2010. február 20., szombat

Vissza

A Hermagori relaxálós "szemembe süt" érzés hiányzik, hiányzik a pihenés. Úgy érzem, jól megérdemelt lesz. Elmegyek egy hétre Ausztriába, ilyen iskolai sítáborba. A fő cél a pihenés. Pistikéék most egy sokkal királyabb helyen csapatják, nem ilyen poros termekben, szal a héten egyedül voltam. Születtek projektek, és nagyon durva boulderek. Egyet be is jelöltem, pfúúúúúú. Minden nap hajtottam, mint állat be is van gyulladva a körömágyam rendesen. Valóban érdekes, hogy van amikor a legkissebb peremet is ki tudnád tépni az osbből, és van amikor a legnagyobbon se tudsz húzni...
Tibi az Aku plusszt csapatja remélem mire hazajövök már látom, hogy meglett!
Végül szerintem ezt érdemes megnézni...

2010. február 17., szerda

Hermagor Kletternwettkampf

Telt kocsival indultunk el Veszprémből péntek délután úgy 5 óra körül. Hóátfúvások és köd, minden mennyiségben. Hamar elalszok, csak Graz előtt ébredek fel. Aznap este egy 5 csillagos szállást kapunk a Szelényi kúriában. Miután megérkezünk, hamar kényelembe helyezzük magunkat a Kalymnosi és Ospi kalaúzok között. Mielőtt nagyon belemerülnénk, elkezdődik a lakoma. Itt kell megemlítenem azoknak, akik még esetleg nem ettek volna chilis babot, hogy ezt mindenképpen Gábornál kell megkóstolni. Egyszerűen fantasztikus. Én akkor ott tízből nyolcat adtam neki, de a hazaúton az értékelést inkább 8+/9- ra módosítottam. Sosem fogom elfelejteni Gergő fejét az első tányér után, a homloka gyöngyözött, az arca kipirult, szeme könnyben úszott. Mindenki orrot fúj és mélyeket lélegzik. A beleim már az odaúton is rakoncátlankodtak, a bab miatt a másnaptól már előre félünk... :)
Este, egy kis társasjátékkal ütjük el az időt, majd ilyen hazudós dobókockázással. Utóbbit nem nekem találták ki, elég sokat kellett húzódzkodnom miatta.
Reggel nagyon korán kelünk, egy gyors helycsere és már a kocsiban alszok tovább. 8 óra után megérkezünk Hermagorba, ahol egy mászóversenyre vagyunk hivatalosak. Mindenki izgatott, erősnek érezzük magunkat.
Csak Soma miatt kellett ilyen korán menni, az ő kategóriája 9 kor kezdődött. Egész jó kis terem, magas, fasza fogásokkal. Valami 7 országból 190 induló lesz, szóval gyorsan elfoglalunk egy padot, lecuccolunk. Megjönnek a picik, elkezdődik a versenyük. Nagyon sokan vannak. ÉN eddig jó szemmel néztem a kisgyerekekre. Egy olasz csapat telepedik le a közelünkbe, bár a helyes kifejezés lehet a "ránk" lenne. Eszméletlen, hogy a kisgyerekek mennyire neveletlenek és pofátlanok. Épp történelmet tanulok a padon, amikor a kisgyerek odajön és elkezdni tépkedni a kezemből a füzetet. Az apja mellettem nevet. Sokszor már valóban csak kevés hiányzik hogy ne keverjek le egy sallert. Kimentem az udvarra, ahol most mindent hó lep. Már régóta kíváncsi voltam arra az érzésre, amit megannyi síprospektusban látni, hogy hó mindenütt és pólóban vannak az emberek. Érzem, ahogy arcom égeti a nap. Fantasztikus a hely, mindenfelé hegyek, eszembe jut némettanárom aki mindig a relaxálás szót használja erre. Valóban érezni ahogy töltődik az ember. Később itt is melegítek be. Már egy óra, a kiírás szerint lassan jönnünk kéne. Óránként kérdezem a szervezőket, óránként változik a program. Lenyomják még a kicsik eredményhirdetését is, végül 8 óra elcsigázott várakozás után végre mi jövünk. Ahogy beszélek a többiekkel, ők is hasonlóan éreznek; a reggeli erő, és motiváció már a múlté.
Az első selejtező utam előtt az órára nézek, már öt is elmúlt.
A fogások nem nagyok ugyan de mind jól áll, kézre jönnek semmi komoly technikát nem igényel. Bár csinálok egy két butaságot, végül is addig mászok amíg alkarom engedi. Ahol bemondja a "bálint én boulderre vagyok tervezve" klisét ott az agyam engedelmeskedik testemnek, kezem kienged és már repülök is vissza a kispadra, a magyarok mellé. Gergő Top- mászik ezen az úton. Talán másfél-két méterre vagyok a toptól, mégis kilencen jobbat másznak itt mint én. A másik selejtező út is hasonló. Messziről úgy tűnik pöttöm kis fogások vannak benne, ám mindegyik perem és nagyon jól akadnak. Itt ismét nem tudok jót mászni, a Top előtti utolsó fogásról esek le.
Gergő is eddig jut. Figyeljük a döntőbe jutottakat. Amikor megtudom az eredményt, szívem szerint szétrúgnám a projektort. Nyolcan jutnak a döntőbe, kilencedik vagyok. Amikor megnézem a döntő utat, úgy érzem hogy kibasztak velem az égiek. Végre egy kis boulder is lett volna benne. Gergő javít egy helyet és a 7. ként, Stromi pedig a 6. ként végez. Mire eredményt hirdetnek, már 8 is elmúlik. Kapunk pár cuccot.
Sajnálom szegény Somát, a döntőben a mi selejtező utunkat mászta (elég jól!), amin csak a megszabott világoskék fogásokat szabadott fogni. Az utat keresztezte egy lila út, és a két árnyalat eléggé hasonló volt, Soma ráfogott és leszólították. Legjobban saját hibáiból tanul az ember. 

