felsővel első próbára megcsinálom, bár nem igazán állnak össze a mozdulatok, csak az emlékezetemre hagyatkozok. Durva lesz az akasztás mondtam Gábornak, lehet hogy akaszt, aztán vissza kéne jönni pihenni. Gábor is belemegy. Valahogy nem nagyon adja neki az út alja, de összerakja a mozdulatokat. Nagy pihi, s hogy kicsit oldjuk a feszültséggel teli hangulatot, vicces videókat csinálunk. A hangulat a tető fokára hágik, amikor a Reggeli Rutinról való beszélgetést felvesszük.
"B. G. féle nézés"
A biztosító kényelme
Én már sírok a röhögéstől. Itt az ideje belemenni, mert "a nevetés elveszi az erőt", ahogy Gáb mondotta. Beállítom a kamerát, felveszem a cipőt, kézfogás és nekimegyek. Felmászok a pihiig, majd elmegyek a második köztesig. Akasztok, majd visszamászok. Itt másfél percig pihenek, majd jöjjön aminek jönnie kell. Csak egyszer hallani a "csatakiáltást". Nagyon határon van az egyik mozdulat, épp csak az ujjam vége éri el a fogást. Sikerül igazítani, de ez nagyon necces volt. Gábor lentről bíztat. Egyszercsak a várvavárt piros köztes a standban. Ahogy anno már sokszor elképzeltem amint megakasztom, most ez az álom valósággá vált. Kis ünneplés, nagy boldogság. Gáboron a sor.
Feketével: Variációk egy témára IX+
Újra beállítom a gépet. Még egy-két gyors poén és én is elhallgatok. A forgatókönyvet ugyanúgy csinálja, ahogy én. Akaszt, majd visszajön. Ő picit kevesebbet pihen, aszem úgy 1:20at. Neki megy. Máshol ordít mint én, de ez a szép ebben. Nagyon gyorsan mászik. A pihenőtől mindössze 50 másodperchez volt szüksége ahhoz, hogy a tophoz érjen. Teljes a siker. Ahogy mondani szokta; most már akár haza is mehetünk. Valóban összeszedjük a cuccainkat, összepakolunk, de még nem megyünk haza. Az eredeti tervben, ha sikerül mindkettőnknek korán kinyomni az utat, akkor elmegyünk az Ördög-árokba megnézni a sziklákat. Én valamikor nagyon régen voltam a szüleimmel, de akkor el is tévedtünk. :D Újra felmentünk a panzióhoz és még egy fagyit benyomtunk. Ja, meg még a polómat is megtaláltuk. :-) Vizet töltöttünk és irány Ördög-árok. A tábla szerinti piros jelzést követve is majdnem 10km fogunk gyalogolni Gézaházáig. Az árokig vezető út, tűző napon, földúton vezetett. Beérve a hatalmas fák közé, ahol vagy tíz fokkal kevesebb volt mint kint, megnyugodtam. Eleinte szikláknak még nyoma sem volt, s egy helyen el is vétetük az irányt. Kis ebédnek hála visszatért Gábor agyába a vér és megtaláltuk a helyes utat. :) Beérve a kövekkel tarkított árokba, azonnal ledobtuk a cuccot, és mentünk hegyetmászni, amerre csak köveket láttunk. Órák teltek el anélkül, hogy bármit is haladtunk volna az árok kijárata felé. Senkivel nem találkoztunk az árokban, pedig ilyenkor szoktak azért lenni. Csak az algás kövek emlékeztettek néhol, hogy itt még ma is víz folyik. Teljesen ki volt száradva a meder. Találtunk itt fent is pár sziklát, amin lehetne csinálni kemény bouldereket, de szerintem boulderezni is ide csak két napra éri meg kijönni. Ez a szakasz még mindenhonnan messze van. (1-2óra)
Egy leendő projekt...
Tovább mentünk, s talán a lelkesedésünket is itt hagytuk. Innen jött egy több kilóméteres szakasz ahol nem volt semmi, majd láttunk valamit magasan fenn, de Gábor inkább leszavazta. Valóban nagyon messze volt. Ilyenkor kb. 80 méteres szintkülönbségre kell gondolni, 35-45 fokos terepen. Tovább mentünk majd megtaláltuk a völgy talán legsimább falát. Na itt biztos vezethet valami kemény gondoltam, erre Gábor na majd legközelebb belemegyünk. -Csak passogok: rendben. Tovább megyünk, s egyszercsak egy hatalmas fal tűnik elő a semmiből. Megvan amit kerestünk. Közben Pistikével is egyeztetek a boulder kapcsán. Van itt egy ugrás. Igazából ez volt részemről az egész túrának a mozgatórugója. Rögtön lepakoltuk a táskát, elő a szivaccsal. Fogások és lépések tisztitása.
Zac-udvar
Első kísérletre lepattant a bal kezem. Hoppá! Átgondolom fejben. Bátorságot gyűjtök, és már a levegőben is vagyok. Tetszett. Nagyon szép ugrás. Egy projektet kitaláltam, de nincs idő mászni. :( Gyorsan összepakolunk és már úton is vagyunk. El kell érni a buszt. Letérünk a piros jelzésről, s a józan paraszti észre nem is gondolva megyünk tovább amerre házakat látunk, majd onnan is letérünk és végül egy kukoricás mentén sínekre akadunk. Mi a fasz? Ennek nem kéne itt lennie??? Végül egy paraszt bácsi világosít fel, hogy Dudaron vagyunk. Onnan még egy óra sétálás a következő faluig, majd fél órát várunk a buszra, ami Zircre visz. Apa feljön értünk Zircre. A itthon kezdtem számolgatni és esett csak le hogy kb. 25km -ert gyalogoltunk. Mint a szüleimmel 12 évvel ezelőtt most is sikerült eltévedni. Úgy látszik sose növök fel ehhez a helyhez...:D Sok képet mellékeltem mivel, nem nagyon jár arra senki és a sziklákról se sűrűn készülnek képek.
UFO sziklaGábor álma...nagyon tryyy

2 megjegyzés:

trobertino írta...

Vááá! Beszabehu!:D Király lehetett, grat! Mennyi tolatás történik basszus... :(
Kvancu srácok! :D

Izer Bálint írta...

sorry, de kissé benéztük a helyet, és nem azt bár egy nagyon hasonló ugrást sikerült megnyomni. Azt hiszem jogosan érdemli meg az : Aszitted mi??? nevet. Az ottlévő traverz, melynek Zac lesz a neve, tovvábra is projekt megpróbálok a jövő héten kimenni, és az igazi Turbo Lovert kinyomni.
hé mindenki csak keményen!!!