2011. január 10., hétfő

Böllér völgye


Út a vadonba (BHSK) from Izer Bálint on Vimeo.

Gábor telefonál, hogy mászunk-e valahol a hétvégén? A válasz természetesen igen volt. Balázs enyhén meghúzta valamelyik térdszalagját és inkább (bölcsen) a pihentetés mellett döntött, viszont így gondba voltunk a kocsival. Este megnéztünk egy az alvilágról szóló filmet, ami miatt nehezen sikerült lefeküdni. Azért a többes, mert a koránkelés miatt Gábor feljött hozzánk Balatonfüredről. Reggel 5-kor keltünk, hogy elérjük a 6 órási győri buszt. (A továbbiakban a Psyched rövidítésére csak egy "P" fog szolgálni) Tehát P!

Én aludni akartam a buszon, de valami csaj nem engedett teljesen ellazulni. Gézaházán szálltunk le, mivel gyalog talán innen van legközelebb az árok. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mért nem Bakonyoszlopra mentünk és szálltunk le? A válasz egyszerű. Egy nap átlagosan három busz jár (átszállós), s a legkorábbi is délután kettőkor. Így marad a fáradtságos séta Csesznekről, vagy Gézaházáról. Utóbbit választottuk időtakarékossági okokból, és én annyira erőltettem a dolgot, míg rávettem Gábort hogy ne a turista úton menjünk, hanem fedezzünk fel, másszunk át, ugorjunk át, kerüljünk ki. Egyszer már mentem a turista úton, de vagy másfél órát kell sétálni csak az árok túlsó bejáratáig és akkor onnan még a jó sziklák... szóval az nem az igazi.

Gézaházán leszállva, csodálatos látvány tárult a szemünk elé: a napfelkelte. P. Még nem volt 7 óra sem, és mi már a szántó mellett sétáltunk. Egy ideig jónak tűnt az irány, még ha kerítéseken és folyókon át is vezetett az út. Gábort rábeszéltem, hogy jöjjünk le egy jónak tűnő ösvényről, melyen egyébként piros jelzés is volt. (Amúgy máig nem vagyok biztos benne jó lett volna ez, de majd egyszer végigjárom.)
Egy darabig, egy fennsíkon kutyagoltunk, majd völgyekkel és dombokkal szabdalt medencébe értünk. Az ember reméli, hogy a következő domb majd hamar lebukik és elénk tárul a várva várt árok, ám ez nem következett be.  Mintha szirénát hallanánk. Először csak azt gondolom a hallucináció első lépcsőfoka ez, de Gábor is hallja. Elkezdtem gondolkodni, hol lehetünk mi, vagyis mihez közel...? Ugye nem Dudar?!
A semmiből feltűnik egy tábla, semmitmondó felirata a következő: Valler István kútja. Dudari erdőtömb. Ez a szó nem esett túl jól... Már nincs P.
Valler-féle tanösvény
A tanösvényt elhagyva, már a mászásról is lemondtunk, csak valami támpontot akartunk keresni, hogy legalább kijussunk az erdőből. Egy sziklákkal teli völgybe jutunk, nemsokára filmbeillő jelenettel találjuk szembe magunkat. A lábunk előtt hever egy folyóba fagyott malac. Ahogy egy falusi osztálytársamtól tudakoltam, valószínűleg hajtóvadászaton eshetett áldozatul, de nem találták el jó helyen így még el tudod menekülni. Érdekes volt hogy pont egy folyóban esett össze, így a víz alatti réteget megkímélve a ragadozók elöl.

