2010. május 26., szerda

Kotecnik

A hosszú hétvégét kihasználandó, Höllentalba terveztünk egy túrát. A EMK évzáró mászótábora is lett volna ez egyben, ahol az új arcokkal ismertettük volna meg a "nagy"falas érzést és folytattuk volna az emlékút építését, amit még tavaly elkezdtek Daniék. Sok volt az érdeklődő, ezért páran Soprontól biciklivel bevállaltuk az utat. Az előrejelzés viszont szar időt mondott, ezért módosítottunk Paklenicára, majd végül Kotecnikre. Így viszont bérelnünk kellett egy kocsit, hogy mindenki beférjen de hála Árpinak megoldottuk.
Az összesítés 11 BME-s és 8 győri lett.Szombat három kocsi indult Győrből: Fecó, Kriszta, Laci, Fakír, Roger, Mona, Zoli, Piri, valamint hozzájuk csatlakozott tőlünk Dávid, Dani, Timmmi, Zebra, Anett és Julcsi. Gábor, Domi, Árpi, Móni és én pedig a bercsényi elől indultunk, ahol átvettük a tűzalma piros SSwiftet. A csomagtartónak alig nevezhető helyre begyömöszöltük amit tudtunk és péntek este fél 8-kor sikerült elindulni. A határnál bevártak a többiek és folytattuk az utunkat. Nem rég óta mentünk a szlovén autópályán amikor rájöttünk, hogy nem vettünk matricát. Megfordultunk és az első benzinkútnál sikerült is megvenni, már hajtottunk volna tovább amikor gyanús lett, hogy a csak rendszámbemondós "matricánk" 4 napos és csak 1530-at emeltek le Gábor számlájáról. Bassa meg!, magyar autópályára adták a matricát! A kártyás fizetés miatt nem tudták visszaadni a pénzt de a megfelelő 7 napos szlovén vignette-t végre megvettük. A 19 emberből még senki nem volt Kotecniken, így akadtak izgalmak. A többiek Maribornál is elkavartak, mi már csak Celje és Lasko közt mivel semelyik térképünk nem jelölte Kosnica-t ahol le kellett volna fordulni, majd Liboje táblái is okoztak egy kis fejtörést de végül megtaláltuk a J szektorhoz közeli parkolót, ahol egy sör után elmentünk aludni.
Szombaton átmentünk a fogadó melletti parkolóba. A reggeli indulásnál éppen jó helyen lézengtünk a ház mellett. A tulajok észrevettek minket és egy hatalmas kosár friss sajtos croissant hoztak ki, amit mind el kellett fogyasztani, isteni volt! Ezután megmutatták a sziklához vezető ösvényt és a füves kerti placcot ahol menengedték, hogy sátorozzunk. Mi persze a félreértés elkerülése végett szóltunk: "We don't have much money." erre ők azt mondták majd megbeszéljük.
Elsőre az A szektorba mentünk (egy kanyart lecsapva) amit nem takartak fák a Nap elől, ezért igen csak meleg volt. A kaller nem jelzett közvetlen ösvényt az A és B részek közt, de egy kis csapás indult abba az irányba. Elindultam megnézni hátha rövidebb arra a B-hez ami remélhetőleg árnyékos. A dzsindzsásban való kószálás után sikerült is eljutni a következő falrészhez, ami sokkal nagyobb, szebb és Naptól védett volt. Visszafelé indultam, amikor az egyik ott mászó krapek kb. 5 méterről nekem szegezte a kérdést: "Hi! Are you hungarian?". Úgy látszik a homlokomra volt írva... Kiderült, hogy Ausztráliában él a barátnőjével, aki Budapest közeléből származik. Kicsit diskuráltunk a felfedező utamon belém kapaszkodott kullancsokról és arról, hogy mennyire jó Ausztráliában mászni. Azt mondta nagyon sok gyönyörű szikla van és az idő szinte mindig jó. Amikor visszaértem már javában másztak a többiek. Csipesszel gyorsan kiműtöttem 3 kulllancsot magamból és vettem volna fel a beülőt amikor elkezdett esni az eső. Összepakoltunk és amikor kicsit elállt elindultunk a másik részhez ahol faszán áthajlott minden.
Közben újra ellkezdett zuhogni, így páran a kocsihoz mentek mi pedig megázva de átértünk a falak alá.
Itt másztunk melegítésnek egy kéményt és egy boulderes elejű 6b-t, amiket aztán a lányok toprope próbálgattak. Domi próbálgatta az Ovulacija-t 7a, aztán egyben ki is mászta.
Árpi "ovulál" :)
Ebben Árpi meg én is felmentünk, de egyben nem lett meg. Sikerült az első próbánál meghúzni a bal középső- és gyűrűsujjamat, semmi komolyat így számomra Szlovénia megint nem a max teljesítményemről szólt, de a hely kárpótolt. Közben Fecónak is sikerült úgy leszabni az ujját mint Kevin Jorgessonnak a Progressionben. Az eső közben elállt, Gáborék is feltaláltak a sziklákhoz és mindenki mászott amit látott.
Gábor meg kisujjal "levitál"
Gábor egy 7c+ -t a Levitajio-t próbálta, amiben aznap meg is lett az összes mozdulat. A másnapi terveket összegyűjtöttük majd összepakoltunk és lent felvertük a sátrakat.
A háziak ismét egy kosár péksütit hoztak, amit nem kellett nagyon tukmálni. Fát gyűjtöttünk, kialakítottuk a tűzrakó helyet és a jól megérdemelt söreinket kortyolgattuk. Fecót hatalmas köszönet illeti, amiért biztosította a csapat számára a sört és a grillezni való több kiló virslit, kolbászt és szalonnát! :)
Fincsi mi?
Amíg a vacsi készült Zebra gitározott, énekelt és hangolt a körbejáró "babavízzel" és Móni borával. Kaja, pia mind elfogyott( gondoltuk naívan pedig még a fele sem volt) és kidőlésig ment az éneklés: "Nák-nák-nákinon hevönz dóóór!JE-JEJEJE!!!" A végére vendéglátóink is kinéztek schnapsszal és tangóharmónikával a kezükben.
Dobre!
Másnap ki-ki enyhébb-erősebb macskajajjal ébredt. Reggeli után már egyből a B/C részeket vettük célba. Felérve kiderült a kötelem és beülőm lent maradt, nem baj a melegítés fontos! Gábor kimászta az előző napi 7c+-át valamint a Brid Klina 7b-t, Árpinak meg Dominak pedig a Herkules 7a+-t sikerült kipipálni. Fakír on-sightolt egy 30m-es 7a-t, Anett és Móni pedig előlmásztak egy szép 5b-t.
Móni és Anett
Csak lepkéztem amikor Móni egy 6a-ban indult el anélkül hogy előtte felsőzte volna, de szépen gond nélkül kimászta. Fecóval, akinek a háta is fájt, az ujjunkra való tekintettel élménymásztunk 6a/6b utakat majd a csapat egy kis részen gyűlt össze. Itt volt sok szép 6b (Mravlja, Ob razu) amiket ki is másztunk. Ettől balra Fakír nyögött egy finom reibungos 6c+-ban, jobbra pedig Gábor és Domi egy occónak mondott 7b-ben a Cabaret-ban.
Vicces út
Nem tudom mitől volt olcsó, de fogás meg lépés nem nagyon benne, csak egy sima fal volt rejtett göröngyökel a felszínén. Domi itt próbálkozott, beleült, pihent, majd a leeresztésnél vette észre csak, hogy nem követe le rendesen a pereccsomóját. Csak pislogtunk. Kezdett a nap vége felé járni, jött ki a fáradtság. Zebra a Mravlja-t tolta. Fáradt volt és "túlhangolt" az előző estétől, így csak nem jött össze. A lányok sikeresen lemászták magukat, ügyesek voltak nagyon. A balra lévő 6c+-t sikerült flashelni, így az én kedvem is felhőtlen lett a nap végére.
Árpi a reibis út elején
Este már csak egy legény volt a gáton aki bírt inni rendesen, a többiek inkább az evésre koncentráltunk és elég hamar lefeküdtünk aludni. Persze a zenélgetés nem maradt el most sem.Ucsó nap Fecóékkal átmentem az E szektorba, így nem sok mindent tudok arról mi történt a többiekkel kivéve: Gábornak majdnem meglett a Cabaret, már a nehéz rész után nem indított el elég dinamikusan egy nyúlást és lecsúszott; Zebra kitolta a Mravlja-t elsőre aznap.
Amíg Fakír, Kriszta, Laci és Fecó az E részt vizsgálgatták elindultam a többi szektort megnézi, ha már itt vagyok. Az F és a G részek gyönyörűek. Áthajló barlangos utak, csorgattam a nyálamat. innen sikerült megtalálni a H-hoz vezető kissé eldugott átjárót.
H falrészlet
Ez a szektor 150-200 m hosszan nyúlik el szebbnél szebb cseppkövekkel, tufákkal, lyukkakkal és repedésekkel. Visongtam örömömben. Nagy nehezen bemagoltam 5 út kiejthetetlen szlovén nevét, amik a legyszebbek voltak, hogy a kallerban lecsekkolhassam. Visszarohanva sikerült rávennem Fakírékat, hogy menjünk oda mászni. Másztuk is a Modri Dirkac-t 6b+, olyan cseppkkővel az elején amit végig fogdosni kész élvezet volt. Másztunk egy 23m-es szép kéményt is, valamint még egy szép hosszú utat. A többieket 1-kor ott hagytam mivel a bérelt kocsit 4-re vissza kellett vinni, amit mi persze egyből 6-ra toltunk ki. Így is el kellett indulni 2-kor legkésőbb. Kulcs nálam volt ezért a kocsi mellett napozó Gáboréknak esélye sem volt, hogy ott hagyjanak:).
Borbély Gábort az Á&R öltöztette (Árpi és Robi)
Domi helyett visszafelé Julcsi jött velünk, kényelmesebben is elfértünk a cucokkal. A tévesen megvett magyar matricának hála végig az autópályán jöttünk Budapestig, ahol visszaadtuk a kicsi-kocsit. Fürdés után kihagyhatatlan kínai kaja és egy kis sör, hogy kerek legyen a nap.Nekem jobban bejött a hely mint Osp, mivel sokkal szebb helyen, közelebb van és árnyékos. A másik oldalról nézve viszont nem olyan magas a fal és sok a kullancs, viszont a sok zöld, a táborozás, a kevesebb ember és a szektorok változatossága miatt egyértelműen favorit a két hely közül. Nem utoljára voltunk!

