2010. december 27., hétfő

"Didergek"-time

Már régóta vártam ezt a mászást, most találkoztunk első ízben Beke Barnival. Tudtam, hogy felejthetetlen élmény lesz, de hogy mennyire az csak hétfőn derült ki...
Bárkivel nem mer kimenni az ember boulderezni, amikor felső határon is csak -2°C jósolnak, de Barni kemény bajor srác lévén, ezen hőmérsékleten érzi csak igazán otthonosan magát. :) Reggel a kocsi -5°C -ot mutatott, de Bakonyoszlopra érve tudatosult bennünk... hidegebb van. Útközben firtattuk a régi szálakat és kiderült mi már találkoztunk 2006-ban a Nomádban fehérváron. Valahogy mindig is tudtam, hogy valami felsőbb erő még utamba helyezi ezt a kék szemű gyereket.

10 körül hagytuk el a parkolót. Szerencsénkre a szél is fújt. Gyors léptekkel hamar felértünk a B11 szektorhoz, majd a gyaloglástól termelődött testhőt kihasználva nekiálltunk a csapatásnak. Egy törős eddig egyáltalán nem mászott részt néztünk ki, kimondottan adták a boulderek; bár a kőzet valóban nem a legszebb.
Pjúr, vagy por?- nem tök mindegy. (ezt a vicces videót a Barniból sugárzó erőnek köszönjétek:)
Először ezt:


Aztán ezt:
Pore - BHSK Films from Izer Bálint on Vimeo.


Egy projektet itt hagyva számtalan más útba belenéztünk. Néztem az Átvágást, de nem adta. (Igen ez egy 5C+ trav- no comment) Barni másodikra lecsapatta a Hangyás nevű 6A-t. Első kísérlet elég zavarosra sikerült, egy szép nagyon borított a szivacs mellé, ráadásul annyit beszéltünk aznap a bokatörésről... eléggé megijedtem. :) Nézegettük a Bodri nevű 7B-t, ami eléggé kecsegtető volt. Szerintem legközelebb lecsapatom. Időközben megjött Pistike is(, úgyhogy végre lehetett esni normálisakat is). A Lowridert nyomtuk, de nem jött össze. Pisti megmutatta a bétát, és boldogan konstatáltam hogy a Mikrokozmoszban lévő térdletekerés ehhez képest kisPista! A térde majdnem súrlota a földet! Újra megpróbáltam és azt hiszem ráéreztem valamire. A következő próbámat már siker koronázta. Barni a Sóhajok hídját nyomta, azt hiszem ő is tapasztalta, hogy nem egy délután alatt bezsebelhetőek a helyi utak, pláne nem ilyen hidegben.

 Niagara 6A+
Egyel odébb. A vízesés most száraz. Barni letolja a Niagara állóstartos verziót, az út lefokozódik 6A+ ra. Pisti pedig lenyomatja az ülőstartosat. 7B. Barninak is nagyon jó sansza van az SD-re azonban a beszálló elvágja az ujját, megpecsételve ezzel az első ismétlés sikerét.
 
 Lemegyünk a B6-os szektorba. Nekem annyira fáj a bőröm, hogy már nem mászok semmit, de ez a srác nem potyeszre jött ide némethonból, valami keményre fáj a foga. Az idő nagy szemcsékben folyik, indulnunk kell haza. Pistit otthagyuk a Tűz van Babámmal!- mi viszont tekertünk is haza, nehogy Barninak azt kelljen otthon mondani..: "Feuer gibt mein Baby"!!! :)

2010. december 24., péntek

Christmas is all around me

Boldog karácsonyt, békés ünnepeket és sikerekben gazdag új esztendőt kávánok.

2010. december 23., csütörtök

Niagara - avagy olvad a hó

Végre téli szünet. Már nagyon vártam, az ember szusszan egy picit, majd nekiesik a jövő esztendőnek. Jó időt mondtak, úgyhogy félve de boldogan mentem ki Ördög-árokba. A túl sok csapadék miatt, nem igazán volt értelme kimenni eddig. Most is olvadt minden, jóformán az összes szikláról csurgott a víz. A patakon alig tudtunk átkelni. Remélem egy hét múlva már megszárad minden és nem fog újból tetemes mennyiség esni.
Sikerült megtalálnunk az egyetlen falacskát ami nem volt teljesen elázva. Pisti mászott itt már régebben egy gyönyörű utat, nekem is sikerült megmászni pár kísérletből. Nagyon jól be lehetett melegedni ezen a kis falon, pedig csak egy-két mozdulatról van szó. A direkt kecsegtetett. Egy jó beszállófogás után egy lejtős kis perem, majd egészen fent a következő fogás és onnan pedig kimászás. Külön dobtuk a próbákat csak az ugrásra, de nem adta. Egy feljebbi lépést használtam mint Pisti, de ezt is alacsonynak éreztem bármennyire is mondta hogy ez túl magas. Kipróbáltam az övével és tényleg éreztem a holtpontot, csak úgy röppensz a fogásra, amit persze nem olyan könnyű betartani. A bátorító kísérlet után végül úgy gondoltam van bennem erő, nekimegyek az elejétől. Nagyon necces volt betartania  felső fogást, de amikor ledupláztam éreztem hogy a kimászással már nem lehetnek gondok. Majd Pisti is letolta egy-kettőre, s az X-Factor nevet adtuk neki. Mért ez, nem tudom. Tetszett.
Odébb mentünk. Gyönyörű kompakt kőzet, őrülten éles peremmel. Hiába volt csuromvizes a fal, megszárogattuk míg csöpögött a nyakunkba az áldás. Átcuccoltunk majd jöttek a próbák. Első ránézésre gondoltuk megvan a következő 7B. Pistike másodikra kinyomta; nehézség 6B. MI van?? Rámegyek pár elrontott kísérlet után, s nekem is beakad. Valóban ennyi. A tömb tetejére való bemászás, fantasztikus volt, kár hogy nem hoztam úszószemüveget. Csak úgy állt a víz mindenhol.
 Mi van a tenyeremen?!
 Egy újabb gyöngyszem...
De majd az ülőstart!!! S neki is láttunk. Nagyon nehéz lesz felemelni a seggünket ebből a kis perkóból, és az utána lévő mozdulatok sem gyengék. Az állóstarthoz képest ez már egy egészen más dimenzióban mozog.

2010. december 22., szerda

Kletterspiegel

Egy új mászómagazin kap helyet a német Kioskok sportrészlegének polcán. Az első szám ingyér letölthető innen.
Az első szám főtémáját olvashatjuk nemsokára Magyar Zsuzsi fordításában, mely a mászók teljesítményei és a kreatin kapcsolatát fogja boncolgatni. Majd én is leírom hozzá a véleményemet, úgy hiszem sok komment fog összegyűlni a témában, de ezt szeretném is. Ez amúgy is egy olyan terület, ahol sokan még picit sötétben tapogatóznak. Köztük talán én is? -hát lássuk.

megtalálható a cikk az alábbi linken:
http://bhsk.blogspot.com/2011/03/kreatin-maszas.html

