2011. április 23., szombat

Bálint Sharma és Barni Ojeda

Nagyon sok kétely volt bennem az elmúlt hetekben, mivel egy régi sérülést a valószínűleg túl sok peremes boulder mászásával kiújítottam. Az ujjam axiális (tengellyel párhuzamos) irányban elfordult a csonttal együtt pár fokot, ami a behajlításnál látszik igazán. Nem voltam biztos benne, tudok-e egyáltalán újra mászni, vagy ha igen milyen szinten lehet ezt még így csinálni. Eleanor Roosevelt mondása tartotta bennem a hitet; "Azoké a jövő, akik hisznek álmaik szépségében"- nagyon igaz.


Így nagyon kíváncsian vártam a pénteki napot. Beke Barni hazajött Németországból, a srác -mondhatnám testvérem- kint nyomatja a keményebb (egyenlőre) a nyolcas-kilences fokozat világában, köteles mind boulder utakban egyaránt. Ő nem az a fajta srác, aki kényelemből csak 10kor kel fel hogy mászni menjen, továbbá nem veti meg a -10-15°C -ban a bouldert sem. Egyszóval motivált. Mivel nekem hosszú kihagyás után ez volt az első napom, nem ma akartam megváltani a világot. Krisztina kávézójába leültünk és finoman elnyomtunk egy presszókávét, almafröccsel. Beszélgettünk, süttettük fehér testünket a forró napon. Gesztesre érve, egyből a Bányaudvar felé vettük az irányt. Barni kezdte egy bemelegítő úttal. Se név se nehézség, csak másztunk. Majd lenyomtuk Barni útját. Projektje volt elvileg, ki szerette volna nittelni, még Oszi is megnézte, hogy jó helyre fogja e fúrni a nitteket, de valakik beelőzték. Szerintem az út fantasztikusan szép, egy mittelschwer fokozatot simán mondanék rá. A nittelés viszont szerintem tragikus. Ahol könnyű a terep és lenne akasztófogás ott nincs nitt, ahol nincs egy darab akasztófogás se, ott figyeg a nitt. Ráadásul a szikla kitett és nem szívesen esnél bele a kunsztban, ahol már a bokád alatt van jóval az akasztás. De ez még mind semmi. A végén kósza 6 méteres VII terep, már durranva se szabad hogy problémát okozzon, ha csak nem akarsz leszállni a fal aljáig. Amúgy az út mozgása gyönyörű.
Így 3 hét alatt is annyit romlik a psziché, nagyon össze kellett szednem magam, hogy egyáltalán fel tudjak bukdácsolni rajta. Talán majd egyszer motivál egy megmászás, most csak varrógépeznék benne. Egész balra megyünk. Látunk valami utat, szintén nincs benne a kallerben. Mindketten lenyomjuk rendesen, szuszogós volt azért.
Miután lenyomattuk az utakat, hátramegyünk a Tojás falra. Nem akarunk tökölni, mindkettőnk számára szűz terepet választunk.
Rája
Sosem másztam, és nem láttam benne senkit, béta hiányában érdekes lesz, de gondoltam dobok neki egy Os kísérletet. Simán elnyomom a második akasztásig, épp hogy be tudom vágni a köztest, rámarkolok így elmarad a zakó. Barni lent hahotázik. Nem hiszem el mondom innen jön a kunszt? Megpróbálok az akasztófogás felett lévő ferde kétujjasba nyúlni. Magasra lépni és onnan kinyúlni balra. De mondom ez azért már kicsit más nehézségi fokozatot érdemelne...
Barni jön, neki is sima a második akasztásig. Kérdezi milyen nehéz is ez az út? -Tudtommal 7b. - Nálunk Németbe(n) ez csak egy könnyű nyolcas lenne. Hmm.
Felhívom Bendit, majd Gábort ők hogy mászták meg anno. Mindketten használták jobbra a repedést.
Következő próbák ennek függvényében zajlanak. Már nagyon a végét rúgom, amikor a sziklába olvadva észreveszek még egy kétujjas alulhúzót. Ááá ez biztos jó lehet valamire! Elkezdek varázsolni, majd egyszer csak hihetetlen eufória önt el. A második akasztás után is sima! Ki kell lépni jobb lábbal egészen jobbra egy lyukba, dann weiter mit Rechts, a láb(térdünk!) be a repedésbe, és a combunk már is szinte No-hand ként funkcionál. Simán fel lehet nyúlni az oldalhúzó reibungra, majd ki balra. Semmi Ennyi! Miután kettőből kétszer fáradtan átmászom, biztos vagyok benne, hogy ez a legjobb béta a végére. Barni jön. Már rajta is látszik a pontatlanság és fáradtság. Kettőből kétszer ő is lezavarja a tetejét. Úgy gondolom ez legközelebb sima lesz.
Levezetésnek megnézzük a Knézi nézi-t, (avagy Krézi érzi, Crazy Day'zi), inkább nem írom le mit műveltünk benne. Szép út, de nem lesz kedvenc. :)
Este még átkocsizunk Csókakőre, hogy beköszönjünk Gabóéknak. A tanár úr épp oktat a kulcsosban. Barnival ki is találunk egy mega bouldert (nem kunsztot!). Aszem crash paddal is érdemes lesz eljönni Csókára (Biber8Bsd).

Konklúzió: Elég jó napot zártunk, felcsillant egy reményszikra. Talán egyszer tűzzé kovácsolódik.
Sok locsolót, sonkát tormával, standakasztást, a többieknek pedig kimászást a pikkelyes köveken bleuban! 

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szeva!

A bánya baloldalán a Hátszél nevű 6+ os van ami meg szellős,annak még én sem tudom a nevét,de 7+,Kovács Tamás útjai.
Bendi

barna írta...

CSő te állat!

Nehogy máá,ne az legyen a neve,h Barni útja. :)
Egyébként készül a Vo-.nu. Kérdezzétek Bálintot mik a feltételek,és hozzá fűzném,velem lehet gyakorolni a Vo-.nu belépésére. :)
Egyébként fasza vóóóóóóót.