2009. október 31., szombat

III. Ujjerő boulder verseny

Immáron harmadik alkalommal került megrendezése, a neves, és legtöbb résztvevővel bíró verseny. Sajnos mivel elérkeztem tanulmányaimban a várva várt 12. osztályhoz, muszáj elkezdenem érettségi tételeket kidolgozni, valamint a kéttámaszú tartók, csuklók, evolvensek és gépelemek világába belevetni magam. Ígyhát ezt a bejegyzést egy kicsit szűkösre fogom.
Korán keltünk, hiszen az elképzelhetetlen, hogy ne kapjunk versenypólót. Miközben kiolvastam egy Klettern magazint (ezért szeretem az ujjerőt) megjöttek a versenyzők, és egyre szűkösebbé vált a kis előtér, valamint az öltöző. Lásd. a WC papír mennyisége és a szag fordítottan volt arányos. (Jól mondom Gábor??:-) 5 csoport lett a versenyzők nagy létszáma miatt. 77 versenyző. Nem semmi. Csajok kezdik, majd sorban jönnek a srácok. Mindenki panaszkodik erre arra, és valóban bent meg lehetett fulladni. Személy szerint nem élveztem a versenyt. Nem tetszenek ezek a varázslós utak, ez a tipikus teremJackeknek való. Talán ezért is jobb Márk sziklán, és ezért jobb Papír teremben. (MIndenki le tudja szűrni a konzekvenziót) Bálint nyerte a versenyt, állítólag nagyon kemény döntővel. Remélem, mivel nem láttam, nagyon király videót fognak összevágni, majd ellesek tőlük pár trükköt ;)
Szerintem ennyi. Vagyis nemegészen, hisz Gábor talán kinőtte Tardost???...

2009. október 30., péntek

Mikrokozmosz

Evidens, hogy amikor az ember elolvassa a címet, akkor mindenkinek rögtön a Bartók Béla által írt 6 kötetes, önmagában 153 progresszív zongoradarabot tartalmazó kötete ugrik be, melynek első köteteit fiának ajánlotta, a többit versenydaraboknak szánta. Hogy mért is progresszívek ezek a darabok? A progresszivitás annyit tesz, hogy a teljesen kezdőknek szóló etűdöktől kezdve egész virtuóz darabok is megtalálhatóak benne. (hasonlít egy filmcímre is nem?) Anno nekem is volt szerencsém pár darabot játszani a Mikrokozmoszból, és ha ezeket egy szóval jellemezhetném az ujjtörő lenne az.

Szóval nem. Jelen esetben a cím nem ezt jelenti. Húúú, szabályosan lüktet a szívem, már nagyon vártam ezt a blogbejegyzést. Szóval a Mikrokozmosz, egy út mely a Kő-árokban található. Ehhez a falhoz többedmagamban is érdekes érzelmek kötnek. Például Gáborral amikor először jártunk a Kő-árokban akkor vettük észre a tömböt, amikor könnyíteni mentem el. Sose fogom elfelejteni. Sokaknak meséltem már biztos, de azért még egyszer. Először csak elképedtem és nem bírtam gondolkodni. Aztán a fiatalkori álmodozás utat tört magának kobakomban és azon töprengtem, mi, hogy, hogyan. Itt akarok mászni....nem lehetetlen. Döntésképtelenségemben a hangok utat törnek Gábor felé, aki egy szolid -Annnnyád!-dal indít. Amit látunk semmihez sem hasonlítható. A nap pont úgy süt a sziklára, hogy a fény megtörik rajta és a szinte tükörsima szikla kis barázdái millió és millió árnyékocskát hagynak maguk mögött. Fantáziánk beindul, majd némi töprengés után a lehetetlen felé terelődnek a gondolatok. (Ez a kép csak a fal "simaságát" akarja mutatni, közel sem olyan jó mint amit mi akkor átéltünk.)
Csak mikor legközelebb kint voltunk vettük észre, hogy nittek kerültek a falba. A Falba.

Tibi a feladatra öszpontosít
Pár napja erősítés közben meghúzódott a gerincem, úgyhogy ma csak biztosítani és kamerázni akartam felmenni. Tibi -látva a csütörtököt- formában volt, esélyes a megmászás. RP csapta és a hideg ellenére nagyon kemény volt. A múltkori necces mozdulatokat is összehozta, sima lesz az eddig neccesnek tűnő idei megmászás, - efelől már semmi kétség. Balázs is kiér és egy kis bemelegítés után neki is megy a tízezernek. A kunszt elsőre nem adja neki, Pistike arcán csak kaján vigyort látok... :) Belemegy a projektbe és elég hamar összerakja a mozdulatokat. Az idő is csapatós hozzá. Már az első próbánál azt mondja, hogy ezért már megérte kijönni. Kigazolom, a domboldalt, hogy lehessen csapatós képeket csinálni. Tibi újra nyomatja a Vágásit és bár más béták kellenek neki mint bárki eddigi próbálkozónak, piszok szépen csinálja. Balázs újra nekimegy és ki is nyomja a tízezret. Bár szerinte a legreálisabb fokozat a IX+//IX+/X- lenne, mégis úgy érzem meg lett erősítve ez a 8a! Újra Pistin a sor. Fotók és próbák sorozata. (jobb képek később) Azt hiszem már nem lesz több próba csalódottan viszem le a cuccokhoz a gépet. Majd egyszer csak egy nyögést hallok az útban. Látom Tibi kezében a kamerát, és futok ahogy csak tudok. Sikerült az első mozdulat! Szívem szerint kiabálnék, de nem biztos hogy ezzel segítenék, elég a szuszogást hallani. Balázs biztat. A csöndben a hideg levegő kitágul, az idegek pattanásig feszültek. Sikerül a térdletekerés, majd a továbbnyúlás. Még egy utolsó kemény mozdulat és akasztás. Nincs elflegmázás, elkapkodás. Pontos és precíz, mintha csak az út első mozdulatát csinálná. Nincs helye bizonytalanságnak. Az utolsó köztes drótnyelve is becsapódik és eme hang jelzi, hogy egy új mérföldkő zuhant bele valami ingoványba, amit leginkább nehézségi skálának szokás nálunk nevezni. Szinte leírni is hátborzongató ezt a nehézségi fokot: 8b+
Balázs is megpróbálja, és most már jöhetnek a további próbálkozók, én pedig remélem egy bombasztikusan fantörpikus videót fogok összevágni...és nem is csak azért mert ez egy történelmi pillanat -egy igazi masterpiece volt-, hanem mert ez volt a MIKROKOZMOSZ!

2009. október 29., csütörtök

I'm Yours

Milyen egyszerű kis nóta, mégis oly fantasztikus hogy a koncerteken az első sorban monokinis csajok ugrálnak. Sajna ezt ebben a sportban nem sokan képviselik, -bár volt szerencsénk már ilyet látni- de jobb is ha ez csak egy idill marad.
Szóval az egyetemi falmászó verseny Veszprémben. Nem mondhatnám, hogy Tibi oly lázasan készült és izgult volna mint Gábor, de azért odatette magát. Ahogy én figyeltem a versenyt, (nem indultam) eléggé korrektek voltak az utak. Minden tisztelet az útépítőé. Nem tudom Dave direkt csinált bele ugrást, dinamikus mozdulatokat, reibungot, meg mindent ami kell, vagy csak épp így jött ki, de akkor is megdolgoztatta a döntőbe vágyókat. Tibi holtversenyben a 4-5. helyen került döntőbe ahol TOP-al bejutott a szuperdöntőbe. Végül ott a 3. helyet sikerült megszereznie..., ami szerintem szép egy olyan mezőnyben, ami félig meddig egy magyar nyílt versenyben is megállná a helyét. Azt hiszem jól megérdemelt lesz az a mai Uniqumod, csak nehogy ezen múljon a Vágási!!! :)

Az egész nap videót vágtam. Aki kitalálta a Windos Movie Makert azt szerintem fel kéne akasztani...hosszú lenne elmesélni a lényeg, hogy ha magyar nyelvű videóvágós programotok van léci dobjatok meg egy linkel. Mivel nincs sulim egész nap szívem lelkem kitéve a Békállás videót vágtam. Amikor fel akarom tenni youtubera, nem lehet a zene miatt, úgy látszik a Greenday betett nekik. Utána újrajáték más számmal. Ez se adja. Sőt lefagyott a gépem és a Movie Maker lefagyott nem mentettem, és elvesztek a vázlatok a videóról. Ahhoz hogy új zenét vágjak rá, meg kéne csinálni az egész videót, szóval szarom le. Megprószálom ide feltenni, bár nem lesz olyan jó a képminősége, de ezt képzeljétek el, mi lenne ha jó lenne??? :-)

Ja és mint olvastam az Ujjerő honlapján (happy birthday), hogy január első hetében lesz megtartva a fantasztikus Verseny. A Verseny, ami nem is verseny igazán. A verseny ahová ha nem jön el Sharma mától nem nézzük a videóit. A verseny aho..., na jó nem ragozom tovább. Szóval már régebben beszéltem erről Vörös Tomival és már akkor tudtam hogy ez az évszázad ha nem az évezred legjobb bulija lesz. Szóval képzeljétek el azt hogy másztok egy teremben. Ez önmagában nem nagy durranás, de ehhez egy kis fűszerként adjunk, koktélokat, diszkógömböt, zenét, táncot, (nektek mert megisszátok azt a szart) sok-sok sört, és persze mindezt éjjel a sötétben jó arcokkal, eszméletlen parti hangulatban. Ajándék fogás a magát először összehányónak, meg minden ami ilyenkor jár, tudjátok. Feláll ha nem kéne, nem áll ha kéne, csúszik amikor tapadnia kéne, és kéne amikor nem kéne. Komolyan mondom ember ha mászol, ha nem, itt a helyed.....

