2011. május 23., hétfő

Zoo in Horváckjá


 Tarajos kőzet
Péntek éjszaka iskolát, melót és az országot hátrahagyva léptük át a határt. Gabóval az igazak álmát aludtuk a hátsó ülésen, míg Kavics kitartóan "nyomta" a gázpedált. Reggel pirkadatkor értünk Vrsar-i reptérre, melynek a parkolójában ismét nyugovóra tértünk. Reggel úgy ébredtem ahogy előre gondoltam. A hálózsákba kuporodva érzem az engem körülvevő fenyőfatobozok illatát, miközben a nap ezer meg ezer vörös szikrája melegíti az arcom.
  Napsütötte toszkána!
Utolsóként kelek ki a zsákból, azt hiszem Gabó már eléggé ismer és néha hajlandó anyám szerepét is átvállalni, amiért nagyon hálás vagyok. Reggel vásárlunk ezt-azt, kávézunk, majd elindulunk Limski Kanal felé. Utoljára 5 éve voltam ennyire bent Horvátországban a tenger közelében. A helyben már korábban is gyönyörködtem, nem is gondoltam hogy ilyen hamar eljuthatok ide. (5:30tól) Nézegettük Maja Vidmar őrült útját, a helyi Harangozó Terit, Kavics projektjét. Szinte mindenbe betennéd a köteled, nem is tudtam mihez kezdjek magammal. Egy 6a utat választottunk bemelegítésnek, 25 méter volt, jó nittelésű pukkantós. Majd egy 6b+ közepén no-hand, tetején élmény. Kavics mesélt itt egy kemény 7a-ról, bár én nem másztam volna a 25 méteres hossza miatt -nem akartam elkeseredni- de Gabó kemény volt és bele akart menni.
 Gabó facebook profilképe
 boldogság a 7a OS közben
 Az alját nagyon keményen leverette, a tetején pedig már nem lehetett elrontani. Érdekesség, hogy nem csak az első külföldi 8-as útját teljesítette; mindjárt on-sight stílusban! Kicsit izgultam a mászás közben, de egyre közelebb került a közepén lévő pihi párkány, nem akartam elrontani. A tetején inkább az eséstől való félelem kergetett fel, meg persze az öröm, hogy eddigi leghosszabb utamat teljesítettem. Gabó egy 9-ba ment bele, majd nyomtunk egy ocsmány 6a+-t.
No-hand point in 9-
Én egyáltalán nem akartam nehezeket mászni, Maja útját majd megnyomom legközelebb :) A nap nagy részét itt töltöttük, meleg volt, de talán egy kis szellő miatt szinte nem is éreztük. Nem volt leolvadás az utakból. Az élővilág Limski kanal-ban sokkal változatosabb mint a veszprémi állatkertben. A darazsak rajzottak mint a mézes mackós mesékben, viperák bújnak egyes szektoroknál, néhol szárazföldi teknős, hatalmas fekete kutya és gyíkok egészítették ki az amúgy is tökéletes csendet. Hiányozni fog Bodri.

Hátrahagytuk a B szektort és felmentünk a Horoszkóp falra. Itt egy 6c, 6a+, következett amikor megláttam a Halak nevű utat és egyből "beleszerelmesedtem". A lelkes fotográfus uraknak hála remek képek készültek az útról. Mindenki mászta, majd hazamentünk.


 A haza jelenesetben Rovinj egy kicsiny apartmanát jelentette, hol némi bor társaságában mókáztuk el az estét. Sétáltunk egyet Rovinjban, ettünk Bureket, fagyit, talán még megnéztük valami külföldi énekét a sétálóutcán, valami Marina nevű csajról. Bennem volt a mehetnék és akárhogy próbáltam Gabót rávenni, végül nem sikerült elcsalni a városba.
Így hát egyedül indultam megnézni a Rovinj-i éjszakát. Egy Monve nevű szórakozóhelyet kellett keresnem mint korábban kiderült. A tapasztalatok egyértelműen arról számolnak be, hogy meg kell tanulnom angolul csajozni, mert sokan nem beszélik a hochdeutschomat. Viszont az emberek szeretetreméltóak és aranyosak, mindenki segítőkész és vidám. Vagy ezt csak a híres Plavac-i vörösbor teszi? Nem tudom. Reggel picivel 5 előtt értem vissza a szállásunkra.
 videó
Reggel a szállást illető kis alkudozás után Pula felé vettük az irányt. Bár kicsit trükkösen, de sikerült megtalálnunk az Istria legdélebbi részén fekvő deep water solo, helyet. Bár a víz nem volt valami kellemes, mindig csak az első csobbanás a legrosszabb. (19°C)

 
 
 Íme az Adria
A kis ejtőzés után, egy Pula melletti elhagyott bányát látogattunk meg. A márvány -vagy ahhoz hasonló kőzet- gyönyörű volt. Néhol 30 méteres falak, teljesen tükör sima felülettel. Egy gyönyörű falszakaszon mászogattunk egész nap, készültek itt is csidi-csudi képek, íme néhány. Véleményem szerint nagyon megérte eljönni Horvátba, nem csak a társaság, a tenger és a viperák tudnak maradandó emléket hagyni az emberben, de ezek a sziklák!
  Egy közel 25 méter hosszú út, s egyetlen fogáskészlete. A fal függőleges, a nehézsége 7c+. Egyszer elmegyek érte.
 az a bizonyos leukoplaszt :)
 csipet-csapat

9 megjegyzés:

gábor írta...

VÁÁÁ, k. jó!
Azok a horvát éjszakák ;)

Fidi írta...

de szép :)

barna írta...

Nagyon páva! Benedek Bálint,köszönjük néked és a fotográfusnak is. Grat az utakért!

Bogyó Dávid írta...

ti is szép pár vagytok bálint :D

Móni írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Móni írta...

ééés igen, tudtam a képek alapján a helyszínt.. elég nehéz elfelejteni ezt a helyet :)

Névtelen írta...

Hi!

A DWS helyet meg tudád adni pontosan? Légyszi, légyszi!!! :) Mi is készülünk Prematura-ba és nagyon érdekelne az a hely...

Előre is köszönöm!

Üdv

V.

Izer Bálint írta...

hi.
na ez pontosan ott van, Prematura félszigetének déli csücskében. valahol ténylega legalján van, de hülyeséget nem merek mondani, kéredzd meg Kovács -kavics- Gergőt. Ő vitt mindket, ő szerintem tudni fogja.

Izer Bálint írta...

Facebookon fent van ismerőseim között, de ha mégse találnád..
:
gergelykovacs@vipmail.hu

sok sikert :) !