2010. május 23., vasárnap

Lehet híresek lettünk??

Nem tudom jó-e a cím, de ez volt az első gondolatom. A minap olvasgattam a netten és keresgéltem ilyen Gülliches cikkeket. Hát mit ad isten belerohantam ebbe a remekműbe. A közepe tájt válik igazán érdekessé, az amúgy laikusok számára kreált szösszenet, ahol az Action Direktről írnak. Szerintem triviális, hogy kicsit hasonlít ez a rész ehhez a részhez, amit még én írtam pár éve. Onnan is gondolom, hogy a szerző, mélyen tisztelt Kollmann András a középső résznél egy egyszerű  Ctrl+C és Ctrl+V használt, mivel rám jellemző módon még egy-két helyesírási hibát is átmásolt... :D vagyis a -mert és hogy- kötőszavak elé értelemszerűen vesszőt illik rakni, mivel új tagmondatot kezdünk. Mindenesetre egész jó cikket sikerült összehoznia.

Rájött hogy ehhez az úthoz minden téren nagyon erősnek kell lenni mert van benne perem, reibung, és a legnehezebb (gyilkos) egyujjas fogások is.


Jövő héten Bécs, világkupa. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ráadásul még a veszprémi Pistikének is lehet szurkolni, szóval Mire vártok még???

2010. május 18., kedd

I think it's possible

Élég valószínűtlenül indult minden. Már pénteken fel szerettem volna menni Pestre, ám a mászás nem jött össze, és mindenkinek volt már valami terve. Szombaton már nem volt menekvés. Az eső nem szegte kedvemet, bár a vasárnapi sziklázás füstbe ment tervvé vált. Talán jövő hétvégén. Elég későn értem fel, Szonjával találkoztunk, csatlakozott hozzánk az est további részében. Nem az a fajta szótlan csaj, szóval nem féltettem bevinni a kármán koli falai közé. :D Fent már Julcsi, Zebra, Gábor és Robi vártak, és csatakozott hozzánk még Blanka is, akinek külön örültem. Tényleg nagyon jó volt újra együtt lenni velük, és nézni megint a mászós videókat, no meg az Enter the Ninjat :D Az este nagyon jól indult, bár sajnos fokozatosan lekoptak az emberek. Jó lett lent a hangulat, jókat beszélgettünk, és sikerült még egy rekordot is beállítani, a söralátétek átfordításában. 20db az új csúcs. Tök jó volt, Gábor és Blanche is segítettek a sikertelen próbák után összeszedni a szanaszét hullott darabokat. A végén már a kocsmáros is beszállt a biztatásba egy kicsit.

