2010. október 31., vasárnap

"Ördögi" csapat

Jobb dolog nem lévén épp nézegettem a facebookot. Lesz a moziban is valami film erről, megpróbálom hamar letölteni, eléggé érdekel. Szóval nézegetem nagy mászóink képeit (Áron töltött fel pár újat, és Zolinak is mindig vannak újabbak - utóbbinak bírom a parti képeit.:) majd épp Laci spanyol túráján csemegézek amikor megcsörren a telefonom és kiírja : Dede Laci. Hirtelen kinézek az ablakon értetlenkedve honnan látja, hogy pont őt nézem?! Hochkogel a szombati cél, aminek nagyon tudok örülni egy elmaradt Svájc után. Kár, hogy minden kaját megvetettem már anyával, de mindegy is; csak elfogy.
Nem jön össze a két parti, így inkább egy Ördög-árki boulderre tereljük a szót. Másnap mikor Zircen felvesznek örömmel konstatálom, hogy a Laci, Kocsis Ricsi+bnője alkotta csapat egy régenlátott taggal bővült, a hátsó ülésen mosolyog Kerényi Barna Úr.
Mindig is tudtam, hogy nincsenek kitűnő tájékozódó képességeim, de ezen az odaúton aztán tényleg büntettem. Mindegy, megismertük Bakonyoszlopot. :)

Ott kezdtünk ahol legutóbb a Jam-en. Az idő fantasztikus. Hulló falevelek, átszűrődő napfény, víz csobogás. Nem igazán szeretnék elveszni a részletekben, úgyhogy leginkább az én szemszögemből írom le a dolgokat, nem emlékszek pontoson ki mit, vagy mit nem mászott meg. A Frankkal kezdünk. Múltkor voltak hiányzó mozdulatok, most egész hamar beakadt. Egyel odébb tesszük a padet. Téli berek 7B. Egy fantasztikus boulder félelmetes technikával. Reibung, oldalhúzó, perem, sarokakasztás -amit csak akarsz. Erre már jóval több próba elmegy, Ricsi találja ki a fantasztikus sarkazós bétát, amivel végül nekünk is sikerül beadni. Ricsi kitalál egy új bouldert, amit pár próbából össze is sikerül raknia. Susogós mackók 6C+. Nekem is egészen feküdt, talán másodikra akadt be. Én kamerázok a többiek az alsó bouldereket nyomatják. Nagyon fel akartam venni az Up from the grave (7B) megmászását, de már már úgy látszott elmarad. Végül bármennyre nem tetszett a srácoknak, mégis a Pisti lépésbétája volt végül a frankó, és sikerült Laci megmászását megörökíteni. Juuupi!

Bár mindenki nagyon fáradt azért hátrébb-beljebb megyünk. Örültem az eddigi teljesítményeknek és örültem, hogy a fiúknak is tetszik a hely, de úgy éreztem ha meg tudnám mászni a Diderot boulevard-ot akkor tenném fel az i-re a pontot. Ez egy függőleges falon lévő 6C+. Már az első próba elég esélyes volt, de miután Laci életét kockáztatva megtisztogatta a fogásokat- pezsdült csak fel igazán a vérkeringésem. Hatalmas nyögések árán sikerült felráncigálnom magam. Emlékszem Törpe azt mondta a 2006-os Objektum boulder verseny után, hogy erős a karom de bitang szarul lépek. Úgy látszik ezen 4 év után sem sikerült segíteni, de majd rajta leszek az ügyön. Barni nagyon lazán odaküldi, ahogy Laci is. Csak az a leugrás ne lenne olyan nehéz... :)
Következő lépcső: az Antigoné. Gyönyörű a fal, Barna szemében látom a csillogást. Én nem lódítok vagy akármi, de Ricsi úgy leküldi mint a huzat. Gyakorlatilag Laci is elsőre, de ha nagyon etikusak akarunk lenni akkor másodikra. Barna nem is nyög az útban, csak lazán megfogja a topot. Hitetlenkedek milyen erősek a fiúk, majd nekem is beakad, bár kicsit máshogy, olyan Bálintosan. Szép felvételek készülnek. Lecsapatják még a Bob Marleyt, Barni rádob párat a dynora, majd lassan elindulunk vissza. A vállamon érzem hogy mennyit is adott ez a nap, nagyon örültem hogy egy hosszú szünet után újra tudtam Lacival mászni egy kicsit, és először Ricsivel. 
Nagyon élveztem a mászást az időt, és a hangulatot. Hihetetlen ez mennyit képes dobni az emberen. Szerintem elég jó napot zártunk, és úgy néz ki, van itt valami traverz ami még visszahív ;)

2010. október 24., vasárnap

Frohe Geburtstag!

Kicsit meg vagyok lepődve, azt gondoltam a csapból is ez fog folyni. Úgy látszik a mai mászók már nem látnak tisztán; Ondra és Sharma fénye elvakítja őket. De úgysem akkora a hír, mint egy 8C boulder megmászása.Ma ünnepelné Wolfgang Güllich 50. születésnapját. Aki elolvassa gondoljon egy percre a sportmászás apujára.

Every you and every me

Mi hozhat össze két várost, két fiút. Én a héten érettségiztem és nagyon jól sikerült, tudtam ezt meg kell pénteken ünnepelni. Gabot szintén megmozgatták a "természet adta" lehetőségek. Egyszóval mindenki éli fiatal éveit. Reggel ötre értem haza, de pár óra alvás után már a Cseszneki buszon öltem. Irány Kő-árok! Gabóval a parkolóban találkozunk, majd irány a sziklák. Végre újra itt. Pisti tavaly ilyenkor már erőteljes próbákat dobott a Mikrokozmoszra, gondoltam szép lenne egy évvel később megismételni. Gabo a Bükkfapoétán melegít, nagyon nagy tartalékai vannak ennek a srácnak - mint gondoltam gesztes után ez most már biztos. Gyakorlatilag csak gyakorlás kérdése, hogy mikor kezdi el szétrongyolni a hazai IX es utakat. Beszereltük a Vágási Feri beszáll az internetbe -nevű IX-/IX. Szomorúan konstatáltam, hogy az egyik kunsztfogás vizes. Ráadásul egy reibung. Próbáltuk felitatni, de nem segített olyan sokat. Gabo kemény ezért jött, hát bele megy így is. A peremre való felnyúlás, -ami Tibinek annó oly sokáig tartott- hamar összejön, és az utána lévő részekkel sincs problémája. A próbák során a perem lemetéli az ujját, ez így marad legközelebbre. Én a Halászokat nyomom; nagyon fáj benne a vérhólyagos ujjam. (Egyik próbánál elpattant valami) A kunsztmozdulat sikerül, bár vannak kételyeim utánna is, és egy fellépés sem sikerült. Itt ha a kunsztról beszélünk nem csak a mozdulatokról kell beszélni, hanem a lépésekről is. Vannak benne olyan nehéz "meglépések" ami nehezebb mint a kulcsmozdulat.
Hát, bár én tényleg nem vagyok egy egyensúlyozgatós mászó aki függőlegesben légypiszkokon vackol, én simán felfokoznám 8a-ra ha rajtam múlna, de nem rajtam múlik. Nehezebbnek érzem, mint sok utamat, de talán idén sikerül megmászni, az a fejlődést mutatná.
Ezután Gabo a kő-ároki nyolcasokat nyomja, én a Mikrokozmoszt taknyolom. Nem áll túl jól a szénám. Próbáltam a lábletekerést kikerülni, mert rossz a bal térdem és nem vagyok olyan hajlékony mint Pistike. Lendülni akartam a lyukat, de így megfogni egyenlőre lehetetlennek érzem. Úgyhogy marad az eredeti béta, ami azt hiszem védjegye lesz az útnak. (1:16nál látható)
Sokat lógtam a falban, azt hiszem rengeteget kell erősödnöm. Izomban érzem a hiányt leginkább, de kis szünet után ismét nyomom a sörélesztő és 100pullup -os kúráimat -úgyhogy még akármi lehet. Lesz mi erőt adjon mindenesetre.
Gabó pedig szeritnem, ha legközelebb kijön sok bőrrel, és száraz lesz a rejbi is... talán egy megmászást láthatunk!

Találtam egy videót egy ismerős geris arccal, érdemes megnézni.

2010. október 22., péntek

A bad day of Balint Izer

Csütörtökön felültem az 5 órási buszra, és meg sem álltam fehérvárig. A Ford Fokus hamar felvett és nemsokára már Fidi és Gabo társaságában repültünk Várgesztes felé. Még sosem voltam itt, bár sokat halottam az itteni utakról. Elég hideg van. Lent a parkolóban fagy, a szikláknál kb. 5°C. Gabo mássza a Kubut, ez egy szép hetes. Olyan fél 8 lehet, már csont sötét, csak Oroszlány fényei világítják meg az éjszakát. Fejlámpával mászok, nekem nagyon hideg ez a kőzet. Amikor az ember boulderezik, pár mozdulattól nem tud ennyire átfagyni, de itt... huh. Volt hogy nem azért kellett megállnom pihenni mert elfáradtam volna, hanem egyszerűen elfagytak az ujjaim, és a hónomnál kellett melegítgetni. A tetején az áthajlás tartogat meglepetéseket, de végül sikerül megakasztani a standot. A Black and White nittelése meglepett. Nem mintha nagyon zavarna, bár akkor is megmondanám ki nittelte, csak magasság/ nitt arányt mondanak. Ezúttal nincs megmászás.
Megnézzük a Bőrerő, és valami Dietmar emlékutat ha jól emlékszem. Egyik sem lett meg, bár top.rope minden mozdulat sima és a helyén van. Még ez a Dietmar is. Jobbra kerülve VII+, szembe én adnám a VIII+ os nehézséget. A Bőrerőre a kalaúz VIII/VIII+ ír, azt talán csak VIII-asra értékelném. Nem tudom világosban milyen lehet, de sötétben egy ismeretlen falban, nagyon nehéz jól mászni. Rengeteg pontatlanság, el is rontok pár jó kísérletet.
Szerintem nagyon jó kis hely, nem hiába olyan zsíros minden. Technikát ad. Míg a tavalyi szezont a Kő-ároknak tulajdonítanám, idén nagyon elgerisedtem. Kiváncsi lennék mondjuk a sok Gerecsei 7a+ os OS közül melyik érne fel egy kőkemény Black and White OS el...?!
Mindenesetre érdekesek a számozások.
A hideg miatt nem éreztem igazán, csak másnap vettem észre, mennyire szétrongyoltam az ujjaimat.
Az este után már el sem tudom képzelni, mien lehet amikor Ondra fejlámpával mászik tizeseket Ceüseben. Nem árt néha koppanni egy nagyot. :) Szerintem érdemes megnézni ezt a kisfilmet, bár biztosan nem hasonlítható össze egy ... nos ezzel.


2010. október 19., kedd

rilí grét tu áutdór klájmbing

Megszóltak, hogy túl sokakat írok és nem lehet végigolvasni. (már értem miért vannak a "szőke nős" viccek.) 

Az elmúlt 10 napban nem jártam iskolába; pénteken amikor az átlagos fiatalok elmennek esténként ilyen úgymond zenés-táncos szórakoztatós napközibe és fogyasztanak némi alkoholneműt, nah akkor én fél egykor magoltam a képleteket. Ezen múlik, hogy tudok-e Pesten tanulni, elszakadok-e a poros kis városomból, mit mellesleg nagyon szeretek. Szóval álmom, terveim, jövőm kellett ma papírra vetnem, s így egy csöpp veríték sem vétetett hiába. Pár nappal a vizsga előtt már kezdetem besokallni Diego (*) adott pár tuti ötletet. Végül úgy döntöttem, nem fogom megölni magam és egy nappal az érettségi előtt belefér egy kis Boulder Jam. A tatabányai Kovács Tamással (igen boulderversenyt is csináltak tavaly) már régóta beszéltük ezt a versenyes dolgot. Most hétvégén tartották Cseszneken az Országos Hegy és Sportmászó találkozót. Miért is itt? A Ezerkilencszáznapsütöttehatvanas években (1960!!!) Cseszneken történt kis hazánk első komolyabb sziklamászáspróbálkozásai. Egy a Pannonhalmi apátságban tanító testnevelő tanár (vagy atya?!) döntött úgy, hogy mivel a srácok úgyis csak többhavonta mehetnek haza, kirándulásokat szervez, végül megalakult az első mászókör. 1965-ben már kalaúzt is adtak ki, ennek a fénymásolatából kaphattak jelen rendezvény résztvevői egy-egy ereklyét. Számomra az ilyenek értéke felbecsülhetetlen. 


Reggel az első (05:35) győri busszal mentem Csesznekre majd gyalog ki Kő-árokba. Sajnos csak második alkalommal tudtam idén kijönni. Majdnem két órán keresztül próbáltam egy mozdulatot. A 10°C os hőmérsékletben hamar áthűl az ember, főleg ha mikroperemeket szorít. A Mikrokozmosz első mozdulatára dobtam vagy 20-25 próbát fél 7 és fél 9 között. Fél 10kor pedig már a Segafredós eszpresszómat szürcsölgettem egy krumplis rántotta mellett. Egy örök mondás: Egy mászóférfi szívét  bevenni legjobban; a letisztított fogások, a finom kaják, és az igazi olasz kávékkal lehet.
Csapat egy része
Az Erzsébet vendégházat magunk mögött hagyva 6-7 kocsival mentünk ki Csesznekről Ördögárokba. Kis megnyitó beszéd után ne ki is álltam csapatni. Kangyal András, Martincsák István, nagy nevek; egészen zavarba jöttem. 
Nem is a verseny motivált leginkább, hanem a tudat hogy most vannak kint pad-ek végre nem töröm össze magam. Ezt kihasználva rohangáltam a sziklák között. A reggel után elég jól sikerült a nap. Míg a többiek bemelegítettek én negyed óra alatt odabüntettem egy 6A, 7A+, 7A+/B, és egy 7B. Ezeket Martin is lenyomta. Megnéztünk még pár tömböt, de én nagyon motivált voltam a Turbo Loverre, mindenképpen 7C akartam ma bezsebelni. Kezdtem egy Bob Marleyval 6C ért. Azt hiszem Martinnal mindketten harmadikra másztuk meg. Majd átpakoltuk a szivacsokat a Szerelmemhez. Nem hiszem hogy olvasná a blogot, de köszönöm szépen Kovács Kristófnak a spotolást. Egyedül sosem mertem volna ekkorákat repülni. Martinhoz ketten kellettünk. :D Elugrott keze lába égnek, seggel jött felénk. No, mindegy valahogy mindig jól sikerült a landolás. Vagy egy óra ment el, sosem tudtam eldönteni melyika  jó lépésbéta. Végül én is Martinéval próbáltam és egykettőre be is akadt. Lenyomtam még egy 6B+ (Syrius), ezt végre elsőre. Az idő szorított már nem lehetett nagyon projektelgetni. Sikerült letudni még két utat. Az egyik a Prométheusz (original 6A), ezt Stromi nem is tudta kimászni, és én is csak harmadikra. 6B/+ mondanék rá. Mellette a Szopoklész szintén 6A. Neve árulkodik...Hát az vicc volt. Minimum 6C, de lehet hogy nehezebb. Ezek rendesen meg vannak mérve, itt lefelé nem igazán fog történni számozás. Egy 7B próbáltam még az Antigonét, végül többször a Top ról estem le. Nem volt több idő be kellett fejezni. Van még itt sok út amit ki szeretnék mászni még idén, 7A tól 7C ig leginkább. A versenyt végül sikerült megnyerni, Martinra rávertem az ugrással. Harmadik Stromi. 


Ízelítőnek a nagyságrendekről. Kovács Tamás: Eddig közel ötven utat építettünk ki, fele még csak top-rope, fele mászható előre, van pár CL út is. Tervezünk még közel 100 utat nyitni, amiből 30-40 kilences, 10-20 tizes kategóriájú lenne. Ha ez reálisan így van, alighanem pár év múlva idáig fogom megváltani a gerecsei jegyem!
"KMG im Schweine im Weltall 8b"
Adlitz

2010. október 17., vasárnap

2010. október 16., szombat

Két matematikus és egy fizikus bemegy a bányába...


Az egyik matematikus azt mondja a másiknak: Put the köztes into the nitt és boldog mászást kíván neki !?!

Szombat reggel egyedül állok a kelenföldi pályaudvaron, arra várva, hogy a táskámban lapuló kötél kibontakozhasson Tardos falain. Robi és Helene kicsit sietve, de még simán beérnek, Ági meg Judit a későbbi vonattal jönnek. Alkalom szüli a gombaszedőt, plafonig van velük a busz, de csak Agostyánig mennek, gombát most nem nagyon fognak találni, de legalább szép az idő. Mászáshoz biztosan ideális.


A bányába beérve Simon Bence és kompániája fogad, kint aludtak ez este, előző nap meglett neki a Zergevadász 2nd GO. Elkezdünk bemelegíteni, Robi, Helene Solymász, én Moha, egyből át is szereltem a Budai kesergőbe. Tolom is a próbát, ekkor lép be Ági és Judit, meglett az út, nagy öröm.