2010. december 20., hétfő

Legyintgettek; a Titánok

 Balázs und ein NO Hand!
Hétfőn kezdődött minden. Leszedtük a fogásokat. Szerdán pedig már kezdtek kialakulni a verseny utak. Az állvány összeszerelésekor rosszkor voltam rossz helyen, -buta voltam- mindegy örülök hogy nem az egész ujjam, csak a vége lett oda. Kicsit Kevin Jorgesson ujjára emlékeztetett, amikor elvágta egy szikladarab.
A dilemma befejeződött, nem tudok indulni a versenyen. Építettem; selejtezőket, döntőket. Ez elég sok energiát felemészt.
Szombaton jöttek a fiatalok és Simon Bencéék. Még boulderezni is tudtam egy kicsit. Este felé megjött Dezső és Tibi, akikkel a szilvesztert töltöm. Megnéztük, hogy szórakoznak a pécsiek. Reggel 4-kor vissza a Padányiba. Korán kelés, útépítés. Sorra jönnek a nagy nevek, Márk, Feri, Tomika nem lehet félvállról venni a munkát, ebben Pistike segít a bokámnál fogva hogy rájöjjek. Kezdetét veszi a verseny, bár nekem koránt sincs ily feelingem. Az építések és biztosítások, valahogy nem ezt hozták meg. Reggel tudom meg, hogy a 6-ból két selejtező utat nekem kell bemásznom. Ez az elvágott ujjammal elég érdekes, főként úgy hogy 3 éve nem másztam elölt ebben a teremben. Szerintem szép utakat sikerült összehozni.
 Bár sokan kritizálták őket hogy túl nehezek lettek, de szerintem nem is az a lényeg, hogy mindenki Topra másszon mindent, hanem hogy ossza meg a mezőnyt. Legalábbis útépítő szemmel így látja az ember. Döntő. Balázs és Pisti keze munkája.
Véleményem szerint nem építettem volna ilyen nehéz bouldert az elejére, de hát ők tudják. Márk nagyon kemény volt, a tetejét is nagyon könnyedén mászta. Nem hiába van ott az a Black Beanes állóképesség. 2. Papír, harmadik Király Bandi. Mellesleg ő nyeri az éves bajnokságot is. Negyedik Tomika, aki szerintem sokkal előbb is végezhetett volna, ha nem az egyik kunsztfogásból akar akasztani. Pistiék szerint ott simán lehetett két köztest is akasztani, csak más fogásból. A tetején pedig zsebesebb peremek, erről kár beszélgetni, de szerintem simán elnyomta volna az utolsó plafonig. Ebben a fiúban van valami, valami aminek ha jól irányítják a fejlődését, nagyon jó termés lehet belőle. Ebben Tabi segít neki, meg az önkontrollja ha kialakul. Jó lesz a szilvesztert egy helyen eltölteni Tomikával, Gáborral sokat tanulhatunk tőle.

A héten sokminden alakul, ki jön, ki marad, a szállás mikéntje.

2010. december 15., szerda

Ördög-árki Boulderkalaúz!

Hosszas küzdelmek után elkészült, az Ördög-árki boulder kalauz. Egy dolgot hiányolok, belőle de ezt kiírom ide és remélem mindenki tudni fogja, aki mászott vagy mászni fog itt a jövőben. Az utakat, Ágh István és Kovács Balázs nyitották. (kiv. Susogós mackók Kocsis Ricsi) A kalauzt szerkesztette Ágh István. (Aki az utakat megmérte: Nagy Ferdinánd <-- bocsi ezt nem hagyhattam ki)
Nem engedte a blog a pdf formátumot, így jobb híján a szikla.hu-ról lehet majd letölteni, amint Feri is úgy akarja. VAGY Nándin keresztül, akinek átküldtem msn-en. Az első vélemények:
-aztapicsa
-szép
-tökéletes
-igényes!
-alig merem végignézni

2010. december 14., kedd

Müssen sein!

Muszáj írnom valamit, hogy ne a videó szúrjon mindenkinek szemet. Először is a héten le szeretném foglalni a szállást, jó lenne ha kialakulna valami. Feri küldött nekünk nagyon patent címeket, utólagos hála. Szerencsére sikerült felnyitnom Nándi szemét és remélem alakul is egy kocsi, tele ovaearhangosokkal! A lejutás kérdéses, ugyanis a pécsi kocsi nem akar megtelni, egyenlőre ketten vannak Dezsőék. A másik, hogy ha össze is jön a dolog, mindenképpen közel kell foglalni az apartmanokat, hogyha mégsem egybe tudunk menni. A héten még alakul. És természetesen nem rejtett szándékunk; nem üres kézzel hazajönni.
Állé!

2010. december 13., hétfő

az idő

 Bárcsak ne menne ilyen gyorsan az idő. Néha azon kapom magam, hogy megint elmúlt ez az és sokszor hiányosnak tartom a közben eltelt időt. Visszagondoltam a kezdetekre, amikor még nem ismertem azt a furcsa szót: Schwierigkeitsgrad. Amikor felmásztunk mindenre, volt az piszkos, vagy éppen tilos. Pár kép.
Gábor ekkor érettségizett.
Frenetikus videó helye:
Street Boulder Veszprém (BHSK)-2007 from Izer Bálint on Vimeo.


2010. december 12., vasárnap

Szilveszter

Geh't scho!  Két lehetséges hely merült fel, hogy hol töltsük pontosan a szilvesztert. Bennem először Osp-Misja Pec verzió merült fel, viszonylag közel van (550km). Ez esetben is szerintem a minimum 3-4 nap merülne fel, és természetesen egy apartmant bérelnénk ki, ami több emberre leosztva jóval olcsóbb...(nem kell mindenkinek ágyban aludnia, nekem sajnos muszáj így néznem).
A Cliffbase
A másik verzió Horvát ország lenne Hvar szigete 750km messzeségben. Utóbbi mellett szól, hogy a rossz időről a helyi meteorológusok még nem halottak, kb. 15°C garantált. Viszont ha ide jönnénk, három napra nem érdemes lejönni, itt minimum egy ötre kéne szerintem tervezni. Mellesleg Gabo barátom is itt tölti a szilveszter, Andrisnál. Mellesleg utóbb említett úr oly motivált, hogy egy évet tölt kint a szigeten, és és dolgozik és természetesen mászik, mindezt pár méterre a tengertől a Cliffbase-n.  
Én szívesen tölteném itt a szilvesztert, de igazából azt mondom oda menjünk ami mindenkinek megfelel.
Lássuk hányadán állunk. Gábor, Judit, Anett és Bence akik már jeleztek vissza pestről hogy benne lennének valami mókában. Dezső szerint Pécsről is simán összejön egy kocsi. Nem tudom hogy alakul ez de elég nagy buli szagot érzek... :) Gábort kell megkérdezni neki több tapasztalata van ebben, de nem olcsó egy ilyen út. Engem is felvilágosítottak, hogy ez nem 5ezer lesz, szóval... de persze csövelve ki lehet hozni a legjobbra.
Ha bárki szeretne csatlakozni akkor nyugodtan írjon, összehozzuk a dolgot. Akár Szlovénia, akár Horvát, szerintem elég jó évadzáras elé nézünk.;)

2010. december 4., szombat

Égből pottyant Merkenstein

Történetesen épp biliárdozom egy hóeséses péntek délután, amikor csörög a telefon. Már jó egy hete rá vagyok pörögve a Rákosligeti versenyre, most majd büntetek. Laci hív, hogy jó lenne valamit mászni hétvégén, ráadásul előző nap, amikor Balázsnál csapattuk Márkón is dumáltuk, hogy valamit jó lenne. Pár telefon oda-vissza és már meg is alakult az öt fős csapatunk Merkensteinbe! Barni, Tibi, Laci, Pisti és én. Pisivel Veszprémben szállunk be, a többiek a hősök, már a koránkelést nézve. Full Motivation! Nagyon jó időt megyünk, nem sokkal 10 után már gyalogunk felfelé. A jó 20-30cm hó mellé mínusz 3°C társul. Gyorsan melegítünk Uga Aga Iga és társain. Barni letolja másodikra. Szinte mindegyik útba belemozgunk ami az áthajlásban található.
Laci és a "Téli Berek"
Talán Laci a legkitartóbb, utoljára még a szikla.hu -s korszakban volt itt. Bezony videokazettán már elkopott volna a szalag annyit néztük, s csorgattuk a nyálunk. 6Ctől 8A ig mindenbe beleszagoltunk, de nem volt túl sok siker. A hideg olyan robotossá tette az egészet. (Ahogy Malek Miklós mondaná; az elején jó volt, de aztán valahogy megtört az egész és nem jött át.) Az elején még éreztem az erőt (és a meleget) de ez hamar alább hagyott. A legkritikusabb, ahogy a lábunk fázott. A kezem nem is, teljesen jól bemelegedtem, de a lábam szörnyen átfagyott. Még a zoknit is nehéz egy kőkemény csonkra felhúzni. Bárhogy próbáltuk melegíteni, teljesen csak a napsütötte visszaúton jött belé a vér.
Bár a kín és a úgymond; üres kézzel való hazajövés után is azt mondom, teljes mértékben megérte, a jó társasággal és megfogadom mint már annyiszor: ide többet hidegben nem jövök!