2009. október 28., szerda

Katicabogár

A helyet ellepték a katicák. Minden tele van velük. Ha mászol rajtad is vannak, a sziklán, a fogásokon, lépéseken. Néha még figyelned is kell nehogy szegénykékre rálépj vagy fogj. Azért követelt néhány út egy kis áldozatot.
Komolyan mondom, akárhányszor buszoztam eddig a Flórával, ez tuti balszerencse. A buszsofőrökkel egyszerűen nincs szerencséje. Olyan fél 11 re értünk ki Szentbékkállára. Tibinek bejött a jóslata, s bár én nagyon kételkedtem, mégis fantasztikusan szép időnk volt. Előző héten még szinte fagy, most meg póló nélkül másztunk. Amikor odaértünk kürölnéztünk pár tömbön jó kis projekteket lehetne csinálni...,lehetne. Szóval kezdtünk az Undergroundnál, ami Tibinek már régi projekt volt, és ami Flórának új projekt lett. Úgy látszik én voltam a zavaró tényező, és ahogy elmentem Tibi ki is nyomta. :D
rappelj tesóó
Én a Ladikon lévő Acid nevű bouldert ptóbálgattam, és be is akadt pár próbából, bár a kiszállásnál majdnem visszaestem. Nagyon szép boulder igazi peremes. Aszem harmadikra sikerült lenyomni az ülőstartos verziót is 7B-ért. Mivel az előző kiszállás nem nagyon feküdt, most ilyen kukacos rángatózást alkalmazva mentem fel, ami csúnya ugyan, de kit érdekel ha megmászásról van szó. Itthagytuk a zátonyra futott ladikot, majd a lehetetlen tömb felé vettük utunkat. Törpe írt pár sort nekünk erről az útról, és hát eléggé kíváncsivá tett. Ez volt a feladat mára. Próbák tömkelege, variációk így-úgy, egyszerűen nem sikerült megcsinálni. Otthagytuk a Dob szerdát, mutattam Tibinek pár bouldert, bár nem nagyon adta neki, és néhányra már én se nagyon emlékeztem. Ellenben nagyszerű hír: a "Gravitáció nélküli 7A"-t meg lehet csinálni. Nagyon nehéz mozdulat lesz, de a hideg beálltával szerintem beadható. Tibi még a FA-t is el akarja lopni, no de ehhez lesz egy-két szavam. Ez után bár próbáltam húzni a találkozást ezzel az állattal, jött a Krokodil, ismertebb nevén a La Coste. Nem voltak rossz próbák, de ma valahogy nem adta. Nem voltam igazából annyira motivált rá, azt hiszem ehhez Gáborra lett volna szükség. Hamar ott is hagytam, de legközelebb már azt hiszem valóban beadom. Eszméletlen dilemma van még a végén. Hihetetlen. Többiek pihentek, én megnézem a Vidám vasárnapot. Sok közöm nem volt a beszálláshoz. Míg Tibiék ettek, újra a Dob szerdához tettem a szivacsot. Egy oldal-allul húzóból kell elugrani és a lábam amivel eddig próbáltam már így is túl magasan volt. De akkora az ugrás (kb. 210cm) hogy ha felfelé elrugom magam a lábammal és nyújtva van a kezem akkor sem érem el. Nincs mit tenni, még feljebb. A lépés amit most kitaláltam már az ugró fogásom alatt van 10 centivel, elég érdekes ez a pozíció, ám ha egy kis dinamót beleviszünk, és a fal felé visszük a lendületünket, és csak a végén dőlünk ki, (mindeközben elfelejtve a magasságot, ami alattunk van) akkor talán sikerülhet. Elhiszem hogy meg lehet csinálni. Sikerül, és basszus valóban nem is volt olyan nehéz. Kellett a jó béta. Nagyon boldog voltam, hogy elsőként ismételhettem Törpe fantasztikus útját. Egy 7A és két 7B nem is olyan rossz egy napra, megérdemlem a levest. Flóra újra az Underground traverzt nyomja, nagyon határon. Legalább megvan a motiváció. Tibinek megmutatom a debrecen envű 7A ra adott bouldert, és nagyon könnyedén beadja. Lehet nincs is olyan nehéz, bár nekem egy éve jó sok időt vett igénybe hogy összehozzuk. Egy korábbi busszal elmegyünk, 4 óra alatt sikerült is elfáradni. Kicsit érdekes volt a hazajövetel és bár estére még terveztünk edzést, Tibi inkább hazamegy hisz másnap állásinterjú! Összességében jól sikerült ez az idei első békkálla, amit ott hagytunk, no majd legközelebb.

2009. október 27., kedd

Egérlyuk

Nyáron ültettem el Tomcsi fülébe a bogarat, hogy Misja Pec milyen jó hely, mondván: van sport, nagyfal, nehéz, könnyű, mediterrán hangulat; ami kell. Így a 23-ai hosszú hétvégét a Szlovén tengerpart közelében töltöttük, az év utolsó, nagy mászótúrájaként.


Csütörtökön egyből ZH után buszra szálltam és irány Györök. Egy tisztességes vacsora után indultunk el Fecó Fordjával. Tomcsi, Domi, Fecó, Laci (Fecó Győri haverja) és én. Viszonylag fájdalommentesen odaértünk és a misjai parkolóban bivakoltunk, pár magyar mászó társaságában. Reggel felmentünk az egérlyukba, hogy megnézzük, hova vetett az Isten. Csorgattuk a nyálunkat a falakra, de végül nem itt másztunk. Bár mindannyian tudtuk, hogy ez túl erős pálya nekünk, én biztattam a többieket. Azért nem is baj, hogy Ospot választottuk.


Egy könnyű szektorban kezdtünk, hosszú bemelegítő utakkal. Eztán Tomcsival egy két kötélhosszas, Maudit nevű utat próbálgattunk, 7a-ért, amit előttünk mászott ki egy szőke szlovén lány, egybekötve a két hosszt (ezek a mászólányok szerintem itt bokorban teremnek). Mi persze csak az első kötélhosszt ostromoltuk. A szektor jellemzője volt a 100 méteres kötél, hát itt aztán ki tudod gyúrni magad.




Kicsit elkezdett esni, ezért arrébb vonultunk, eső védett falakra, szerencsére a hely repertoárja még "rainy days" utakat is tartogat. Az eső egy enyhe hangulati hullámvölgyet hozott, de azért mászogattunk. Fecó egy 6c+ -t nézett ki, Tomcsi egy 6c-t, én még visszamentem a Maudit első hosszához, amit egy kis sorban állás után kimásztam. A nap vége felé már mindenki hulla volt, amikor Tomcsi még az ötödik levezető útját mászta. Azért sikerült leszedni a falról, irány a kis táborhelyünk.

