2010. október 5., kedd

Unbelievable

A hétvégén hihetetlen eseményeknek, sporttörténelmi sikereknek, és minő biológiai attribútumoknak lehettünk szem és fültanúi. Minden ott kezdődött, amikor csütörtökön elkezdődött a falépítés. Pénteken is egész délután dolgoztunk, s még a jól megérdemelt -és kispórolt- tenger gyümölcsei közben sem adhattuk át magunkat az élvezetnek; a másnapi versennyel még korántsem voltak rózsásak a dolgok. Reggel Kaksival órákkal a többiek előtt bent voltunk a teremben, még jócskán építettünk.
Elkezdtek szállingózni a versenyzők. Több mint ötvenen jöttünk össze. Jöttek a selejtezők. Egész napunkat redbull és pizza jellemezte mint ahogy ez az egészséges sportolókat is jellemzi. A csajok nagyon keményeknek bizonyultak, sosem tudtam nekik belőni kellően az utat. A selejtező túl nehézre, a döntő túl könnyűre sikerült. Bevallom, nagyon kíváncsi voltam a haladó férfi kategória döntőjére. Ezért is szinte csak ezt emelném most ki.
Jöttek a veteránok, Molnár Gergő, Erdész Tibi, Kovács Geri személyében. Sajnos mindenki ugyanott esett ki, Gergő tudott egy fogással távolabbit minuszolni. Ránéztem Balázs arcára... meg voltunk rettenve. Már halottam a szekálásokat ezt a döntő utat is elrontottuk. De tudtam hogy csak a termes arcok rontják el a kunsztot. Akik jobb-bal-jobb-bal üzemmódban képesek csak mászni. Itt viszont bejött a képbe egy kis technika és egy kis szétnézés is. Összesen három ember jutott el a plafonig. Dave jól ismerte a plafon részleteit és ereje állóképessége is megvolt hogy megnyerje a versenyt. Gábor a plafonban vérzett el pár mozdulattal Dave mögött. Egyben addig nekem sem sikerült elmennem.. Ez a plafon nem az én világom. Ahogy szerencsére nem is Gáboré.  

Nincsenek megjegyzések: