2011. április 30., szombat

"Hab a tortán"

 Miskó Robival kitaláltuk, hogy nyomhatnánk egy hétvégi gesztest. Gabónak jó volt, úgyhogy nem volt kérdés a menet. Este felé mondta az esőt, úgyhogy bár még lájtira vettük a tempót és egy kávé is belefért, valahol mélyen éreztem hogy pörgetni kell a dolgokat. Andor és Robi a völgy bal oldala felé vették az irányt, mi Gabóval jobbra mentünk a Tojás falhoz. Újra olvastam Feri eddigi 2011 összefoglalóját, (nem is értem miért nem linkeltem be eddig), és megtaláltam a Barnival múltkor mászott utunkat. (Hátszél VI+/VII-)
Most a Bánya-fal legeslegbaloldalabbi útját néztük ki, bemelegítés gyanánt. Se név, se nehézség. Amikor Gabó nyomta, éreztem és halottam a beülőmön valami kocogtató hangot, amit a grigriben lévő karabiner folyamatos remegése keltett, végigvezetve a kötélen. Fent nem is tudtam milyen horrorba illő dolgok történnek. Később sikerült flashelnem, bár PP stílusban nyilván minden könnyebb. Gabónak nagy erénye, hogy csak az RP az, amivel megelégszik. Otthagyva ezt az ocsmányságot, a Tojás falra mentünk.


Én a Rájáért jöttem ide. Gabónak legutóbb úgy harangoztam be, hogy ő is simán lenyomatja, de csak hitetlenkedett. Mondtam neki, hogy a Rájához a Cápa a belépő, ha ezt megmássza akkor az ujjerő biztos megvan a Rája kis lyukacskáihoz is. Azt hiszem harmadikra be is adta a Cápát. Egy pipa. Én toprope átmozgom a Ráját, majd pihenek. Feltesszük egy magas fa tetejére a fényképezőt, majd nekirontok.
az operatőr helye
Fekete izomtrikóban, baseball sapkában nyomom. Nagyon simán lesz meg az út, eszméletlenül szép. Bár Gabónak azt mondtam, sziklán nem megyek bele jobbára többször ugyanabba az útba, mégis ez annyira gyönyörű, hogy a kivétel kategóriába sorolom. Gabó is átmozogja, pihen majd belemegy lentről. 3. próbára mássza meg a Rája 8+/9- utat. Második pipa. Én már valóságos mámorban úszkálok, megvan amiért jöttem. Gondolkodunk mibe tegyük be a kötelet, végül a Nazca mellett döntünk, mivel még egyikünk sem mászta még. Amikor legutóbb itt voltam Gábor nyomta le talán negyedik próbára. Szépen összepakoljuk az utat. Egyre több felhő látszik az égen, de valami fantasztikus az idő. Olyan 23 fokot tippelek, sütkérezünk a napon. Csak mi vagyunk ebben a szektorban, mindenki a Kristály-falon mászik.

Az eső által "falhoz állítottak"
Gabó a fa árnyékában meditál és készül az útra. Hatalmas anyázások és kiabálás, de nem sikerül kinyomni. Kitalál egy jó bétát, amivel simán fekszik neki. Gondoltam megpróbálom. Itt ismét meggyőződtem ama tényről, ha van egy tuti bétád egy útra, ne a megmászáskísérletnél kezdj el másokat kipróbálni. Elhalok a Nazca vonalaknál a tetején és repülök is lefelé. Újra pihenünk, kiszedem a közteseket hisz természetesen RP. A béta minden próbával egyre kiforrottabb, már a köztest is sikerül beraknia az utolsó nittbe, de akasztás megint nincs.
Halljuk, hogy távolról már dörög az ég, nincs túl sok időnk. Én érzem, hogy ez lesz az utolsó próbám és már a legközelebbi kijövetelt tervezem amikor ezt másszuk. Gabó lelkesít, hogy mit legközelebb?! Ma lenyomjuk mindketten! Áhh az a meggy lenne a habos torta tetején, nem bizakodom ennyire. Lent ziázok az alján, majd a pihifogásokon. Nagyon gyorsan mászok, nincs időm lajhárkodni. Fent a kunszt már nem okozhat túl sok problémát, minden kiforrott. A lépés pontos, a fogás tuti, a kézsorrend fejben! Nagyon örülök fent a standban, fikarcnyi esélyt nem adtam volna egy megmászásra. Több mint három hét kihagyás után, egy hét alatt visszarázódtam a kilences szintre?! Az nem rossz!
Fintorogva kémlelem az eget, a nem várt vendégek hamarosan megérkeznek. Esőszag van. Gabó lassan mászik, nyom pár francia fújást és felveszi a lajhár stílust. Lentről bíztatok, statikusan csinál minden mozdulatot.
Bent a kötél a harmadik köztesben!!! Nem merek ujjongani, mert még el lehet rontani ez után is. Gábornak egyszer már sikerült. A felszabadult eufóriát még a Kristály falnál is hallják. Mintha csak ránk várt volna az időjárás, ahogy leeresztem Gabót elkezd csöpögni az eső.
Az idő fantasztikus volt, szerintem Robiék is kellemesen töltötték el ezt a napot. Fehérvárott pidával és aszúborral ünnepeljük a megmászásainkat és persze azt, hogy Gabó kitolta eddigi legnehezebbjét!
Gabó: Cápa 8 rp
          Rája 8+/9- pp
          Nazca 9-/9 rp
Bálint: Rája 8+/9- pp
          Nazca 9-/9 pp

Soós Tomi mászta ki először Kis-Geriben a New Dimensiont itt látható az első megmászás.

2011. április 29., péntek

The french blow

Itt egy kis részlet az Autoroute című fantasztikus filmből.
Végre fény derül egy különös szokás eredetére.

2011. április 26., kedd

Süni, nem süni

Ondra egy pillanatot sem hagy a megmászásai között, épp hogy feldolgoztuk az új információt, bár még nem pihentük ki a hírt, (ő az utat igen) már mássza is az újabbakat. Ez önmagában azt jelenti, hogy három 9b mászott egy hónapon belül. Engem valahogy lázba hoznak mindig az ilyen hírek.

Esik az eső, de azon töprengek mászni kell valahol. Mindegy, hogy köteles vagy boulder csak nyomni kell. Eszembe jut a pelenkázós szivacs kint az áthajlás alatti avarban. Sokat nem segít, de a traverzeket így is tudom talán majd nyomni. Feltéve ha egyáltalán száraz lesz valami. Tuti az lesz. Ördögöm van. :) Telefonálok az osztálytársamnak és szomorúan közli, hogy a a hordó a kert végében megtelt vízzel, egész éjjel esett. Szomorúan fekszem le majd egyszer csak eszembe jut a Betekint völgy. Pistike első 10- boulderét is itt nyitotta, még meg sem próbáltam. Semipenetrator néven ismeretes és nagyon nagy motivációt kíván, ha meg akarod mászni. 80 mozdulat!!!
Így hát kimegyek a völgybe, de nem akaródzik elkezdeni. Néha fáj az ujjam néha nem. Én már nem igazodok ki rajta csak nyomom. Bemelegítek egy Tramonáta 6A körüli traverzzel. Eldurranok benne, majd eszembe jut Gábor régi útja, a Sündisznó. Dobok rá pár próbát majd előszedem a kamerát. Póló lekerül, és megmászom. Nagyon feszülök benne, szeritnem csak nekem nem fekszik. Talán ötödikre sikerül, 9-, 7A  mondok rá.


Tovább megyek. A Papírtigris végét nézegetem, de mintha elvágtak volna. Semmi erő! Már két éve megmásztam ezt a nagyon peremes 7A+ utat, most pedig vergődök benne. A peremerőm, az erő állóképességem, a maxerőm; minden elszállt a három hét szünet alatt. Sebaj, motivált vagyok és ez a lényeg. Megpróbálom a Klavia-túrát, megaprojektem itt a völgyben. Szerintem 8A/+ simán lehet, a traverz fokozattal. Sajnos kunszt, kötöttek a fogások benne, de így is gyönyörű. A mozgását még nem tudom megítélni, mivel eddig egyetlen egy (!!!) mozdulatot sem tudtam megcsinálni. Külön külön viszont mindegyikbe beletudtam állni, innen tudom hogy lehetséges csak brutál nehéz. A kunsztmozdulat önmagában is a lehetetlen határán van, valószínűleg csak télen fogom megmászni a hideg beálltával. Viszont a végét addig simán össze lehet pakolni.
A mászást befejezve felmegyek az egyetemistákhoz, mindig meghitt a hangulat. Gergővel csinálunk nagyon fasza bouldereket. Szombaton valószínűleg Várgesztes lesz nekem a terv, Rája, Nazca, Maya.

2011. április 25., hétfő

24 csodálatos óra a Gerecsében


Húsvétra a tervek jóval felülmúlták a tetteket. Tomcsi elszelelt Szlovéniába, mi meg maradtunk az egy napos mini túránál.

Pénteken este indultunk el, hogy szombaton friss erővel tudjunk mászni.
A csapat:
Melinda,
Anett,
Marci,
Ádám,
én

Reggel, mikor felkeltünk Dávid kinőtt a földből, később pedig Rapp Gábor is kitekert, így végül 7-en voltunk.
Az este folyamán a kisteleki mászók is megérkeztek.

Az éjjel kicsit hidegebb volt a vártnál, de azért nem szegte kedvünket. Napközben az idő kiváló volt. A huszonhárom karátos udvarban kezdtünk, aztán Dáviddal átmentünk a projektemhez: Kybéria.


Beereszkedtem, próbálgattam az ékeket, friendeket. Bent hagytam a közteseket és úgy próbálgattam felsővel. Egyszer belementem PP, de rossz volt a béta, nem lett meg. Kis pihi után jöhetett az éles, RP próba. Ezt Travisék is figyelemmel kísérték, az én kíserletemet pedig siker koronázta, nagy az öröm.




Ezután már nem nagyon másztam, átmentünk a Napos udvarba, ott süttettük a hátunkat. Marci és Melinda hazamentek, mert el akarták érni a korábbi buszt. A nap vége felé még gondoltam felszaladok a Teriben, de ebből csak felszopás lett. Legalább eldurrantott.


Összepakoltunk és irány haza, persze egy kis medvehagyma kitérővel. A faluban még ittunk egy sört, mivel sok idő volt a buszig. Hiába a Vértes Volán menetrendi tájékoztató, elnéztem a buszt, 2 óra múlva jön a következő. Semmi gond, stoppolunk. Gábor hazatekert, Anett Ádámmal, Dávid meg velem stoppolt. Anettékat (mily meglepő) hamarabb felvették, de integetni sem volt idejük és már mi is egy Tatára tartó házaspár kocsijában ültünk. Egyszerre értünk a vonathoz, ahol Anett elhagyta a telóját, egyébként felhőtlen volt a napunk.


Azt hiszem a húsvéti medvehagyma túra kezd tradícióvá válni.


A trad mászásról hadd mondjak el annyit, hogy nagyon élveztem, nagyon motiváló volt a stand beakasztásában, hogy a kunszt után vagyok és nem biztos az utolsó köztesem. Kicsit körülményesebb előkészületekkel nagyon jó tud lenni, viszont az on-sight trad nagyon más. Kilós friend-sorokat magaddal vinni nagyon szar. Szerintem OS-ben max egy 6+ -osat tudnék összerakni, de kiválasztva a megfelelő közteseket és az elrakási lehetőségeket, akár a Piranas of Amazonas is sikerülhet.

további képek

2011. április 23., szombat

Back to the OLDSCHOOL

"Már akkor Kornél képét nézegettem, amikor még azt sem tudtam hol készült. Még egy karabinert is a számba vettem gyalog a Betekints völgybe menet, hátha attól jobban mászok majd" - valahogy így ment a dolog 2005 táján. Aztán 6 évvel később váratlan fordulat. Hív Pistike, hogy kimehetnénk Strázsa-hegyre. Na ez az az ajánlat, amire nem lehet nemet mondani. Namármost...

Az egész ügyet igazából valami thc-s füstnél is sűrűbb dolog fedi. Van itt valami, nem tudjuk pontosan mi, de mint valami láthatatlan fal, vagy aknamező, ami mint a méhfal a babát - védi a helyet. Valami mitológiai burok, hogy egész pontos legyek. Időtlen idők óta csak az idő vas foga mardossa a helyet. A nittek lassú égésbe kezdtek. Először foltok jelennek meg a kis házi lemezkéken, később sárgásbarna hártya fedi, majd sötét vöröses lesz a réteg, enyhén már morzsolódik amikor megfogod, köztesed pedig -mikor terhelődik a nittben- enyhe kis réteget vesz magához, az ősz színének kollekcióiból. Felcaptatva a túristákkal átitatott merdekek futóhomokon, megizzadva beérsz a csarnokba. A falon lévő tábla "Tündérkapunak" hívja a helyet, bár ezt csak később volt időm megszemlélni, mikor felértem örültem hogy kapok levegőt. A kilátás fenomenális, de pár kilométerrel odébb, ahol valami doktori kurzus folyik, még szebb. Majd megnézzük azt is. De egyenlőre itt vagyunk, a Stalker, Az eltévedt zsoké, és az Amnézia hazájában. Ide nem elég a teremben szétgyúrt izom, sem a "sziklateremben" növesztett alkar. (Előbbi enyhe célzás a standard ziapáncélos fogásos és gumiburkos lépéses utakra.) Ide szem kell, sőt az sem árt ha 365 napból 330 mászunk, a falakon ugyanis egy szem gumis lépés, vagy ziás fogás nincs. Csupán három "nitt" mutatja, talán arra mehet a 45 fokos áthajlások és plafonok sűrűjében megbújó tízes. Alattunk barlang, felettünk búvárharang Pistike beköti magát.
Halk hang szűrődik az Xsgrip alatt, morzsolódik a lépés. Rip-rop törik a fogás. Persze azért ennyire nem tragikus. Az alsó 5-6 mozdulat a felelős az esti buliért, vagy befizeted a repijegyed vagy mehetsz haza! De tényleg ő a kidobó, ugyanis ha nem küzdesz ellene elég erősen, taszajt rajtad egyet és máris a kötélben hintázol. Szóval az alja az első jó fogásig, -amiből már akasztjuk a másodikat- talán fb 7C.
A második akasztás után élmény mászás. Érzel amit csak akarsz. Ha kell fúj a szél és tépi a hajad, ha kell érzed ahogy a távolodik a talaj, s nyomod magad alá a métereket. Érezheted hogy minden kurvára kitett, mögötted semmi, feletted plafon. De ha nem csillog a szemedben az őrültség, érezheted azt is hogy a kurva életbe mindjárt kiszakad a p*áába a k**va nittfül!!!

A mai gőzösünket Pistike hajtotta, én decibelekkel kullogtam mögötte. Számomra ez az út nem szép, mégcsak motivált sem vagyok rá. De Pisti olyan elszántan -by the fire in your eyes- nyomta, bármennyire fájtak az ujjaim nekem is meghozta a kedvem. Nem kicsit! Néha dunnyus topánkás műkörmös plázacicák, Jack nevű kutyák vagy csak simán parasztok zavarták magányunkat. Összességében nem hogy nem tudtuk (mertük) végigmászni, komplett mozdulatok is hiányoznak. Az idei megmászásunk csak attól függ, hányszor tudunk kijönni ide mászni. Mert persze nem szeretnénk elvenni az időt a pár km-rel odébb megbújó "még senki sem ismételte ám" úttól. De hát most komolyan, ez kit érdekel??? :-) (de ezek csak nagy szavak egy fáradt koponyából, szóval majd meglátjuk, -mondta a realista és nyugovóra tért...)

Bálint Sharma és Barni Ojeda

Nagyon sok kétely volt bennem az elmúlt hetekben, mivel egy régi sérülést a valószínűleg túl sok peremes boulder mászásával kiújítottam. Az ujjam axiális (tengellyel párhuzamos) irányban elfordult a csonttal együtt pár fokot, ami a behajlításnál látszik igazán. Nem voltam biztos benne, tudok-e egyáltalán újra mászni, vagy ha igen milyen szinten lehet ezt még így csinálni. Eleanor Roosevelt mondása tartotta bennem a hitet; "Azoké a jövő, akik hisznek álmaik szépségében"- nagyon igaz.


Így nagyon kíváncsian vártam a pénteki napot. Beke Barni hazajött Németországból, a srác -mondhatnám testvérem- kint nyomatja a keményebb (egyenlőre) a nyolcas-kilences fokozat világában, köteles mind boulder utakban egyaránt. Ő nem az a fajta srác, aki kényelemből csak 10kor kel fel hogy mászni menjen, továbbá nem veti meg a -10-15°C -ban a bouldert sem. Egyszóval motivált. Mivel nekem hosszú kihagyás után ez volt az első napom, nem ma akartam megváltani a világot. Krisztina kávézójába leültünk és finoman elnyomtunk egy presszókávét, almafröccsel. Beszélgettünk, süttettük fehér testünket a forró napon. Gesztesre érve, egyből a Bányaudvar felé vettük az irányt. Barni kezdte egy bemelegítő úttal. Se név se nehézség, csak másztunk. Majd lenyomtuk Barni útját. Projektje volt elvileg, ki szerette volna nittelni, még Oszi is megnézte, hogy jó helyre fogja e fúrni a nitteket, de valakik beelőzték. Szerintem az út fantasztikusan szép, egy mittelschwer fokozatot simán mondanék rá. A nittelés viszont szerintem tragikus. Ahol könnyű a terep és lenne akasztófogás ott nincs nitt, ahol nincs egy darab akasztófogás se, ott figyeg a nitt. Ráadásul a szikla kitett és nem szívesen esnél bele a kunsztban, ahol már a bokád alatt van jóval az akasztás. De ez még mind semmi. A végén kósza 6 méteres VII terep, már durranva se szabad hogy problémát okozzon, ha csak nem akarsz leszállni a fal aljáig. Amúgy az út mozgása gyönyörű.
Így 3 hét alatt is annyit romlik a psziché, nagyon össze kellett szednem magam, hogy egyáltalán fel tudjak bukdácsolni rajta. Talán majd egyszer motivál egy megmászás, most csak varrógépeznék benne. Egész balra megyünk. Látunk valami utat, szintén nincs benne a kallerben. Mindketten lenyomjuk rendesen, szuszogós volt azért.
Miután lenyomattuk az utakat, hátramegyünk a Tojás falra. Nem akarunk tökölni, mindkettőnk számára szűz terepet választunk.
Rája
Sosem másztam, és nem láttam benne senkit, béta hiányában érdekes lesz, de gondoltam dobok neki egy Os kísérletet. Simán elnyomom a második akasztásig, épp hogy be tudom vágni a köztest, rámarkolok így elmarad a zakó. Barni lent hahotázik. Nem hiszem el mondom innen jön a kunszt? Megpróbálok az akasztófogás felett lévő ferde kétujjasba nyúlni. Magasra lépni és onnan kinyúlni balra. De mondom ez azért már kicsit más nehézségi fokozatot érdemelne...
Barni jön, neki is sima a második akasztásig. Kérdezi milyen nehéz is ez az út? -Tudtommal 7b. - Nálunk Németbe(n) ez csak egy könnyű nyolcas lenne. Hmm.
Felhívom Bendit, majd Gábort ők hogy mászták meg anno. Mindketten használták jobbra a repedést.
Következő próbák ennek függvényében zajlanak. Már nagyon a végét rúgom, amikor a sziklába olvadva észreveszek még egy kétujjas alulhúzót. Ááá ez biztos jó lehet valamire! Elkezdek varázsolni, majd egyszer csak hihetetlen eufória önt el. A második akasztás után is sima! Ki kell lépni jobb lábbal egészen jobbra egy lyukba, dann weiter mit Rechts, a láb(térdünk!) be a repedésbe, és a combunk már is szinte No-hand ként funkcionál. Simán fel lehet nyúlni az oldalhúzó reibungra, majd ki balra. Semmi Ennyi! Miután kettőből kétszer fáradtan átmászom, biztos vagyok benne, hogy ez a legjobb béta a végére. Barni jön. Már rajta is látszik a pontatlanság és fáradtság. Kettőből kétszer ő is lezavarja a tetejét. Úgy gondolom ez legközelebb sima lesz.
Levezetésnek megnézzük a Knézi nézi-t, (avagy Krézi érzi, Crazy Day'zi), inkább nem írom le mit műveltünk benne. Szép út, de nem lesz kedvenc. :)
Este még átkocsizunk Csókakőre, hogy beköszönjünk Gabóéknak. A tanár úr épp oktat a kulcsosban. Barnival ki is találunk egy mega bouldert (nem kunsztot!). Aszem crash paddal is érdemes lesz eljönni Csókára (Biber8Bsd).

Konklúzió: Elég jó napot zártunk, felcsillant egy reményszikra. Talán egyszer tűzzé kovácsolódik.
Sok locsolót, sonkát tormával, standakasztást, a többieknek pedig kimászást a pikkelyes köveken bleuban! 

2011. április 20., szerda

Szivárvány alatt

Egy régebbi bejegyzésben (...a kommentek is megérnek egy misét) leginkább arra próbáltam felhívni saját (és mások) figyelmét, hogy nem szabad teljesen odaadnunk magunkat valaminek, mert ha az elveszik tőlünk nincstelenné válunk. Szavakkal könnyű dobálózni. Mindenem a mászás. Erre ez a 22 mászásmentes nap tanított meg. Sokszor gondoltam át ha lenne valami komolyabb baj, és nem tudnám folytatni a sportot, akkor mit csinálnék? Nem tudom. Nem akarok mást csinálni. Egészséges akarok maradni, és mászni, csak mászni. Egyszer megkérdeztem Pistit, hogy még mennyi kemény mászással időt jósol maga előtt, és mi lesz azután. Mert a leszállóág előbb utóbb mindenkinek elérkezik. Ő akkor -ha jól emlékszem,- azt mondta teljesen jóízűen el fog mászogatni majd a hatosokon, akár külföldön is. Ez nekem akkor szinte hihetetlennek tűnt. Márpedig Mike Powell sem ugrik már, (mint ahogy Javier Sotomayor sem). Ne ugorjunk előre (vagy vissza?) ennyit az időben. Tragikus hetek után, megbeszéltük Barnival hogy valami húsvéti közös csapatással fogunk kezdeni. Mivel ő is ritkán van itthon, végre együtt.

A kezdet kedd este kopogtatott az ablakon. Először elmentem a szokásos (kb. 4,1km) futásomra. Hatalmas időt mentem, majdnem egy perccel megdöntöttem eddigi rekordomat. (18:15) Novemberben amikor elkezdtem futni, ezen a távon az első időm amit mértem 24 perc volt. Akkor nagyon meghaltam, nem is gondoltam volna, hogy majdnem fél év alatt több mint 5 percet fogok javítani.
Nyújtottam picit, majd elkezdtem húzódzkodni. A mosoly amit a futás kiváltott szerintem egyből eltűnt az arcomról. A vállamban a bal könyökömben, olyan helyeken jelentkeztek a fájdalmak hol korábban sosem. 3 hét az 3 hét. Teljesen berozsdásodtam, mivel még direkt egy húzódzkodást vagy fekvőt sem csináltam. Már az elején tudtam, hogy a kezdeti forma szörnyű lesz, de ilyenre azért nem számítottam. Nem vagyok valami erős, de egy hónapja még nem okozott gondot "bróker tempóban" percenként 6-okat húzódzkodni 20 percen keresztül, most viszont esélytelen lenne. Ha nem fog fájni az ujjam, és tudom nyomni rendesen, azt mondom 1 hónapon belül visszaszerzek mindent, május végére pedig már 7-ket fogok húzni brókertempóban. Az a baj nagyon nagy hangsúly van az előző sor vastagbetűs részén.
Szóval ott tartottam, hogy nem csak az izmok pihennek és szoknak el a terheléstől, de az ujjak, az ízületek és a BŐR is! Hiába reszelgettem az ujjaim szorgosan smirglivel, hogy ne vastagodjon túl a bőr és kopjon le egyben,  kenem kenőccsel is, ami nagyon fontos a bőr regenerálódása, hidratálása érdekében. A Gerecse egyesület honlapján, számos hasznos tanács áll a rendelkezésünkre, Levi utolsó bejegyzése pedig a sportmaszoedzes.blogon egyenesen szinte nekem lett címezve. Pont ilyesmire volt szükségem. Most úgyis nulláról indulok, tesztelem magam. Nagyon jó amúgy amit ír teljesen egyetértek vele. Sok mászó azért toporog egy helyben mert "csak" mászik. Márpedig ha valaki céltudatos edzéstervet követ, akkor valóban lehet sokkal jobb. Ami kérdés bennem, hogy mivel érdemes kezdeni? Először állóképesség megszerzése, és utána maxerő vagy fordítva.

Kételyek is vannak. El szeretném kezdeni a hosszabb utak megmászását itthon, és folytatni az aprítást Várgesztesen, valamit megnyitni majd talán a Tojás-fal legnehezebbjét. Ha ugyan nem lesz gond és majd ki is nittelhetem. Tardosra húz a szívem, de Gábor gerizni akar lévén neki Tardoson már valóban szinte semmi nem maradt a "...kor-okat" kivéve.

Szenzációs mit művel Adam Ondra. Pár próbából lenyomni egy 9b-t ami 82 méter hosszú?! Sharmanak igaza volt amikor azt nyilatkozta egy nemzedék akkor jó ha a legmagasabbra teszi a lécet ameddig csak lehet. A következő generációnak pedig ez már könnyű lesz, "ők az előző generáció vállán állnak". Nagyon tetszik ez a vállon állós dolog. Tényleg így van. Facebookra ki is írtam valamit, amire Ravadits Kornél írt kommentet és annyira tetszik, muszáj kitennem ide." fog ez még nehezedni... találnak majd olyan utat ahol nem lesz egy olyan fogás sem amin önállóan megtarthatják magukat, csak a továbbmozdulásig. Akkor viszont hogyan fognak akasztani/ziázni? Ha lesz akkor itt lesz a vége a köteles nem DVS/boulder sziklautaknak... legalábbis én így képzelem. De addig még van tere a játszásnak :) "


Monastary Project from Ethan Pringle on Vimeo.

Remélem véget érnek ezután az ilyen "híres" bejegyzések és végre saját mászásomé lesz a főszerep, mert már kezdek lassan el magnéziásodni... :)
Over the rainbow

2011. április 15., péntek

Campus

Nem akarunk ilyen ujjat ugyebár. Hihetetlen. Nekem Levi küldte el a linkeket és közzéteszem mert talán mások számára is igen fontos lehet. Talán elsősorban a fiatalabbaknak szól. Most már tudom hol rontottam el 2006-ban, valószínű hogy Tomikával is ez a helyzet.
"Growth plate injury can lead to serious permanent damage."
első
második

2011. április 11., hétfő

"Timothy, miért nincs rendes munkád!"

Akcióban Sharma!



Café Kraft – Chris Sharma in Nemberch from cafekraft on Vimeo.

Chris Sharma 13 év után újra belement az Action Direktebe! Korábban sokszor gondolkodtam, hogy egy ilyen klasszisnak, hogy hiányozhat még egy ilyen klasszis. 14. mászás mentes nap. Már túl vagyok az eredeti terv felén, de szerintem 23. nap körül fogom újra kezdeni. Eleinte csak fokozatosan finoman, már amennyire ez 22.-én Beke Barni mellett lehetséges lesz.
 Markus und Chris
 Megnéztük a füredi éjszakát, bizton állíthatom Gáborral jó kunsztokat fogunk csinálni még nyáron a Helka falán. A délelőtt alvással telt, majd buszozással Bakonyoszlopig. Áááá dejó végre újra itt! Délután fél 5-kor érek be az árokba, de valami nincs rendjén! Nem hallom a csobogást. Káprázik a szemem,... vagy valóban kiszáradt a patak? Igen, valóban.
Megyek jobbra, megyek balra, kiépítésre váró sziklák és pucolásra váró tömbök után kutatok. Lui profilján láttam régebben egy képet, ami felhívta a figyelmem. Beszélek Pistivel ő tudja merre van. Gyönyörű szép a völgy, buja a növényzet. A szektor felé tartva, más tömböket is észreveszek és úgy gondolom legalább 20 utat lehet itt nyitni kb. 6A-6C körül, szóval nem lesz probléma a sokak által emlegetett; "túl nehezek az utak"-kal. Vadi új falak, csak még pucolásra várnak. Talán ami nekem a legjobban megtetszett egy teljesen kompakt 3,5 méter magas falszakasz, végig kis kompakt ujjperces peremekkel, kimászással. Nagyon király lesz!
 

A semmiből hirtelen feltűnik a növények árnyékában megbújó, áthajló impozáns fal. Talán rejt egy két szépséget, de erre szerintem még várni kell. Egyrészt az eljutás is nehézkes ehhez a szektorhoz, másrészt nagyon-nagyon sok melót fog követelni a rendbeszedése, a lelógó vadborostyán pedig annyira meseszép, nem is merek hozzányúlni.
Megyek mert sok idő nincs, csak egy buszom megy amit nem szeretnék lekésni. A patak fentebbi része tele van vízzel, de nagyon csalóka, mert vastag falevélréteg lepi el itt ott, és nem tudod pontosan, most ösvény megy-e itt, vagy mélyvíz?
Beereszkedem a Hervadó virágokba, tisztogatom a mellette lévő projektet is. 7-kor elindulok hazafelé. Az ördög-gátnál látom, hogy eltűnt az átjáró. Se a lépcső nincs meg, se a lánc. Nem igazán értem, miért?
 Az Aranymetszés 8a (reméljüknemsokáig) projekt
 
 A Dédapám szektora
 A Tartini ördöge és a Mé' nem hoztá' pálinkát?! - szerintem a leggyönyörűbb helyi tömb, talán a legkeményebb utakkal
 Kidőlt fa
Homályosan emlékszem, Gáborral hol tévedtünk el 2 évvel ezelőtt, amikor Nagyesztergáron kötöttünk ki. A másik irányt választottam, de végül így sem lepődtem meg miután a falautejet szállító hölgy azt mondta:
-Hát hol lennél, ha nem Dudaron.
Viszont megvigasztalt nem én vagyok az első aki így jár arrafelé. Este 8 óra és vasárnap. Ezeket a szavakat összerakva már nem sok az esély, hogy egy ilyen 1600 főt számláló községet még busz érint. Viszont ha tudná ez az 1600 lakos hogy már van 7C+ os boudlerük. De sajnos nem.
Béta van, felhívom egy barátomat aki bevisz Zircig, így jóízűen eszegetem itthon a bakonyi gombás tokányomat.

2011. április 10., vasárnap

A lehetetlen lehetséges

Körülbelül 2 hónapja, Robi hatására, egy sörözős este alkalmával megfogadtam, hogy indulok a debreceni félmaratonon. Ami azért furcsa, mert egészen két hónappal ezelőttig biztosra vettem volna, hogy soha életemben nem futok le egyszerre 21km-t.

a mászókör keletre megy

Robi és Ákos a teljes távra neveztek, Ákosnak ez az első Robinak immár a második maratonja.

Az edzésterv:
heti kétszer futottam, Kopaszi gát vagy Orczy kert.
kezdetben fél órát, majd fokozatosan növelve 1 órát.
A verseny előtti héten egy 50 perc, egy 55 perc és egy 60 perceset futottam,
a verseny hetén egyszer futottam fél órát.
Valamennyire figyeltem az étrendre is: sok tészta, kevés hús, magnézium és kalcium pözsitabi.

Persze az edzéssel az étvágyam is megjött (túrós péksüti fétis), de nagyságrendileg többet nem ettem.

Robi kb heti 2-3-at futott, asszem kb 1 órákat, Ákos pedig Daniékkal heti kétszer Gellérthegyet tolt.

Mindennek az eredménye:
Ákos 3h58m
Robi 3h47m
én(féltáv)1h57m



Az eredményekkel mindenki nagyon elégedett volt, Robi sokat lefaragott a 4h10m-ből, Ákos behozta 4h alá, én 2h alá. Úgy látszik edzéssel TÉNYLEG el lehet érni dolgokat.

A verseny után persze hatalmas kajálás Robiéknál, kis filmnézés, alvás. Fejenként két sörig tartott az este. Mindenkinek a térdét viselte meg legjobban, még most sem 100-as, tegnap este meg saját, fájó tagokkal megnehezített öregkorunkat láthattuk. Vicces volt ez a kis előretekintés.

eredmények itt
képek itt

2011. április 4., hétfő

no pain no gain

A kőzet, a moha, a hely minden oly varázslatos:
Pierre Bollinger, Pyrrhus, 9a (FA), Gauxberg (France, Alsace) from EscaladeAlsace on Vimeo.

(1:54 nél hang!) a második, aki nem csak álmodott róla. Érdemes megnézni a magyarázatot, elmutogatja milyen "fogások" vannak benne... :O
http://www.youtube.com/watch?v=Sc1INq0UPZI&feature=related