2011. május 26., csütörtök

Vár(a)völgy

Az utóbbi hetekben egy önbiztosító eszköz vételén, illetőleg a szóló mászás elkezdésén gondolkodom. Egyszerűen nincs kivel elmenni sziklát mászni. Veszprémi régióban feltételezésem szerint kihaltak a mászók, pedig én most nagyon motivált lennék a helyi köteles utakra, de semmi. A Bakony megközelíthetősége kicsit bajos, éppen ezért -és mert egy barátom kidobta a palotai csaját- jutott a választásom Várpalotára, s ha már ott voltam betettem a mászócipőt is. Beke Barni mesélt a helyről korábban, majd másoktól is halottam. Várvölgyként emlegették a homályba burkolt helyet. Gondoltam, vagy a régi várhoz hozták innen a követ, vagy csak a vár bejáratánál fekszik. Fogalmam sem volt a helyről. Nem tudtam egy bányára vagy természetes kövekre számítsak! Mindenesetre utána kellett hogy járjak, így elvettem papám francia sapkáját, kentem egy sós, vajas kenyeret, feltettem a szemüveget és útra keltem. Zsebembe belegyűrtem a Feri által átküldött- s most már ereklyének számító Kangyal-"Doktor Úr"-át. Olvastam a buszon, az utcákon. A sorok között barátokat, motivációt, és kellő fanatikusságot találtam. Számomra szinte felfoghatatlan, hogy voltak akkor is olyan mászók, akiknek anyuci nem tolta a segge alá a bleu-t, és keményen buszoztak ha kellett mindenhová, -hogy voltak akik első cipőjüket is ketten vették, s felváltva használták, erre volt pénz és lehetőség. Ma már szinte szégyenkezve lépsz be egy terembe, hacsak nem az aktuális filmcsillag által használt cipő valamelyikét használod te is, esetleg közteseit. Így lehet sok esetben rásózni a modern mászótársadalomra, az aktuális legrosszabb felszerelést.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem, amikor végre megérkezett a panelrengeteg közé a busz: a pályaudvar. Milliószor voltam már errefelé, amikor továbbmentem Fehérvárra vagy Pestre, de sosem szálltam le.
A helyek jó arcok, szinte senki se tudja merre van a völgy, nagyjából elkeveredek azért. Rózsakút utca. Az alapvető probléma amit elkövettem az volt, hogy nem volt nálam elég víz és mégis elindultam az ismeretlenbe. Ezt felírtam a Gabó indította listámra, a legfontosabb felszerelés alá. (Első számú: WC papír, Kettes számú: H2O)
A nap egyszerűen perzselő így 2 óra tájt. Lassan lassan kezd árok formája lenni a völgynek és egyre több lesz a fa is. Furcsállom a helyet nem ilyenre számítottam. Sokszor másfél méterre a talajtól már belógnak az ágak és levelek. A föld mégis feltúrt mintha egy elefántcsorda rongyolt volna rajta végig. Nagy nyomolvasás téren elsajátított tapasztalatom -Mark Twain-t megszégyenítve- vélte felfedezni, bicósok uralják a helyet ahol jövök. "Vingárdium leviósa" mozdulatokat körözök egy faággal, hogy az úton leselkedő pókhálókat eltüntessem. Kezdenek negatív benyomásaim támadni a völgyel kapcsolatban. Aztán úgy 3 km után egyszer csak kinyílik minden hatalmas gyönyörű fák. Bükkös azt hiszem. Mintha csak Kő-árokban lennék.
 Banánárus asszony
A telefonos segítség mellett döntök, Lui felvilágosít, hogy nem a Vár-völgyben vagyok. Mellette párhuzamosan fut egy másik völgy, abba sikeredett bekerülnöm. Végigmegyek majd keresem a piros plusz jelet. Ekkor már az árnyékban sétálás sem csillapítja az érzést, a torkom teljesen kiszáradt, porzik a szám. Látok itt-ott pár sziklát, van ami még nittet is érdemelhetne, de nincs erőm nézelődni.
Sejtem merre lehet Bátor kő vára, de a testemnek már nem tudok parancsolni. Végül az indulásom után 6 órával este 7 re érek haza. Durva mennyire képes az ember kiszáradni, most csak egy kád vízre, és egy talpmasszásra vágyok. Hétvégén Gáborékkal mászunk, jövő héten vizsgázom, de ha valamikor úgy alakul bepótolom ezt a völgyfelderítés dolgot. :) És utána Sanyaaaa, miénk lesz az egész nyár!!!