Az ikrek vonata kicsit késett, az előttük menő szerelvény elütött valakit, sokk a vonaton, ők közvetlenül nem látták a testet. Tardoson (mint mindig) hamar felvették őket, egy Afganisztánban szolgált, de már leszerelt, katona volt a szerencsés. A kisboltban tudják meg, hogy a hétvégén túlélőverseny van a Gerecsében, újságolják nekünk. Sok turistával találkoztunk aznap. Jövőre lehet hogy nekünk is nevezni kéne :)


Robi lazázik a boulderfalon, a lányok a napos falon, aztán Robi megtolja a fájdalmas gekkót. Próbál nem túl vállerős utakkal visszatérni az élők világába, nagy a kísértés egy kis Nagy Brummogásra. Én belemegyek az Aranykor-ba. A felső boulderes rész nagyon kemény. Összerakom részletekben, de a megmászás későbbre marad. Helene beszereli felülről a Mohát, a lányok felmennek rajta, aztán pakolunk.


Kitűnő napot zártunk, mindenki mászott a saját szájíze szerint, kitűnő idő, jó társaság. Örültem hogy végre Robival mászhattam, kis jó időre szétváltak útjaink, de most talán ez megváltozni látszik.

2010. október 10., vasárnap

Nándi szerint egy szar.

Így indultam el a híres Hannibál kupára Szombathelyre. Szerdán sikerült, meghúzni az ujjam így a szombati nap már biztosan bukott. Kenegettem, masszíroztam s szombat este már láttam értelmét elindulni a versenyen. A cél: megnyerni. Esély? (Presser:Fényév távolság). Mivel csak boulderra és maxerőre edzek, valóban nincs sok esélyem, bár nagyon mondtam Strominak szedjék össze magukat mert most majd odapörkölök. Lelövöm a poént: nem sikerült.
Amit pirossal látsz, az mar, és radioaktív. 
(Az iszapos agyagot miután megszárad, porként belélegezvén, hamar kaphatunk kellemetlen úgymond halálos betegségeket. Ezért kéretik mostanában nem Devecser környékéről venni a sílécet.)

Cöcke, Máté, Árpi, Gergő, Stromi, Soma, én az indulók Veszprémből. A többiek kocsival, én vonattal mentem. A többiek 7kor, én 4 kor keltem. (Lehet utálnak??!!) Szóval mivel ez a kurva iszap elárasztotta, és kimosta a vasúti töltést, így Kolontárt és Devecsert nem lehetett bevenni. Egy "vonatpotló" buszra kellett átszállni. Nagy nehezen 9-re én is odaértem, ám később kiderült hogy hiába volt a nagy sietség. Amikor beléptem a kongó terembe, örömmel konstatáltam hogy még nem maradtam le semmiről. Az egész nap egy kósza másfél órás csúszással indult ezen nincs mit szépíteni. Bár nekem nem volt vele bajom, sokan lázadoztak hogy nincsenek biztosító emberek és egymást kell fogni.
Négy selejtező út van. Lemászod az egyiket, majd kb. van 5-10 perced és futhatsz a másikon. Ez után egy hosszabb szünet. Én bár tényleg nincs állóképességem, kicsit keveselltem a plafonmászás során szétdurrant alkarjaimnak az 5 percet. Szép utak voltak, nulla technika, zsebeken tukkókon kell mászni ameddig bírod. (Miért akarok technikát bele, amikor még ez sem megy???)

Én sziklás faszságaimból adódóan mindent már csak UIAA fokokban látok (aszem ezt Tabi is jól látta reggel (-: ), így azt mondanám volt két út (zöld, matt) amiknek a nehézségét a plafonig VII/VII+ ra lőném be maximum, onnan viszont nehéz lenne eldönteni. Volt egy könnyebb út, egy hatalmas dinóval, ezt Csapajeven és Stromin kívül aszem mindenki kinyomta. Volt még egy út, amely sárga színben pompázott és az összes út közül szerintem a legszebb volt. Ebben már volt technika is jócskán. Nem hiába estünk ki, VESE-sek (Stromin kívül) mindannyian. Amikor leestem nem hittem el, hogy képes voltam ezt az utat elrontani. Lentről az egész annyira evidens. Áhh mindegy. Stromi és Máté bejutottak közülünk a legjobb 8 közé. Máté gyerek nem hiába húzódzkodik egy perc alatt 52-t!
A döntőről csak annyi maradt meg bennem; nem tudom elképzelni hogy Papírt, ma valaki megverje nehézségiben. Amit a döntő úton csinált az maga volt a tökéletesség. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki lenyomta volna azt a bouldert a plafon kellős közepén eldurranva.  
Cs. Bencét sajnáltam nagyon, pont nála húzták meg a határt. Először én is bántam a döntőt, (lelkileg összetörtem), de amikor láttam az utat, akkor rájöttem valóban semmi keresnivalóm a legjobb 8 között. Nem hiszem, hogy addig elmentem volna mint az utolsó helyezett. Sok mindent át kellene gondolni, hogy ha valóban komolyan szeretném egyszer csinálni a versenyzést. De egyenlőre maradjon csak a készülés a jövőheti szakmai érettségimre... :)