Mivel fogalmunk sem volt hol lehetünk, Gábor elnevezte a helyet Böllér-völgynek. Pár perccel később látunk még egyet. Elég demoralizáló ez. Nagy nehezen megtaláljuk a folyót, mely a sziklákhoz vezet, és már látjuk a bányát, ahol Nándiék is kóvályogtak nemrégiben. Kimászok az árokból, hogy belőhessem hol vagyunk, s örömmel nyugtázom: látni az oszlopi templom egyetlen tornyát.
Ave Maria
Ritka jó kép, rissz-rossz gépünkkel
Gyors léptekkel vágunk át a szántón, s megyünk be a szokásos ösvényen. A hangulatunk visszatért, Gábor másodszor is megcsodálja lefoglalt projektjét, az ágyúgolyósat. A Blitzkrieg Bophoz érve letargiába esünk. Felmegyünk a Lowrider-hez, de ott sem szebb a látvány. Nem találunk egyetlen száraz falfelületet sem. Aprítani jöttem ma, ennek ellenére üres kézzel kell hazatérnünk. Annak ellenére, hogy az itt lévő utak többsége összerakosgatós (Ez a fogalom azt jelenti, az utak többsége nem egy nehéz mozdulatból áll és aztán és addig semmi, hanem szinte végig nehéz és odafigyelős) úgy gondoltam Gábor is sokat le fog tolni sötétedésig.
 a hírhedt fehér szemüveg
Egy kis ebéd után elindultunk hazafelé. Amikor gyalogoltunk kifelé szembejött Pisti és G. Volt egy javaslata, hogy hol lehet száraz szikla, jobb dolog lévén visszamentünk az árokba. Bár itt-ott nyirkosak voltak a fogások, mindent megszárogattunk és két utat sikerült is kinyomnom. Bányászati múzeumot egy könnyed 7A-nak éreztük, pár próbából mindegyikünknek beakadt. A Bambi már egy kicsit érdekesebb volt. Eredeti nehézsége 6B, bár én 7A-t mondtam rá, lehet csak rossz passzban voltam, úgyhogy nemsokára újból belemegyek, hogy reális nehézséget mondhassak rá. (A kalaúzban van róla fénykép, Balázs az első mozdulatban)
Volt itt fent még egy 7B re értékelt út, a híres En attendant Godot. Én a hat mozdulatból egyet tudtam megcsinálni pár óra alatt, úgyhogy még van miért visszajönnöm. Gábor hosszú harc után be tudott szállni, ami talán a legnehezebb az útban, de a folytatás neki sem sikeredett. 
 Az egyetlen száraz falfelület
 Annyi meg egy Bambi
 Godot-ra várva

10 megjegyzés:

gábor írta...

Elég ütős lesz, amikor kiderül, hogy miért ez a bejegyzés címe...

Bogyó Dávid írta...

atyaisten...az a megjegyzés, az a hangsúly: "aaa kurrrva annyád" de tipikus :D mikor valami nehézben még van időd arra, hogy megtartsd, de tudd: ezt már baszhatod :D

barna írta...

Azért a 30-40 kilit 5-6 óra alatt megtenni.... Az dúrvább mint az utatok :D
Ja és látom híd még nem épült oda sem! :)

Izer Bálint írta...

én azért éreztem másnap egy kis izomlázat a felső farpofámban... (ha van egyáltalán ilyenem)

Pali írta...

A gyaloglós részben, mag az ugrálásban remekeltem volna, ha a volán rt. nem tesz keresztbe :)
hangulatos video.

Izer Bálint írta...

Sebaj, majd leközelebb, így legalább nem maradtál ki semmiből :)

barna írta...

Fasza a sztori,és így már minden világos. Miért tartott 6 és fél óráig a max 40kili? már ez is klar! egyébként tényleg fasza,akár az unokáidnak is beadhatod majd a későbbiek folyamán elalvás elött

Izer Bálint írta...

bele lehet adni valóban, bár a 40 kili kicsit túlzás azért... :) Tippre, szerintem talán picit több mint 10-et mentünk..:)

gábor írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
barna írta...

Ja. A 40 kilit háztól házig gondoltam. Abban benne van a búsz is. Egyébként a képek említésre méltóak.