 az ingyen jegy amivel a seggünket is kitörölhettük volna
Érdekes egy hely ez a Morrison's, Gábor szavaival élve: Majd felírom a szobám falára, hogy ne jöjjek ide többet."  :P A karaoke nekem -akárki akármit mond- nagyon bejött. Veszprémben nincs ilyen szórakozóhely, reggelig énekeltünk, és másnapra semmi hangom nem maradt. Szonja tesójánál aludtunk és regg..öö ebédeltünk. Pár telefon és irány az Ujjerő. Gábor és Robi érzett magában elég erőt, engem inkább csak a "ha már egyszer feljöttem" gondolatok vezéreltek. Közben informáltak, hogy a veszprémiek közül csak Gergő jutott döntőbe a boulderversenyen, és Balázs és Pistike csak egy hajszállal maradt le. Kongrat.

Hamar bemelegítettünk, és elkezdtünk boulderezni. Emlékszem Nándi írta aszem, amikor egy hónapig edzettek az Ujjerőben, hogy itt az egyetlen rész ami ér valamit az a versenyek alatt nyitott kis izolációs rész. Számomra a lényegi edzés itt történt. Csináltunk pár kemény bouldert, bár a projektemre nekem már nemvolt erőm, csak Gábor tudta abszolválni, olyan 7B re lőtte be. Van a falra kötve egy kis füzet, amibe bárki az általa mászott utat, a koordinátáival leírhatja, és másokét is ismételheti. Némelyeknek mondjuk kételkedtem a nehézségében, nem nyomok elsőre 7A bouldert. Legszebb utam a "Zabhegyező" lett, egy szép 6C+, ami eredetileg ez Gábor ötlete volt, de legalább visszavágtam amiért ő kinyomta az én utamat; "Ettől kitérsz a hitedből"-t. Miután itt lefárasztottuk magunkat visszamentünk a nagy helységbe, és a piros utakat küldtük, meg persze néha a zöldeket. A mászott órák száma és a súlyunk pont fordítottan volt arányos.
Gábor 71,0 kg
Robi 79,0 kg              (ha jól emlékszem ezekre)
Bálint 70,9 kg
Én is kezdem visszanyerni régi formámat. Gábor laza könnyedséggel kinyomta a legutóbbi Ujjerő verseny egyik döntős útját... Robi is zöldelt rendesen. :D Én hamar elfáradtam és a fiúk csábításának engedve úgy döntöttem, majd csak az uccsó busszal megyek haza, majd a lányok csábítására ez a terv is meghiúsult....

Rájöttem mi az amire soha nem vállalkoznék többet: Egy Gáborékkal való bevásárlás. Az maga a tragédia.
Túró, tészta, tejföl, rudi és madártej. Miután minden fontosabb összetevőt beszereztünk az estéhez, a Bercsényibe megyünk. Sosem voltam még itt, a konyha nagyon gusztustalan, ha itt laknék szerintem egy délelőtt alatt helyrepofoznám... :D Megfőtt a tészta, elkezdtünk enni, közben gyűltek az emberek.
 Séfnek kitűnő.. :)
Megismerkedtem Anettal, Mónival, sajnáltam hogy Blanche nem jött fel vasárnapra. A filmezés nagyon fasza volt, First Ascent a Cobra Crackel. Robinak meg is írtam hogy necces amikor azt mondják a legnehezebb repedés a világon a maga 8c/8c+ ával, mert a Meltdown-t (amit a Dosage V-ben láthattunk) azt 8c+ ra adják. Bár nem olyan egybefüggő a vezetése, szóval a fene se tudja! Ez a nehézség egy ideig úgysem érint.
Elköszöntem a többiektől, és felmentem a 133-ba. (ez reklám volt Dávid :) Reggel így is sikerült lekésni az első buszt, és mint egész hétvégén ismét szarrá áztam, bár egy forró fürdő csodákra képes. ;)
a csapat egy része

2010. május 10., hétfő

"csajparti"

Itt a nyár, a jó idő teljesen megbolondít minket és már csak sziklákról álmodunk. Legalábbis Gábor biztos, mert ő invitált minket hétvégére egy kis sziklamászásra. A cél Tardos volt. Levlistán elég kevesen jelentkeztünk, gondolom még mindenki tervezési rajzok kupacában ül a koliszobában és utolsó erejét bevetve készül a leadásokra.
Vasárnapra egy öt fős kis társaságot sikerült összeboronálni. Móni, Anett, Domi, Gábor és Én vállalkoztunk az egynapos mászásra. A női többséget látva, a lányokkal már előtte este megbeszéltük a várva várt csajos hatalomátvétel részleteit. Míg Tardosra értünk, teljesen kikészítettük a fiúkat, de képzelhetitek, három lány összezárva, fáradtan, pajzán fantáziával megáldva, mit képes alakítani. Óóó igen, Gábortól maradt elszólás, ami félórás vihogásunk oka volt: "bárányász" (= juhász) és "a bárány áttelelt" (tudtommal ezt csak a virágok szokták) :D ezek a városiak... :P
imperatoris claustra montis

