2011. január 27., csütörtök

Dajesd!; avagy a kély bugyraiban

Egy régi videó, volt szerencsénk kint lenni amikor készült a film.


 Mroczna tutaj egyenlőre csak így.

Gáborral bulizni szerettünk volna szombat este, de olyan fáradtság lett úrrá rajtunk, hogy végül az alvás mellett döntöttünk. Reggel Pistike mobilszáma kelt; gyerünk mászni. Ellenkezni nem is merek. Bár csak homályosan, de sejtettem előző nap, hogy eme szörnyű sors fog rám várni, így mindent megtettem amit lehetett. Aloe vera, Neogranormon, Climb On! Bár előző nap nem másztam meg túl sok utat, azért elég sok próbám volt (más utakra is), és csak úgy ette a hámrétegeket a kő.
A cél ezúttal: Dudar. Szinte semmi komolyat nem másztam még itt, úgyhogy érett már másodszor is kijönni. A szél valami förtelmesen fúj a kocsinál, fent egy fokkal tűrhetőbb, bár nem igen ment pozitívba a hőmérő higanyszála. Ha azt mondjuk Ördög-árokban nincs sok lehetőség bemelegíteni, akkor Dudaron egyáltalán semmi. Persze ez így azért nem igaz, de egy picit mégis. A legkönnyebb út jelenleg a Zimankó Balázzsal; egy peremes 6B. Hogy kellő testhőt termeljek, a hegyoldalban fel le futkározok amíg ki nem melegszek. Rámegyek a Czááfoj- szintén 7A-ra. (Balázs útja) Nyomom a Beke-féle melegítési taktikát. Pár próba, majd pihi. Ehhez elég psychednek kell lenni, már csak a folyamatos cipő le-fel vevés miatt is, de ez hosszútávon megéri, márcsak a lábujjelfagyás mellőzése miatt is.
Hátra visszük a szivacsokat. Pisti a Hüvelyk Matyi-t próbálgatja ~7C+. Elég jól megy neki, ful motivation. Lenyomatja az Újévi Jókívánságokat, majd a Mroczna-t is csak lazán, úgy mutatóba.(Mellesleg mindegyiket aznap elsőre!!!ez két 7B+jelent)
 Jó képek érdekében mindent
Én a Bendi útját próbálom, a Mroczna tutajt.(7B+) Az első próbák eléggé adják, egy-kettőre eljutok a végéig, bár a felállás nem jön össze. Kitalálom ide is a jó bétát. Ez egy tipikusan olyan út, ami maximális koncentrációt igényel, és csapkodni kell benne, ami csak a csövön kifér. (Persze csak ha nincs annyi technikád, és olyan gyenge vagy mint én :)
Valamiért nevetnem kell emiatt, mégis a viccet hamar félre kell tennem. Az út minden komolyságodat megköveteli, ezért néha ki kell engedni a gőzt. (Ezt a Zombilandből tanultam-jó film) Pár ordítás és a vezényszavak elmondása hihetetlen motiváló tud lenni, s még a nagy hideg ellenére is simán felveszed a szűk mászócipőt. Néha kívülről nézem magam és azt mondom "ennek a tagnak bizony messzire gurultak a tablettái."
Valóban fontos, hogy felpörgesse magát az ember. Régen cselgáncsoztam és egy nagy ellenfelemet emlékszem az edző mindig úgy fel tudta készíteni, hogy amikor a gyerek a tatamira lépett már vérben forgott a szeme és nem volt kegyelem senkinek. A jamaicai bobcsapat egymás fejét csapdosva, vagy éppen tojást csókolva tette meg ugyanezt. Szerintem mindegy ki hogy csinálja. Vannak kevésbé jól-, vagy jól ki néző, halk vagy éppen hangos módszerek is, a lényeg hogy az embert kellőképpen motiválni és inspirálni tudja. Számomra aznap a Mroczna, a Tutaj, és a Dajesd szavak ezek. Hogy mit jelentenek vagy hogy az értelmes-e, az nem fontos. A lényeg hogy segít. Akár azt is ordíthatnád, hogy tükörtojás, csak segítsen. Pisit készít fotókat, videókat, mert mindenképpen akarom, hogy legyen felvétel az útról és a megmászásról.

 lehetőségek a következő generációknak
Kicsit az útról. Ez az út egy ékkő. Ha egy külföldi kalauzban azt olvasnám erre hogy 7C, igazából simán elhinném rá. Bendi azt mondta, szerinte nehezebb mint a Sarlatán alja, ezt is bőven aláírom. A második és harmadik mozdulatot nem lehet statikusan megcsinálni (vagy nagyon erősnek kell lenni hozzá), és csak úgy sikerül megtartanom ha maximálisan elhiszem, hogy meg is fogom tartani. Pár próba után hitemet vesztem. Az idő ramaty, a bőröm még rosszabb, motiváció leeresztett. Bokámból vér csorog. Már viccelősök is, de jó lett volna Bendinek elújságolni, hogy sikerült, de hát ez elmarad. Pisit rám szól; Mi a faszért rinyálsz meg sírsz állandóan?? Bekajálsz, sétálunk egyet, pihensz egy fél órát, körbefutod a hegyoldalt aztán belemész!

Nincs vita! Megnéztünk egy új szektort, lesz ott is pár út. A séta valóban jót tesz, mert az eddig elfagyott lábujjaimba legalább visszaszökik egy kis vér. Visszaérve ráhangolódok, a fent említettek alapján, majd futással felmelegítem magam. A reményt vesztettnek újra visszatért motivációja. Felpörgetem magam, bár az ujjaim irgalmatlanul fájnak. Az első próba a melegedés. A másodiknál elhiszem, hogy sikerülhet. Egy puskaporom maradt, és sikerül jól ellőnöm. Bár a végén már gondolkodni se bírok, és majdnem kiesek a könnyű részen sikerül megfogni a Topot. Ilyen szintű eufória sosem árasztotta el a testem. Amit a Vágási Feri megmászása után csináltam semmi ehhez képest. Ott is az esélytelennek vélt út megmászása okozta a mámoros állapotot.
Az egész kicsit hasonlít a tavalyi Abokalipszis megmászásomhoz. Egész nap nyomom, és akkor is Pisti mondta, hogy mennyek bele még egyszer; mint most. 10 mozdulat az út, kereken egy perc alatt sikerül feljutnom rajta. Nem tudok mást mondani...
Dáááááááááááájjjjjjjjjjeeeeeeeeeeeeeeeeesssssssssssdddddddddddd!!!!!!
 Megaprojekt
 tervek a fejben...
 ...és a valóságban

4 megjegyzés:

barna írta...

Nájsz! Nem is tudtam,h van bemelegítési technikám. :)
A második képről egyből Nussdorf boulder jutott eszembe.

Fidi írta...

szép volt Bálint!! :)

Névtelen írta...

kemenyek vagytok! itt kicsit melegebb van de a pszihe ugyanaz!
udv Misjarol: Bence

barna írta...

Zsíííííííííír. Mroczna tutaj 1:50 edik résznél HATALMAS!
Viszont megkérnélek,h az első videót azt tedd át a vimeo-ra. Vagy cserélj zenét,mert nem tudom lejátszani. KÖsz!