Szóval akkor mikor is legközelebb??? :)

2010. november 28., vasárnap

Röhögök, mert lehetséges

 Kíváncsi vagyok az idei szezonra. A tegnap este leesett hó mennyiségétől megilletődtem. Mindenki a hótól és esőtől tart. Gáborék is visszavonultak, mindenki visszalép.  (kép: Gaja-szurdok)
Fotó: Tuba Zoltán [origo] 
 Szombaton Brains koncert az Expresszóben, elég ütős a buli. Már a vége felé benyomnak egy-két durvulós számot és elkezdünk pogózni. Egyszer csak nézem a túlélésért folytatott harcban, hogy valami raszta gyerek üti vágja a népet. Jobban megnézem áááh, mondom ez a Pulinka Zsolti! Nem soká Drusza is előkerül, sajnos én nem tudok maradni, másnap mászás! 9-kor kelés, majd gyors pakolás. 11 órakor már Cseszneken van a  távolsági. Már régóta meg akartam nézni a kis emléktáblát amit a mászóiskolánál helyeztek el. 
 Gyors tempóval haladok Ördög-árok felé, Pisti is úton van, nem akarok lemaradni. Nem megyek be az árokba, hanem követem a földutat és az erdő mellett tolom ezt a nordic walkingot. Olvastam hogy törekedni kell az egyenes hátra, meg a jó tempóra. Elég gyorsan haladok, a 10-20 cm hó ellenére. Hihetetlen, de pont a Völgy bejárata előtt találkozunk. Ez jól ki lett mérve. Egy darabig együtt haladunk, majd elválnak útjaink.
A felmenet nagyon megizzaszt, fent egy pólóban járkálok, majd egyszer csak átjár a hideg. Az első mozdulatok, próbák mind siralmasok, de már megtanultam a leckét ezekre a téli mászásokra nézve; Just do it! Csak nyomni kell. Akár eszetlenül is. Kunsztolsz, vagy utat mászol, az a lényeg hogy rengeteget kell mászni és erőlködni (egy-két mozdulatok is akár), és egy idő után az embert olyan jól átmelegítik a próbák, hogy úgy gondolod te már ki se tudsz hűlni. A travi volt most is a nagy ellenfél (Lowrider) 7A+(B) nehézségért. Pistike 7A+ adott rá, de nem tudom elhinni, hogy ez csak ennyi lenne. Vagy pedig az van hogy tényleg NAGYON nem fekszik. Az utolsó mozdulatig elmászok jószerivel és ott se kép se hang, mintha elvágták volna. Az utolsó mozdulatból olyanokat borítok. Szomorú vagyok, ezt ma haza akartam vinni. Észre se veszem, hogy eltelt másfél óra.
Lowrider 7A+ (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

Lemegyek Pistihez aki a nagy projektet, a Blitzkrieg Bop-ot nyomja. Nagyon maxerős boulder, iszonyú kis fogásokon. Elég jó próbákat dobott rá és legalább kiderült, hogy mászható az út. :) Majd a megmászás alá vágom az eredeti Ramones számot, de ide -bár sokaknak lehet nem fogja elnyerni a tetszését- muszáj volt bevágni Gábor: "Érik a Grigri"- jét. Mellesleg a felvétel egy a nyári megmászás után született. DH.

Blitzkrieg Bop próbák (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

Sikerül megmásznom egy viszonylag új 7A -t, ahhoz képest hogy flash akartam rámenni, biztos volt benne vagy 10 próba. Kemény út. Hangulatos hóesésben megyünk ki az árokból, bár kiérve már korántsem oly kellemes. Egy fantasztikusan jó napot zártunk.


2010. november 24., szerda

a 6-os számú tétel

Az utóbbi időben kicsit kivontam magam a forgalomból. Nemet kellett mondanom B. Barninak, Lacinak, számos jó mászásból maradtam ki, de ma úgy tűnik -ha mondhatok ilyet- megérte. Az elmúlt hetek, -és most magamat meghazudtolva nem lódítok- reggeltől estig tartó tanulással teltek. A mai érettségimen múlott a budapesti mászókarrierem, és egyetemi éveim. Bár ne rohanjunk ennyire előre. Reggel 7 Morning Show, kelek. Remélem egyszer egy szikla lábánál kezet foghatok Vadon Janival (műsorvezető), imádom a ClassFmet. Tükörtojás. 2záp egy ép, ahogy azt kell. 20 perc csúszás tűkön ülök. Egy barátom nyugtat; ne parázz Báint, sokat tanultál nem? -El sem tudod képzelni. -Bálint, jegyezz meg egy László féle mondást; "az élet a nagy küzdőket respektálja"
Amibe egyszer kellő energiát fektettél, az megtérül. "Az élet hosszútávon kiegyenlít..." Nah a nagy mondásokból mára legyen elég ennyi, ez nem az a blog. Kihúztam egy viszonylag könnyű tételt, azt hiszem holnap egy 5 érettségit fogok átvenni. Felhívom Nándit, majd Patkányt, de már úton vannak. A Nagy Ölelés ugrott, jöhet az árok. Szinte átöltözni sincs időm, ingben és nyakkendőben mászok, persze csak a feeling kedvéért. Futva de elérem, a naponta kb kétszer közlekedő járatot és két órával később (Veszprém-Bakonyoszlop 2óra!!!) leszállok a távolsági buszról. Futva rohanok be az árokba, Pisit azt mondta 4 kor indulnak vissza, nem lesz sok időm. Egy számomra teljesen új szektort találok, én nem tudom szavakban leírni. Számomra gyönyörűbb itt, mint eddig bárhol máshol az országban! (Békkállát vastagon űűűbereli!) Olyan a kőzet, olyan utakkal. Nem tudom, de szerintem megállja az az állítás a helyét, hogy Ördög-árok legszebb szektora ez. Balázs és Pisti bő három nap alatt vagy tíz utat nyitottak itt, 6A-7B nehézségig. (Egyenlőre.)
Nagyon nagyra értékelem Lui (Kovács Tamás) munkáját itt. Ezt a helyet elég egyszerű megtalálni, csak követni kell a piros fekete jeleket a hegyoldalon.

Nagyon nehezen melegedek be, talán 10°C ha van. Egy 6A -ba megyek bele, de vagy ötször hatszor kiesek. Nagy nehezen sikeredik, de nem egy 6A miatt jöttem ma ide. Pisti megmássza elsőként a Bodrit az etalon 7B -t. :) Ránézésre nekem nem tűnik nehéznek, -bár jóformán beszállni se tudtam,- friss bőrrel, szerintem nem lesz gond. Telik az idő, de csak nem sikerül mást megmásznom. Elmennek a Riwersidehoz, 15 percem van itt, utána el kell indulni vissza a kocsihoz. Beállítom a kamerát, legyen valami bizonyíték ha lesittelnék valami 8B -t:D , bár ez a tánc most elmarad. Egy szép kis áthajlós ülőstartos utat nézek ki. Már elsőre a Topra nyúlásból estem ki, úgylátszik ez a kunszt, de csak nem sikerül egy 6C+ért. Azt hiszem 5. re sikerül kinyomni, nagyon nagyokat nyögök benne. Egyel odébb. Szintén egy ülőstartos. 7A+ harmadik-vagy negyedik próba, már nem emlékszem, ellenben a kunszt nekem nagyon feküdt, Tibi ezt még vagy 3 évig biztosan nem fogja kinyomni... :) Ha mégis van egy kínai kis-menüd.