2011. május 25., szerda

Monve

Eme képet Gabó barátomnak ajánlom, akit bár mindenképp próbáltam - nem sikerült becsalni az éjszakába. Jah és Gabó, a göndörkének azt hiszem nincs pasija! ;)

2011. május 23., hétfő

Zoo in Horváckjá


 Tarajos kőzet
Péntek éjszaka iskolát, melót és az országot hátrahagyva léptük át a határt. Gabóval az igazak álmát aludtuk a hátsó ülésen, míg Kavics kitartóan "nyomta" a gázpedált. Reggel pirkadatkor értünk Vrsar-i reptérre, melynek a parkolójában ismét nyugovóra tértünk. Reggel úgy ébredtem ahogy előre gondoltam. A hálózsákba kuporodva érzem az engem körülvevő fenyőfatobozok illatát, miközben a nap ezer meg ezer vörös szikrája melegíti az arcom.
  Napsütötte toszkána!
Utolsóként kelek ki a zsákból, azt hiszem Gabó már eléggé ismer és néha hajlandó anyám szerepét is átvállalni, amiért nagyon hálás vagyok. Reggel vásárlunk ezt-azt, kávézunk, majd elindulunk Limski Kanal felé. Utoljára 5 éve voltam ennyire bent Horvátországban a tenger közelében. A helyben már korábban is gyönyörködtem, nem is gondoltam hogy ilyen hamar eljuthatok ide. (5:30tól) Nézegettük Maja Vidmar őrült útját, a helyi Harangozó Terit, Kavics projektjét. Szinte mindenbe betennéd a köteled, nem is tudtam mihez kezdjek magammal. Egy 6a utat választottunk bemelegítésnek, 25 méter volt, jó nittelésű pukkantós. Majd egy 6b+ közepén no-hand, tetején élmény. Kavics mesélt itt egy kemény 7a-ról, bár én nem másztam volna a 25 méteres hossza miatt -nem akartam elkeseredni- de Gabó kemény volt és bele akart menni.
 Gabó facebook profilképe
 boldogság a 7a OS közben
 Az alját nagyon keményen leverette, a tetején pedig már nem lehetett elrontani. Érdekesség, hogy nem csak az első külföldi 8-as útját teljesítette; mindjárt on-sight stílusban! Kicsit izgultam a mászás közben, de egyre közelebb került a közepén lévő pihi párkány, nem akartam elrontani. A tetején inkább az eséstől való félelem kergetett fel, meg persze az öröm, hogy eddigi leghosszabb utamat teljesítettem. Gabó egy 9-ba ment bele, majd nyomtunk egy ocsmány 6a+-t.
No-hand point in 9-
Én egyáltalán nem akartam nehezeket mászni, Maja útját majd megnyomom legközelebb :) A nap nagy részét itt töltöttük, meleg volt, de talán egy kis szellő miatt szinte nem is éreztük. Nem volt leolvadás az utakból. Az élővilág Limski kanal-ban sokkal változatosabb mint a veszprémi állatkertben. A darazsak rajzottak mint a mézes mackós mesékben, viperák bújnak egyes szektoroknál, néhol szárazföldi teknős, hatalmas fekete kutya és gyíkok egészítették ki az amúgy is tökéletes csendet. Hiányozni fog Bodri.

Hátrahagytuk a B szektort és felmentünk a Horoszkóp falra. Itt egy 6c, 6a+, következett amikor megláttam a Halak nevű utat és egyből "beleszerelmesedtem". A lelkes fotográfus uraknak hála remek képek készültek az útról. Mindenki mászta, majd hazamentünk.


 A haza jelenesetben Rovinj egy kicsiny apartmanát jelentette, hol némi bor társaságában mókáztuk el az estét. Sétáltunk egyet Rovinjban, ettünk Bureket, fagyit, talán még megnéztük valami külföldi énekét a sétálóutcán, valami Marina nevű csajról. Bennem volt a mehetnék és akárhogy próbáltam Gabót rávenni, végül nem sikerült elcsalni a városba.
Így hát egyedül indultam megnézni a Rovinj-i éjszakát. Egy Monve nevű szórakozóhelyet kellett keresnem mint korábban kiderült. A tapasztalatok egyértelműen arról számolnak be, hogy meg kell tanulnom angolul csajozni, mert sokan nem beszélik a hochdeutschomat. Viszont az emberek szeretetreméltóak és aranyosak, mindenki segítőkész és vidám. Vagy ezt csak a híres Plavac-i vörösbor teszi? Nem tudom. Reggel picivel 5 előtt értem vissza a szállásunkra.
 videó
Reggel a szállást illető kis alkudozás után Pula felé vettük az irányt. Bár kicsit trükkösen, de sikerült megtalálnunk az Istria legdélebbi részén fekvő deep water solo, helyet. Bár a víz nem volt valami kellemes, mindig csak az első csobbanás a legrosszabb. (19°C)

 
 
 Íme az Adria
A kis ejtőzés után, egy Pula melletti elhagyott bányát látogattunk meg. A márvány -vagy ahhoz hasonló kőzet- gyönyörű volt. Néhol 30 méteres falak, teljesen tükör sima felülettel. Egy gyönyörű falszakaszon mászogattunk egész nap, készültek itt is csidi-csudi képek, íme néhány. Véleményem szerint nagyon megérte eljönni Horvátba, nem csak a társaság, a tenger és a viperák tudnak maradandó emléket hagyni az emberben, de ezek a sziklák!
  Egy közel 25 méter hosszú út, s egyetlen fogáskészlete. A fal függőleges, a nehézsége 7c+. Egyszer elmegyek érte.
 az a bizonyos leukoplaszt :)
 csipet-csapat

2011. május 15., vasárnap

Tavaszi Boulder Jam - Zupper gúút

video
Reggel Pistivel kimentünk Kő-árokba és nitt került a "Szent Péter esernyője" nevű projektbe. Oly hosszú szilencium után azt hiszem újra fel fog ébredni Kő-árok. A Halászok és az új út mindenképpen a projektlistámra került, valami mellé ami később kiderül.
Lementünk az Erzsébet vendégházba, ahol a gyülekező volt meghirdetve. Mosolygós Levi és lihegő Artúr vártak a melegben, fehérvári és pesti mászókkal. Megjött Lui és mindenki megkapta a maga kis "kincsét", az Ördög-árok boulder kalauz második, immár bővített kiadását. Lusta lennék újra megszámolni, de Dudarral együtt azt hiszem 93 bouldert tartalmaz! Ez azért már több a soknál! Szóval átkocsikáztunk a völgy bejáratáig, majd csoportosan bevonultunk az árokba.
Itt Illés Balázs barátommal más irányba vettük útjainkat, meg akartam mászni a Silencio nevű IX- os utat. Pisti ismételte tavaly, ő is és Lui is azt mondták fantasztikus ott a kőzet, élmény a mászás. Lui adott két friendet, így egy clean hatos repedésen melegítettünk. Ez is fantasztikus volt. Betettem a közteseket a Silencio-ba átnéztem és dobtam rá egy flasht. A kunszt nem adta meg magát, átmozogtam és észrevettem mennyire trükkös ez az út. Lentről nem is gondolná az ember, hogy a függőleges néhol pozitív fal milyen kihívásokat és lehetetlen lépéseket tartogat.
Nemecsek Ernő
Lui pont ideért mielőtt nekimentem, beélesítette a kamerát én pedig megmásztam második kísérletre. Később Gabóék is idejöttek, bele is küldtem küzdeni egy kicsit. :) A "csend"-et hátrahagyva odébbmentünk, boulderezni. Először a Niagara SD, majd a Leo & Fred utakat próbáltam, mivel ebben a szektorban már minden más sikerült. Előbbi 7B, utóbbi 7C. Vagy egy óráig küldtem a leoésfredet, de nem adta meg magát. Éreztem hogy gyenge vagyok most rá, meg nyilván talán melegben ezt nehezebb is megmászni. Balázs leküldte az Albatroszt, első 6A+ os boulderét.

Balázs és a Kávé és cigaretta
Lementünk a völgy hátuljába. Beérve igazi csendélet fogadott. Minden csupa zöld, Szilvi a gyerekekkel, Maya futkározik, egy halk ordítás valahonnan a Sirató-fal környékéről. Valahogy így képzelem el a paradicsomot is, csak a virágpor helyett magnézia van, a folyó vize pedig visszanöveszti a bőrt.
Felmentünk a Man on the Hill 7B-hez. Nagyon sok próbám volt benne legutóbb, ráadásul ez egy nagyon genyó boulder. Egy ritka rossz reibungos kétujjas perem az egyik - egy kétujjas lyuk a másik beszálló. A test földtől való elemelése is igazi kihívást jelent, nemhogy megtartani a következő szintén rossz reibungos peremet. Nagyon ideges lettem, nem mertem kiadni magamból minden erőt, a kövek és csalánok közé visszaesés blokkolta a pszichémet. Áron rendes volt, odaadta a pedjét. Egyre jobb próbák sora következett, pedig erőmet mintha minden próba után megfelezték volna. Egyszer csak megvan a második mozdulat. Minden kísérletet rögzítettünk, de a megmászásnál Balázs lemaradt. Legalább a svájci németemet nem tudjátok meg. :)

 Man on the Hill
Lementünk a Hervadó virágok, régi projektemhez. 4 évvel ezelőtt mászták meg utoljára, akkor Pistike. A német szektort, hátrahagyva franciára váltottunk át és a medence szóval viccelődtünk. Eszméletlen volt, amikor poénkodás közben első kísérletre beakadt a kunszt és megmásztam a 7B/+ os utat. Lent csak röhögni tudtam.

Már mindenki vissza - vagy hazament, csak ketten maradtunk. Pistike látott régen itt egy Guillotine-hoz hasonló sziklát, ami mellett lehetne egy utat felvezetni. A név nagyon snassz lett volna így kapta a; XVI. Lajos-t. Ma kinittelésre került. Balázs próbáit jól megjegyezve dobtam egy flash próbát az útra, úgyis csak 8+ nak gondolták az okosok. A kunsztig valóban nem lehet nehezebb 8-asnál, de ott jön egy szerintem kb 7B körüli mozdulat aztán még kettő rossz. Szóval a + jelet lehet inkább egy "a" betűre cserélném. Valami eszméletlen sokáig lógtam a kötélben, és próbáltam meg a különbözőbbnél különbözőbb bétákat az útra, de végül vissza kellett térnem az általuk próbált verzióra, bár így sem lett meg. A Top3 út közé került a projektlistán, nagyon én akarom megmászni elsőnek.
8 óra tájékban indultunk ki az árokból, pont szembe találkoztunk Martinnal és családjával. Máris nem kellett hazagyalogolnunk, nem volt probléma, hogy 6-an ülünk a kocsiban, tele csomagokkal peddel. És ezek a bleu-i sztorik is megérnek egy misét.
Az est további része lángos, csülök, és némi sör társaságában zajlott, jókat lehetett dumcsizni. A vetítés pedig fantasztikus volt. Kornélnak hála fény derült pár tényre az Amnéziával kapcsolatban, amit korábban nem akartam elhinni Pistiknek. Régi képek, sisakok, sztorik. Felejthetetlen élmény volt, az biztos!

2011. május 11., szerda

First Geri!

Kovács "Kavics" Gergő barátommal akartunk mászni múlthéten két napot, az első nap végül neki nem volt jó, a második pedig nekem. Jól mondta Gábor, a suli vége oly közel van mint a "Viktor reibungtól" a standakasztás. Most végre összejött. Délre értünk fel a bányába, idén első alkalommal. Másztunk bemelegítésnek 3-4 utat a 23 karátos udvarban, majd átmentünk a Zombi-falra, amit mint megtudtam a Zombit Kavics mászta meg elsőként. (Feri engedte át)
Át az Eső-falra. Felvergődtem magam a Terin, ami csak megerősítette a bennem motoszkáló gondolatot, miszerint egyáltalán nincs állóképességem. Érdekes egyénként, mert egy gesztesi útban ez elő sem jön a közel függőleges falakban, még ha nehezek is az adott utak. Jó volt pár nagyot "zuhanni" a Teriben, egészen összefostam magam az elején. Csak nézegettem a Harangozó-gang-ot, mindenképpen mászni fogom idén majd. Kavics a Metába tette be a kötelet, egész jól ment neki, simán kipiálhatja idén! Ebben végre én is minden mozdulatot összepakoltam, bár nem az én paramétereimre tervezték ezt az utat...
Utána a Lidércet és a QQCS utakat másztam. Szomorkodtam is, hogy elsőre egyik sem lett meg hisz VII+ ra értékeli a régi kalauz. Itthon látom csak 8a-n hogy többen 7a/+ os fokozatokat javasoltak. Akkor már örülök is, hogy másodikra mindegyik beakadt. :)

2011. május 8., vasárnap

Au revoir!





Az eső okozta kételyek és egy nehéz reggel ellenére egy fantasztikus napot töltöttünk Tardoson. A színek játéka még a szokásosnál is szebb volt ma. Nem tudom miért, de rájöttem, kevés helyet szeretek ennyire, mint ezt a kőfejtőt. Bár, ha belegondolok, tavasszal minden erdős, sziklás helyen eltöltött idő fantasztikus.

Röviden az eredmények:
-Judit megmászta élete első útját előlben
-Tomcsi lebüntette a Napfekete direkt fájós peremeit, talán ez az első 7b-je (8a standard szerint)
-én megmásztam az Aranykort

Este a kínaiban nehéz volt megállni, hogy ne igyunk egy (értsd: sok) sört, de tanulni kell. 14.hét: már a stand előtt vagyunk.









Boulder Jam 2.0

Nézem a magnéziablogot, a szikla.hu-t, sehol semmi. Pedig muszáj lenne terjeszteni, mert persze nem jönnek ha nem is tudnak róla. Márpedig a '80-as, '90-es évek képeinek vetítését Kangyal András, Martincsák István, Tiboldi András, Urbanics Áron tollából semmiért nem hagynám ki, mint ahogy az esti bulit sem. (biztosan viszek valami bort, /lesz egy 5 puttonyos Tokaji is, mert megmászom hétvégén a Hervadó virágokat, no meg a Jézus Krisztus Szupersztárt/) (Másnap pedig boudler a Dudari tömbön)
Na szóval emlékszem, hogy Laci sajnálta a múltkori jam kihagyását, így most mindenképpen szólok. Én saját kedvtelésből megyek ki hétvégén csapatni, remélem sokan kint lesznek a boudleres arcok közül. Hoppá nem csak a boudleres arcok közül, ahogy Gabónak is  mondtam. Jó sok út szépen ki van már építve, egészen a 9- os szintig mindenkit kielégít. Lui csinált facebookon egy klubbot, a linkjét megosztottam a sziklamaszas.com facebook oldalon, lehet csatlakozni, továbbá elküldtem a magnéziásoknak is. Remélem terjed a hír és sokan jöttök. (Nem vagyok jólelkű, csak nincs pad-em és nem akarok kövekre esni) :-)

2011. május 6., péntek

Spider 1.0

Nah meg volt az első Spider boulder verseny. Most volt lehetőségem első ízben ebben a teremben mászni, az ország legjobb bouldertermei közé sorolom. Szerintem jobb mint a Buzi klub, legalábbis ha az áthajlásokat nézzük mindenképpen.  Egyedül a parányi kis fogásokat hiányoltam. Nincsenek kis peremek.
A Patkánnyal való beszélgetés adta meg először az esszenciát. Lent melegítettünk, majd felmentünk a boulderterembe. 25 bouldert kellett teljesíteni 2 óra alatt. Ez ha osztunk szorzunk is kevesebb mint 5 perc per boulder. Szóval nagy hajtásba kezdtünk már az elején. Hamar kiderült ez így nem fog menni, szóval visszább vettem, majd félidőnél tartottam egy 15 perces pihit.
A 2 óra leteltével szomorúan számoltam össze a bouldereket a papíromon. 20 db-ot szerettem volna megmászni, ami szeritnem így utólag, nem biztos hogy olyan lehetetlen lett volna. Sokat tanultam az első fordulóból. Kell nyomni, 2-3 könnyű bouldert sikerélménynek, majd 2-3 sárga a fokozatosság kedvéért. Egy két kék, és egyből a feketék. (fehér-sárga-kék-fekete így nehezedtek)
Szóval zónáig mindent sikerült elmásznom, de csak 15 Topom lett. (4 úthoz voltam még közel, 3 top-/nem sikerült duplázni a top-on/, egy meg balfaszság) A 12. helyhez volt elég.
Amúgy nagyon király kunsztok voltak, igazán élveztem őket. Gabónál aludtam fehérváron, de a másnapi mászás sajnos elúszott. Még szerencse hogy a meteorológusok 1mm esőt mondtak és egész délelőtt zuhogott. No mindegy.

2011. május 4., szerda

"A hirhedt dokik"

Belecsapok a lecsóba. Az még hagyján, hogy az Amnézia 10-/10 és kurvára nehéz, de még mindig semmi a Doktor Úrhoz képest. Nándi kommentje illik ide igazán: 8c/c+ rather. Egy Ördög-árok helyett jutottunk ki a meseszép Kétágú-hegyre. Utak nitteléséről nem igen lehet beszélni, itt ott fityeg egy kettő a falban, talán mutatva: héé itt megy valami. Ide egy útért éri meg kijárni, ez pedig a Doktor Úr. Meg persze a downtension, ha érdekel valakit, az összekormozott plafonban történő mászás. /Egyébként, bármennyire ganés és dzsuvás nekem tetszik az alja/


Az út végig kemény. Képzeld el hogy beszállsz a falba, és nyomnod kell. Ha van is itt-ott elvétve valami fogás amire már négy ujjad felfér, pihenni nem tudsz rajta, mert nincsenek lépések a falon. Végig karból nyomod alul tiporva a falat. A közepén lévő lyukas rész állította meg a bizakodásomat. Van egy lyuk amibe pont a rossz ujjamat kellene bedugnom, amit nem vállalok be. Tegyük fel hogy sikerül ezt átmászni és bent van a harmadik akasztás. Egy -valószínűleg kitört fogás- maradványát kell megfogni, majd felnyúlni életed peremére. Viccesen kicsi, és mekkorát kell belőle húzni. Amikor másztam folyamatosan kérdezgettem Pistit, mi lesz a következő fogás, mert annyira kicsi minden... beleveszik a hófehér táblákba.

Annyit hallgattam Pistikétől, hogy szar a szemüveg, hogy muszáj volt újat venni...
A tetején, ahol Gábor videóján, oly simának tűnt a felállás hihetetlenül szívom a fogam. (Egyébként, Gábor mászása nem mérvadó, szerintem állati erős volt és feküdhetek is neki a mozdulatok, mert azokon a légypiszkokon így felnyomni...akárhogy is van ez a rotkreis én elismerem, hogy gecikemény dolog.)
Bár Pistinek nagyságrendekkel jobban megy mint nekem, neki se az igazi. Mire lemegy a nap haza is érünk. Szerintem a legnehezebb út a Doktor Úr, amiben valaha mozogtam, nem hinném hogy meg tudnám mászni. Lehet nem is fogom sosem. Ilyen hozzáállással mondjuk biztos. :)