A parkolóban, amikor már elmentek az emberek, grillezni kezdtünk. Hát a paklenicai grillvas jól üzemelt, de a faszénből már nem sok maradt, így a vacsorára szánt virslik, és szalonnák kőkori körülmények közt kerültek elfogyasztásra. Sajna kép erről nincs. Végül a misjai fal alatt aludtunk, megint magyarok társaságában.


Habár jobban aludtunk, mint előző éjjel, a hely szelleme sem akaratunkat, sem az ujjainkat nem acélozta meg, szóval reggeli után az ospi kertek alatti szektorban könnyebb utakon melegítettünk. Mivel ezen a napon már nem csak a magyaroknak volt szabadnapjuk, ellepték a helyet a különböző nációk. Egy ragasztott fogásos 6b+ és más 6c szerűségek voltak terítéken és kinéztünk egy szép 7a-t Jonathan Livingstone néven. Ez az út még Domit is motiválta és lelkesedését alig tudta leplezni. Tomcsi pedig később RP kitolta. Én egy Brankova Kriza nevű 7b+ -os utat akartam bezsebelni a hétvégére, azt rakosgattam össze. Viszonylag hamar elfáradtunk, így volt még idő várost nézni.

Mászás után egyből bementünk Koperbe, ahol a hangulatos kis utcák között pár traktort pillantottunk meg, így csöppentünk egy vásár szerűség közepébe. Birkák, kecskék, mezőgazdasági gépek, bor- és mézkóstolás, jó hely volt, de korgó gyomrunknak csak olaj volt a tűzre. Lementünk még a tengerpartra, aztán vissza keveredtünk a kocsihoz. Vacsi a parkolóban, aztán egy jó táborhelyet találtunk a Misjához felvezető úton, ott aludtunk, kivételesen nem magyarok társaságában. Jó tudni, hogy vannak még rajtunk kívül csóró emberek.



Az utolsó nap több okból is nehézkesen indult. Lacinak éjjel feldagadt a szája, valami allergia miatt és a lába is fájt, mert tegnap meghúzta. A mellettünk alvó (feltételezhetően cseh) mászótársak elég hangosak voltak. Elmentünk vízért a kempingbe, de onnan elküldtek, nem nagyon tetszett nekik, hogy nem fizetünk, de a WC-jükbe szarunk és a vizüket isszuk. Azért sikerült vizet venni a faluban.


Reggeli után szétváltunk, Laci és Fecó abba a szektorba mentek, ahol először voltunk, kimásztak pár tartozást, ami az első napról maradt. Domiékkal megint a kertek alatt támadtunk. Pár nyögve nyelős 6c után (amit szerintünk kicsit alul értékeltek) egy 6c+/7a-s útban vittem fel a kötelet (melynek neve Mibranko), amit már Tomcsi tegnap próbálgatott egy (feltételezhetően) osztrák nő kötelével.
Hát erről a nőről most kell egy kicsit írnom, én most találkoztam vele először, de a fiúk már Adlizgräbenben megismerkedtek a jelenséggel, amikor is egy 11-es (!) plafon útban, félmeztelenül mászott. Hát "Ő egy olyan ronda néni, hogy egy bácsi". Alakja, haja, háta, mintha egy férfié lenne, ilyen izomzatot bármilyen mászó megirigyelne. Egyedül a hangján hallani női mivoltát.
Szóval a Mibranko után beszereltem a tegnapi projektembe, ami közvetlenül mellette volt. Még egyszer átnéztem, rápihentem, aztán uccu neki. A 20 méteres út két rövid kunszt részből áll, mindegyik egy áthajlásból való kimászás, köztük van egy üreg, ami kb. egy piknikező hely. Elsőre kiment, bár lábbal inkább csak kapartam (ha nem megy szépen, jó csúnyán is). Ekkor már Fecóék is lejöttek, Tomcsi pedig a Livingstone melletti Galeb-et nézte ki 7a+/7b ért. Mindannyian belementünk, nagyon szép mozdulatok, ujjbarát fogások, tömör gyönyör, lekopott ujjvégekkel is. Tomcsi kimászta felsővel egyben, szóval még kellett másznia egyet, hogy letörje valami a hangulatot, egy lány nem sokkal mellettünk egy Banje nevű 7b-ben izmozott, de már ők is siettek. Tomcsi gyorsan bekéredzkedett. Az út szúrt, vágott, harapott, de azért felment benne, visszaadtuk a kötelet, aztán irány haza. Nem volt korán, de erőnk már elfogyott.

Még időben odaértünk Györökre Tomcsi anyukájának fantasztikus túrós batyujára, Fecó, Domi, Laci innen tovább Győr felé, még vagy 2 óra kocsikázás, Tomcsi és én pedig már az igazak álmát aludtuk, hogy hétfő reggel frissen térhessünk vissza a fővárosi hétköznapokba, ki-ki saját mókuskerekébe.

2009. október 25., vasárnap

Non progredi est regredi.

Aki nem halad előre, az már szinte hátrál. Nagyon tanulságos mondat. Kemény edzések, fáradságos munkák. Bár mindegyikünknek más most a célkitűzése, még is mindenkit egy dolog hajt: hogy jobb legyen.

Szombat reggel indultunk el négyen, Pistike, Gergő, Tibi és én. Pistike mondta, hogy van itt valami király út. Rövid, eléggé boulderes egy szép kis 8a ért. Eddig nem is halottam erről a mászóhelyről. Arsch der Welt (A világ segge). El van egy kicsit tudva, van egy viszonylag nagy felületű fala, bőrgyilkos kőzettel. Az utolsó száz métert leszámítva nem rossz a megközelítés.
"óóóh basszus itt fel???"
Van egy meghökkentően nagy áthajlás, amin két út vezet fel, talán ide csak ezekért érdemes kijönni. A Bensona Arisona volt a Pistike által kiszemelt projekt, Gergő és én pedig a Kriegeskunstot próbálgattuk. Előző 10-, utóbbi 9+/10-. Van még itt pár hetes és nyolcas út, de egyik se olyan szimpatikus. Gergő még egy kompaktnak tűnő nyolcasból is tépett ki egy öklömnyi darabot. Hát igen a világ seggére az jellemző, hogy alig másznak itt, annyira el van dugva. Amikor odaértünk még fagyos volt az idő és a hangulat is, amit egy korhadt fa kidöntésével sikerült fokozni. Lásd a videót. Beszereltük a projekteket, Gergő mászogatott még pár utat, egyik nyolcasát Pistike is lenyomta Flashre. Sajnáltam de Tibinek nem annyira adta ez a hidegben való mászás. Elkezdtem próbálgatni a "háborúsművészetet" és nagyon tetszett. Egészen ilyen Action direkt hangulatom lett. Egy óra alatt sikerült minden mozdulatát összerakni, esélyes volt a megmászás. Megnéztük Tibi, hogy boulderezik, majd visszamentünk az áthajlás alá megnézni Pistikét az Arizonában. Nem próbáltam, de a koncertből amiket a próbái alatt halottam rájöhettem, hogy ez bizony piszok kemény... Én fotóztam, Gergő biztosított. Hihetetlen mozdulatok után elérkezett az akasztáshoz. Egyéletemegyhalálom érzéssel akasztott majd jött a dynamo. Még pár mozdulat és már a standban volt. Nagyon kemény út, seggbedugott ujjakkal is ki merem jelenteni, hogy ez nem egy olcsó 8a+ volt. Gergő készült a háborújára. Felkészültem a felvételhez. A kunsztban lévő sarokakasztást olyan simán csinálta mintha bebetonozták volna a lábát. Nekem akárhogy koncentráltam kijött a lábam ennél a mozdulatnál, és bár az elején maxerőből még bent tartottam, a végére már nem volt miből ezt megcsinálni. Ez a Gergő útja volt. Minden mozdulat feküdt neki. Nekiment. A kunszt is simán megvan, biztatjuk. felrakja a lábát majd leszól, hogy nem jó csúszik...a válasz a sporttársaktól nem csúszik!!! Tovább nyúl -egy kis koncentrálást igényelve- a zsebbe, akaszt majd kinéz rám, mosolyogva a kamerába. Ezt a boldog arcot sose fogom elfelejteni...még pár mozdulat és a standban ordít. - Jobb mint egy szar baszás, hallhatjuk véleményét az első 8a-ja után. Egy nap alatt alig négy-öt próbából.
A kunsztmozdulat a sarokakasztással
Meg kellene tanulni sarkazni...
Ezután megint én jövök, rosszabbul mint korábban. A mozdulatok megvannak, csak erőm nincs egyben megcsinálni őket. A bokámról már csöpög a vér amikor abbahagyom, szomorúan belegondolva nem sok rá az esély hogy viszontlátom idén ezt a falat, hiszen Pistike is kinyomta amit akart. Tibi is belemegy a nyolcasba és a -kedvszegő- hideg ellenére egész jól elmozgott benne elsőre. A bal kezem teljesen begörcsöl, bőröm lekopik. Áldozat megvolt a szentségit! Szomorkás a hangulatom, s így nehezen tudok örülni a többiek sikereinek, bár biztattak. Otthon a székben rájövök, hogy valóban nem is volt ez annyira rossz. Sőt! Majd legközelebb. Pár kép a dokumentáció miatt, de majd Pisti képei fognak ütni...
Most kicsit ki kell ürítenem a fejem, és ráhangolódnom a Krokira... remélem így 3 év után végre sikerül...

2009. október 24., szombat

Eső és gebasz

Bár régen volt, de gondoltam a képeket felrakom. Utolsó itthoni mászóélményem volt, még júniusban. Röviden: Tardos, péntek-szombat-vasárnap, 2 férőhelyes sátor 4 embernek, óra a nagy falon,Zergevadász megmászás, ékekkel mászás , egy elázás és egy szarrá ázás , meggy szedés, pénztárcám elhagyása a buszon és pénztárcám visszaszolgáltatása a sofőr által.









2009. október 10., szombat

Gondolatok az éjszakába

Szombat este:
Miután befejeztük a Kő-árki portyázást tegnap, ismét beleültem a fekete gondolkodós székembe. Nos ez az a szék amiben megjönnek az ötletek, kitalálom a mozdulatokat, bátorságot merítek a csendből. Néha hiába vagy ott a sziklánál, ha nem esel bele, nem taknyolod, nem tudod megmászni. Nekem kicsit ez a szék is hozzátartozik. Ma is beleültem a székbe, és agyaltam benne a törit bámulva és a szikláknál járva. Lássuk csak Igen vagy Nem???
Vasárnap este:
Igen.
Szombat este már valóságos transzban voltam a másnapot illetően, nem is annyira a mászás miatt inkább az időjárás előrejelzés aggasztott. Esőt mondott. Úgy beszéltül meg reggel korán indulunk, és majd eldöntjük mi lesz. Ha nagyon esik Geri. Nem akartam most oda menni. Csábító lett volna az Ördögfúj, de ilyenkor az teljesen elázik. Szóval részemről maradt az árok.
Reggel amikor kinéztem az ablakon, zuhogott. Elmentem boltba, s közben megbeszéltük az indulásokat. szerencsére a lelkesedés nem hagyott alább, bár kicsit meginogtunk amikor a Eplényhez érve még jócskán zuhogott az eső. Amikor beértünk a völgybe a fákról szabályosan csurgott a víz, volt ám para rendese. Amikor megláttuk a sziklákat nagy kő esett le a szívemről, nem áztak el. A vágási Feri, és a Halász teljesen száraz volt, a Tízezernek pedig csak a felső két (pont a kunsztban lévő) pereme volt vizes kissé. Bouldereztünk és bár nem volt túl hideg és nagy volt a páratartalom mégis úgy tűnt harapnak a fogások. Megmászós idő van. A szél is fújt, szóval gyorsan száradt. A Vágásin melegítettünk, beszereltük a Halászt. Tibi is jó sokat csapatta a Vágásit, és sokkal közelebb került hozzá mint legutóbb. Legközelebb már talán minden mozdulat összeáll.
Lehúztuk a kötelet. Pistikén volt a sor. "A halászok a genezáreti tónál túlteljesítik a tervet". 7c+. A Vágási Feri második akasztásától tér ki jobbra. Perem, reibung, kis fogások nulla lépésekkel, valósággal táncolsz a falon. Már az első akasztásnál észrevettem, hogy komoly gond van a biztósító cuccal, és nem úgy adja a kötelet ahogy azt illene. Bár majdnem lehúztam, de így is korrektül kinyomta. Tibi fotózott. Tibi újra küldte neki, miközben próbáltam szir-szar tanácsokat adni, hogy palástoljam mennyire izgulok. Tibi befejezte, se ekkor már szabályosan transzban voltam. A szervezetem is ellenem játszott. Pistike felment beereszkedni, hogy csináljon pár képet a kunsztban, amikor a stressz miatt jelzett belül valami hogy plusz súlyom van amit ki kéne dobni. Közöltem velük-e ötletet, ám nem nyert túl nagy tetszést. Mégis elég jól esett, szabályosan éreztem hogy visszahozza az önbizalmamat. Visszarohantam majd felkaptam a cuccokat. A beülőmön semmit nem vittem magammal, Gábor szavaival élve csak plusz súly. Mindig is tudtam, hogy ez egy faszság, de ma úgy érzem teljes mértékben tudatosult bennem. Tibi arca ahogy előtte rámnézett sokáig meg fog bennem maradni- erőt adott. A Vágási bár eléggé (talán túl is) koncentráltam jól sikerült, nem fáradtam el a standjához érve. Köztesek akasztva majd vissza pihenni. Ilyen jól még sose sikerült lepihennem magam egy útban, jóllehet ez egy no-hand pont. :-) Pár percig pihengettem, majd sok zia és go! Egész jól sikerült a peremre való felfogás, majd a sarokakasztás, minden forgatókönyvszerűen. Fel a reibungos peremre. A párás levegőt még mindig jól érezni, ráadásul reggelhez képest fel is melegedett, olyan 15°C-ra. Sokkal jobban kellett szorítani, mint eddig bármikor. Sikerült a felállás és a kulcsmozdulat. Hatalmas erőfeszítésbe került. Éreztem a lépést a végén, bár már kicsit kezdtem parázni, de simán elküldtem a reibungra. Majd tovább a zsebbe. Hatalmas eufória, de még nem vagyok megkönnyebbülve, hisz most jön az a rész ahol egy kb. IV-es úton kell még felmászni 6-7 métert. nekem ez a kb. 8 méteres köztes táv a standig önmagában is elég pszihés volt, nemhogy most hogy a teteje el van ázva. A biztatásra azért csak csak fölmentem, bár szerintem mindenki kellőképp izgult. Már kezdtek a megkönnyebbült, kiáltások hallatszani, amikor hirtelen ledöbbentem. A HMS karabinernek -amit egy hete a standban hagytam-, most csak hűlt helyét találtam. Először fel sem fogtam mit látok, majd azt hittem ááá tényleg jó poén volt, összenézünk Pistikével nevetünk egy jót majd átnyújtja a karabinert. Hátranézek, de nem ez történt. Ő se tudja mi van. Én már az utolsó köztesemet se látom, kimászni nem szeretnék a törős részen, és valahogy az alattam lévő 15 méteres zuhanás se túl csábító. Azonnal mozgósítjuk Tibit, és kellőképpen összefosom magam, de végre fent van a köztes. Nagyon jó érzés volt ott állni a párkányon háttal a sziklának, és gyönyörködni a völgyben, ami teljesen alattam van. Jóvolt ereszkedés közben végignézni, hogy basszus itt másztam fel. Azt hiszem, egy élményekben gazdag nap van a hátunk mögött. De nem csak nekünk volt jó; Flafi a szombathelyi versenyen a 9. helyezést szerezte meg, szóval grat!!! Ez nagyon szép!
A megmászásomért Tibitől megkaptam a Progressiont, ami valami fantasztikus. Még a hang is jóóó! Nagyon jó jelenetek vannak benne, riportok Patxival, Johannával, mindenképpen érdemes megnézni.
Az út itt tér ki jobbra fel.
A kunszt
Pistike a standnál. Fotó: Erdész Tibor
A Vágási Feri alsó kunsztjában "takonyolok"

A tízezer kunsztjánál
Egybeolvadj!!
Alattam a Tibi
játszanak a fények...
JATA
Fotók by Pisitke

2009. október 17. Egy híres svájci mondás jutott eszembe a mai kőárok miatt, ez fog mostantól motiválni. "Több legyél mint aminek látszol..."

