2011. március 2., szerda

Jobb ha hallgatok

Motiváció avéttos. Az testerő még rosszabb. A maxerő puding, az állóképesség ergya. Nigger Benszíájesz 103 szor felmegy a kampuszon és lehoz egy szaloncukrot a foga között ha arra kéritek. Én edzés végén szabályosan küzdöttem, hogy egyáltalán fel tudjak menni. Most mélypont van a mászásban, ahogy figyelem testem jelzéseit, másfél-két havonta mindig van egy nagyobb mélypont. Vagy tényleg nagyon rossz vagyok, vagy valóban mélypont, vagy Balázsék erősödtek meg és nem tudtom tartani a lépést; nem tudok egyelőre mit leszűrni egy hétfői siralmas edzés után. Másnap a suliban átgondolom a dolgokat és a tettek mezejére lépek. Kilépek otthonról a piros V12 paddel, utoljára. Gyorsan megyek néhol futok, hogy elérjem a buszt ami Dudarra megy. Háromkor indultam el otthonról végül fél 6 ra értem a sziklákhoz. Kocsival ennyi idő alatt már geribe is ki lehet jutni, sőt majdnem Ausztriába is. Fejlámpa bekapcs, csillog a fehér magnézia a sötét homályban. Elsőre sikerül megcsinálni a Czááfolj!-t, majd a beszállót kihagyva az Újévi Jókívánságokat. Próbálgatom a pocak projektet, nehezebb mint gondoltam. Mindenben mozgok egy kicsit. A Hüvelyk Matyi nagyon tetszik, olyan testerős mozdulat van benne, mint talán a Deadline végén. Repedsz. Nem hiába ott a +.
Tutaj extra, az abszolút Ágh út. Ez az ő névjegye. Igazi ergya fogások, s bár nem az én paramétereimre tervezték ezt a C+-t, el el tudtam emelni néha a seggem, de ez édeskevés. Képzeld el életed legkisebb fogását...megvan?... oszd el hárommal. Na az a beszálló. Nem valami akadós perem, ilyen kis dudrok egymás mellett a sziklában. Átnézem a Mroczna végét, hogy ne okozzon gondot, fejlámpám egy disznó családot csalogat oda a semmiből. Fogom a top-ot nem merek lejönni. Letelt az 1 óra amit mászással tölthettem. Fél órás séta következik hogy elérjem az utolsó buszt ami hazavisz. Végeredményben 4 óra buszozás, 1 óra mászás. Nem is rossz arány, akkor hogy is van ez a motiváció?

Más.
Már kifejtettem Gábornak azt a nézetemet, mi szerint a mászás az mászás. Az érvek rosszak s csak engem győznek meg. A boudler-t csak egy jó szórakozásnak tartom, de nem mentálnak.  (Nézzünk csak engem. 3 éve csak bouderrel edzek, sziklán köteles utakban szinte nem tudok mit felmutatni és az állóképességem 16évesen jobb volt...) De szeretem, mert kihívás és szinte azonnal tudom javítani a hibát, dolgozhatok rajta. A boudler motivál sok mindenben, és persze fejlődsz ezért remek. Egy társasággal együtt nyomni, fantasztikus dolog, kicsit csapatjátékot csinálva ebből az éncentrikus sportból. Hosszútávon akkor is -most- úgy gondolom, hogy a köteles mászás az amire igazán büszke lehet egy ember- márha valakinek váltanak ki a megmászásai némi büszkeséget. (Egyszer talán Ferivel beszéltük mennyi tízes kategóriájú mászása van xy-nak -direkt nem mondok nevet- és mennyire kevés köteles utakon, pedig mindegyiket nyomja. Erre mondta azt Pistike hogy egy tízes bouldert adott esetben sokkal könnyebb összerakni mint egy tízes utat.) De ez is relatív. Vagy áá ez így nem jó. Hogy is mondjam. Magamat kell meghazudtolnom. Szóval nem azt mondom, hogy a boulder rossz vagy hülyeség, csak többre becsülök egy sportmászó teljesítményt. És mért nem születhet ott annyi megmászás? A választ nekünk ma más fogja megadni, a cikk végére remélem mindenki tudja kiről van szó... Maradjunk annyiban, hogy remek írás! :)


Legyen ez tanulság nem, vagy rosszul spotolóknak, kezdőknek, útépítőknek, nagyképernyősöknek, és azoknak, akik hajszolják a fokozatokat és nem tudják mi az a Kheopsz a 8a.nu-n. (vagyis nekem)