Az út haza nagyon hosszú, még a megszakított alvásokkal is. 3 ra érünk haza.
Elfáradnom, nem nagyon sikerült úgyhogy másnap már Balázsnál csapatjuk, majd hétfőn a padányiban. Mára végre nagyon durván izomlázam van, nem is várok sokat a holnapi edzéstől.

Más: Daniel Woods megmászta a The Game-t, az első (nem a hosszán alapuló nehézségű) 8C+ boulder utat. Én ezt UIAA nehézségbe áttenni már nem is merem. Fantasztikus. Sokak a neten a világ legnehezebb boulderének emlegetik. Lehet, majd ha kinyomtam eldöntöm. haha :- D

2010. február 14., vasárnap

Zombie kill of the week

Hát úgy esett, hogy franciabányán jártunk. Robi, Zebra, Gyöngyös (Zebra nagynénije) és én. Gyöngyösnek ez volt az első sziklája, izgatottságában aludni is alig tudott, 10.15-kor indultunk a Kármán elől kocsival.

Szép idő volt, 0 fok körül, de napsütés. Amikor odaértünk egy nagyobb csapat mászott, valaki épp a baráti körét vezette be a függőleges világ előcsarnokába. Mire mi elkezdtünk mászni, kb 11 körül, ők mér be is fejezték. Először mindannyian végigmentünk a Létrán, ki-ki több-kevesebb sikerrel, így kezdve meg a bemelegítés hosszú procedúráját.

Zebra meg akart tanulni ékelni, ezért kihoztuk a bercsényis éksort, meg friendeket, ezzel akarta mászni a bal oldali, pozitív táblát. Mi Robival a Felfedezésben nyomultunk, mikor Anibal kijött Csabával, egy Ex-es arccal. Gyöngyös biztosította Zebrát, aki élete első trad mászását tolta, én is odamegyek megnézni, tanácsokkal segíteni. Elég rossz köztes elrakási lehetőségek voltak, meg jeges is volt a fal, nagyon kellett figyelni. Zebra már a standot akarja akasztani, egy mailon volt benn, ebbe akart egy hevedert rakni, de megcsúszott, minden köztest kirántott és földig esett. Szerencsésen érkezett és meg tudtuk fogni, de kicsit le kellett ülni a nagy ijedtségre. Ez az esés lett a "Zombie kill of the week". Szegény Gyöngyösnek igen élménydúsra sikerült az első mászása. Kb. 2 órakor meg kellett tőle válnunk, mert egy családi rendezvényre volt hivatalos.

