2009. augusztus 31., hétfő

Paklenica, én így szeretlek

Már a svájci túránk után rebesgette Tomcsi, hogy készülnek Horvátországba és hát egy bercsényis minimum budget hétvége mindent megér, szó, mi szó idén sem deep water solo-zunk, helyette Pakó.

Indulás csütörtök este Györökről, az eddigi nyári mászások gyakori kiindulópontjáról, a jól megszokott Volkswagennel. A kocsi csodák csodájára nem volt tökig pakolva, az öt fős különítmény és a 3 napi ellátmány simán befért. A csapatot Tomcsi és Domi, a Kiss család és jómagam alkottuk.
Éjjel értünk a szállásunkra, ami egy szabad bejárású, kicsit szemetes partszakasz volt, ahol bivakoltunk.

Péntek reggel nagyfalaztunk; Blanka, Dávid és én egy Karabore nevű útnak mentünk neki (5a/4b/5b/5a), hogy Blankát felavassuk. Meg is szerezte első nagyfalas sérülését a penge élesre oldott fogásokon, ami Paklenica védjegye. Végül elszántság híján csak 3 KH lett az útból, nagyon meleg volt. A másik parti tőlünk nem messze egy szintén nem hosszú utat mászott. Mire leértünk, a többiek már a Karenin nevű 6c+ -os útban voltak, ezt próbálgattuk aztán mindannyian. Elég fáradtak voltunk a melegtől, csak nyögött mindenki, még egy szép 6c+ és egy 6c volt még terítéken, de nehéznek éreztük ezeket. A meleg szerintem csak minket zavart, mert míg mi sziesztáztunk, a nagymamáktól kezdve a kisgyerekekig, mindenki mászott. Volt itt kis család, nagy család, könnyű út, nehéz út, mindenkinek, ami kell. Kész családi program.
Este megint bivakoltunk.


Szombatra Domi és Tomcsi egy trilógiát terveztek: egy nap három út megmászása Anica kuk-on, a legmagasabb részen (350m). Hajnalban egy barátját kereső, kiabáló csaj is segített nekik felkelni (és másnak is), hát ez a motor már elment. Mi 8-9 körül mentünk csak fel a falakhoz és könnyebb utakon mazsoláztunk. Nem sokkal rá megjelentek a "triatlonozók", (csak) egy út után lejöttek, nem ez a megfelelő nap erre, és le is mentek a partra fürdeni, meg pihizni. Ezalatt Dáviddal és Blankával a déli órákat inkább gyaloglással töltöttük, túl meleg volt mászni. Megkerestünk egy, az úttól félre eső szektort: Hram 10-15m magas kőhídját (hram templomot jelent). Nagyon látványos és jövedelmező túra volt, nagyon szép utak vannak itt, Paklenica többi részéhez képest elég magas nehézségi fokokkal: 1db 6c, 1db 7a, a többi 7b fölött egész 8a+ -ig.

Amikor lejöttünk másztunk még párat és Tomcsiék is visszajöttek. Én már korábban kinéztem egy gyalogút fölé nyúló kis tömböt, azt próbálgattam. Az egész tömbön ez az egy út van, az egész elég látványos és szép mozgása van, 7b+/7c-re adják. Előlben sikerült nagy nehezen fölvinni a kötelet, és volt egy 1 beleüléses próba is, másnapra tartogattam a megmászást. Rajtam kívül csak Domi ment bele ebbe az útba. Ekkor már hidegebb volt, alkalmasabb a mászáshoz, ugyanis jött egy kis hideg front. Ez egy ilyen mediterrán helyen a nem kánikulát jelenti, sok széllel.

Este előkerült a faszén és a grillsütő lap, napközben a fiúk bevásároltak halat, ćevapčićit és tintahalat. Blanka szerint voltak kevésbé guszta részei a tintahal előkészítésének, de ez a mi étvágyunkat cseppet sem zavarta, jól belaktunk. Sikerült Domi kezéből időben kivenni a sütés feladatát és lappangó szakácsérzékemet elővenni, így nagyon guszta vacsoránk volt. A jó hangulatról a horvát mulatós zene is gondoskodott, itt ugyanis külföldi pop zenét egyáltalán nem hallani, és az utolsó doboz sörök elfogyasztását is erre az estére időzítettük. Éjjelre Blankával inkább sátor mellett döntöttünk, míg a többiek továbbra is bivakoltak, egészen addig, míg szarabb nem lett az idő. Ők is sátrat vertek, Domi megtalálta az egyetlen tócsát a környéken, így a kocsiba menekült, Tomcsi pedig újra bivakolt, Dávid a sátorban maradt. Blanka hősiesen tartotta a sátrunkat a szél ellen, én eközben nyugodtan aludtam.

