2011. április 20., szerda

Szivárvány alatt

Egy régebbi bejegyzésben (...a kommentek is megérnek egy misét) leginkább arra próbáltam felhívni saját (és mások) figyelmét, hogy nem szabad teljesen odaadnunk magunkat valaminek, mert ha az elveszik tőlünk nincstelenné válunk. Szavakkal könnyű dobálózni. Mindenem a mászás. Erre ez a 22 mászásmentes nap tanított meg. Sokszor gondoltam át ha lenne valami komolyabb baj, és nem tudnám folytatni a sportot, akkor mit csinálnék? Nem tudom. Nem akarok mást csinálni. Egészséges akarok maradni, és mászni, csak mászni. Egyszer megkérdeztem Pistit, hogy még mennyi kemény mászással időt jósol maga előtt, és mi lesz azután. Mert a leszállóág előbb utóbb mindenkinek elérkezik. Ő akkor -ha jól emlékszem,- azt mondta teljesen jóízűen el fog mászogatni majd a hatosokon, akár külföldön is. Ez nekem akkor szinte hihetetlennek tűnt. Márpedig Mike Powell sem ugrik már, (mint ahogy Javier Sotomayor sem). Ne ugorjunk előre (vagy vissza?) ennyit az időben. Tragikus hetek után, megbeszéltük Barnival hogy valami húsvéti közös csapatással fogunk kezdeni. Mivel ő is ritkán van itthon, végre együtt.

A kezdet kedd este kopogtatott az ablakon. Először elmentem a szokásos (kb. 4,1km) futásomra. Hatalmas időt mentem, majdnem egy perccel megdöntöttem eddigi rekordomat. (18:15) Novemberben amikor elkezdtem futni, ezen a távon az első időm amit mértem 24 perc volt. Akkor nagyon meghaltam, nem is gondoltam volna, hogy majdnem fél év alatt több mint 5 percet fogok javítani.
Nyújtottam picit, majd elkezdtem húzódzkodni. A mosoly amit a futás kiváltott szerintem egyből eltűnt az arcomról. A vállamban a bal könyökömben, olyan helyeken jelentkeztek a fájdalmak hol korábban sosem. 3 hét az 3 hét. Teljesen berozsdásodtam, mivel még direkt egy húzódzkodást vagy fekvőt sem csináltam. Már az elején tudtam, hogy a kezdeti forma szörnyű lesz, de ilyenre azért nem számítottam. Nem vagyok valami erős, de egy hónapja még nem okozott gondot "bróker tempóban" percenként 6-okat húzódzkodni 20 percen keresztül, most viszont esélytelen lenne. Ha nem fog fájni az ujjam, és tudom nyomni rendesen, azt mondom 1 hónapon belül visszaszerzek mindent, május végére pedig már 7-ket fogok húzni brókertempóban. Az a baj nagyon nagy hangsúly van az előző sor vastagbetűs részén.
Szóval ott tartottam, hogy nem csak az izmok pihennek és szoknak el a terheléstől, de az ujjak, az ízületek és a BŐR is! Hiába reszelgettem az ujjaim szorgosan smirglivel, hogy ne vastagodjon túl a bőr és kopjon le egyben,  kenem kenőccsel is, ami nagyon fontos a bőr regenerálódása, hidratálása érdekében. A Gerecse egyesület honlapján, számos hasznos tanács áll a rendelkezésünkre, Levi utolsó bejegyzése pedig a sportmaszoedzes.blogon egyenesen szinte nekem lett címezve. Pont ilyesmire volt szükségem. Most úgyis nulláról indulok, tesztelem magam. Nagyon jó amúgy amit ír teljesen egyetértek vele. Sok mászó azért toporog egy helyben mert "csak" mászik. Márpedig ha valaki céltudatos edzéstervet követ, akkor valóban lehet sokkal jobb. Ami kérdés bennem, hogy mivel érdemes kezdeni? Először állóképesség megszerzése, és utána maxerő vagy fordítva.

Kételyek is vannak. El szeretném kezdeni a hosszabb utak megmászását itthon, és folytatni az aprítást Várgesztesen, valamit megnyitni majd talán a Tojás-fal legnehezebbjét. Ha ugyan nem lesz gond és majd ki is nittelhetem. Tardosra húz a szívem, de Gábor gerizni akar lévén neki Tardoson már valóban szinte semmi nem maradt a "...kor-okat" kivéve.

Szenzációs mit művel Adam Ondra. Pár próbából lenyomni egy 9b-t ami 82 méter hosszú?! Sharmanak igaza volt amikor azt nyilatkozta egy nemzedék akkor jó ha a legmagasabbra teszi a lécet ameddig csak lehet. A következő generációnak pedig ez már könnyű lesz, "ők az előző generáció vállán állnak". Nagyon tetszik ez a vállon állós dolog. Tényleg így van. Facebookra ki is írtam valamit, amire Ravadits Kornél írt kommentet és annyira tetszik, muszáj kitennem ide." fog ez még nehezedni... találnak majd olyan utat ahol nem lesz egy olyan fogás sem amin önállóan megtarthatják magukat, csak a továbbmozdulásig. Akkor viszont hogyan fognak akasztani/ziázni? Ha lesz akkor itt lesz a vége a köteles nem DVS/boulder sziklautaknak... legalábbis én így képzelem. De addig még van tere a játszásnak :) "


Monastary Project from Ethan Pringle on Vimeo.

Remélem véget érnek ezután az ilyen "híres" bejegyzések és végre saját mászásomé lesz a főszerep, mert már kezdek lassan el magnéziásodni... :)
Over the rainbow

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát ideje volna már a gyógyulásnak! Hiányolom az old-school bejegyzéseket a 7a travikról! Sárma a faszom... ;)

csbence

Izer Bálint írta...

:):)

Izer Bálint írta...

ez most nagyon jól esett bence :)