Egész nap jó időnk volt, csak egyszer ijesztett meg minket pár felhő és a belőlük lecsöppenő pár esőcsepp. A fiúk a mászáshoz tökéletes körülményeket kihasználva egy-két nehéz utat próbáltak. Domi a Zergevadászt és a Napfeketét mászta.

Domi épp a Budai kesergőben

Gábor a Budai kesergőt próbálta és kimászta a Zergét. Gratula fiúk!



Gábor a Zergében

Mi, lányok először a napos falon másztunk, kezdetnek egy 5ös körülit. Kiderült, hogy Móni és Anett először csodálhatták meg Tardos szépséges sziklafalait, sőt Anett teljesen "sziklaszűz" volt. Ennek ellenére Anett úgy kitolta első sziklaútját, mint annak a rendje, csak passogtunk Mónival. Aztán úgy döntöttünk, ideje gyakorolni az előmászást, mert én pl csak egyszer másztam egy 4es utat előbe és majd összeszartam magam tőle. Így Móni és én előmásztunk egy 4es utat.

Móni "felsétál"

Könnyed séta volt, komolyan. Egyáltalán nem paráztam és ennek nagyon örültem, minden félelmem elszállt, ami tavaly még bennem volt. Anett egyenlőre csak felsővel vállalta be.

Anett

Aztán nagy lelkesen bevállaltunk egy másik 5ös körüli utat szintén előbe. Én másztam mindig elsőnek, hogy feltérképezzem az utat. Ezt is simán kitoltuk.

Móni az 5ös útban

Majd a Szkéné-falon akartam mászni, mert hogy milyen kis fincsi utak vannak ott. Nem is tudom, mennyiért adják, nem valami nehéz, de szeretem, mert technikás. Az első akasztás eléggé magasan volt, a középső részen, néztem, ha lezúgatok, eshettem volna vagy 3 métert, szal inkább a fal jobb oldalán kezdtem. Iszonyat nagy megkönnyebbülés volt, amikor kattant a köztes, biztonságban voltam. Legalábbis azt gondoltam, mert az út nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam és a második akasztás előtt lecsúsztam. Kb visszaestem a beszállóba. Eléggé beszartam, de marha jó volt, mert legalább estem előben is. Ez is kipipálva. Aztán kicsit középre traviztam és utána sima ügy volt. Az esetemet látva a csajoknak nem igen támadt kedvük ebben az útban előmászni. :D

Kifejlesztettem a mászás közbeni puccsítás technikáját :D :D

A nap vége felé nehezebb utakat is akartunk mászni. Bevállaltuk a Solymászt a sarokban. Én előben nem akartam vállalni, de Móni nagy bátran nekiindult helyettem. Az első akasztástól tartva megkérte Gábort: "Gábor, ugye beteszed nekem? - Móni, neked bármikor!" :P Már az út eleje kunsztos volt Móninak, de felküzdötte magát. Egészen az út második harmadáig bírta, de a köztes előtt kiesett. Szép nagy esés volt, ezt a térde is bizonyítja még vagy 2-3 hétig. Jött a B terv, nekem kellett felvinnem a toppig. A beszálló közelében én is egyszer beleestem, de utána már szépen kiment. Nem is fáradtam el.
Tudjátok, mire jöttem rá? Előmászni kurva jó. Sokkal jobban odafigyelsz a mászásra, a technikádra, átgondolod az utakat és nem "túléled".

A nap végén tartós durranásként a Pelét és a Moha és páfrányt választottuk. A fiúk is csatlakoztak, csak ők 2-3szor mászták meg :). Móni nagyon fájlalta a térdét, inkább elővett egy kis tanulnivalót. Anett a Pelébe ment bele. Több mint a feléig ki is tolta. Nem mondom, ez a csaj nem semmi, komolyan. Én a Mohát próbáltam. Nekem is több, mint a feléig gond nélkül kiment. Aztán éreztem, hogy lefagynak az ujjaim a hideg faltól és nem azért estem ki, mert elfáradtam, hanem mert egyszerűen nem éreztem, hogy mit fogok és mennyire. Aztán kis melegedés után továbbtoltam, de nem sokáig tartott, bedurrantam, kész voltam. Teljesen beleszerelmesedtem, szal kitolom, csak azért is.