Tatabánya, vasárnap délután. Hitetlenkedve pillantunk szét a bányában Ildivel, ahogy fölérünk. Van itt vagy negyven-ötven mászó. Kötélfüggöny a falon, toprope mászik szinte mindenki. A fal alatt néhány kedves ismerős is, lemegyünk köszönni.  Őrjöngő nyári hőség van. Csorog az emberről az izzadság. Csorognak a mászók az utakból.
Eszembe ötlik az első emlékkép a bányáról, vagy tizenöt évvel ezelőttről, amikor először toppantam be. Osziék kicsi és baráti csapata. Ír népzene szól a középre helyezett magnóból. A falakon csupán néhány út és mennyi lehetőség!
Körbenézek. Az utak megszülettek. Hatalmas magnéziafoltok mutatják a slágereket. Némelyik elég zsíros már. Bántóan zajos a katlan, mint egy vasúti kocsi várócsarnoka. A "feeling" is hasonló. Annyi kötél lóg szerteszét, hogy az utakhoz hozzáférni ma alig lehet. Négy-öt óra után sem húzzák ki a topropozó kötelet az utakból. Ma ez a divat. Nézelődök tehát. A bánya közepén áll az ügyeletes sztár. Ordít fölfelé, hogy melyik fehér fogásra kell nyúlni bal kézzel. Hajszálpontosan diktálja az utat. A kliens három métert halad a Zergevadászon, majd újfent beleül a kötélbe. Mozgása alapján talán már mászhat fél éve. Ügyes és izmos srác, ha elég kitartó két év múlva hasonlóan fog haladni tízeseken. Néhányat meg is mászik közülük, majd abbahagyja, hiszen eljutott a csúcsig és másik, fantáziadúsabb sport után néz.
Barátnője (csinos) érdeklődik, hogy milyen mászócipőm van, ezt a típust nem ismeri.
-Five Tev.
-Jó?
-Kis peremekre talán a legjobb. - bizonytalankodom.
-Akkor az enyémet le kellene cserélni? - mutat vadonatúj és kitűnő cseh mászócipőjére, amely mondjuk úgy tizenöt évvel ezelőtt forradalmasította volna a mászósportot.
Mindenesetre végignézem, ahogy beköti magát (jónak tűnik a csomó), hogy felbukdácsoljon egy hatoson. Nem tehet róla, hogy így mászik. A túloldalon van ugyan néhány könnyebb út -négyes-ötös, ezeket biztos élvezné-, de nem lát rajtuk senkit, üresek. Amit viszont lát az hogy a társaság nagy része egy-két fokozattal nehezebb utakon küzd, mint amit valóban tud mászni.
Ideje átmenni a bal oldali falhoz. Ott kevesebb a sláger és a mászó is. Az utak csak hetesek, de jó technikásak.
***
A kőbányáról megint csak eszembe jut valami. Hámori boulder verseny 1986 körül. Hideg kora reggel a Fehérkői turistaház mellett. Herbert Richtert, a hatvanas évek nagy homokköves mászóját meghívták "díszvendégként" a versenyre. Irtózatos jó fej volt az Öreg, ahogy azt gyatra német tudásommal kiderítettem. Mint valami zen mester. Jó fél éve nem láttuk egymást, de már öt perc után arról beszélünk, hogy jó lenne együtt mozogni valami hegyen. Ahol "nincs mászó, kevés lárma". Mesélte, hogy mászogat ötvenévesen a maga örömére. 
-Milyen nehezeket?
-IXa-nál több már nem megy.
IXa. Ez átszámítva egy nyolcas. Egy gyenge nyolcas. Ilyennek ma már nem sok becsülete van. Nem tudom, a műfalakon izmosodott mai sportmászók hányad része fog valaha látni egyetlen homokköves IXa-s utat, tíz-húsz méterenként elhelyezett karikás gyűrűkkel?

Estére elcsitul a bánya, "lenyomatták az utakat". Visszamegyünk a katlanba Nádasdi Osziékhoz, akik -rutinosan- ekkor érkeztek meg. oszi lassan, fogásokat keresgélve felmászik egy IX -en. Ámulok, mekkora tartaléka lehet, hogy így csinálja. 
-Vagy két éve nem másztam az Aranykort, és örülök, hogy nem estem le. -szerénykedik. 
Kérdezem, hogy ha ilyen jó formában van miért nem mászik a közeli Kis-Gerecsében valami tízest?
-Túl versenyorientált és néha arrogáns ott nekem a légkör. Múltkor például köszönés után azzal fogadtak, hogy teljesen rossz helyre tettem tíz évvel ezelőtt egy nittet. Fél méterrel balra kellett volna, ott sokkal könnyebb akasztani. 
Érzékeny gyerej Oszi (tizenöt út után a Kapitányon-ez önmagában 450 függőstand), nem is tudom mire.
***
Műfal. Ahogy belépek éppen kifelé tart két "top" mászó. Egyikük, kedves, mindig van hozzám egy-két jó szava. (Nem sejti, tényleg kedvelem, van humorérzéke!)
Hello Gaba, van itt neked egy jó kunszt!
(A nekednél jelentőségteljesen elmosolyodik). Elhatározom, türelmes leszek, ha jól folytatja -például így:
Képzeld, on-sightoltam egy régi utadat. És te mit mászol mostanában vén kecske? - akkor megkísérlem a kunsztját. De nem!
-Na megpróbálod? Peremes. -hallom csalódottan. Így ma elmarad a derbi.
***
Még virtuálisabb mászás: Az ÜVEGHEGY weboldalai. "A legnehezebb hazai mászóutak". Érdekel. Terjedelmes lista, benne van minden szabályos megmászás, néhány útnál tíznél is több van már. Haladunk, s ez szép. 
Néhány útnál nem látom az első megmászást, amikor az út született. Talán nem fértek el a többi név mellé? Rácz Zsolt udvariasan felhomályosít:
-A fiatalok ma már nem tekintik szabályosnak a rotkreis megmászásokat, s ezért maradtak ki.
       Ha így nézzük vesztettem. De kár, hogy ezt nem mondták vagy tíz évvel ezelőtt. Nyilván nem értek rá, hiszen első mászócipőjük vásárlásával voltak elfoglalva. 
Mégis, elég hülyén néz így ki ez a lista. kangyal Andris például nincs a "Doktor-úr"-nál, mint első "szabályos" megmászó. Kornél a Nazgulról, én pedig a Lauráról csúsztam le. 
Szegény Andris, pedig az 1993-as HEGYMÁSZÓ-ban még ihletett cikket is költött az ország legnehezebb útjának megmászásáról. Ha tudta volna, hogy csak képzelődik! A nagydoktori nincs is a listán, lévén csak rotkreis másztam meg és nyolc év után se jobban (se rosszabbul) nem ismételték meg. Megkésett őszikém a Ran (X-) pedig egyszerűen lefelejtődött, pedig ezt Anglia emberevő mászóvidékein is elismernék útnak, mivel természetes köztesekkel nyitottam két éve (RP-istenemre mondva!)
Tíz-tizenöt éve néhány út tényleg csak rotkreis stílusban született. Ugyanakkor más utak -hasonló nehézségüek- rotpunktban, sőt becsúszott az is, hogy eljutottunk a szólóig. (Utópia, Gyíkvér), ahogy azt időnk és úri kedvünk tartotta. 
Elképzelem, ahogy a hagyománytisztelő angolszász mászásban a számtalan, rotkreis stílusban született első megmászásokat egy összefoglalásban kihagynánk, mert ma már ez a stílus smafu. Volna nagy felhördülés.
Nálunk más a haladó hagyomány. Sebaj, tíz év múlva más listákat készítenek majd a fiatalok. Mondjuk "Az egy nap alatt gyakorlással megmászott tízesek". Jó szempont, nem? Erről teljesen hiányozni fognak a mai aktivisták, s szerepelni fognak majd az újoncok.
Nézem tovább a listát. A nehézségeket. De jó volna, ha egy igazi spíler elzarándokolna hozzánk megerősíteni a fokozatokat! Csakhogy nem vagyunk elég vonzók. Az utóbbi tíz évben nálunk nem született annyi út, amelyet nem vágna zsebre két nap délután "on-sight" egy világklasszis. Tehát elég karcsú a viszonyítási alapunk. Így félő, hogy néhány útnál a számok inkább az óhajtásokat tükrözik, nem a realitásokat.
Így marad a fáradtságosabb másik út: külföldön mászni nehezeket. Évente össze is jön az élgárdától egy két 8a, nagyritkán nehezebb. Pedig nem kellene messzire utazni. A közeli Szlovéniában vannak 8c+ utak és 8b flashelő mászók. 
De mit kritizálok? Hosszú-hosszú évek alatt mindössze három 8a-t hoztam össze külföldön. Sajnálta, rájuk az időt a rövid mászótúrák alatt -védekezhetnék-, de ez kissé fals. A gyarló ember mindig többnek látja (s látatja) magát, mint ami. 
Tuti, hogy én is hibás vagyok mindebben, mindenben. Hiszen a mászás világa olyan, mint valami nagy-nagy kerek kő. Régi mászócimborám, Kovács Béla egy pohár sör mellett mondogatja:
-Az a Te bajod Gábor, hogy túl hiú vagy. Nem tudsz megvénülni. -s már emeli is szájához a korsót. -Freskó vagy te már ezeknek a fiataloknak. -(Ez már jobban hangzik!)
Aztán másról beszélünk. Béla jót mászott az Alpokban a nyáron (valóban emlékszem is, egészen lelapadt a sörpocakja!).
- A legrosszabb nem is a hetes volt, hanem egy csuromvizes hatplusszos kémény. Semmi sem volt benne, húsz méteren át, egy kettétört szög sem. Hajlott koromban egy ilyen helyen! A túra végén egyébként egészen jól ment a mászás. Ha edzenénk, jövőre még megpróbálhatnánk a Marmoládán a Fisch-t.
(Ez az! A Fisch! Milyen jókat is másztunk anno Bélával a Marmoládán! Jó volna visszahozni. Nem is a fiatalokkal van nekem bajom, hanem az idővel. Az elszökött idővel!)
Azután ismét kedvenc témájára tereli a szót:
-És egyébként is te vagy a ludas. A topropozást is te terjesztetted el nálunk. Azóta nem tudnak a fiatalok mászni. 
Így hát- jobb ha hallgatok.

12 megjegyzés:

Pál írta...

Már régóta olvasom a blogot és gratulálok hozzá. Csak így tovább!

Eddig még nem volt hozzászólásom, de "Freskó" - :-))) - Gábor szövege annyira igaz, hogy nem tudtam egyetértésem kifejezése nélkül elmenni mellette.

üdv: JP

D írta...

Ma Körösréven másztunk és nem volt senki egy akkora völgyben ahol Magyaroszág összes sziklafelületénél talán több szikla van - halgattuk hogy olvad a hó és kerestük a határainkat - jól sikerült. Hajrá a mászásban és a bloggal is!

Névtelen írta...

BAZDMEG!!!!

Mintha filmet néztem volna,vagy a legjobb könyvet olvasnám,de kár hogy vége...

MÉG sok ilyet!!!!!

Bendi

Remélem hétvégén meglátogatlak :)

Izer Bálint írta...

Nagyon szépen köszönöm, bár az írás ugyebár nem az én érdemem. Annyit tennék így hozzá, hogy figyelni kell az életben mert gyarló ember bizony sok van.
Mint ahogy minden éremnek két oldala is.

Sziklára fel! :)

Névtelen írta...

Tényleg jobb lett volna ha hallgatsz....kritikán aluli az írásod,ez a véleményem.Nem hiszem ,hogy előben láttál már fb8a bouldert(nem boudlerről beszélek....)és szerintem többen másztak ilyen nehézséget kötéllel,nem véletlenül....ha nem fejlődsz nézz magadba (rendszeresség..stb vagy fordulj tanácsért az ikonjaidhoz).Írásod minősít téged,de te mi alapján minősítesz?..........mnm

Bogyó Dávid írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Bogyó Dávid írta...

lehet, hogy én vagyok a hülye, de nekem teljesen az jött le, hogy az író (akit személyesen nem ismerek) magába néz és egyetért az idézett cikkben leírtakkal - etalonnak tekinti azt (az amúgy valóban kiváló és elgondolkodtató cikket)
a nehézségekhez szerencsére nem értek

gábor írta...

Légyszi nem írjatok névtelen kommentet.
Legalább hadd tudjuk, hogy ki kritizál.

Névtelen írta...

Remek írás volt Bálint!
Csak így tovább!
g

Izer Bálint írta...

ááhh
(borbély) Gábornak válaszolva, aki szégyelli a nevét attól nem várjuk el hogy közzétegye (itt kacagtam egyet), bár valóban jobb lenne ha a szikla.hu névtelen hősei megmaradnának a szikla.hu nak, az arrogáns hangvétellel együtt. :)

A névtelen Úrnak válaszolva: Visszaolvastam többször is, és én úgy gondolom nem szidtam senkit. Kritizálni szintén senkit nem kritizáltam, maximum a mászás iránti elkötelezettség és teljesítmények közötti vélemény volt mit feltettem mint költői kérdést.
Nem értem kit szid?- (bár ez az én együgyűségem valószínűleg) ha nekem írta, hogy jobb ha hallgatok, ezt megtagadom, a saját blogomon talán még jogom van leírni a véleményem.
-ha nem nekem írta, akkor valószínűleg a cikk írójának, Babcsán Gábornak szegezte a kérdést?!

06203486149 számon bárki is írt szívesen elbeszélgetnék erről.. ha ugyan ér neki ennyit ez az egész, és így az inkognitón sem esik csorba...

a többieknek köszönöm ;)
döntöttem maradok!

barna írta...

Na örülünk,h maradsz. :D Legalább olvashatok ilyen fasza megjegyzés ,,háborút". Látod van akinek a saját megjegyzés polgárpukkasztó. Ez a kis hazánk. No vélemény,no társadalmi élet,no barátok!
...kommunista ifjak indulunk,mert bennünk apáink reménye!....

Névtelen írta...

A szikla, pont hogy nem hu,hanem kő...érted?ez pedig egy nyilvános blog,amibe lehet véleményt nyilvánítani.Nem szidtalak,max megbántottalak.
Barni,te meg ne szomorkodj,ha szeretnéd leszek a barátod...