Próbálom még a travit, szintén egy 7A+. Hétfői edzésen Ági elmagyarázza a mozdulatokat, és már alig vártam hogy találkozhassak ezzel a fantasztikummal. Valóban repedsz benne, szinte érzed hogy szakít szét a boulder. Gyönyörű. Jah és olyan fogáskészlettel rendelkezik, hogy ég és föld a többi sziklához képest. Életed reibungját szorítod, mintha a kezed alatt lévő kő a kialakulásakor azt mondta volna; - Hé tesók, kezdjünk el kioldódni, mert akkor pont jó lesz a szemcsenagyság kétezer év múlva egy IX esre. Kifelé lejtő peremek, enyhén borsókövesek, hogy mégis meg tudd valahogy tartani. (Borsókő , (pizolit), valamely idegen test, rendszerint homokszemcse köré rakódott gömbhéjakból álló mészgolyócska. Ha a bugyogó melegforrásba homokszem kerül s a kicsapódó kalciumkarbonát bekérgezi, a borsókő anyaga aragonit lesz. Ha a fenéken felhalmozódott borsókövek összetapadnak s hézagaikat is kitölti a mész, tömött mészkő keletkezik, melynek megcsiszolt felületén jól látszanak a borsókövek körkörös vonalai. )
A közet nem egészen a borsókőhöz hasonlít, mint hívta fel figyelmemet Lui, talán itt már pontosabb és megbízható információk vannak. (csesznek kulcsszó alatt)

A travit már nincs időm összerakni, de minden mozdulat megvan. A szivacsomat kint hagytam egy áthajlás alatt. Mielőtt bárkinek felcsillanna a szeme, ezen a szivacson törölgették a popsimat amikor kicsi voltam. Aki kimegy nyugodtan használja azért van ott. Bízom a mászókban. Hamarosan látható lesz a kis videóm is, melyet a BHSK vegyeskarának első számú tenor hangja fog ezúttal kísérni. <--Ez sajnos nem jött össze, rosszul mutatott a videó alatt, de egy másik alá ígérem hamarosan odavágom. (az Érik a Grigri nótát hallhatják majd)

Ördög-árok Boulder (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.


De addigis, egy 2009 es ténykedés:

Szentbékkálla (ahogy még sohasem) BHSK from Izer Bálint on Vimeo.

2010. november 22., hétfő

Kérdések a kezdetekhez?!

Először is szögezzük le, attól mert valaki nehezebb utakat mászik meg, semmiképp sem lesz se több, se jobb ember. Csak más. Szögezzük le azt is, hogy attól mert valaki a keményebb utakat lefokozza, leszámozza semmiképp sem lesz nagyobb mások szemében, nem tartjuk jobb mászónak, mivel ebben a sport ágban nem létezik a "jobb" fogalom. Véleményem szerint legalábbis kamu dolog ezt használni. Jelzők szerint beszélhetünk keményebb, nehezebb, technikásabb, illetőleg könnyebb, lazább mászásról. De ez csupán a befektetett erőtől függ és ez is relatív. Épp ezért nem is akarok a habokba írni, a lényeg.
Úgy tűnik mostanában divatba jött a nehezebb utakat lefokozni, ahogy 8a-n is olvasni. Mielőtt valaki felháborodna, leszögezem ez nem BŰN! Ádit se kövezték meg, csak mert úgy gondolta, hogy a már vagy negyven ember által (2 magyar is! K.B. és Z.M.) megmászott 8b+ os The Black Bean-t lefokozza 8b -re. De attól mert valaki klasszis, etalonnak kell lennie, na ez itt a kérdés? Higgyünk-e az ő profizmusának és több mint 150 háta mögött lévő 8b-nek? Vagy ő is csak egy ember véleménye és megérzései tabu, de nem foglalkozzunk vele. Átírják e a Ceüsei kallerban, ha keddve szotyanna egy 8b+ lefokozni 8a+ ra?
Ő lenne az etalon? - Nem hinném. Párhuzamot vonok Ondra és Nándi között. Pistike készíti az Ördög-árok kallert. Most mit tegyen szegény -kérdem én- ha a Down by the riwerside 7B+ ra értékelt útja most 7A -t kapott Nánditól, aki most az ország egyik legjobbja, ha nem a legjobbja boudlerben. (ha csak a mászásai közül nézzük a dobogósokat: két 8A és egy 8A/A+). Legyen ő az etalon? Mihez mérjen az ember, csak ezen akartunk elgondolkodni. Tibivel egy kicsit meg hánytuk vetettük a dolgot, és nem értjük mire jó ez a nagy lefokozósdi, most nem magyar, hanem világ viszonylatban értem. A régi 8B ket lefokozzák A+ra és így tovább.
Szóval mindenesetre én ezt nem nézem jó szemmel, és ezt nem a Nándi macerálása miatt mondom, léci ne magadra vedd. Azt értem, hogy Barna az Antigonét 6C-re adta, Pistike három éve, egy sokkal keményebb bétával nyomta, így ez érthető. De egy Up from the graw-t? Gyakorlatilag Nándi egy alkalom alatt az összes általa megmászott utat lefokozta itt. Nem beszéltünk, és nagyon ritkán találkozunk, így itt teszem fel a kérdést, hogy valóban annyival könnyebbnek érezted az utakat? Ebben az esetben ajánlom Merkenstein-t mert lehet hogy az ottani 7B két egy sittelés után 6B ként fogod feltüntetni. Kijár már egy igazi értékelő szegény osztrákoknak is. :D Pacsit haver!




Miért nem tudjátok használni a 8a.nu-t? Pontosan erre való! Nektek és nekünk is egyszerűbb látni a tényeket...
Válaszolnék a feltett kérdésre, bár vártam, hogy Gábor fog rá reagálni,"jólneveltebb" mint én, és több esze is van -úgy gondolom.
Figyelj, én egy Január 27. -i napon egyszer csak azon kaptam magam, hogy hótaposóban indulok a Betekints-völgy felé. Nem kutyát sétáltattam, vagy kirándultam egyet, mászni mentem. A hőmérő nálunk -7°C volt, de a völgyben elképzelhető hogy hidegebb. Nekem bárki elmesélheti mennyire szereti ezt, nem igazán fogok egyetérteni vele. BIZONY a mászás minusz hét fokban már nem a kellemes kategóriába tartozik, pláne nem a szeretem-élvezem kategóriába. /Ha valakinek mégis, az már fakír hajlamokra utal :) / Annyira hideg volt aznap, hogy Pistike már haza akart menni, mert nem tudta felhúzni a papucscipőjét. Vittem egy pokrócot és arra terítettük a szivacsot, hogy ne legyen havas. (Vissza lehet olvasni a bejegyzést!) Persze a küzdés hevében, az embernek más lesz a  véleménye, de utólag mindig tisztábban látunk. A lényeg: Én nem azért mentem ki aznap hogy "élménymásszak", keményen küzdöttünk az elemekkel. Arra a pontra jutottam, ahol most szerintem, sok magyar és más mászó is van a világon, - azért mentem ki, hogy ezt a (nekem sokat érő) 7A+ os bouldert végre felírhassam 8a.nu-ra. Kimásztam, felraktam, majd elkezdtem gondolkodni egy szem agysejtemmel.

Ma már nem vagyok tagja a 8a azon oldalának, ahol a mászásaidért, útjaidért, pontokat kapsz. Pont azért nem amiket te kérdeztél, és amit írtál: Nektek és nekünk is egyszerűbb látni a tényeket! - számomra a tény az hogy mászok, nem az hogy mit. Gábor úgy érzem ugyanígy van vele. Nem akarom, kiforgatni a szavaidat, bár máshogy értelmezem őket.Engem is motivál hogy minnél nehezebbet másszak, de ez nem is baj. A baj az amikor valakit már a 8a.nu oldal motivál, a pontok, az utak. Én beleestem ebbe a csapdába, de nagyon örülök, hogy kilábaltam belőle egy egyszerű NO-Log-book-ra kattintással. (Tibi aszem törléssel oldotta meg egy Yoda megmászás után.)
Érdekes pont most mondani ezeket, lassan egy év telt el azóta, és ennyi idő alatt is mennyt változik az ember. Akkoriban sokkalta más gondolatok foglalkoztattak. Ma már mindent másképp látok.

Én a fentiek miatt nem pontozom, magam 8a-n, ennek ellenére regisztrált tagja vagyok annak a rendszernek, melynek tagjai még Florian Muring (példaképeim egyike, szerintem ti sosem halottatok róla!?), médiasztár: Paul Robinson, vagy Martin Cermak- csakhogy párat említsek. 
 Azt mászod amit megérdemelsz, azt amiért megdolgoztál.- de te nem attól függesz amit megmásztál, nem attól amiért megdolgoztál. 
Aranyosnak találom a Jég veled! című filmet. Van benne egy nagyon fontos mondat, ami azoknak szól akik elfelejtették a sport szépségét. Az aranyérem csodálatos dolog, de ha nélküle nem érsz eleget, akkor vele sem. - mondja Blitzer-Úr.
Legyen tanulság mindenki számára. Hisz a te boldogságod ne attól tedd függővé hogy miket mászol meg, ha így látod megkeseredsz. Légy boldog, hogy miben találod meg a békéd, az csak rajtad áll. Lehetsz te egy trombitás egy skót zenekarban, vagy hegedülhetsz David Guetta mellett, vagy taníthatsz matematikát az egyetemen. 

Zárásnak ajánlom az alábbi gondolatokat. Üdv: Izer Bálint


Egy brazil írót az égiek megáldottak egy fantasztikus tehetséggel, s ezt ő is tudja és papírra veti gondolatait. Legyen tanulság mindazok számára kik kételkednek, hisz a sport sem tart örökké!!!(7. sor)

Az embernek kétféle attitűdje lehet az életben:
az Építés vagy az Ültetés.
Az építők munkája évekig is eltarthat,
de egy napon véget ér.
Akkor megállnak,
és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat.
Az élet elveszíti értelmét, amint véget ért az építés.
Ezzel szemben vannak az ültetők.
Ők folyton küzdenek a viharokkal,
az évszakokkal, és csak ritkán pihennek.
Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget.
És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől,
azt is lehetővé teszi,
hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.

2010. november 14., vasárnap

A szavak helyett beszéljenek a tettek

Ma várgesztesen voltunk Ádámmal, Helene-el, Zebrával és Lacival. Nagyon jó idő volt, csuda egy napsütéssel.

Nincs sok kedvem írni a túráról. Csak más szavakkal és bővebben mondanám el ugyanezt. Már egy ideje van egy másik blog, amit vezetünk (vezetek). Bálint még nem írt rá sok mindent, de elvileg majd fog, Robi meg nem is akart. Itt elolvashatjátok a túráink profitorientált vetületét (legalábbis az én szemszögemből).

2010. november 9., kedd

Excelsior

Nem lenne kedve valakinek egy péntek esti exhez. Véletlenül a főváros felé van dolgom és sajnos csak a péntek jó, az is 6 után. Ez eléggé leszűkült, továbbá a pénztárcámhoz igazodó helyet keresve, (és egyéb 8000ftos fingerboardokat nem is említve) gondoltam, hogy elmennék és jó lenne, ha nem lennék egyedül. Csak annyira emlékszem, hogy büdös az öltöző és flexeltek a lépések. Nah megjött a kedv? :)

Továbbá, bár én ezeket nem figyelem túl gyakran, és bár valószínű hogy a sarli megmászós videó dobta fel, - de elértük a több mint 200 oldalmegnyitás/ napot. Ez jelent valamit? :O

2010. november 7., vasárnap

Good bye geri!

Idén egy jó kb. 15-16 nap geri után, számomra véget ért ott a szezon. Volt még egy kis dolgom, a Tikos-falon. Dobpergés: (prrrrrr) lehull a lepel. Jövőre kinittelésre kerül a "Generation P". A út neve egy Viktor Pelevin által írt könyv címe. Első mondat: "Egyszer tényleg volt Oroszországban egy gondtalan ifjú nemzedék, a nyár, a tenger, a nap szerelmesei, és ez a nemzedék a Pepsit választotta." Noshát ez a Pepsi generáció. Nem szeretném túlragozni a dolgot, elég az hozzá, hogy minden a Dáridó hajnalig levelezéskor kezdődött. Oszi így fogalmazott: "Volt egy próbálkozás az Efa és a Dáridó közötti részen, jó nehéz, de senki nem foglalkozik vele... Ezt meg lehetne próbálni!"- nekem nem is kellett több, s már mikor a DH-t taknyoltuk szembesültem: ez a jövő. Egy teljesen sima fal, milliméteres fogásokkal. Teljesen az én stílusom; rövid és megkéri amit megakar. Nos az alja teljesen megegyezik a Dáridóéval, de nem az alján lévő kis nyúlás lesz a kunszt, hanem a második köztes után elkanyarodunk balra, és a szürke táblán egyenesen fel. Nos már ki is néztem az Alpintrade-s kétpontos standot és a nitteket. Bár akadtak kételyek, amikkel még nem vagyok tisztában. Semmi kép sem akarom, hogy a későbbi próbálkozók, esetleg ki tudjanak menekülni az EFA standjába. Bendi mondta, hogy ő például nem rakna be egy új standot, akkor már szinte 70cm erenként lennének, egy olyan helyen ahol egy szezonban megfordul 10 mászó. Szóval az EFA kizárva, maradt az új stand lehetősége, ami esetleg teljesen direktben tolná le az utat. A második eset hogy a legvégén használjuk a dáridó oldalhúzóit és úgy menne bele a dáridó stanjába. Nos utóbbi, amilyen ütemben most fejlődök, talán két-három év lenne még, direktben... hát nem tudom. Pucoltam drótkefével amit csak lehetett, de nem bukkant fel a moha alól semmien perem. Még csak egy rosszabb reibung se. Küldtem a szürke táblát, szerintem az jövőre beakadhat egyben. De lentről egészén és ha direkt menne a kiszállás... hát. Majd a jövő eldönti.

Nem kevés cikizést kaptam emiatt, úgyhogy anyát muszáj lesz leállítanom.. :)
Már péntek este felmentem Gabohoz Székesfehérvárra. A fogadtatás egész szívélyes volt, a bejáratban nekem esett egy rottweiler, hanyatt estem és a hasamtól így is pár centire koppant össze a fogsor. Reggel Gabo megfőzte a Segafredot, Quimbit hallgattunk, és Ondra videót néztem. Bárcsak minden nap így indulna. Diszkont-drótkefe, piac-péksüti. Irány Geri! Fehérvárról öten mentünk, csatlakozott még Fidi (gondolkodunk a Gabikácskából levált kácska bencenéven) és a csajok. Dunaújvárosból egy Bölénycsorda, Szegedről pedig a kukorica gyermeke, Bendi és barátnője érkeztek.
Zita fát mászik :)
Ezer ágra süt a nap, igazi megmászós idő. Elég erősnek érzem magam és sokat gondolkodom belemenjek-e a Sarlatánba, végül attól teszem függővé, hogy meg tudom-e mászni a Portland, Dorsetet elsőre. A zombi falon melegítek, majd belemegyek. Egész jól adja, gyönyörködök micsoda formakincse van a sziklának itt, ám az utolsó akasztás felett lévő peremnél elfogy az amit mászós-berkekben csak úgy hívnak állóképesség. (avagy az izer fóbia) Sikerült egy nagyot zakózni, háttal érkezve fejjel lefelé. Elég amatőr hiba volt.
Lehúzzuk a kötelet. Gabo a mellette lévő Jancsi útját mássza. Kácskáék a 23 karátos udvarban. Időközben megjön a komáromi brigád Pali vezetésével (A tekintet alázatossá szelidül).
Bendi letudja a bemelegítést, jöhet a Sarli! Az első három próba nagyon brutál. Láb Sharmasan ki, majd vissza. Nagyon lazán beszél az útról. - Bálint ha meg tudom fogni azt a peremet, és visszateszem a lábam, akkor megmászom az utat, csak ezen múlik.
Beakad a perem és vissza a láb. Behúzom a kötelet.Minden megy statikba az alján. Majd nyúl le a harmadiknál, de egyből szólok hogy pihenjen a "nagy" peremben, amit nekem is meg kellett volna tennem az esés előtt. Minden oké, a fenti pihenő is kipipálva. Oldalhúzó, lyuk, zseb. Már a repiben van. Én már lent ugrálok örömömben és mondom Gabónak- s i k e r ü l t !
Nemsokára felér, nekem is nem kis kő esik le a szívemről. Tudom, mi, munka és mi áldozat van ebben. (Egy nap geri oda vissza 500kilcsi másról ne beszéljünk)
Kukorica gyermeke, az alföld szülötte megmászta a Sarlatán 8b -t.

A youtube kicsit gecizik velem, így regisztráltam a vimeora, itt talán minden ok lesz.

Hátramegyünk. Kácska a Banán és sört, én a projektet. Már korom sötét mire kiszerelek. Gyönyörű csillagos az ég, még egy műholdat is kiszúrunk. Visszaúton leügyezzük a 8000 fingerboardot, úgy néz ki a srácok is rákattannak a peremre.
Részemről pedig. Hát itthon keresgéltem 8a-n. A portlandet csak oda felírták vagy 20, hogy megmászták, de szerintem ennyi vagy kétszer ennyien vannak akik valójában megmászták csak nem tudok róla. Nem éreztem, nem ez így hülyeség,- nem láttam túl sok értelmét belemenni a Sarlatánba. Igazából kicsit kicseszett velem a sors. Az Ákossal lévő svájci tripre vagy egy hónapja készültem, de most kiderült végül hiába. A maxerőm egekben van most, de az állóképességem, egy VIII+ ra nem elég. Akkor megkérdezném miért akarnék én Sarlatánt mászni??? Na ezért nem másztam a Sarlit. Elég erős vagyok, és már a mérleg mutatja hogy jön fel az izom. A minden este 100 pullupok és a betartások nagyon adják. Úgy érzem elég jó ösvényen haladok most, és ha májusig meg tudom tanítani ennek az izomtömegnek, hogy mi is a mászás... nos akkor talán "balról-jobbra"... :)

2010. november 2., kedd

"Csak ugatjuk a mászást"

Pár telefon lezsírozzuk a Mindenszenteket. A cél Várgesztes. Én szívesen ajánlanám pár geriben megedződött barátom figyelmébe ezt a helyet, megnézném hány OS születne akár csak egy 8- ban is. Ez a hely megkéri a technikádat, de nagyon keményen. Reibungos peremek, peremek, lyukak, áthajló és függőleges sima falak. Olyan különös a völgy két oldalán lévő kőzet, ha tavasszal jól fog menni a suli, akkor szinte minden hétvégét itt szeretnék tölteni, és lebüntetni balról jobbra mindent. És akkor majd talán én sem csak ugatni fogom a mászást. De erről majd picit később. Gabó és Bölény kollégával és kedves családjával megyünk ki. (De jó is végre gyermekzsivajban mászni, és nem suttogva a falak alatt.) Amikor felérünk a Kristály falhoz, Lajkó Bendegúz és a mosolygós szegediek fogadnak.
Gabo felrongyol a Szürkebarátban (reálisnak találom a 8a.nu-n mások által írt 6c-t.) Rábeszélnek, hogy bemelegítésnek menjek bele, mentegetőzöm s már előre keresem a kifogásokat, de nincs menekvés lehúzzák a kötelet. A kunsztot sikerül átmászni ám a végére, nem találok meg egy kulcsfontosságú lyukat. Gyönyörű út, legközelebb jobban összebarátkozunk. Hátra megyünk, a Cassinhoz. Találkozok Csutorás Gerivel is, ezer éve már- ezer éve!!! Bölényék is itt másznak. Szeretem ezt a falat. Gabo nyomja a Cassint összepakolja a dolgokat benne, bár látszik hogy megviselte egy háromnapos Bükkitrip, de keményebb mint a... és még egy negyedik napra is kijött csapatni gesztesre, nem kevés leukót igénybe véve! Nice!
Ellesem tőle a dolgokat, és rárongyolok a Cassinra. Sikerül megmászni elsőre, ez ad egy kis önbizalmat a Bőrerőhöz. Újra Gabó majd én. "Sajnos" süt a nap, így napszemüvegben kell másznom. Úgy megfogom a második akasztófogást, hogy attól félek kitépem. Nem tudom, talán max 7a mondanék rá, nehezebbet semmiképp. Gabo még felrongyol a Matematikán, majd részlegesen elköszönünk, Bendivel átmegyünk megcsodálni a Tojás-falat. Előkerül egy jó nagy teleobjektív, majd az én kis kamerám is. FA mászott itt Bendi egy utat, mely egy sokak számára ajánlatos nevet kapott: Csak ugatjuk a mászást. Természetesen CL útról van szó. Meg kell említenem, hogy szeptemberben trad stílusban nyomta le a Harangozó Terit, és meglehet már nem sok kell egy Kyberiádának sem. Szóval e stílusnak jelenleg hazánk egy elég komoly képviselőjével állunk szemben. Csapó indul! A kunsztban csak egy nyögést hallhatunk, lentről mindenki tátott szájjal kapkod levegő után. Bő 7 perc alatt ér fel a 6c re adott kb 20 méteres úton, melynek kunsztját egy kis áthajló plafon jelenti. Topropeban utána mászok, de nem sikerül megcsinálni a kunsztot. Vagy ötször beleesek. Eszméletlen technikát igényel az út. Amikor felértem, csak egy kézfogásra futotta. Meg- és le-fagytam. Személy szerint mondjuk egy 6c+ os fokozatot érzek reálisabbnak, de ezt majd az első ismétlő megmondja. Odébb megyünk. Bendi első próbára megmássza a Mayát! Én alulról csak passogni tudok. IX- ! Több bétám is van a Fátylas Mayára, még nem tudom melyik lesz a nyerő. Hihetetlenül szép ez az út! Órákig tudnám nézni a naplementét, ha órákig tartana...
Hazafelé a nap hőse megvendégel bennünket, amit utólag is köszönök. Nincs jobb egy fárasztó mászónap után beülni egy pub-ba és sztorizgatni...és tanulni azoktól, kik nem csak ugatják a mászást!


nem ezt a zenét terveztem alá, de a másikat nem fogata el a tube... :S

2010. október 31., vasárnap

"Ördögi" csapat

Jobb dolog nem lévén épp nézegettem a facebookot. Lesz a moziban is valami film erről, megpróbálom hamar letölteni, eléggé érdekel. Szóval nézegetem nagy mászóink képeit (Áron töltött fel pár újat, és Zolinak is mindig vannak újabbak - utóbbinak bírom a parti képeit.:) majd épp Laci spanyol túráján csemegézek amikor megcsörren a telefonom és kiírja : Dede Laci. Hirtelen kinézek az ablakon értetlenkedve honnan látja, hogy pont őt nézem?! Hochkogel a szombati cél, aminek nagyon tudok örülni egy elmaradt Svájc után. Kár, hogy minden kaját megvetettem már anyával, de mindegy is; csak elfogy.
Nem jön össze a két parti, így inkább egy Ördög-árki boulderre tereljük a szót. Másnap mikor Zircen felvesznek örömmel konstatálom, hogy a Laci, Kocsis Ricsi+bnője alkotta csapat egy régenlátott taggal bővült, a hátsó ülésen mosolyog Kerényi Barna Úr.
Mindig is tudtam, hogy nincsenek kitűnő tájékozódó képességeim, de ezen az odaúton aztán tényleg büntettem. Mindegy, megismertük Bakonyoszlopot. :)

Ott kezdtünk ahol legutóbb a Jam-en. Az idő fantasztikus. Hulló falevelek, átszűrődő napfény, víz csobogás. Nem igazán szeretnék elveszni a részletekben, úgyhogy leginkább az én szemszögemből írom le a dolgokat, nem emlékszek pontoson ki mit, vagy mit nem mászott meg. A Frankkal kezdünk. Múltkor voltak hiányzó mozdulatok, most egész hamar beakadt. Egyel odébb tesszük a padet. Téli berek 7B. Egy fantasztikus boulder félelmetes technikával. Reibung, oldalhúzó, perem, sarokakasztás -amit csak akarsz. Erre már jóval több próba elmegy, Ricsi találja ki a fantasztikus sarkazós bétát, amivel végül nekünk is sikerül beadni. Ricsi kitalál egy új bouldert, amit pár próbából össze is sikerül raknia. Susogós mackók 6C+. Nekem is egészen feküdt, talán másodikra akadt be. Én kamerázok a többiek az alsó bouldereket nyomatják. Nagyon fel akartam venni az Up from the grave (7B) megmászását, de már már úgy látszott elmarad. Végül bármennyre nem tetszett a srácoknak, mégis a Pisti lépésbétája volt végül a frankó, és sikerült Laci megmászását megörökíteni. Juuupi!

Bár mindenki nagyon fáradt azért hátrébb-beljebb megyünk. Örültem az eddigi teljesítményeknek és örültem, hogy a fiúknak is tetszik a hely, de úgy éreztem ha meg tudnám mászni a Diderot boulevard-ot akkor tenném fel az i-re a pontot. Ez egy függőleges falon lévő 6C+. Már az első próba elég esélyes volt, de miután Laci életét kockáztatva megtisztogatta a fogásokat- pezsdült csak fel igazán a vérkeringésem. Hatalmas nyögések árán sikerült felráncigálnom magam. Emlékszem Törpe azt mondta a 2006-os Objektum boulder verseny után, hogy erős a karom de bitang szarul lépek. Úgy látszik ezen 4 év után sem sikerült segíteni, de majd rajta leszek az ügyön. Barni nagyon lazán odaküldi, ahogy Laci is. Csak az a leugrás ne lenne olyan nehéz... :)
Következő lépcső: az Antigoné. Gyönyörű a fal, Barna szemében látom a csillogást. Én nem lódítok vagy akármi, de Ricsi úgy leküldi mint a huzat. Gyakorlatilag Laci is elsőre, de ha nagyon etikusak akarunk lenni akkor másodikra. Barna nem is nyög az útban, csak lazán megfogja a topot. Hitetlenkedek milyen erősek a fiúk, majd nekem is beakad, bár kicsit máshogy, olyan Bálintosan. Szép felvételek készülnek. Lecsapatják még a Bob Marleyt, Barni rádob párat a dynora, majd lassan elindulunk vissza. A vállamon érzem hogy mennyit is adott ez a nap, nagyon örültem hogy egy hosszú szünet után újra tudtam Lacival mászni egy kicsit, és először Ricsivel. 
Nagyon élveztem a mászást az időt, és a hangulatot. Hihetetlen ez mennyit képes dobni az emberen. Szerintem elég jó napot zártunk, és úgy néz ki, van itt valami traverz ami még visszahív ;)

2010. október 24., vasárnap

Frohe Geburtstag!

Kicsit meg vagyok lepődve, azt gondoltam a csapból is ez fog folyni. Úgy látszik a mai mászók már nem látnak tisztán; Ondra és Sharma fénye elvakítja őket. De úgysem akkora a hír, mint egy 8C boulder megmászása.Ma ünnepelné Wolfgang Güllich 50. születésnapját. Aki elolvassa gondoljon egy percre a sportmászás apujára.

Every you and every me

Mi hozhat össze két várost, két fiút. Én a héten érettségiztem és nagyon jól sikerült, tudtam ezt meg kell pénteken ünnepelni. Gabot szintén megmozgatták a "természet adta" lehetőségek. Egyszóval mindenki éli fiatal éveit. Reggel ötre értem haza, de pár óra alvás után már a Cseszneki buszon öltem. Irány Kő-árok! Gabóval a parkolóban találkozunk, majd irány a sziklák. Végre újra itt. Pisti tavaly ilyenkor már erőteljes próbákat dobott a Mikrokozmoszra, gondoltam szép lenne egy évvel később megismételni. Gabo a Bükkfapoétán melegít, nagyon nagy tartalékai vannak ennek a srácnak - mint gondoltam gesztes után ez most már biztos. Gyakorlatilag csak gyakorlás kérdése, hogy mikor kezdi el szétrongyolni a hazai IX es utakat. Beszereltük a Vágási Feri beszáll az internetbe -nevű IX-/IX. Szomorúan konstatáltam, hogy az egyik kunsztfogás vizes. Ráadásul egy reibung. Próbáltuk felitatni, de nem segített olyan sokat. Gabo kemény ezért jött, hát bele megy így is. A peremre való felnyúlás, -ami Tibinek annó oly sokáig tartott- hamar összejön, és az utána lévő részekkel sincs problémája. A próbák során a perem lemetéli az ujját, ez így marad legközelebbre. Én a Halászokat nyomom; nagyon fáj benne a vérhólyagos ujjam. (Egyik próbánál elpattant valami) A kunsztmozdulat sikerül, bár vannak kételyeim utánna is, és egy fellépés sem sikerült. Itt ha a kunsztról beszélünk nem csak a mozdulatokról kell beszélni, hanem a lépésekről is. Vannak benne olyan nehéz "meglépések" ami nehezebb mint a kulcsmozdulat.
Hát, bár én tényleg nem vagyok egy egyensúlyozgatós mászó aki függőlegesben légypiszkokon vackol, én simán felfokoznám 8a-ra ha rajtam múlna, de nem rajtam múlik. Nehezebbnek érzem, mint sok utamat, de talán idén sikerül megmászni, az a fejlődést mutatná.
Ezután Gabo a kő-ároki nyolcasokat nyomja, én a Mikrokozmoszt taknyolom. Nem áll túl jól a szénám. Próbáltam a lábletekerést kikerülni, mert rossz a bal térdem és nem vagyok olyan hajlékony mint Pistike. Lendülni akartam a lyukat, de így megfogni egyenlőre lehetetlennek érzem. Úgyhogy marad az eredeti béta, ami azt hiszem védjegye lesz az útnak. (1:16nál látható)
Sokat lógtam a falban, azt hiszem rengeteget kell erősödnöm. Izomban érzem a hiányt leginkább, de kis szünet után ismét nyomom a sörélesztő és 100pullup -os kúráimat -úgyhogy még akármi lehet. Lesz mi erőt adjon mindenesetre.
Gabó pedig szeritnem, ha legközelebb kijön sok bőrrel, és száraz lesz a rejbi is... talán egy megmászást láthatunk!

Találtam egy videót egy ismerős geris arccal, érdemes megnézni.

2010. október 22., péntek

A bad day of Balint Izer

Csütörtökön felültem az 5 órási buszra, és meg sem álltam fehérvárig. A Ford Fokus hamar felvett és nemsokára már Fidi és Gabo társaságában repültünk Várgesztes felé. Még sosem voltam itt, bár sokat halottam az itteni utakról. Elég hideg van. Lent a parkolóban fagy, a szikláknál kb. 5°C. Gabo mássza a Kubut, ez egy szép hetes. Olyan fél 8 lehet, már csont sötét, csak Oroszlány fényei világítják meg az éjszakát. Fejlámpával mászok, nekem nagyon hideg ez a kőzet. Amikor az ember boulderezik, pár mozdulattól nem tud ennyire átfagyni, de itt... huh. Volt hogy nem azért kellett megállnom pihenni mert elfáradtam volna, hanem egyszerűen elfagytak az ujjaim, és a hónomnál kellett melegítgetni. A tetején az áthajlás tartogat meglepetéseket, de végül sikerül megakasztani a standot. A Black and White nittelése meglepett. Nem mintha nagyon zavarna, bár akkor is megmondanám ki nittelte, csak magasság/ nitt arányt mondanak. Ezúttal nincs megmászás.
Megnézzük a Bőrerő, és valami Dietmar emlékutat ha jól emlékszem. Egyik sem lett meg, bár top.rope minden mozdulat sima és a helyén van. Még ez a Dietmar is. Jobbra kerülve VII+, szembe én adnám a VIII+ os nehézséget. A Bőrerőre a kalaúz VIII/VIII+ ír, azt talán csak VIII-asra értékelném. Nem tudom világosban milyen lehet, de sötétben egy ismeretlen falban, nagyon nehéz jól mászni. Rengeteg pontatlanság, el is rontok pár jó kísérletet.
Szerintem nagyon jó kis hely, nem hiába olyan zsíros minden. Technikát ad. Míg a tavalyi szezont a Kő-ároknak tulajdonítanám, idén nagyon elgerisedtem. Kiváncsi lennék mondjuk a sok Gerecsei 7a+ os OS közül melyik érne fel egy kőkemény Black and White OS el...?!
Mindenesetre érdekesek a számozások.
A hideg miatt nem éreztem igazán, csak másnap vettem észre, mennyire szétrongyoltam az ujjaimat.
Az este után már el sem tudom képzelni, mien lehet amikor Ondra fejlámpával mászik tizeseket Ceüseben. Nem árt néha koppanni egy nagyot. :) Szerintem érdemes megnézni ezt a kisfilmet, bár biztosan nem hasonlítható össze egy ... nos ezzel.


2010. október 19., kedd

rilí grét tu áutdór klájmbing

Megszóltak, hogy túl sokakat írok és nem lehet végigolvasni. (már értem miért vannak a "szőke nős" viccek.) 

Az elmúlt 10 napban nem jártam iskolába; pénteken amikor az átlagos fiatalok elmennek esténként ilyen úgymond zenés-táncos szórakoztatós napközibe és fogyasztanak némi alkoholneműt, nah akkor én fél egykor magoltam a képleteket. Ezen múlik, hogy tudok-e Pesten tanulni, elszakadok-e a poros kis városomból, mit mellesleg nagyon szeretek. Szóval álmom, terveim, jövőm kellett ma papírra vetnem, s így egy csöpp veríték sem vétetett hiába. Pár nappal a vizsga előtt már kezdetem besokallni Diego (*) adott pár tuti ötletet. Végül úgy döntöttem, nem fogom megölni magam és egy nappal az érettségi előtt belefér egy kis Boulder Jam. A tatabányai Kovács Tamással (igen boulderversenyt is csináltak tavaly) már régóta beszéltük ezt a versenyes dolgot. Most hétvégén tartották Cseszneken az Országos Hegy és Sportmászó találkozót. Miért is itt? A Ezerkilencszáznapsütöttehatvanas években (1960!!!) Cseszneken történt kis hazánk első komolyabb sziklamászáspróbálkozásai. Egy a Pannonhalmi apátságban tanító testnevelő tanár (vagy atya?!) döntött úgy, hogy mivel a srácok úgyis csak többhavonta mehetnek haza, kirándulásokat szervez, végül megalakult az első mászókör. 1965-ben már kalaúzt is adtak ki, ennek a fénymásolatából kaphattak jelen rendezvény résztvevői egy-egy ereklyét. Számomra az ilyenek értéke felbecsülhetetlen. 


Reggel az első (05:35) győri busszal mentem Csesznekre majd gyalog ki Kő-árokba. Sajnos csak második alkalommal tudtam idén kijönni. Majdnem két órán keresztül próbáltam egy mozdulatot. A 10°C os hőmérsékletben hamar áthűl az ember, főleg ha mikroperemeket szorít. A Mikrokozmosz első mozdulatára dobtam vagy 20-25 próbát fél 7 és fél 9 között. Fél 10kor pedig már a Segafredós eszpresszómat szürcsölgettem egy krumplis rántotta mellett. Egy örök mondás: Egy mászóférfi szívét  bevenni legjobban; a letisztított fogások, a finom kaják, és az igazi olasz kávékkal lehet.
Csapat egy része
Az Erzsébet vendégházat magunk mögött hagyva 6-7 kocsival mentünk ki Csesznekről Ördögárokba. Kis megnyitó beszéd után ne ki is álltam csapatni. Kangyal András, Martincsák István, nagy nevek; egészen zavarba jöttem. 
Nem is a verseny motivált leginkább, hanem a tudat hogy most vannak kint pad-ek végre nem töröm össze magam. Ezt kihasználva rohangáltam a sziklák között. A reggel után elég jól sikerült a nap. Míg a többiek bemelegítettek én negyed óra alatt odabüntettem egy 6A, 7A+, 7A+/B, és egy 7B. Ezeket Martin is lenyomta. Megnéztünk még pár tömböt, de én nagyon motivált voltam a Turbo Loverre, mindenképpen 7C akartam ma bezsebelni. Kezdtem egy Bob Marleyval 6C ért. Azt hiszem Martinnal mindketten harmadikra másztuk meg. Majd átpakoltuk a szivacsokat a Szerelmemhez. Nem hiszem hogy olvasná a blogot, de köszönöm szépen Kovács Kristófnak a spotolást. Egyedül sosem mertem volna ekkorákat repülni. Martinhoz ketten kellettünk. :D Elugrott keze lába égnek, seggel jött felénk. No, mindegy valahogy mindig jól sikerült a landolás. Vagy egy óra ment el, sosem tudtam eldönteni melyika  jó lépésbéta. Végül én is Martinéval próbáltam és egykettőre be is akadt. Lenyomtam még egy 6B+ (Syrius), ezt végre elsőre. Az idő szorított már nem lehetett nagyon projektelgetni. Sikerült letudni még két utat. Az egyik a Prométheusz (original 6A), ezt Stromi nem is tudta kimászni, és én is csak harmadikra. 6B/+ mondanék rá. Mellette a Szopoklész szintén 6A. Neve árulkodik...Hát az vicc volt. Minimum 6C, de lehet hogy nehezebb. Ezek rendesen meg vannak mérve, itt lefelé nem igazán fog történni számozás. Egy 7B próbáltam még az Antigonét, végül többször a Top ról estem le. Nem volt több idő be kellett fejezni. Van még itt sok út amit ki szeretnék mászni még idén, 7A tól 7C ig leginkább. A versenyt végül sikerült megnyerni, Martinra rávertem az ugrással. Harmadik Stromi. 


Ízelítőnek a nagyságrendekről. Kovács Tamás: Eddig közel ötven utat építettünk ki, fele még csak top-rope, fele mászható előre, van pár CL út is. Tervezünk még közel 100 utat nyitni, amiből 30-40 kilences, 10-20 tizes kategóriájú lenne. Ha ez reálisan így van, alighanem pár év múlva idáig fogom megváltani a gerecsei jegyem!
"KMG im Schweine im Weltall 8b"
Adlitz

2010. október 17., vasárnap

2010. október 16., szombat

Két matematikus és egy fizikus bemegy a bányába...


Az egyik matematikus azt mondja a másiknak: Put the köztes into the nitt és boldog mászást kíván neki !?!

Szombat reggel egyedül állok a kelenföldi pályaudvaron, arra várva, hogy a táskámban lapuló kötél kibontakozhasson Tardos falain. Robi és Helene kicsit sietve, de még simán beérnek, Ági meg Judit a későbbi vonattal jönnek. Alkalom szüli a gombaszedőt, plafonig van velük a busz, de csak Agostyánig mennek, gombát most nem nagyon fognak találni, de legalább szép az idő. Mászáshoz biztosan ideális.


A bányába beérve Simon Bence és kompániája fogad, kint aludtak ez este, előző nap meglett neki a Zergevadász 2nd GO. Elkezdünk bemelegíteni, Robi, Helene Solymász, én Moha, egyből át is szereltem a Budai kesergőbe. Tolom is a próbát, ekkor lép be Ági és Judit, meglett az út, nagy öröm.


Az ikrek vonata kicsit késett, az előttük menő szerelvény elütött valakit, sokk a vonaton, ők közvetlenül nem látták a testet. Tardoson (mint mindig) hamar felvették őket, egy Afganisztánban szolgált, de már leszerelt, katona volt a szerencsés. A kisboltban tudják meg, hogy a hétvégén túlélőverseny van a Gerecsében, újságolják nekünk. Sok turistával találkoztunk aznap. Jövőre lehet hogy nekünk is nevezni kéne :)


Robi lazázik a boulderfalon, a lányok a napos falon, aztán Robi megtolja a fájdalmas gekkót. Próbál nem túl vállerős utakkal visszatérni az élők világába, nagy a kísértés egy kis Nagy Brummogásra. Én belemegyek az Aranykor-ba. A felső boulderes rész nagyon kemény. Összerakom részletekben, de a megmászás későbbre marad. Helene beszereli felülről a Mohát, a lányok felmennek rajta, aztán pakolunk.


Kitűnő napot zártunk, mindenki mászott a saját szájíze szerint, kitűnő idő, jó társaság. Örültem hogy végre Robival mászhattam, kis jó időre szétváltak útjaink, de most talán ez megváltozni látszik.