2011. március 25., péntek

"A puha testű éjszaka"

Oly sok homokszem folyt már le az idő végtelen homokórájában, nem is tudom megmondani mikor voltam utoljára a szeretett Ördög-árokban. A Bouder jam óta megindult forradalmat, csak tetézte a Blitzkrieg Bop megmászás és az ez után kiadott kaller. Kiéhezett mászok hada érkezik, meg az olykor párás, nyirkos de szeretetreméltó árokba. Már most mindenki a Blitzkrieg Bop-ról álmodik, pedig még be sem mutattuk a First Ascentet, ami egy vicces videónak (már-már film) lesz része. Kiknek nem elég az állóstart, vagy nem szeretnek nyújtózkodni ők ülve próbálják ugyanezen utat, "Animal Hop" néven. Ez volt eredetileg a szám címe, majd a zenekar megváltoztatta a mai "Blitzi"-re.
 A Jam óta teljes lázban égetem, talán 10 nap volt a legtöbb amit az árok érintése nélkül töltöttem. Aztán úgy döntöttem, nem túl jó dolog állandóan egy helyre kijárni, elveszi a varázst. Egy hónap szünet után mentünk ma vissza Pistikével. Suli után egyből toljuk, az idő valami szenzációs. Csak itt-ott szakítja meg pár cirrus és cumulus a napsugarak útját, melyek a hosszú tél alatt valahogy elkerülték-e vidéket. Gyorsan haladunk s csodálkozva nézzük, hogy változik a táj. Hol egykor vastag jégpáncél volt, most csak csupasz kövek hevernek. A folyóból patakocska lett, mely halkan csörgedezik mikor beérünk a völgybe. Utunk egy új szektorhoz vezet. Egy még meg nem mászott traverz miatt a szektor a "Dédapám" nevet kapja. (Cél most neveket adni a szektoroknak, tippjeiteket az ordogarokboulder@gmail.com címre küldjétek el léci. Írjátok meg hogy mondjuk a /jelenlegi/ B8 tömbnek a...-nevet gondolom, esetleg, hogy miért)
Egy szép campusboardos utat mászunk bemelegítésnek, a végén nagyobbacska nyúlás. Leányálom 5B Szép, bemelegítős. A tetején nagy fogások. Tovább jobbra. Nagyfogásos beszálló, majd felnyúlás egy oldalhúzóba, majd egy ergya fogás megtartása. Teteje szintén élmény. Nem forró olaj 6C+
videó később
Még eggyel jobbra. Ülőstart aztán egy nagy mozdulat balra az ergyába. Egyensúlyozni kell figyelni a lépésekre és tovább az ergya 2.0 -ba. A katasztrofálisan fájós és kicsi fogások után a top szinte hihetetlen. ??? 7A+
A dédapám szektora után, lemegyünk a Blitzkrieg falhoz. Pisti a helyi új traverzra dob (Sehnsucht nach die Ferne) és az Animal Hop-ra. Én a Hansit nézem, nem valami kecsegtető ma. Szóval rossza a passz ma, szűrjük le a tanulságokat. Van valami nagy projekt, mesél róla Pisit. Valami traverz. Elindulunk a kanyargós árokban. Mikor a vége felé járunk, elgondolkodom. Travis erős most, hisz a Blitzkrieget is leküldte, mégis a Devil's masquerade megmászás második kísérletre több a sokknál. Ez a fiú nem csakhogy az ördög oldalán áll, még pofátlanul szembe is röhögi! Úgyhogy Pistitől elválnak kis időre útjaink, ő a patak bal oldalán captat fel, én jobbra megyek, meg akarom mászni a Devil's masquerade-et!

a 2.5-3mm-es perem a  Devil'sben
Hát ez a perem tavaly óta nem lett nagyobb. A beszálló elég jól adja, de elhülyéskedem a második mozdulatot. Felpörget, hogy megcsillant egy reménysugár. Következő kísérlet adja. Beszállás sima, statikba a peremre. Megszorítom, áthozom a lábam és elküldöm. A végén tök jó kis felmászás, majd ordítok át a völgy túloldalán mászó Pistinek látta e mi történt?! Gondolkodom, s beszélek Travissel is. Valószínű, hogy a 7C fokozat sok, én egy 7B+ javaslok, szerintem az talán megállja rá a helyét. Egyel odébb teszem a pad-et és a Man on the Hill-be "szerelek bele".
 A Man on the hill balosán, jobb kézzel
 Pistitől telefonon kérek bétát, majd letérdelek a férfi elé. Több bétát is próbálok, de hiába érzem hogy fekszik és közel van, nem tudom megmászni. Ott helyben egyből azt mondtam, hogy valószínű B+ , de itthon a fekete fotelből átgondolva azt mondom jó az a 7B fokozat. (Amúgy nem akarunk szarrágóskodni a fokozatokkal, csak a kaller következő kiadásában szeretnénk már a reálisakat feltüntetni) Érzem, hogy még ha egy óráig is csapkodnám se tudnám most megtartani, úgyhogy összepakolok és felkepesztek a Bélámhoz. Fent már igazi partihangulat uralkodik, közel a megmászás. Megnézem a mozdulatokat, berakok kitörök fogásokat, végül kialakul a saját bétám. Ez a boulder tipikusan azon utak közé tartozik, ahol 2 méterért már lezavarsz 10 mozdulatot. Máshogy másszuk, az ő bétája nekem kemény, az enyém talán mindenki másnak. Többször van igen közel a megmászáshoz, de nem akad be a fesztávos nyúlás. Nekem szintén. Pihenő.
Benyúl az alsósba, s többször igazítva a fogásra, zia morzsák morzsolódnak a fehér ujjakról a szűz kőzetre. Érezzük, hogy nincs még sz*rrá mászva; a lépések nem gumisak, a fogások nem ziásak, még nem tudnánk csukott szemmel elzongorázni a mozdulatokat. Lassan száll le az éj, miközben továbbnyúl s ujjbegye megérinti az oldalhúzót. Ez erőltetettnek tetszhet, de aki mássza az megérti majd. Pont az ujjvégeddel éred el. Igazából nem is oldalhúzó. "Oldaltolónak" nevezném, mivel a súlyod nincs rajta amikor megfogod, de teljesen át kell tolnod bele a testsúlyod. 2 ujjal tartod magad a falban, s érzed hogy a válladban szorulnak az izom rostok. A súlycsökkentés érdekében még ziászsákot sem viszünk, nehogy kihúzzon a falból az egyensúlyozás közben, s igazából fölösleges lenne, egy mozdulat sincs amiből igazán lehetne - s érdemes is lenne ziázni. Hátulról nézem, s látom, hogy ráncosodik a homloka amikor kinéz, a szemgolyó szinte izzik miközben készül fel a test, a következő mozdulatra. Minden csak tized másodpercek alatt történik, s már tovább is csapott. Büszke vagyok, hogy részese lehetek ennek az egésznek. Megfogja a fogást, s csak egy görcsös nyögést ad ki a test, mely annyira szorítja a tüdőt, hogy már nem képes több hangot kipréselni belőle. A következő mozdulat igazi lélekörlő. Már túl vagy a nehezén, de még innen is jó eséllyel el lehet rontani. Csak gyönyörködni tudok, hogy ez a szakállas manus itt felettem mit művel egy darab sziklával. Valóban történelem íródott. Csóválom a fejem, nem is igazán hiszem el mi történt. Nem egy egyszerű - na jól van itt volt aztán már mást nem lehetett kitalálni- traverzt mászott meg, hanem az etalont! Csak ezért eljössz messziről, ezért kiveszed a szabit, ezért otthagyod az asszonyt, ezért ellógsz a suliból, ezért edzel s álmodban is álmodozva mászod. Nem tudod tart-e majd a következő fogás, hisz minden olyan kicsi és bizonytalan. Leugrik mellém, gratulálok s visszalépek az álomvilágomból a hétköznap szalagjára. Pihenek majd rajtam a sor. Pistike világít a fejlámpával, teljes a sötétség. Nem csak az égbolton, a fejemet is kiürítem. Nem létezik más csak Ő. Fejben szinte kapcsolódunk Pistivel. Tudja mit, hogy fogok csinálni, amikor még én sem vagyok biztos benne. Amikor fogni akarok a fény a következő fogáson van, amikor lenézek lépni, a fény már a lépést nyaldossa. Nem tudom, hogy csinálja, de tökéletesen járja végig előttem az utat. Alig bírok kilépni oldalra, a combom kis görcsök csiklandozzák, de gyorsan ráállok s nyomban tovatűnnek. A kunsztban benyúlok a mutatóujjammal az egyujjasba, s kinézek oldalra majd csapok. Kilendülök, majd vissza. A topot fogva -nem tudom Pistike mit érzett- de én szerelmeskedtem a sziklával. Kielégítettem, s ő kielégített. Mélyeket lélegzek, s nézem a csillagokat. Nemsokára 8 óra, s mi kint vagyunk teljes sötétségben a semmi közepén.
Hihetetlenül élvezzük, nincs más lehetőség, maradunk. Professzionális falpucolás veszi kezdetét. Kitalálunk egy ülőstartos utat a travi végére, ez is megkéri. Egyre lejjebbről szállunk be, törve ki a lehetséges fogásféleségeket. Egy nagy lyuk marad végül a fal alján és valami vacak segítő. Mint a kezdő szerelmesek a pozíciókat, váltogatjuk egymást s dobjuk az újabb és újabb variációkat és kísérleteket a projektre. Majd egyszer csak körvonalazódik bennem, hogy tudnám elemelni a seggem a padről. Benyúlok az egyujjasba, majd hanyatt vágom magam, és tudom már mit kell csinálni. Megtisztítom a megfelelő moha rajtette lépést, és újra próbálom. Beszállok és felnyúlok a lyukba. Mutatóujjammal nem érzem annyira, így átváltok a középsőre. Kilépek jobbra, majd meghúzom az egyujjas dyno-t!
 A reibungon érzem, s tudom hogy már sikerült. Pisti is értetlenkedik, mik történtek itt az imént. Fent a nagy zseben elérzékenyülök, de aztán összeszedem magam. Ez az a boulder amire, ha életemben több utat nem nyitok is büszke leszek, ez egy igazi mestermunka! Egyszerűen gyönyörű és egyben hihetetlen. Ez egy Jumbo Love, egy Action Directe, egy Mikrokozmosz. Ezen utak nagy mászók által nyitott, neves utak és mind egy emberhez tudjuk igazán kapcsolni. Ha valahol felmerül a nevem egyszer, legyen egy esküvő előétele közben, vagy tábortűz mellett több bor után; hiszem hogy valaki halkan hozzáfűzi majd: igen-igen... Az utolsó vacsora...
A név onnan jött, hogy már régóta egy nagyobb szünetet fontolgatok, mert a rossz ujjamon az ízület nem bírja a terhelést. Aznap hívtam fel a kórházat, s kaptam időpontot röntgenre ami majd sok mindent elárul. Erre testem megadta a választ; odabüntette az abszolút Fanatikumot. 7B Pisti is percekig áradozik az útról, nem tud betelni vele. Beszáll, majd felnyúl a lyukba. Szinte hallom a gondolatait: -Egy életem, egy halálom! - s meghúzza belőle. A következő mozdulaton már ordít, s innentől az összes többin a topig. Hihetetlen napot zártunk. Hagytunk itt még valamit, de az már egy másik rege része lesz.

 Pisti a FAt nézi az ösvényen

 megjelölt beszállók
Kifelé lenyomom még az új kunsztot. Neve: FA nehézsége megér egy olcsó 6A-t. Egyenlőre csak karból létezik, de már gondolkodom egy sarkazós kimászóson is. A kocsi mellett nézem a csillagokat és eszembe jut az éjszaka, a puha testű éjszaka...

3 megjegyzés:

gábor írta...

Hát ez valami fergeteges. Egyre jobban írsz, Bálint!

Bár egy kicsit langyi :D

Izer Bálint írta...

Az csak azért van hogy féltékenykedj :D

trobertino írta...

Masterpiece :)