2009. szeptember 29., kedd

Grrrrrrr

Ma megint kimentünk. Tibi meghúzta kissé az ujját szóval ő egyáltalán nem mászott. Hamargyorsan bemelegítettem, majd csapattam is. Biztató próbák, majd dilemma a végén. A Pistike bétája kurvára nem adja nekem. Megpróbáltam az uccsó két mozdulatot dinamikus ugrással megcsinálni, így láttam rá sanszot, de akkor megint csak hallgathatnám a te 6B.ért másztad szöveget :D szóval megcsináltam statikusan is. Olyan 5-6 próbám volt rá, sajnos nem sikrült beadni. nem fogom a véradásra, de azért no... :)
Lesz ebből is aszem egy fasza kis videó
Tibi Güllichével, de addigis be kell érnetek ezzel.--->Long Time Projekt

2009. szeptember 28., hétfő

Mindent ki!

Kicsit indiszponált állapotban érzem magam (később irom majd mért) szóval enm hsizem hoyg olyan jól sikerül most ez.
A Geribe vágyok. Kornél megmászta a Laurát, Marci a Zedet, mindenki csapatja. Kicsit várok még a hidegebbre, és akkor a dimensiont és az Ördög fújt le tudom egy kalap alatt.
Szombat estére már megvolt a jegy a felejthetetlen Karthago koncertre. Másnapi boulderverseny főként fuvar hiányában csődöt mondott. Helyette úgy döntöttem ideje lefesteni a boulderfalat. A pár órás program után, Tibivel egyből betekincs. Volt itt az a projektem, hogy is hívják, ja igen a "Vidámpark." Már lassan egy hónapos projekt volt, összesen eddig 3 mászónapot vett igénybe. Vasárnap a sziklákhoz kiérve egész hűvös volt, s amikor kérdeztem Tibit mit érez; egyértelműen a megmászást. Hamar gyorsan bemelegítettünk, majd bele is ment a már majdnem két hónapos projektjébe: a Sweet pinch-be. Minden egyben volt, elsőre beadta a kemény 6C+. Ekkor szólta el magát Tibi; - basszus ha sikerülne kinyomni még a Jencit és a Güllichet is akkor le..magam. - Nehogy még a végén összejöjjön mert akkor veszem- mondtam. :DEz után én következtem. Kitaláltam egy új bétát Pistike videójáról és így a kunsztmozdulat amiben eddig ordítoztam, és olyan 7B+ ért próbáltam, az most elsőre beadta magát, és így valóban egyszerű 7A lett. Aznap az első próbára kiment. Bár a kunszt után is kellett gondolkodni, nagyon boldog voltam amikor szétdurranva kifoghattam a Topra. Mondtam Tibinek hogy próbálja meg a Jenci és a félkarú rablót, ezt már nyáron is sokszor nyomta. Próbáltam lebeszélni a bétájáról, de neki így adta. Épp a géppel buzultam amikor, felfogott, majd még feljebb és egyszer csak ott csüngött a topon. Sikerült, mámoros hangulat. Meg akartam próbálni az Akupunktúrát (7A) de helyette inkább a papírtigrist próbálgattam. nagyon szép boulder, és eléggé maxerős. Majdnem összejött. Nem akartam vele sokat foglalkozni maradjon valami keddre is. Ma akartam nyomni, de sajnos adtam fél liter vért, és így most kicsit álmos vagyok. (de könnyebb!!! :) Hagytuk a fenébe és átmentünk a tavaly kitalált projektemhez; a Güllich's Weg-hez. Meg se tudtam saccolni a nehézségét. Tibi első próbája elég biztató volt, s a megmászáshoz már csak a jó zene kellett. Persze az ígért dolog elmaradt, de azért király videókat csináltam. Tib szerint a legnehezebb útja lett, de még egyszer másképp ki akarja nyomni hogy reális nehézséget adjon neki. Őszintén, azt az egyujjast látva bele se mertem menni ebbe...:SMiután mindent kinyomtunk, ami eredetileg tervbe volt hazamentünk, de én holnap visszatérek. :P

Célok

Így a suli előrehaladtával megint elkezdtünk kijárni Tardosra a bercsényisekkel (Szegény Robi nem lehet köztünk :( ). Szinte már ez a hétvégi mászótermünk, már tavasszal is sokat voltunk kinnt. Szokásosan indult a legutóbbi vasárnapi mászás is, szinte nem is említésre méltó. De mégis írok erről a vasárnapról, mert olyan jól sikerült.

A hat fős műegyetemi különítmény 7.30-kor indult Kelenföldről: Tomcsi, Domi, Dávid, Dede, Réka (Dede barátnője), Zebra (a mászókör legújabb tagja, Szegedről), én. Később csatlakozott Ági is. Tomcsi már a múlt héten is új utakat ostromolt: Budai kesergő, és mostanra is volt projekt: Via Mala, Sabotage. Ezeket közülünk még senki nem próbálta, nem is olyan régen túl nehéznek tűntek. Hogy miért is a lelkesedés?

Okt. 7-én lesz az ötödik (jubileumi!) BEFS-EVERESTGYM mászóverseny, egyetemek közti megmérettetés. Mindenki erre gyúr. Izgatottság, remények, félelmek. Nem lehet szavakba önteni, hogy mit érzek. Eddig háromszor indultam ezen a versenyen (félévente rendezik meg), elsőre 8. aztán mindkétszer 3. helyezéssel. Nem titkolom, nyerni akarok. Magamnak, a bercsényinek és a BME-nek. Ez motivál, Ezért tardosozunk minden hétvégén. Két utat kell majd felsőzni, aztán, döntetlen esetén, gyorsasági. Nem tűnik nehéznek, nem is az, de nem szabad lebecsülni az ellenfeled.

Szóval a legjobb hely a gyúrásra a jól ismert kőfejtő. Már előző héten meglett az Ében(VIII+), belementem a Budai Kesergőbe(IX-), de az nem feküdt. Most a bemelegítés után a Via Malába mentem bele: első kétharmada V, VI körüli, aztán egy rövid IX-, dinamikus, szinte ugrós kunszttal. A kapcsolatom ezzel az úttal igen rövidre sikerült, egy nap alatt összeraktam és megmásztam. Aztán beraktuk felsővel a Sabotage-ba. Ez a két repedés közti egyetlen és legszebb út. Az elején, a sima, fehér tábla látványát egy feltűnő oldalhúzó uralja, amit már a 2007-es első túránk alkalmával vágyakozva figyeltem. A fehér tábla 8-10 méter magas, itt helyezkedik el a IX-/IX-es nehézség, ami drasztikusan csökken kb VII-re, ezt kell kibírni a hátralévő 14-16 méteren. Összeraktam a mozdulatokat és felsővel ki is ment (Megfogtalak, sima, fehér táblát uraló oldalhúzó! Pedig nem is az a legnehezebb mozdulat). Jövő héten belemegyek előlbe, ilyenkor, ősszel, ideális az idő a megmászáshoz. Nincs túl meleg, sem túl hideg.

Célok:
Minél több és nehezebb utat megmászni Tardoson.
Az itteni utak, egyszerűen nagyobb kihívást jelentenek nekem, mint egy azonos nehézségűek bárhol máshol. Több állóképesség, nagyobb köztestávok; tényleg úgy érzed, mintha megmásztál volna valamit.
Sabotage
Zerge
Napfekete Direkt
A Napfekete Direktet érzem a legnehezebbnek, pedig VIII+/IX- nehézségével nem tűnik ki a többi közül, mégis olyan ez, mint az Acheron a VIII-asok között (nehéz).

Megnyerni az egyetemi mászóversenyt.

2009. szeptember 20., vasárnap

Emotion

Gábor egyszer egy mászásom után mondta, - itt most olyan érzelmek szabadultak fel, amit nem lett volna szabad látnunk. A tegnapi nap Tibivel mindent kaptunk amit csak lehetett. Kötekedések a Volánnál, hazafelé a MÁVnál. A buszon szabályos villám, majd állóháború alakult ki köztem és egy nyugdíjas között, természetes hogy a huligánok elbuknak, ennek volt a jele, hogy a tündérszikláknál lepisált egy kisfiú. Természetes hogy a Kaszáspók után jól jön a zuhany, no de így.
Hogy is kezdődött mindez?

Péntek este felbuszoztunk Tibivel Pestre, ahol Gáborral és Blankával töltöttük az estét. Tibi apukájánál aludtunk, majd reggel korán kelés és irány Tündérszikla. A reggeli séta közben eléggé fáztam, úgy éreztem itt ma megmászás lesz, ám a szikláknál már úgy sütött a nap, hogy csak leolvadni sikerült. Tibi azért kemény volt és kinyomta a Bőrizomtömlő delight-ot. Felmentünk a pókhoz. Meleg volt. Sajnos nem volt szivacsunk, úgyhogy kicsit para volt az utolsó mozdulatot próbálgatni, de azért összejöttek a mozdulatok. Az itt történt további eseményeket inkább nem részletezném, de elhagyta a számat pár krvá. Visszamentünk a kiinduló pontra és lenyomtunk egy kínait. Ezek a levesek, esküszöm valami fantasztikus. Vettem a Mamutban egy új cipőt, és megnéztük az éppen akkor ott megrendezett országos rubikkoca versenyt. Örültem hogy nincs honvágyam ez után. Pár évvel ezelőtt képes voltam napi több órát tekerni. Gáboréktól érzékeny búcsút veszünk majd irány Kő-kapu. Az a jó ebben a helyben, hogy ha nincs bőr az ujjaid végén, ide akkor is bármikor kijöhetsz. Megmutattam Tibinek az útjainkat, és örültem, hogy a nem fesztávosak elnyerték tetszését. Mondtam, hogy találjon ki nekem valami szépet. Egyből mondta, hogy kell beszállni, majd merre megy és hol a top. Mintha csak előre eltervezte volna?! Eléggé visszajárós projektnek tűnt, s nem is tetszett elsőre, hogy a plafonban két és háromujjas lukakon és peremeken kell mozogni, mindenhol, nagyon pontos lábmunkát igényelve. Mégis egyre több mozdulat sikerült és a végén már részletek is mentek egyben. Kicsit elfáradtunk és mindenképpen el akartuk érni a vonatot ezért hamar indulnunk kellet. Így valóban elkészült a visszajárós projekt. :) Ajánlom figyelmetekbe, a pestieknek pedig nem ér megmászni előttem, mert a tökön rúgás veszélye fenyegethet... :) De azért jó lenne ha próbálgatnátok... Tibinek viszont a szokásos szöveget üzenném, ha beadod jár a szopás! :P

2009. szeptember 16., szerda

Szünet

Folynak az események itthon. Balázs újra lenyomta a Variációk egy témára utat, és Pistike is megmászta! Az eredetileg Babcsán által IX+ ra adott út eggyel lejjebb csúszott a ranglistán, szóval szegény Gábornak a legkeményebb bakonyi mászásai ezzennel mind lefokozódtak. Minek is lehet ez a jele?

Ma edzésen elgondolkoztam. A kis compuson alig bírok felmenni, és a boulderek se mennek annyira keményen mint tavaly év végén. Emlékszem, hogy egy Mountex magazinban még annó, Laci és Márk adtak interjút a téli edzésekre, és emlékszem írták, hogy a téli edzéssel szinten lehet tartani, sőt egy kis odafigyeléssel még fejlődni is lehet. Én valahogy azt érzem, hogy nyáron mindig rohamosan csökken a formám. ma fingerbordoztam, és a rossz ujjam sajog mint az állat. Régen nem votlak kételyeim, de most egy kicsit parázok. Azért nem fogom leukoplasztozni, (bár ez nem is olyan sérülés szal nem hiszem hogy segítene.) Valamikor fel akarok menni Tündérsziklákra. Lehet, hogy a versenyeken egy ideig nem jelentkezem a versenyeken. Majd meglátjuk, hogy bírja az ujjam. Kéne erősödnie...

2009. szeptember 13., vasárnap

Feléledt a Betekincs

Az utóbbi időben egyre többször megyek ki a Betekincs völgybe. Sikerült egy tavaji projektet kinyomni, a neve Chris Shanta lett és 7A -t kapott. Kb. Kapálódzá nehézségűre teszem. Gábor találta még ki annó. Nem is kunszt hanem egy út. Vagyis kemény beszálló után, egy hatalmasat kell ugrani egy jónak semmikép se mondható fogásra. remélem Gábor is hamarosan kinyomja, videót majd akkor később. Tibi a Sweet pinchet próbálgatja, s már nagyon közel van hozzá. Ennek sikerült tegnap megcsinálnom az SD verzióját, bár nem hiszem, hogy valamit is nehezítene.

A Vidámparkot próbálgattam, és most már jó bétával minden egyben van. Szerintem a jövő héten meglesz. Továbbá kitaláltam egy eszeveszett nagy ugrást, ami sajnos kunszt de azért jó lenne beadni. kb. 220 cm.
Ájjjj, nagyon nagy mázlim van. Már azon izgultam, hogy a Kisteleki boulderverseny egy időpontba esik-e a Karthago koncerttel. Szombaton koncert, vasárnap mászás. Valszeg én így pestről mennék Kistelekre, ha meg tudom oldani, és szállás se lenne rossz, de majd csak lesz valahogy...
jó sórakozást a videóhoz!!! Bejegyzés lejebb
video

2009. szeptember 11., péntek

Jó szerencsét! - A Bányász Kupa

Optikai csalódás. Nem minden az aminek elsőre látszik. Ma betértem egy újságoshoz, egyből a Sportpiacot keresve. Nem volt nehéz kiszúrni ugyanis az éppen a Pachamamaban erőlködő Chris nézett le rám a polcról. Lekaptam gyorsan, és már el is indultam fizetni. Félúton valami miatt megálltam. Nem tudom vagy azért, mert pont mellettem volt az erotika rész, vagy csak a bennem lévő kételkedés szólalt meg, hát kinyitottam a kincset. Bicikli, trekking, futás, szörf a szokásos. A várva várt Sharma tippek, és trükköknek hűlt helyét találtam. ellenben ahogy jobban megnéztem a borítót, csak onnan jöttem rá hogy ez a "Mama csicsi"-ben lévő mozdulatok egyike, mert már ezerszer megnéztem a videót. Na tetszik a zene. Visszatérve, az első amit kiszúrtam, hogy Chris nem szokott karórában mászni, pláne nem egy ilyen milliós órában. És ilyen ziazsákot hát még nem hallottam. Olyan gyorsan vágtam vissza a polcra amilyen gyorsan csak tudtam.
Nem rég elgondolkodtam, hogy nem-e kéne abbahagyni ezt a blog dolgot. Gábor a marad mellett szavazott, és 5 nappal a Bányász kupa után még nem láttak bejegyzést, és elkezdtek piszkálni a többiek. Ennek nagyon örültem, van miért dolgozni, vagyis így szívesebben ülök oda egy egész napra. Lássuk ezúttal, hogy sikerül visszaadni ezt a fergeteges, és meglepetésekben gazdag, bányász versenyt.
Noémi rosszul lett, így csak én keltem fel Veszprémben 5 kor azzal a szándékkal, hogy elbuszozok Tatabányára, a bányász kupára. Őszintén megvallva nagyon rezgett a léc. Pistike mondta, hogy megy ki Merkensteinbe. Utáltam, hogy nekem kell dönteni. Bár elmúltam 18 mégis néha tök döntésképtelen vagyok. Végül Gábor billentette el a lécet. Szóval reggel a buszon alszok- Tatabánya. Amikor odaérek, átszállok az 1-es helyi járatra. Már itt találkozok mászókkal, így könnyebb volt megtalálni. A Jégpálya öltözőjébe már egy jó ismerős arc fogad, Gábor. Sokkal később indult, mint én, mégis előbb ért oda a szemét. :D Szépen sorban érkeztek a mászók, zsúfoltságig telt az öltöző. Este sok eső esett, de szerencsére a felkészült szervezőknek hála a falak teljesen szárazak maradtak. Bár a jégpálya teljes felületét víz borította, mégis egy órás késéssel de elkezdődött a verseny. Amikor odaértem, nagyon megörültem, hogy végre olyan falakon rendeznek boulder versenyt, amik áthajlanak. Sajnos az itthoni Excelsioros, Klébis, és Ujjerős falakról ez nem mondható el. Mire megtudtuk, hogy 11 kor kezdünk, kicsit bepánikoltunk, nem volt elég idő bemelegíteni. Nándinak :)
Fal se volt, szal az utakkal kellett bemelegíteni. Barkó Csabi megtartotta szokásos nyitóbeszédét, ezúttal valóban formában volt, sokszor szakadtam a röhögéstől. Az első boulderemnek egy könnyűt néztem ki, mégis csak másodikra sikerült megtolni. Kicsit meghúztam az ujjam, féltettem, bár elhanyagolható volt a fájdalom. A verseny közben egyre több panasz érkezhetett a szervezők felé, ugyanis az egy órás limitidő nagyon karcsú volt. Így már másfél óránk volt a 12 kunsztra. Technikailag egyik kunszt se volt gatyabarnulós, ám mivel sok volt, és gyakorlatilag ha átlagot nézünk akkor átlagosan 7.5 perc volt egy boulderre. Nyílván ezek közül sokat lehetett OS mászni, nekem kb a fele lett. Amikor elértem a hatot, tartottam egy negyedórás pihenőt, mert teljesen szétdurrant az alkarom. Nem adta. Voltak nagyon szép utak, ugrások, reibungok, traverzek, csipik! valóban minden, ami csak kell. Nagyon jó volt, hogy nem csak Bobi csinált utakat, így mindenki kicsit beleadta a stílusát. Az idő vészesen fogyott. Volt egy áthajlós út, amit meg tudtam volna csinálni, csak hát az annyira maxerős volt - amiből nekem ekkorra már nem sok maradt- hogy esélyem se volt megnyomni. Volt egy dynós, az nagyon tetszett, de már arra is fáradt voltam, és még egy reibungos, ami meg lehet hogy pihenten se adta volna, pedig azt mondják az könnyű volt. Szóval maradtak a zónák és még egy travi szép zöld fogásokon. Az első próbámnál már megvolt a zóna, de hozzáért az utánna lévő mozdulatnál a lábam a szivacshoz és leszólítottak. (Mondjuk a döntőben ez sokaknál előfordult, és a Tabi is látta, bár fejcsóválva tovább engedte. Ez mi ha nem faszság???) A Második próbámnál megont ez történt. Olyan mérges voltam, hogy hátrébb kúrtam a szivacsot egy méterrel. A harmadik próbánál már nagyon fáradt voltam mégis sikerült eljutni a Topig. Az utolsó mozdulatnál vagyok, amikor eddigi rövid pályafutásom legnagyobb bakiját követem el. A topra nem azzal a kézzel nyúlok amivel egyértelműen evidensen triviálisan kellett volna, hanem a másikkal. Mínusz volt, de nem tartottam meg. Amikor lejöttem majdnem sírva fakadtam. Gáborral a teljesítményünk hajszálra megegyezett, 8 Top 10 zóna. Mindketten a 13. ak lettünk. Barna 10 topot nyomott, Vörös Tomi kilencet. Kicsit sajnáltam, hogy az állóképességem baszott megint ki velem. Barna mondja el a szenzációs hírt, Nándi- akit ha osztrák riporterünk lenne Wunderkindnek hívna- mindent kimászott elsőként jutott a döntőbe. Halk moraj. Lezavarják a csajok és kicsik selejtezőjét, ahol mászott pár nem kimondottan olcsó "7B".