2009. október 7., szerda

Hosszúhétvége

Tibivel hétfőn edzés előtt kimentünk a völgybe, én a Shitgun-ra, Tibi a Misi esik ülőstartos verziójára pályázott. Második próbára (aznap) sikerült is kinyomni a 7A+ ra adott traverzet. Örültem neki. Aztán megnéztem mi van itt még ezen a kis falon. Persze a legrégebbi út amit próbáltam: az Akupunktúra. Mindig azt hittem hogy keményebb 7A-nál mert sosem volt hozzá túl sok közöm. Erre Tibi elmondott pár bétát, kitaláltam hozzá a megfelelő lépéseket, és már csak össze kellett rakni. Már fáradt voltam, de akartam még rá dobni egy uccsót. Hát mikor ha nem akkor beakadt. Még a kunszt után is kellett szorítani, s a nagyon stílusos kiszállónál komolyan elgondolkodtam- most merre is?? Fent végülis én sem hittem el, hogy sikerült. Nem számítottam rá. Bár már azt hiszem, 15 évesen próbáltam először, akkor még nem sikerült betartani a mozdulatokat. Most pedig ha úgy vesszük egy nap alatt összeállt. Hátra van még az Aku plusz, és ha az is meglesz, gyakorlatilag mindent kimásztam amit idén szerettem volna. Van itt még három kemény út, de azokhoz még gyengének érzem magam...bár a Körhinta??? :)
Tibivel csaptuk még a Misit, bár eléggé feszülős.
A hétvége még dilemmás, nagyon nincs kedvem messzire menni, bár Adlitz és valami boulder jól hangzana. De ha más nem marad akkor kimegyek Kő-árokba aztán lebüntetem a 10000-et, majd a mikrokozmoszt. ;) Most úgy érzem meg tudnám váltani a világot...

Valamit nem értek, mért van az hogy jobban mászok ha szarul megy a suli, és szarul ha fordítva...??? :D

Két ujjabb -Balázs szavaival élve- bombasztikusan fantörpikus videó.
A Güllich's Weg illetve a Chris Shanta.

2009. október 3., szombat

Nekem nincs 10000 Forintom

Remélem, ha majd 20 év múlva röhögve visszanézem ezt a blogot, akkor majd nevetek azon, hogy most valóban nincs kb. egy fityingem se. Igazából a cím kettős értelmű. Egyrészt utal arra hogy Gábor úgy döntött nem szál be a kerespedünk vásárlásába, így a Tibivel ketten maradtunk. 7500 Ft. Nagy összeg ez két vidéki mászó zsebének, amiből még a magnézia is éppen csak kikerül. Másrészt a cím egy útra utal a Kő-árokban.

Voltak terveim az Ördögárokkal kapcsolatban, és úgy hiszem Pistikében találtam meg a személyt aki eljuttat céljaimhoz. Csakhogy ő Kő-árokba akart menni. Így keverve a kellemeset a hasznossal, elkocsikáztunk a Bakonyi gerecsébe.
Reggel amikor kihajoltam az ablakon látszott rendesen a leheletem, a hőmérő 7°C mutatott. Igazi csapatós az idő. Amikor megérkeztünk a völgybe, egy kis boulderrel kezdtünk. Itt egy nyolcassal kezdtem bemelegítésnek, ami átmozgatott rendesen. Ezután kinyomtunk pár szép rövid mozdulatos bouldert. Azt hiszem tetszeni fognak Tibi! Egy travi 6C, és egy peremes 6C. Ez után egy kb 7A ra értékelt utat nyomtam le harmadikra, nem hiszem hogy nehezebb lenne 6C nél. Mondjuk lehet van C+ csak én jól átértem a kunsztot. Összepakoltunk. Átmentünk a Vágási alá. Ugyebár (cím) volt itt egy projekt, ami a "Ha lenne 10000 Forintom" névre hallgatott. Felmászol a Vágásin majd lecsapsz még egy olyan 7B+ os bouldert. Amikor először megláttam enyhén kiestek a szemeim. Csak egy plusz nitt van benne, a kunsztnál már ez is a lábad alatt van és onnan még olyan 6-7 méter kimászás akasztás nélkül. Nagyon kemény az út. Első próbáimat nem koronázta siker. Most kellett bizonyítanom. Pistike nyomta az első próbát felsővel. Simán csapatás. Én is belementem, és meglepően jól mozogtam a kunsztban. Még akár idén be is akadhat. Már tudom a bétákat, szal legközelebb átmászom a kunsztot. Az itthoni Fotelből, egész könnyen összeraktam. Nagyon kicsi fogások vannak benne, miközben egészen fantasztikus lábtechnikát igényel. Meg persze pszihéblokkolást, de kanyarodjunk csak vissza; Pistin a sor. Belemegy lentről nem látszott, de szerinte kicsit pontatlan volt. A kunsztban kb semmi sem úgy adta ahogy kellett volna. Az ember nem engedheti meg ebben az útban, hogy nézegesse a lépéseket, gondolkozzon és gyönyörködjön a tájban. Kurvára kell szorítani. Nem jön össze neki, esés. Le. Még simán van benne, szal pihenés. Kellett is hogy ne izguljon. Egy bouldert nézünk, gyönyörködünk a tájban. Fantasztikusan szép ez a hely. Valóban egy álom. Újra nekimegy. Felveszem a sapkáját, hátha szerencsét hoz. Lent toporzékolok, terpeszben állok várva az esést, és biztatom. Talán nem is miatta ordítok ott lent. Hisz ő nem is biztos hogy hallja. Egyszerűen elhiszem, hogy ettől jobb lesz. Ki tudja? Felcsap az oldalhúzóra. Hallom hogy erőlködik, és bár nem vagyok ott, szinte látom, hogy néz ki a kunsztban. Alig vesz levegőt, száját összeszorítja, böse Augen, feszülő karokkal. Hatalmas ordítást hallok, de már nem az erőlködéstől, amúgy is halkan mászott. Ez már az öröm első megnyilvánulása. Lent csak ennyit mond: - Van 10000 Forintom.