A másnap reggel hűvös volt, megmászós idő. Tomcsi is érezte az Erőt, érdekelte Hram is, az első szektorokban kezdtünk. 6a-tól 7a-ig pörögtek az utak, Blanka egy 5c-n nyomult. Aztán én Blankával elmentem a projektemhez. Itt kell megemlítenem az igen kulturált WC-t, ami a helynek a remek kiépítettségét is mutatja. Minden tisztességes mászónak illik egy túra alatt legalább egyszer jól teleszarnia, profikhoz méltóan. Én a bemelegítés utolsó szakaszaként tettem meg ezt, majd beszereltem a Kamen Mudrosti-ba (azt jelenti: Bölcsesség Köve). Kicsit már későn járt, visszajött a tegnapi idő, azért dobtam egy próbát. A kulcs fogást már uraltam, csak az utána lévő fogást már nem tudtam megtartani. Gondoltam estig már nem mászok, akkor újra belemegyek, benne hagytam a közteseket, aztán felmentünk Hram-hoz, mert a többiek is ide készültek. Fent láttuk csak, hogy még lent vannak. A Popaj falon másztak egy 6c+ -t (asszem) mi meg páholyból néztük mindhármuk próbáját. Blankának nehezek voltak az utak, én pihentetni akartam magam, úgyhogy vártunk, ettünk és faragtam egy első-köztes-betevő botot, ami aznap nem kapott szerepet, de abban a szektorban igen hasznos lehet még valakinek.

Mikor feljöttek a többiek is, elég punnyadt volt mindenki (ez déltől 4-ig megszokott), de mondták hogy van itt egy 5b, amiről eddig nem tudtunk, már viszem is fel a kötelet Blankának. Nekem eszembe jutott, hogy ha már nem mászok legalább leugrok erről a gyönyörű sziklaképződményről. Felsétáltam a híd tetejére, beszereltem egy standba (pontosabban kettőbe is) és Tomcsi kiadta a grigriből a kötelet. Nagy levegő, ugrás.




Tomcsi volt a leglelkesebb, felment egy 6c-ben és átszerelt egy 7a-ba. Ezek a lyuk szélén mennek fel, de így is azért áthajlóak. Domi (nyögve bár, de törve nem) követte. Ekkor feljött két mászó, ez a hét fős tömeg igen szerény Pakó többi részének látogatottságához képest. Hram nem túl népszerű, nyilván a megközelítés és a nehéz utak miatt, de én biztos, hogy legközelebb főként itt mászok, itt legalább nem vágnak a fogások.

Mikor lejöttünk, már jó idő volt, egyből átmentem a Kamen Mudrosti-hoz, megint Blanka fogott. Ez alkalommal elsőre meglett, szokásos csendes üzemmódban, csak a kunszt után engedtem el az Ondra-féle légzéstechnikát.

Ezalatt a többiek egy 7a-ban voltak, ami egy 3 kötélhosszas út első hossza, ebbe én is belementem, amikor visszajöttünk. Blanka pedig Dáviddal egy 5b-t mászott.

Már szinte sötétben indultunk haza, hajnali 2-re értünk Györökre, ott aludtunk mindannyian. Blanka és Dávid busza 5.30-kor(!) indult Keszthelyről Sopronba, Domi vonattal ment Cellbe, én pedig 6.25-kor Füredre.

Összegezve: tenger, mászás, sör, sport, nagyfal, ami kell.
Csak a miheztartás végett: Györöktől Györökin az egész túra 7360 HUF volt (tintahallal), plusz egyéb kaja.
Gyerekek: irány Pakó!

2 megjegyzés:

Krisztina írta...

nemrég jöttünk meg onnan.. egy darázs tette széppé a kintlétet. második naptól duplázódott a lábam szára.. így másztam.. :))

Névtelen írta...

miert ne:)