Barnáról a valaha készült legjobb kép


A döntőt a zsombóihoz hasonlóan zavarják le, 2 4 perces, 2 2 perces, és 2 OS. Bár hamar elkezdődik a selejtező, mégis nagyon lassan halad. Az első selejtező úton csak Balázs Peti nyomott topot, Nándi pedig zónát csapott. Más senki nem nyomott zónát. Szépen sorban csapatták a kunsztokat, végig úgy nézett ki, hogy Balázs Péter, Nándi és Véricsi között fog eldőlni a verseny. Péter egy hatalmasat hibázott a végén, Nándi a dobogóról egy ugrós kunszt miatt csúszott le.
-ááá Szóval te vagy az aki 6. ra mászta a Sarlatánt?!- már halottam rólad.

A döntő alatt igyekeztünk mindig jól helyezkedni, hiszen a falnak minden oldalán volt döntős út. A csajok döntője már este a hidegben zajlott, néhol csak egy villanykörte jelentette az egyetlen fényforrást. Néha rendesen leesett az állam Norci mozdulatai láttán.

Dani is animal

Az eredményhirdetés már az éjszakába nyúlt. Nándi 4. lett a nyíltban, végül, bár csodáltam (lehet nem ugyanazt a versenyt néztük) papír nyert. Nándi megnyerte az A kategóriát, és az aznapi teljesítmények fejében egy Beal chras padot is. :D Sikerült fuvart szerezni pestig, Csabi és Mari személyében, viszont ők az eredményhirdetés utáni vetítésen is maradni akartak. Én a felénél kidőltem, hátramentem és az egyik szivacson aludtam. Később Nándi társult hozzám. Csabiékkal egy élmény volt a hazamenetel főleg, hogy utána még másfél órát kellett várnunk az éjszakai járatra. Megérte várni, sajnos ritkán tudunk beszélgetni. Este még egy fejedelmi krumplirakottast is elpusztítottunk, majd 4 körül már az igazak álmát aludtunk. Másnap 4 re értem haza. Összefoglalva egy magas színvonalú verseny volt, drága büfével és sóher bírókkal. (póló 1500ft)