Szilva aki most jött meg Ausztriából (Grüß Gott!) látszik, hogy már hiányoztam neki azonnal látni akart (háhá :D ) eljött Edittel túrázni egy nagyot. Örültem, hogy összefutottunk, legalább sokak előtt találkoztam vele:P Pistike beütött egy új útba pár nittet majd összepakoltunk. Necces lesz ez az újdonság. Szerintem ha összejönne még ősszel lehetne a neve: "Őszi rózsás borzadalom." Ha nem akkor is lehetne ez a neve, mert ősszel találta ki Pistike és szerintem jópofa név, vagyis méltó lenne az itteni elődjeihez. Úgy érzem ezt be fogom tudni adni, szóval Tibi úgy néz ki sokat fogunk ide kijárni télen mert lesz miért!!!
Bizonyos értelemben vége volt a napnak, ám voltak akiknek csak most kezdődött. (G-nek bekötötték a fejét) Gézaházán elbúcsúztunk, majd irány Ördög-árok. Egy valamiről feledkeztem csak meg. Kb mindenhol képes vagyok eltévedni, és nincs sűrűn szerencsém. A múltkori eltévedésünkből tanulva, most Winnetou-t megszégyenítő figyelemmel pásztáztam az utat. Ennek ellenére sajnos csak akkor vettem észre, hogy szar úton vagyok amikor visszaértem Csesznekre. Azt hittem káprázik a szemem. Egy hatalmas FUCKot nyomtam az erdőbe, a Donny Darkoban ez segített, hátha most is. Elindultam visszafelé. A kis kétórás kerülő után újra utam elején álltam. Egy turista csoporttól kértem térképet amin kiderült hogy nem piros hanem zöld jelzés visz az Ördögárokig és csak az árokban lesz piros. Ekkora faszságot én még nem is halottam. Az árokban aztán újra összefutottunk Szilváékkal, még egy közös -iwiwgyanús- képet is elsütöttünk...:P Amikor a vaslépcsőkhöz értem egy vadász állított meg, hogy mit keres a hátamon egy fotel. Valami teljesítménytúra verseny lehetett a dologban. Nem volt semmi megmagyarázni, hogy ezzel nem teszem tönkre a növényeket. Kicsit megint benéztem a dolgokat, bár megfogadtam, hogy addig nem megyek haza, amíg meg nem találom a fasza sziklákat. Sikerült is megtalálni a Diderot tömböt, ám a Turbo Loverhez úgy látszik még egyszer ki kell mennem. A Diderot melletti falon volt egy tök hasonló út, de kitörtem az egyik kulcsfogást. Helyette egy kevésbé jó lett de így is kemény azt hiszem. A Szabó Szilvi lett a neve a Fatboyslimre hajazva. Nem sok időm volt mászni, el kellett érnem a buszt, és már nagyon fáradt volt. Kicsit megnyomtam a visszautat, kb. átlagosan olyan 45 perc alatt le lehet érni. Nemsoká visszamegyek, mert azt hiszem hagytam ott pár dolgot....

feketével a "Ha lenne 10000 Forintom" 8a-út.
kékeszöldel a Őszi rózsás borzadalom, projekt.

2009. október 2., péntek

Következő lépcsőfok

Hajszolt kutyák futnak az út menti porban új filmeket adnak a régi moziban. Régi út, új arcokkal. Már a németórán eldöntöttem, ma rajtam nem fog múlni és megmászom a Papírtigris 7A+ bouldert. Szonja kíváncsiságába vetett hite, Tibi és egy ausztrál ifjonc kísértek el. Tibivel csaptuk a többiek inkább csak gitározgattak meg fényképeztek. Egy rövid bemelegítés után rátértünk a lényegre. Tibi az Akupunktúra (7A) nyomta, én a Papírt. Az első próbák nem voltak túl biztatóak, ám egy váratlanul szarul sikerült kísérletnél rájöttem, hogy melyik lépéssel jó nekem a kunszt. Innen már csak két próba meg némi biztatás kellett a sikerhez. Tibivel már csak ketten voltunk amikor nagy meglepetésemre betoppant Pistike. Sose nyomtuk még itt együtt. Örültem, ez most fasza volt. Elkezdtem a retourvariánst próbálni, miközben elő-elő jöttek a régi projektek. Pl. Pistike kinyomta a Gábor által már lassan másfél éve mászott VIII kunsztot, a Sündisznót. Pistike besittelte még a Sweet pinch sd-t. Itt már nem tudtunk más babért leszakítani, így átmentünk a Güllichhez. Kemény próbák után megszületett a már olyannyira várt megmászás. Pistike rendes volt és meghagyta Tibinek az FA-t, akinek én adtam át még annó. Húú bazz bele se merek menni.
Este természetesen a megmászás örömére nem maradhatott el a kínai leves, és a After Party.
Nemsoká, sőt egészen hamarosan őrült videók jönnek...