A fenti sorok csupán a szerző leíró véleményét tartalmazzák. Sem több, sem kevesebb.

2010. október 8., péntek

Nuit Blanche

A veszprémi verseny jó sikerült, bővelkedtünk tanulságokban, melyeket most nem részletezek.
A dobogósaink:


Grat a szervezőknek, meg a mászóknak, meg hasonló közhelyek...

Az este a győri csapata átjött Bálinthoz, akinek a szülei 1000km-ekre voltak. Eléggé megtöltöttük a lakást, a nagymama csak 6-ig számolt.


Főztünk virslit, kaja, pia, aztán bele az éjszakába...



"futós" pálinka: ha meglátod, futsz


A háttérben Nalle Hukkataival











Nalle a labirintusban




A győri csapat még nyomott vasárnap egy Várgesztest, másnapos 6+ a legjobb ;)
Fantasztikus hétvége volt. Amikor ez a kép készült Kőárokban

akkor még nem hittem volna, hogy több mint 2 évvel később ez a kép készül majd

Bálint nappalijában. Az élet olyan mint egy doboz bonbon.

2010. október 7., csütörtök

Future is mine

Felkészültem, és tudtam hogy amikor nagyon jól megy valami akkor várható hogy elhagy a szerencse és átbukik az egész. Egy sérülés sok mindenben akadályozhat, főleg ha nem jól kezeli az ember. Éppen ezért terveztem meg még egészségesen, egy esetleges sérülés utáni talpra állást, és most amikor szükségem is van rá, csak úgy gondolkodom mint ha az edzésterv része lenne. Mert a jövő ez; a siker titka folyamatos, és lelkiismeretes tanulásban rejlik, ...észrevenni a tested jelzéseit, és fellépni a következő lépcsőfokra."

2010. október 5., kedd

Unbelievable

A hétvégén hihetetlen eseményeknek, sporttörténelmi sikereknek, és minő biológiai attribútumoknak lehettünk szem és fültanúi. Minden ott kezdődött, amikor csütörtökön elkezdődött a falépítés. Pénteken is egész délután dolgoztunk, s még a jól megérdemelt -és kispórolt- tenger gyümölcsei közben sem adhattuk át magunkat az élvezetnek; a másnapi versennyel még korántsem voltak rózsásak a dolgok. Reggel Kaksival órákkal a többiek előtt bent voltunk a teremben, még jócskán építettünk.
Elkezdtek szállingózni a versenyzők. Több mint ötvenen jöttünk össze. Jöttek a selejtezők. Egész napunkat redbull és pizza jellemezte mint ahogy ez az egészséges sportolókat is jellemzi. A csajok nagyon keményeknek bizonyultak, sosem tudtam nekik belőni kellően az utat. A selejtező túl nehézre, a döntő túl könnyűre sikerült. Bevallom, nagyon kíváncsi voltam a haladó férfi kategória döntőjére. Ezért is szinte csak ezt emelném most ki.
Jöttek a veteránok, Molnár Gergő, Erdész Tibi, Kovács Geri személyében. Sajnos mindenki ugyanott esett ki, Gergő tudott egy fogással távolabbit minuszolni. Ránéztem Balázs arcára... meg voltunk rettenve. Már halottam a szekálásokat ezt a döntő utat is elrontottuk. De tudtam hogy csak a termes arcok rontják el a kunsztot. Akik jobb-bal-jobb-bal üzemmódban képesek csak mászni. Itt viszont bejött a képbe egy kis technika és egy kis szétnézés is. Összesen három ember jutott el a plafonig. Dave jól ismerte a plafon részleteit és ereje állóképessége is megvolt hogy megnyerje a versenyt. Gábor a plafonban vérzett el pár mozdulattal Dave mögött. Egyben addig nekem sem sikerült elmennem.. Ez a plafon nem az én világom. Ahogy szerencsére nem is Gáboré.