A régi jól bevált felfedezést próbálgattuk. Pár próba után már Robi is úgy mozgott benne, mint fiatal korában. Nekem kiment PP és utána a bakafingot próbálgattam. Anibalékkal sztorizgattunk nagyfalas élményekről, meg Robi sokat emlegetett oktatójáról, Zsoltról. Aztán a bakafing is kiment, Robi is tolt néhány próbát, aztán az erőnk és a nap vége felé indulás előtt Zebra darabokban kitolta a felfedezést, nagyon szépen mozgott benne és fel is vette az idén kimászandó utak listájára. Ha sikerül neki, akkor ez lesz az eddigi legnehezebb útja, hajrá Zebra.

Hazafelé már elég fáradtak voltunk, ezen Ji-Li kínai gyors éttermében próbáltunk segíteni. Most meg itt ülünk a Kármánban és a hidegtől kicsípett arccal, a fáradtságtól bágyadtan szitkozódunk, hogy tanulni kéne.

Egy jó írás:
Hogyan nem hódítottam meg Fitz Royt I.

2010. február 5., péntek

Így télvíz idején

, megáll az élet a sziklák alatt, a 8a.nu oldalon senkinek a neve mellett nem jelenik meg a kis felfelé mutató zöld nyíl, leszámítva három őrült(en) kemény mászót! Sorrendben Ágh István, Izer Bálint, Erdész Tibor. Mondanom sem kell, hogy mindhárman "vidékiek" ; ahogy a fővárosbeliek mondani szokták. (ClassFm) Megszűnt pár rádió, hát jönnek újak, mint ahogy a termek világában is. Az Everest Gym bezár egy kis időre, és máshol nyit majd ki. Nem tudom mennyi minden fog változni, mindenesetre néha felmoshatnának azért; és nem abból az indokból kell megélni -ahogy egyszer halottam- hogy úgyis poros lesz. Ne egyél, mert úgyis éhes leszel. no mindegy.

Ma egy régebbi mászással kezdenék:
Épp töri érettségi tételt írok a gépbe, melegem van, levetem a pólóm. A napsugarak habfehér testemet égetik, átjár a meleg. Fél 4 . Írok msnen Tibinek, hogy ki kellene mennünk mászni. Fél óra múlva már a Betekincsben vagyunk, fantasztikusan fehér a táj. Elrugdalom a havat az utak alól, ne csúszkáljon annyira a pad. Nagyon hideg van, nem akaródzik bemelegedni, pedig nincs sok időnk, hamar sötétedik. Egyszer csak megjelenik Pistike, mintha csak összebeszéltünk volna. Rettentően hideg van. Mi már melegedünk a kis peremekre. A cél; Tibinek Akupunktúra, nekünk Buék. Pisti erős, egy-kettőre összehozza. Csapom egy rossz bétával, majd én is kipróbálom amit Tibi mondott, most az egyszer igaza lett, és a következő próbámat siker koronázta. Nagyon király út szerintem, erős 7A, vagy olcsó 7A+, ki tudja. (A hideg csalóka tud lenni, én először 7B mondtam rá) Mindenesetre fura volt így -6-7°C körül nyomni. Tibi kétszer is elmegy az Aku topjáig, de nem tudja leduplázni. Mondtam is neki, ne aggódjon ezt még össze fogja simán hozni. (pont egy héttel később kinyomta)

Megszűnt pár rádió, hát jönnek újak, mint ahogy a termek világában is. Sajnos nem szeretném ecsetelni hosszasan, kedvenc Adidas cipőm történetét, :D de szóval tönkrement és visszavittem A Mamutba a Playersroomba, még tartott a garanciám. Persze megnézik majd jöjjek vissza. Ez október körül volt. Nem járok túl sűrűn arra, amikor verseny volt, vagy felmentünk mászni mindig benéztem. Szerintem minden megtörtént velem, ami cipővel és balszerencsével kapcsolatban összefügg... A bolt elköltözött, főnököt váltott, és alkalmazottakat, a cipőt kivonták a forgalomból, már csak egy darab van valahol az országban valamelyik Playersroomban (aszem Szegeden) ahonnan meg tudják rendelni, elkeveredett a garancialapom... egy szóval, már már lemondtam a cipőről. Február 3. volt az utolsó mentsváram. Megszűnt pár rádió, hát jönnek újak, mint ahogy a termek világában is. Szóval szóltam Gábornak, hogy szerdán feljövök, és egybeköthetnénk valami mászással, egyértelműen a Spider Culb mellett döntöttünk. (A puding próbája az evés) Csalódnom kellett a Mamutban, MEGVAN A CIPŐ. Már az utcán is, a falakon is mindenhol pókok. El sem lehet téveszteni. Még a piszoáron is akad. (Mellesleg a WC nem übereli az Ujjerőét, oda valóban szarni jár az ember). 1500 Ft bizony nem kis pénz, szóval Gáborral csapatni akartuk amennyire csak tudjuk, hisz későn kb. 8 ra értünk a terembe. nagyon meglepett hogy milyen sokan voltak. Még pár hírességgel is lehetett találkozni, Tódi, Feri és Kangyal András személyében. Utóbbit még sosem láttam mászni, bár híre jócskán megelőzte. Itt kell megemlíteni, hogy sokan vannak abban a helyzetben idén, hogy sajnos :( sérüléseik miatt skatulyákban való gondolkodásra kényszerültek. Nagyon sok út van, olyan fogásokkal, amiket még sosem láttam, fogtam. Teljesen új koncepció, színek, minták. Rengeteg zsebes fogás volt, és nagyon sok reibung. Lényegében nem akarom lehúzni a helyet de még egy everest gym.  Lehet szar hogy így gondolom, de ez az "egy fal egy fogás", vagy hogy szokták mondani... Ez egy jó alapötlet, de rossz hogy egy idő után az ember az utat máshogy nem is nagyon tudja mászni, automatizálodnak a mozdulatok. Láttunk ugyan kis fogásokat, de ezek a függőleges falon voltak, és nem motiváltak. Az egyetlen valamire való utat, is csak feslővel lehetett mászni mert a végén nem volt akasztás. Ez egy enyhén áthajló falon futott fel, csupa zöld fogással kettő illetve háromujjas fogásokkal, két peremmel. Ez szép volt, technikát és ujjerőt is igényelt. Már egy haladóknak való út, szeritnem olyan hetes körüli nehézségért. Gáboron is a kezdeti lelkesedés hamar elhalt. Egy kezdőnek valóban jók voltak a feltételek, de egy haladó vagy profi mászót ez a kis terem már egyáltalán nem tud kielégíteni. Eddig! (Nincs boulder, se campus, se fingerboard) Persze nyílik még a terem másik fele, és lehet hogy a jobb dolgokat mind oda sűrítik, hát majd meglátjuk. Egy valami viszont tény. A világ legfaszább köztesei lógnak a falakon. Minden mennyiségben, jó köztes távokkal. Van egy kis minibüfé, és egy kis balcon is csocsóval. Szóval mielőtt nagyon lehúznám a termet kijelentem, hogy még nagyon sok minden kihozható belőle, és lehet nem téves az a szóbeszéd, hogy ez a terem kiszorítja társait, no de majd meglássuk ha teljesen készen lesz.

Ma, a tegnapi Pest után, és mivel este 6 ig kellett a suliban lennem, az SZÉTV-re készülni,- úgy éreztem, megérdemlek egy kis keményebb mászást. Felmentem az egyetemi mászókörhöz, a régi projektemet csapatni. Még képet is vittem, annyira szép, talán az egyik legszebb utam teremben. Nagyon nehéz. Sok sok próbálkozás után végül sikerült kinyomni. Bár nem olyan nagyon vadállat, de nekem tetszik :D:D íme: jószarhülyeség-mer-tecsináltad!