2009. december 31., csütörtök

Újra a fogadalmak...

amikkel, komolyan sosincs szerencsém. Nos hát Bálint allez az összesítő bejegyzéshez. Tavaly címnek azt írtam, hogy "Jövőre keményebben leszünk". Ez igazán elgondolkodtató. Mármint eltelt egy év, -és hát nem kell megmagyarázni a bizonyítványt- nem sikerült elérni minden kitűzött célt. Az még hagyján hogy nem másztam le Ondrát, no de a hajmosás; ez aszem a leghosszabb-távú projektem, de más lapra is tartozik. A fejlődés amiről mások ódákat zengenek (filmek, mindenféle blogok, websiteok) csak duma. Mindenki leírhatja véleményét, de ettől még nem váltja meg a világot. A fontos az amit az egyén tesz. Mindig mondják, hogy a csúcsra több út is vezet, és nincs olyan hogy helyes, vagy jó út. Gyakran még a csúcsot is homály fedi, csak sejthetjük, hogy jól csináljuk a dolgokat, bár láthattunk példát az ellenkezőjére is. Nem mondok ilyet, hogy a BHSK tagjai és tiszteletbeli tagjai - hiszen ilyen hogy BHSK úgymond nem is létezik. Helyette inkább a barátaink körében kifejezést használom. Nos arra akarok kilyukadni, hogy nem biztos hogy mindenki elérte a kiszemelt célokat, de voltak azért dolgok amiket sikerült idén beakasztani. :D (PalaPeti) Nézzünk csak egy párat:
Pistike idén keményebb lett mint valaha, 8A boulder, és 8b+ hát látjuk a példát. Gábor is hozta amit kellett és Tardoson odatette magát rendesen. Sabotage 7c. Tibit még akár a másfél éves mászásával kezdőnek is titulálhatnánk, de akkor becsapnánk magunkat, bizonyítják ezt például a 6C+ os és keményebb boulderei. Hogy mikor akad be neki az első IX kategóriájú út, csak egy száraz idő kérdése. Én őszintén megmondom, nem erre számítottam. Bár tavaly vagyis idén még eléggé gyerekfejjel gondolkodtam, remélem azért nem olyan futurisztikusak a célok amiket kitűztem 2010re. A legnehezebb boulderemnek idén az Árva fiút éreztem, ez egyben a legszebb is. Utak közül, aminek örültem a Retek volt, hisz nagyon régóta dolgoztam vele és egyáltalán nem feküdt. És természetesen a legnagyobb öröm volt számomra a If-direkt, a Pszeudo után ez nagyon nagy áttörés volt.
Természetesen nem szabad megfeledkezni a tradmászás és Sonnie Trotter példaképéről: igen Robi is keményen csapatta és ismét visszatérőben. Blanch pedig, hát azt hiszem elég ha annyit mondok, hogy harmadik hely a Bercsényi versenyen!!!

 Végül csak annyit írok, hogy Boldog új évet mindenkinek, és ne feledjétek; Jövőre keményebbek leszünk!!! :)

Árok, jobb időre várok


Most a megfelelő embert Jancsi személyében találtam meg, szüleimet pedig rá tudtam venni, kiránduljanak egy nagyot. Szörnyű állapotok fogadtak minket az árokban, ahol nyáron egy csöpp víz, most szabályosan folyó. Nagy nehezen sikerült eljutni a kiszemelt sziklákig, de úgy látszik a jó isten nem akarja nekem adni a Turbo Lovert, mindenről csöpögött a víz. Nehezen talátunk egy kis falat ahol lehetett mászni de két három mozdulat után megállt a tudomány. Rájöttem ez önmagában is kemény dió és nekiestem a travinak. Kemény betartás egyujjperces egyujjasokban (!), nagy nyúlások, hihetetlen betartás egy eszeveszett reibungon. A Rémségek cirkusza nevet kapta, sokat gondolkodtam hogy B+ lehet e, mert bár nehezebbnek éreztem a Magasfeszültségnél, de akkor nagyon formában voltam, szal maradjon csak az a 7B. Jancsi is kitalált egy kis travit emelett, az övét 6A+/B re lőttem be.

2009. december 30., szerda

BUÉK


Húúú! Lassan már valóban elfogynak a lehetőségek, már ami a völgyet illeti. Tegnap, kimentünk Tibivel és bár nem volt sittelés, azért kinyomtam a Rocky ülőstartos verzióját, kemény 6C ért. Tibi a Fekete Jánost akarta mászni, én pedig egy újat, se nem variáns se nem traverz, és még csak nem is kunszt. A BUÉK-ot akartam mászni. A hideg ellenére fellelkesültünk, mondhatni nem hagytuk egymást próbálkozni. Kis peremeken, rossz lépésekkel. Más bétával nyomjuk, Tibi egy Jadés peremet választott, én inkább a lyukaknál maradtam. Egy kínai levesben fogadtunk hogy nem mássza ki egy hónapon belül. Nem csak külön nehezek a mozdulatok, összefűzni őket, maga a tragédia.

Míg mi vertük magunkat, Nándi kinyomta a Gyíkvér SD-t. Még írt is valamit a fejlődésről a kis piszok, de hát akinek ingyérbérlet ne vegye magára... ;) Már csak egy nap van az idényből. Egyetlen egy nap. A sok variációs lehetőség közül, úgy néz ki vagy Ördög- , vagy Kő -árkot dob a gép. Akármi is lesz, megmászással jövünk haza!

2009. december 27., vasárnap

Egy év.

Ismét eltelt egy év. A híres december 12. Egy éve pont ekkor Gáborral a Kőtengerben csapattuk, az volt az első hogy is hívják ?Kaltklettern?

Idén a Tündérsziklák volt soron, meg persze az otthagyott projektek. Emlékszem egyszer nagyon lebasztam Tibit, mert terveztem, hogy megmászom a Halászokat, és kimegyünk Kő-árokba, de ő akkor ért reggel haza amikor már buszon kellett volna lenni. Elég mérges voltam, mert nem (csak) a saját mászását tette tönkre, hanem az enyémet is. Most féltem, hogy én játszom el ugyanezt, előre tudtam, mégis nekimentem. Szombat este 30y koncert volt az Expresszóban, nekem ez volt a nővéremtől a karácsonyi ajándékom, és tuti nem hagyom ki az egyik kedvenc mai zenekarom. Fél 10-kor kezdődött, és jó párszor sikerült őket visszatapsolni a második sorból a haverokkal. Fantasztikus zene és este volt. Meg még a koncert után is, Enikőnek a helyi DJ-nek volt szülinapja, mégis valahogy engem szerintem többen hívtak meg mint őt. Minden összejött, csajok, zene, pia. Az egyetlen negatív tényező- és emiatt egy szépmosolyú lányt kellett otthagynom- a másnapi mászás. 4re értem haza, de 5:15kor már keltett az új rádiós ébresztőórám. Gáborral a pályaudvaron találkoztunk. Ennyire még sose hiányoltam az alvást mint akkor ott. Buszon egyből kidőltem. Irány Tündérszikla!!!
A manóvár kissé vizes volt, éreztem az erőt, és láttam Nándipetiék nyomait, de mégis most valahogy nem volt kedvem hozzá. Felmentünk a mumushoz. Nyáron már csak az utolsó nehéz mozdulat hiányzott. Most rövid bemelegítés után ennek mentem neki. Nehéz ilyen hőmérsékletben elkezdeni mászni, de ha már belebújtál a mászócipőbe onnan már minden rendben van...Gábor is rakta össze gyorsan a mozdulatokat, nekem is csak a vége volt a bizonytalan. Nem tudtam egyszerűen a normális fellépéssel megcsinálni, nem fértem oda a begugoláshoz. Ekkor egy isteni sugallat jött és kitaláltam egy új bétát. Nagyságrendekkel nehezebb lett így mint az útban bármelyik másik mozdulat, dehát ha egyszer csak így megy. Sikerült a mozdulat, úgy éreztem mint aki megváltotta a világot. A további próbák már élesben, megmászásért. Volt egy próba ahol minden mozdulat sikerült, fel is másztam és még egy DanielWoodsosJadeörömködés is belefért, de tudtam hogy ez csak bohóckodás és nem volt megmászás. Az egyik mozdulatnál egy pillanatra lecsúszott a lábam. Mint egykor a Papírtigrisben. Etikai dilemma, természetesen nem megmászás. A következő próbánál újra mindent úgy csináltam mint az előbb, maradt az elfojtott boldogság, és a tudat hogy másfélszer másztam meg a Kaszáspókot. Az utolsó mozdulatért kell valamit letenni az útban, nekem lehet az elején szerencsésebb, Gábornak kicsit nyögvenyelősebb itt... :) A megmászásról frappáns videót is láthattok.ITT!

2009. december 24., csütörtök

Na azért én is..

Ma lementem a paddal a sziklákhoz, de mindenről csöpögött a víz. A nagy lelkesedésemet eztán a fingerboardba fektettem. A szikláknál végül fotózással töltöttem el az időt. Íme egy kis karácsonyi ajándék:


Esőcsepp egy kis sárral




Hogy hó is legyen


Csillog villog mint a fa

Végül egy kis vers, hogy en hazudtoljam meg magam...:


Fehér karácsonyt (ziásat)

Karácsonykor nem kell mászni túl sok FA-t,
Díszítse csak mindenki otthon a fát.
Bár ezt jobbszeretjük a Dreamtimera dőlve látni,
Húúú, jövőre azt is meg kéne már mászni…
Campusozni kell, mindig mondta a Pista,
A lelkiismeretem már ma este sem tiszta.
Szánkban még bejgli, fejünkben fogyókúra,
Ujjunkban már bizsereg a következő túra.
De ne prédikááálj szállj be a kocsiba és Go,
Ha rossz az idő max lesz egy kis Vertigo.
Vagy Ujjerő, ha lesz ingyenjegyünk,
Merthogy terembe pénzért, be nem megyünk,
Sziklát kell mászni srácok, Ez az általános nézet:
Így kívánok én kellemes karácsonyt és boldog új évet!!!

Bálint

2009. december 23., szerda

Fehérkarácsony-pot kívánok!


Az elmúlt egy hét időjárását eltekintve már kezdtem örülni. Nem mintha annyira megfogna ez a karácsonyi lótifuti meg a sok szarabbnál-szarabb reklám és 1000-szer újravetített filmek a tv-ben, de azért faja lett volna egy fehér Szenteste. Azt hogy az egész TÉLi szünet olyan benyomást keltsen mintha TÉL lenne már nem is merem remélni.
Mivel az egyetemnek és a sérülésemnek hála 80 kiló epszilon sugarú környezetében mozgok, na meg ugye a sok ünnepi kaja, gondoltam tartom magam jó szokásomhoz és minden nap futok az erdőben 2-3 órát. Ilyenkor a legjobb, nem melegszik ki nagyon az ember és a havas erdőben este is látni. Annyit még látsz hogy ne menj neki semminek; a talpad alatt folyamatosan ropog a hó, azonkívül csak a saját zihálásodat és a széttaposott gallyak reccsenését hallod. Néha megállsz pihenni vagy csak eldönteni merre tovább és a tökéletes csendben hallani a halkan földet érő hópelyhek sistergését. Egy pillanatra elgondolkozol, hogy több kilométerre bent vagy az erdőben, egyedül az este közepén és röpködnek a mínuszok. Ekkor kezd szép lassan rád törni egy ismerős érzés. Igen, ez a nyugalom. Kicsit élvezed és futsz tovább.
A végén, ha jól lőtted be az irányt és a távolságokat kb. valahol a ház közelében lyukadsz ki, és miután pár óráig úgy érezted magad mint egy vadon élő farkas, vehetsz egy forró fürdőt. Nos néha ez nem történik így, mivel ugyanarra futni vissza, mint amerről jöttél unalmas. Ilyenkor előfordul, hogy csak lepkézel és azon gondolkozol hogyan fogod így elérni az utolsó buszt a szilveszteri bulira.(true story)
Esett az eső elolvadt minden, örülhet a bkv meg a máv is, így max a s(z)arat taposom. Se baj ott a fingerboard és hátha esik még a hó. Na meg a vizsgaidőszakban mindenképp ki kéne nézni geribe ha száraz az idő, a hideg nem para. Szóval inkább havat mint esőt. Megyek is tesztelni az első adag töltött káposztát, szóltam.
Kellemes ünnepeket és peremekben, repedésekben,....., valamint berúgásokban gazdag új évet kívánok!

2009. december 14., hétfő

Statisztika

Gratulálni szeretnék BHSK kis csapatának ugyanis ezennel a bejegyzéseink évenkénti száma meghaladta a lineáris sebességet (38-as differenciával).

Juppí

Ez 3 dolgot jelenthet: nem mászunk eleget, nem tanulunk eleget, vagy nem csajozunk eleget.

2009. december 12., szombat

Padanyi kupa 2009.


Szombati nap bár- sokak megvádoltak, hogy nem csináltam semmit- elég fárasztóan telt. Reggel 9 után már lent voltam, és hát kicsit megfáradtam a csicskáztatásban. Nem volt semmi érdekes. Kicsik, ügyesek, aranyosak, pofátlanok. Este drótkötélpályát is felhúzott Stromi, ami a terem egyik végétől a másikig tartott, páran biztattak, hogy menjek én is, de nem, ma nem akartam meghalni. Így is kicsit betett, hogy pénteken Balázs megagyalt, mert a SZÉTV- tanulmányi verseny miatt csak később értem be edzésre mire ők már a nehéz dolgokat elpakolták. Mindegy, fájt egy kicsit a jobb karom, de bizakodva néztem a vasárnap elébe.

Korán fekvés, későn kelés. Olvastam az előnevezésnél a neveket; Erdész Tibor- hát azért szorítani kell majd, Burucs Bálint- hm nem lesz rossz verseny, Zengő Márk- húúúha alighanem oda kell figyelnem nehogy lemásszon, de mégis amikor olvastam, hogy Juhász Gyula- akkor tudtam hogy megvan a győztes hiszen ő most kirobbanóan jó formában van az everestgymes becsületkasszás verseny után, ahol a dobogós helyezés öö... Respekt. Este fénypontja volt a G által készített Tatár bífsztek, igen sokakat vonzott. Tibinek koncert, Szilváék is Kistehénen voltak, aztán hajnalig buli, fájó szívvel hagytam ott a mulató embereket, és indultam haza.

Reggel arra keltem, hogy izgulok. Soha nem indultam nehézségi mászóversenyen, (valamikor nagyon régen felső biztosítással a tehetségeken), de a nyílt kategóriával, maximum aggteleken mértem össze magam a titánokkal. Halottam nemrég, hogy a bokszolók a verseny előtt, napokig nem tudnak aludni, a meccs előtt az öltözőben egyedül járnak fel s alá és hergelik fel magukat, nagyon izgulnak, de minden esetben az első ütés után minden helyreáll. Én is ebben bíztam.

Reggel megelőztem Tibi ébresztő óráját, mindketten olyan fél 10 körül értünk a Padányiba. Egész ráérősen voltam, majdnem le is késve a nevezést. Kicsit izgultunk a selejtezők miatt, de végül a csajok előttünk másztak, szóval bőven volt idő bemelegíteni. Balázs és Pistike egész nap lelkesen biztosították, és rosszabb esetben spotolták a versenyzőket. Egyet biztosan megtanulva Ausztriából, a bemelegítés (feltéve ha az ember nagyon hosszút akar mászni) akkor különösen fontos. Nagyon jól sikerült bemelegítenünk Tibivel, őt harmadiknak engem ötödiknek sorsoltak az indulók között. Tibi is eléggé izgult, úgy látszik mégsem evett elég csokit, hát nem nagyon sikerült magát eldurrantania. Két részre osztották a mezőnyt, mindenki két selejtező utat mászott. Egyes eséseknél különösen jót szórakoztam. Azt hiszem olyan egy körülre már lementek a selejtezők. Igazából technikailag sehol nem éreztem problémát, ahol elrontottam az azért volt, mert eldurrant a kezem és kiengedett. Már a barátok boulderezni csábítanak, az izolációban lévő falakhoz, mert idén vagy négy is fel lett állítva (!!!), reménykedve még halasztottam a dolgot. Mint utóbb kiderült jó volt a megérzésem, megvan a döntő. Igaz épphogy, a 10. helyen, utolsókét jutottam be. Nincs innen túl sok veszteni valóm. Az izoláció hangulatot rég éltem át utoljára döntősként, mindig csak boulderversenyeken. Nagyon izgulok. Kiszólítják a döntősöket, az ifi A, és a nyílt kategória férfi női indulóit. Csupa robotzsaru, ahogy egyszer Anita fogalmazott. Mindenkit bemutatnak, mintha lenne olyan, aki még nem ismeri a versenyzőket. -->Én. Mostmár Galambot is tudom ki. Már alhatok nyugodtan. Hátra arc, figyelhetjük a döntő utunkat. Nem lehet kellően kihangsúlyozni milyen nagy munka egy döntő utat megcsinálni, és micsoda kockázattal jár. Nem építhetsz túl könnyűt, sem túl nehezet, sőt még ossza is meg jól a mezőnyt. Pistike mindenképpen fantasztikusan oldotta meg ezt a feladatot, bár szerintem egyben soha senki nem fogja megmászni, nem is tudjuk meg milyen szép. Nekem nagyon keménynek tűnik, csak a piros falig nézem, de addig se szavaznék magamra, hogy el tudok-e odáig menni. Letellik az idő, visszamegyünk az ISOba. Mennek a kislányok, ismét jól bemelegítek. Alkarom és pszichém teljesen a mászásra hangolódott. Közben megérkezik Tódi és Csapajev is, csak gyors? csak gyors! Melegítek. Hallom ahogy mennek el a veszprémi csajok, Noémi és Kata. Melegítek. Árpival beszélgetünk, a versenyekről, az értelmükről, tapasztalatokról. Később hallok egy negatív véleményt is, a mindigszókimondó Barkó csabitól (én le is merem irni) és hát kicsit megsértődtem amikor a Vese-s fafogások miatt elkezdte, mondani hogy visszamentünk az időben, már a 70 évek szintén vagyunk, majd globálisan leszolva a magyar sportot, amit nem lehet megvédeni, lényegében ott igaza volt. Melegítek. 5-6 éve egyáltalán nincsenek új arcok a versenyeken, a kezdők, látva a versenyek a legjobbakat úgy állnak hozzá, hogy hát én úgyse tudom lemászni, csak égnék, és feladják. Van persze olyan is akit ez nem motivál, mint engem. Melegítek. Egy sziklán való út megmászását sokkal nagyobb és szebb kihívásnak tartom, mint egy versenyt. Persze fennáll a veszélye, hogy később más iránt is motivált leszek. Melegítek. Befejezik a csajszik, szólnak hogy leszedik a plusz fogásokat és én következem. Van előnye ennek az utolsóként való bejutásnak. Miután mászok láthatok mindenkit, ki hogy csinálja, én hol ronthattam el. Stromi is melegít ő jön utánam. Szólnak indulok. Még egyszer átnézem az elejét, az elejét. Ameddig tervezem hogy eljutok, de valószínű addig se, kemény az eleje nagyon, mint a fagyott kutyaszar. Elkezdődik. Figyelek nehogy elbasszak valami hülyeséget. Az első necces mozdulat amitől nagyon tartottam, simán beakad. Most jön a félelem, amitől minden döntős fosott szeritnem, és bár mindegyikük kinyomta, talán az egyik legnehezebb mozdulat lehetett. Egy jó kis ugrás, egy ugró fogásból és egy rossz lépésből. Persze volt aki statikusan oldotta meg, no de vissza én mászom. Ramonestől kérek számot, azt hiszem nem az szólt valami más. Felpörög a zene, ugrok. Nagyon kell szorítani a zsebet, de benne marad a kezem. Olyan mozdulat volt ez, hogy úgy felpörgette az adrenalin szintemet, ordítottam és azt gondoltam most megváltom a világot. A következő mozdulatok is kemények, szépen lassan eljutok arra a helyre, ahol a számításaim szerint le kellene esnem. Elég gyorsan mászom, egy csepp tartalékom sincs, semmi fölös energiám. Mindent ebbe kell belefektetni. Egy akasztásnál vagyok, de inkább kihagyom és átnyúlom, legalább legyen meg fogás, és már jövök is. Gondolkodtam előtte, ugyanis nem hiszem hogy olyan nehéz lett volna hogy a plafonig ne tudjak felmenni. Egyszerűen egyáltalán nem néztem át azt a részt, és észre se vettem mászás közben a következő fogást, ami pedig evidens hogy hol és hogyan, de most nem. Mindig végig kell nézni ez egy örök tanulság lesz számomra, már a selejtező se volt rossz, kérdeztem a versenyzőket, miután másztak (!) és nem tudták mi a Top. Senki. Repülök lefelé. Érzem, hogy ez most nem volt rossz, hogy mire azt nem tudom, de a 10. helyen javítok az biztos. Ahogy néztem a döntőben a mászókat komolyan mondom sajnáltam mindenkit. Én nem sóműsort akarok, mégis a magasba emeltem örömömben a kezem, még Pistit is láttam milyen hülye vagyok, de volt életérzés élveztem nagyon. Senki még csak egy mosolyt nem dobott el. Még a győztes sem. Boldogan sétáltam a nézőtérre, ahol megkönnyebbült mosolygós arcok fogadnak. Jönnek a mászók utánam, akik előttem végeztek sorra: Stromi, Árpi, Farki, Kornél. Mindenki alattam esik ki. Ekkor jön Bandi már mindenki mondja, hogy na hát ő az elején az ugrásból ki fog esni, mégis nem tudom hogyan, de megtolja. Ordítok. Hihetetlen nagyot repül. Végül ugyanarról a fogásról esik ki mint én. Márk, Papír, Bence mind nagyon keményen nyomják. Ujjerő, állóképesség; minden van itt. Márk nagyon sokáig megy, de látszik hogy durran-durran. Papír elkurja a plafont, látszik hogy ideges, pedig volt ereje nem kevés. Ilyen nyugodtan mászni ilyen hosszú utat, egészen elképesztő. Molnár- a lánykollégiumok örökös posztertémája, a pózok királya, a lepedőakrobata -Gergő mászása is nagyon ott van. Kicsit máshogy mászik mint mások, de nincs letiltva a repkó, jól tolja. Már Törpétől is láthattunk hasonló megoldásokat tavaly. Ám az áthajláson velő felmászásnál a lába hozzáér a nittfülhöz, és bár nem terheli, és nem segít a továbbhaladásban, Juhász Tibi mégis leszólítja Gergőt. Azt hiszem benne ez már egy örökös tüske lesz, de kiben nem maradna meg. Aznap Duci tényleg fantasztikus formában volt, mindét selejtezője mutatja. A döntőben is, azt mondta BŐVEN érezte a tobogót, bőven. Szeritnem is felment volna, de hát se ha, se volna nincs a sportban. Így hát maradt a gyorsasági, ahol hállégnek nincs nittfül. (ez egy poén volt ám, még ha szar is) Gergő és Árpi egyszerűen repülnek a falon. Stromi és Máté is villámgyors.

Ahogy hallgatom a gyorsaságizó döntősöket az első 9 speeder 10 másodpercen belül nyomja a világcsúcs utat. Ez mindenképpen fantasztikusan jó. Ez már van olyan nemzetközi szinten. Végül többen küldik 6-7 s táján. "Gyors" eredményhirdetés, és hát nem kevés veszprémi kap érmet, oklevelet. Noémi különösen jól szerepelt a csajoknál, és a gyorsaságit is uraltuk. Nehézségiben nekem az 5. helyre futotta, mert Bandi jobbat mászott a selejtezőben és az számított. Márk nyer, Bence a második, Papír a harmadik. Farki a 6. Női nyíltban Norci állhat a dobogó tetejére. Sokáig pakolunk még. Bár kíváncsiság még apámat is elhozta, mégsem voltak olyan sokan a nézők.
Formában voltam, és szerencsém is volt.Egy ideig szerencsére nem lesznek versenyek, így legalább lehet csapatni a sziklás utakat, idén már úgyse tukál túl sok minden.

Nemsokára pár fotó és a döntőkről egy videó is várható.
addigis pure motivacion

2009. december 7., hétfő

Futottak még...

Épp a matek dolgozat közben váratlan smst kaptam Noémitől, van egy hely egy kocsiban, ami menne Ausztriába nehézségi mászóversenyre és engem is elvinne. Mivel verseny és szóltak nekem is, ebből arra következtettem, ez vagy valami kis falusi házibajnokság lehet, vagy maximum nincs más induló csak én. Akárhogy is most már kicsit besokalltam a sulitól az SZÉTV-re való felkészülés miatt (országos szakmai tanulmányi verseny) úgyhogy mivel az út ingyér volt, hát mért ne. Pénteken kis kitérővel felugrottam egy osztálytársammal Gödöllőre a Szent István egyetemen a gépészetet tanulmányoztuk erősen, és hát még egy olyan traktort is láthattunk, ami számítógép vezérlésű és bár van rajta kormány, sofőr nélkül képes egész nap a szántóföldön menni, persze csak ha be van programozva. Állítólag a legdrágább luxusmercik is kijönnének belőle..., no hát a kis kitérő után már Pesten ácsorogtam a népligetnél. Farkas Tomi. Hát szégyelltem, de nem emlékeztem rá névről sosem beszéltünk, és a hangjából ítélve valami 25 év körüli srácra számítottam. (-10 év) Miután nagy nehezen sikerült megtalálnom őket, édesapja és anyukája kíséretében elindultunk a drága Österreichbe. Rövid barkóba és Mr. X játékok után szépen álomra hajtottam a fejem, és már csak arra keltem, hogy mindent hó borít. Egy kis hógolyózás jól esett, végre idén először. Elhagytuk a Wörther See-t, majd Klagenfurtot. Már majdnem az Olasz határnál voltunk, amikor a GPS végre benyögi, hogy "érkezés a célhoz". Kis városnézés izé falunézés után, elfoglaltuk a szállást. Olyan 11 körül megjöttek Noémiék is. Hogy őszinte legyek nekem a reggeli tetszett a legjobban az egész túra során. :D Most nem azért, de hát ezek a szokásos kis osztrák reggelik, ahol nem esnek túlzásokba, mégis otthonos és eszméletlen finom; kis teavajacska, medvesajtocska, lekvárka, roppanós császárzsemle és rostos narancslé. Találkoztunk Szél Bobóékkal, és Kovács Deák Daniékkal. Csupa a kategóriájukban elismert mászók, nagy nevek, a versenyeken az ellenfelek csak azért imádkoznak, csak most az egyszer legyen beteg...de persze sosem. Mit keresek én itt. Sosem mászok elölt teremben. Reggeli közben komolyan eltöprengtem, hogy bakker a saját termemben is utoljára elölt 2006 ben másztam az everestben pedig talán 2 éve. Most hirtelen a hírhedt állóképességemre gondoltam, és komolyan arra gondoltam, bárcsak a budiban a zárba beletörne a kulcs...no de nem. Megnéztük a szállásunktól kb. 20 méterre lévő mászófalat hátha be lehet menni. Az osztrákok idegzete és szervezésükhöz való alkalmazkodás egy svájci óra pontosságával működik. Pontosan egykor nyitnak. Nevezünk, és hát na nekem a 8 € igenis egy kisebb vagyon. Természetesen amikor kiderült, ebben benne van egy raklap banán, valamint egy rakás szendvics, már nem vágtam olyan savanyú képet.. :) Nagyon szimpatikus osztrák úr megnyitotta a "versenyt" elmondta a szabályokat. Mivel a kb 15 fős magyar delegációból senki nem beszélt (ebben beleértem magamat is amúgy) így hát hozzám jöttek oda, mikor látták hogy épp szinkrontolmácsot játszok Noéminek. Érdekesek voltak ezek a szabályok. Összesen 7 utat kellett megmászni elölben, és mindegyiket háromszor. Ekkora faszságról még nem halottam. A többiek is; biztos félre hallottál valamit, de nem. Most nem. Ez összesen 21 elölmászás amire, a szervezők négy órát adtak. Az utakat elnézve 5-6 méter fal és 10 méter plafon - ez nem az én napom lesz. Most azt hiszem bepótolhatom a több éves lemaradásomat. Amint megmásztam az első utat, azonnal elvesztettem azt a kis motiváltságot, amit otthonról hoztam. Az út olyan könnyű, hogy még csukott szemmel is csak a köztesek akasztása okozhatott volna nehézséget. Hogy is szoktátok mondani?- tukkós, kancsós fogások. Az újvégeket egyáltalán nem terhelte, így a bőröm onnan nem is kopott. Az elején azt gondolván majd bőven beleférek az időmbe, lazára vettem a figurát. Feltűnt, hogy az osztrákok érdekes módszerekkel oldják meg azt a nehézséget, hogy a falhoz lehessen jutni. Ugyanis mint egy boulder versenyen, olyan, hatan-heten álltak előttem átlagosan, már rég másztam volna csak épp, nem mehettem a falhoz. Idegesítő volt. Az utak nem okoztak nehézséget, az ügyesebb osztrák 10 évesek szebben nyomták a plafonkunsztokat mint én. No persze ez csak a normalitás és azt nem díjazzuk, de akkoris. A hét útból egy volt kemény, ezt nem is tudtam kinyomni elsőre, nem volt technikailag nehéz, csupán eldurrantam a Top előtt egy fogással. Nem is másztam rá többet és onnan minden mászásom megvolt elsőre, mégis az idő lejártával a 21 elölmászás helyett asszem nekem csak 15 volt. Farkas Tomi minden útját amibe belement kinyomta, és bár a legjobb magyar lett, mégis csak 4. lett. (legtöbb köztes: 164 aszem) Ő sem örült hogy ez a verseny nem a technikán múlott, hanem hogy kinek van jobb ismeretsége a versenypontozóknál, és kinek az apja építette az utakat.

Igen.
Az első egy olyan srác lett, aki -bár leszokta nyomni Király Bandit a nemzetközi versenyeken- mégis ebben a teremben edzett, és az apja építette az utakat. Vajon eddig hányszor mászhatta őket szarrá..?? Mindegy nyerjenek a hazaiak. Az én 142 köztesem, csak a hetedik helyre volt elég és szerintem ez elég szép eredmény ennyi induló esetén: 987654321-ből vonjunk ki 987654318-at, majd az összeget emeljük köbre, azt szorozzuk meg kettővel, majd adjunk hozzá négyet és vonjuk ki, azt hogy Adam Ondra hány évesen mászta az első 8a ját. Miután ezt kivontuk, vonjunk négyzetgyököt és megkapjuk az indulók számát. Ezek után ne mond hogy rossz... ;)
Szóval eredményhirdetés, fényképek csokoládék mindenki boldog. Egy kósza "van kedved pizzázni?" üti meg a fülemet és fél órával később már kocsiban ülünk épp Olaszországba tartva. Hát igen két nappal korábban álmodni se mertem volna arról, hogy szombat este Tarvisioban fogok vacsizni. Amikor a főutcán sétálunk hihetetlen ordítás üti meg a fülünket. Őrült szőrmébe bújt emberek, csúnya maszkokkal, ördögfejekkel ijesztgetnek bennünket, botjaikkal ütögetnek. Talán busójárás, talán valami népi hagyományos dolog. Mivel a többiek válogatósok, több mint két pizzát eszem meg este. A szálláson még pókereztünk, és hát kibújt a szög a zsákból, ki hogy tud hazudni. Másnap reggel mikor felkeltünk már senki se volta szálláson. A reggeli újra fenomenális, hozok haza pár lekvárt. Bécsben még egy kis kényszerpihenőt kellett tartanunk így sikerült idén megnéznem a karácsonyi vásárt és a belvárost. Hát ért itt pár cikis sztori, szeretem a bécsieket. Pesttel összehasonlítva érzem mit érzett Ady. A mamutban a playersroomban épp igazgató és gengszterváltás történt így a cipőmnek az eredményét elkeverték, hiába mutogattam nekik mindenféle papírokat meg smst, majd legközelebb. Nem tudom megenni a kínai levesemet :( rohannom kell a vonatra. Hazáig tanulom a fasizmust, itthon hogy lássak egy kis pozitívumot, csak arra gondolok, a Padányi kupára való felkészülésnek tuti jó volt, bár a mai formám után nem hiszem, hogy lesznek keménységek....