A hazaút sokkal csendesebb volt, mindenki fáradt volt és éhes. Gábor a diplomamunkáját írta, mi meg a maradék erőnkkel Domit szórakoztattuk. :)

Így telt ez a nap, csajos túlerőben.





2010. május 4., kedd

"dupla nulla"

Már javában zajlanak az érettségik, nyomjuk keményen a bebaszásokat. A mai matek végett szeretnék csak hozzáfűzni annyit, hogy hatalmas respekt Csanádi Bencének, hisz az igazi mászó az, kinek még az érettségi közben is a kunsztokon jár az esze!!! :D
Egy táblázatos feladatba kellett értékeket beírni, mire Bence csak ennyi mondott:
- Fingom se volt az egészről, így hát beírtam azt hogy B O U L D E R , ez pont kifért... :D:D és alá hogy

Life is Crazy!


2010. május 3., hétfő

Azér' gyík, hogy szenveGYÍK...

Lábatlan gyík (Anguis fragilis)

...mondta tesi tanárom régen. Nos volt sok gyík, hüllő meg szenvedés is Várgesztesen szombaton. Heten mentünk: Gyöngyös a sofőr, Ági, Zebra, Zebra húga és én kocsival, Józsi és haverja pedig vonattal. Igaz Józsiék feneke is ki lett nyalva rendesen, mert a Tatabánya-Várgesztes távon ők is el lettek furikázva.
Erdei sikló (Elphe longissima, Zamenis longissima)

Volt hogy eltévedtünk, de akkor mindig megjelent egy kígyó az úton és utána minden szuper volt. Zavaróan meleg volt, vagy legalábbis a hideg szezon kezdés után túl sokat kellett ziázni. Szarul szólt a lemez(mászás), tagadni kár. Kárpótolt az új hely, a szép táj, a csokis zabfalat újhagymával -!isteni!- és hogy minden utat mászhattam elől - értsd kellett- az oroszozás végett. Tényleg tetszett a nittek száma és távolsága a földtől/standtól. Kellemesen odafigyelősek voltak, nem kellett az akasztással sokat bajlódni. Zebra húga nagyon jól mászik, először volt mászócipő a lábán és egy VI+-ban is szépen elmozgott. Józsi és Zebra először estek előlben rendeset, nem nagyot de nem beleülés volt. Gyöngyös még geocachingelt is egyet a közelben, a gyíkok meg csak rohangásztak mindenfelé.
Zöld gyík (Lacerta viridis)

Vittünk éket meg friendet, hogy használva legyenek tettem belőlük 1 friendet meg 2 éket a Zinne-repedésbe, aztán kivettem őket :). Jó hely, szép nap volt. Élménymászás megvolt, legközelebb nehezet. Fokozottan érdemes még ott mászni.
Ide meg nem volt kedvem köztest rakni

Mászott utak: ???(V?), Zsebes(V/V+), Táblás(VI+), Simulós(VII-), Matematika(VII-), Zinne repedés (V/V+ CL), Cassin(VII/VII+), Tigris+Micimackó+Kanga+Füles(IV), Zsebibaba(V-), Psyché(VI+), Jégkrémbalett(VI+), Bruchner Szigfrid(V), Kalandra fel!(V), Dietmar Proske emlékút(VIII)

.....talán lesz ide kép....

Röviden

Csütörtökön egy majdnem hirtelen felindulásból elkövetett partizán akciót szerveztünk Kecske-hegyre. Gá, Dá és Ro. Valamin bemelegítettünk aztán másztunk. Corn flakes-t és Peremszerelmet próbáltuk. Gábor lazán kitolta PP a Corn flakes-t. Hűvös belenyugvással konstatáltam a maraton óta romló formámat, de azért csak feljuttottam a P.sz. standjáig. Dávid kemény volt. Kijöttek Urbanics Áronék és megmutatták, hogyan kéne mászni. Az Utópiából előző nap kitört egy fogás, ezt próbálta megtalálni Áron. Nem tudom sikerült-e neki. A zalkarunk sikeresen elfáradt, visszafelé pedig lejöttünk a hegyről meglepő módon. Kínai, sör és Gödör buli zárta a napot.

Tessék a lábmozdulatot figyelni: