2011. április 23., szombat

Back to the OLDSCHOOL

"Már akkor Kornél képét nézegettem, amikor még azt sem tudtam hol készült. Még egy karabinert is a számba vettem gyalog a Betekints völgybe menet, hátha attól jobban mászok majd" - valahogy így ment a dolog 2005 táján. Aztán 6 évvel később váratlan fordulat. Hív Pistike, hogy kimehetnénk Strázsa-hegyre. Na ez az az ajánlat, amire nem lehet nemet mondani. Namármost...

Az egész ügyet igazából valami thc-s füstnél is sűrűbb dolog fedi. Van itt valami, nem tudjuk pontosan mi, de mint valami láthatatlan fal, vagy aknamező, ami mint a méhfal a babát - védi a helyet. Valami mitológiai burok, hogy egész pontos legyek. Időtlen idők óta csak az idő vas foga mardossa a helyet. A nittek lassú égésbe kezdtek. Először foltok jelennek meg a kis házi lemezkéken, később sárgásbarna hártya fedi, majd sötét vöröses lesz a réteg, enyhén már morzsolódik amikor megfogod, köztesed pedig -mikor terhelődik a nittben- enyhe kis réteget vesz magához, az ősz színének kollekcióiból. Felcaptatva a túristákkal átitatott merdekek futóhomokon, megizzadva beérsz a csarnokba. A falon lévő tábla "Tündérkapunak" hívja a helyet, bár ezt csak később volt időm megszemlélni, mikor felértem örültem hogy kapok levegőt. A kilátás fenomenális, de pár kilométerrel odébb, ahol valami doktori kurzus folyik, még szebb. Majd megnézzük azt is. De egyenlőre itt vagyunk, a Stalker, Az eltévedt zsoké, és az Amnézia hazájában. Ide nem elég a teremben szétgyúrt izom, sem a "sziklateremben" növesztett alkar. (Előbbi enyhe célzás a standard ziapáncélos fogásos és gumiburkos lépéses utakra.) Ide szem kell, sőt az sem árt ha 365 napból 330 mászunk, a falakon ugyanis egy szem gumis lépés, vagy ziás fogás nincs. Csupán három "nitt" mutatja, talán arra mehet a 45 fokos áthajlások és plafonok sűrűjében megbújó tízes. Alattunk barlang, felettünk búvárharang Pistike beköti magát.
Halk hang szűrődik az Xsgrip alatt, morzsolódik a lépés. Rip-rop törik a fogás. Persze azért ennyire nem tragikus. Az alsó 5-6 mozdulat a felelős az esti buliért, vagy befizeted a repijegyed vagy mehetsz haza! De tényleg ő a kidobó, ugyanis ha nem küzdesz ellene elég erősen, taszajt rajtad egyet és máris a kötélben hintázol. Szóval az alja az első jó fogásig, -amiből már akasztjuk a másodikat- talán fb 7C.
A második akasztás után élmény mászás. Érzel amit csak akarsz. Ha kell fúj a szél és tépi a hajad, ha kell érzed ahogy a távolodik a talaj, s nyomod magad alá a métereket. Érezheted hogy minden kurvára kitett, mögötted semmi, feletted plafon. De ha nem csillog a szemedben az őrültség, érezheted azt is hogy a kurva életbe mindjárt kiszakad a p*áába a k**va nittfül!!!

A mai gőzösünket Pistike hajtotta, én decibelekkel kullogtam mögötte. Számomra ez az út nem szép, mégcsak motivált sem vagyok rá. De Pisti olyan elszántan -by the fire in your eyes- nyomta, bármennyire fájtak az ujjaim nekem is meghozta a kedvem. Nem kicsit! Néha dunnyus topánkás műkörmös plázacicák, Jack nevű kutyák vagy csak simán parasztok zavarták magányunkat. Összességében nem hogy nem tudtuk (mertük) végigmászni, komplett mozdulatok is hiányoznak. Az idei megmászásunk csak attól függ, hányszor tudunk kijönni ide mászni. Mert persze nem szeretnénk elvenni az időt a pár km-rel odébb megbújó "még senki sem ismételte ám" úttól. De hát most komolyan, ez kit érdekel??? :-) (de ezek csak nagy szavak egy fáradt koponyából, szóval majd meglátjuk, -mondta a realista és nyugovóra tért...)

Nincsenek megjegyzések: