2011. június 27., hétfő

Bobby "bátya"

Állítólag Hirayama-nak egyszer át kellett adni a helyét Bobby bátyjának akkora respektje volt, de ez a bejegyzés nem erről fog szólni. Gábor egy egyhetes nagyfalazást nyom Höllentalban a bercsényis maggal, én heti Kotecnikemet tervezgetem. Robi olyan motivált volt, hogy úgy gondolta amilyen kemények vagyunk nem szégyenkezhetünk a szlovénok előtt egy olyan tragaccsal mint a múltkori volt. Ezért pénteken délelőtt elment és vett egy kocsit. (Respekt!) Az 500 literes csomagtartójú ** Hotelnek megfelelő járgányba öt srác tömörödött be: Robi, Gyula, Andor, Duksa Józsi (Joci) és én. Szerencsére nem volt megint se térképünk se GPS-ünk, van ami mindig itthon marad. Mindenesetre éjfél és fél 3 között felderítettük Celje 20 kmeres körzetét. Megérkezésünkkor már mindenki aludt, senki se akasztott a nyakamba Hawaii virágkoszorút. Pedig mintha vártam volna egy picit. Felmentünk a pajtába és aludtunk. Reggel hamar kelni kellett, Kulacs hangja mérföldekre elhallatszik, Joci pedig a csapatás mellett voksolt. Én már rájöttem a Kotecniki feelingre, s az én mottóm inkább az első női 9a és 9a+ mászótól származik: (Kérdezték mi a titka hogy ennyire jól mászik?) - Sokat pihenek. ( Josune Bereciartu 2002-ben)
A mászásban a kellő alvás a legfontosabb dolog, mindjárt a jó magnézium után. Felkeltem olvasgattam sétálgattam és stresszmentesítettem a WC-n. (Ez 2-3 szarást jelent, nem hinnétek mennyire fontos! Nem csak a súlycsökkentés szempontjából, hihetetlen stresszoldó lehet.) Egy gyors kínai leves reggelire, hogy mégis érezzem a pírt a számban, majd uccu neki. Egészen hihetetlen de a kempingben észreveszek egy ismerős arcot, mintha már találkoztunk volna, de ki ez a szakállas fickó és honnan ismerem? És akkor beugrott, rohanok oda köszönni. (Anyukám szemében a gyermekágyi láz feltalálásánál is fontosabb dolgot tett ez az ember; befogadta a csemetéjét.) Aki régebb óta olvassa a blogot hallhatta a sztorit, amikor tavaly kimentünk Bécsbe a boulder világkupára és Pisti aznap hazajött. Úgy voltam vele, kimegyek és majd csak lesz valahogy. Se az alváson, se a hazaúton nem gondolkodtam. Egyszer egy srác odalép hozzám a Kletterhalléban, hogy nem találkoztunk-e már Merkensteinen? A beszélgetés folytán, kiderült hogy nincs hol aludnom és meghívott magához. Na ő volt Patick Törnström, itt Kotecnikon. Hihetetlenül megörültem neki, imádom ezt az embert! Akkor még részecskefizikusnak tanult az egyetemen, befejezte és jelenleg a Kletterhalléban dolgozik útépítőként (20óra meló egy héten!!!), valamint oktat és tanfolyamokat tart.  Gyakorlatilag annyit mászik amennyit csak akar. Bemutatta barátnőjét -félek túlontúl szimpatikus- és kutyáját Karmát. (Ez egy 8a+ boulder Fountenbleuban, de a név inkább a hinduizmusra utal, Horvátországban találták a csöppséget, amikor kidobta valaki az utcára) Mint kiderül, Patrick nem is osztrák, svédországban született, kiskorában jöttek Ausztriába (a miért is durva sztori, de már eléggé magánjellegű) 4-5 nyelven beszél.
Megbeszéljük, hogy később még mindenképpen beszélünk, de nincs több idő, amúgy is mindig rám kell várni. Jocival egy 6a-t választunk melegítőnek, majd lefelé ereszkedve átnézzük a mellette lévő 7a/+ utat. Sajnos előző nap állítólag esett az eső, és az egyik kulcsfogás tocsog. Átitatom ziával a fogást, elmondom Jocinak a bétát, majd mindketten lesitteljük. Ezután egy áthajló 7b-be tesszük be a cuccot, nekem annyira lehetetlennek tűnik, ma másra vágyom. Joci végigtolja és több éles próbát is dob rá, de nem akad ma be. Én érzem ma az erőt, lemegyünk a B szektorba és belemegyek a Nabo nad Berlinom (az ég alatt Berlinben) nevű 8a útba. Elég hamar rájövök a jó bétára, a kunszt kemény és mivel jó pár hónapja egyáltalán nem boudlerezek nem is igazán vagyok ráalakulva ezekre a kicsi fogásokra. Mégis a pszihé annyira helyben van, a testerőm pedig jobb mint valaha. Megfeszülve de megvan a kunszt, talán második kísérletre be is akadhat. Pihenek, majd dzsáfár. Gyakorlatilag 9 nehéz mozdulatból áll a kunszt. A 9. már egy zsebre való nyúlás, a hetedikről esek le.
Felmászom ki akarok szerelni, de Joci azt mondja, ne hülyéskedjek, tök jól megy és hagyjam bent a közteseket. Ezt teszem. Mászom mellette a Hanta yo nevű boulderes 7b utat, sikerül másodikra lenyomni. Kivagyok, de felmegyünk a nagy barlangba, dobok egyet a Malackára. Hihetetlen fáradt vagyok, ismeritek azt az érzést amikor annyira határon vagy, hogy szinte csak a hited tart a falban. Gáborral ezeket a mozdulatokat mondjuk "fejhátrahajtós" mozdulatoknak. Az összes mozdulat ilyen volt, mindent rosszul fogtam meg, két ujjal, rossz helyen. És még így is majdnem sikerült megmászni. Most már 100% biztos vagyok benne, legközelebb tuti hogy megmászom. Aznap láttam fent pár dolgot, amit egyenlőre még nem tudtam feldolgozni, és szívem nyugodt vizét morajló tengerré változtatták. Jön egy csaj -18 éves lehet-, olyan igazi parasztasszonyra emlékeztet. Bögyös, faros, takaros menyecske. Egy kis poci, seggecske, combocska, mindenhol van van +5 kg. Szerintem a csaj vagy 70 kg volt. Akkora vállai voltak, egy pofontól kiköptem volna a töméseimet. Nem hogy azt nem mondtam volna hogy tud mászni, az elég kemény volt ahogy egy 8a+ küldött, lent a papa diktálta a bétát. (másnap meg is mászott egyet) Öccse, enzu és ondra keverék, 150 magas, vékony mint a nádszál, nem látok rajta izmot. Meg sem lepődök amikor beszáll a Memento 8b+ útba, mely 20 méteren keresztül megy a plafonon végig. Beszélgetést kezdeményezek. Valami fura német-angol keveréken nyomjuk, de egész jól értjük egymást. Már mindent megmászott ebben a barlangban ami b+ vagy azalatt van. A husi-musi csajszi barátja másnap egy 8+ mászott meg tornacipőben. Még nem sikerült helyretennem a látottakat.
 Srácok egy 7b nyomnak :)
Amikor Jocival lemegyünk a táborba, szlovén slágerek szólnak sztereóból, vagy 30 ember rohangál a szeretett füves platzunkon. Nagyik bebaszva, a fiatalok fogócskáznak, fociznak, tollasoznak, lovak rohangálnak a hegyen, birkák bőgnek, igazi családi idill némi disznóhús mellett. Elég zavaróak, de kibírjuk- mit is tehetnénk mint "idegenek"? Frodó behív a vacsijába, megjönnek Marciék is akik egy új helyet néztek meg. Az este további része beszélgetésekkel, másoknak italozással telik. Átülök Patrickékhoz, épp valami játékot nyomnak, rárabolok. Backgammon a neve, sosem halottam s láttam korábban. Hamar én kerülök a  tábla túloldalára, nehéz megérteni teljesen a szabályzatot; csak itthon válik világossá pár rész. (miért csak itthon tudom meg a schlagen jelentését??!) A játék hihetetlen élvezetes, és közben órákon át beszélgetünk. Éjfél tájt elkezd cseperegni az eső, és nyugovóra térünk. Másnap megint pontban 9kor kelek, de lassan végzem szokásos teendőket, beiktatva egy kávé kifli kombóval. Ez a helyben sült kiflijük egyszerűen verhetetlen. Langyos még a tészta amikor ráharapsz, juhtúróval töltve, maggal megszórva.
Marci, Ádám és a "varázskifli" (Kulacstól loptam a képet)
Már mindenki felmegy mászni, csak én és a tempóm maradunk lent. Nem akarok rohanni, elvégre nyaralok. Majd a mászást pörgetem meg inkább, nagyobb intenzitás. Patrickékkal megyünk fel együtt, melegítünk. 5c, 6a+, 6b, megy szépen sorra minden, egészen addig míg véletlenül a Levitacia (9+) standjából ereszkedünk le. Gábor valószínűleg legnehezebb útja. Patricknak elmondom Gábor a kisujját tette bele egy lefelé álló lyukképződménybe, hogy fel tudjon állni. Sehogy sem találunk bele a lyukba, még onnan beszállva se tudunk tovább mozdulni. Patrick hihetetlen ember, -Nem érdekel, majd kitalálunk mást. Már vagy egy órája nyomjuk felváltva, amikor rájön hogyan tudunk felállni. Erőnk már nincs a teljes alsó boulder (7B/+) kivitelezéséhez, de összeállnak a mozdulatok, majd továbbnyomjuk. Ha lenyomod a kunsztot, kapsz egy még 15 mozdulatból álló kemény, tán 7b körüli utat. Nagyon tetszik a Levitácia, szerintem nyáron meg fogom mászni ezt a 7c+ is. Mesélek Patricknak a Berlinről. Eléggé bemelegedtem, érzek egy erős próbát. Minden mozdulatot statikusan csinálok, a kimászásnál pedig már szól a Jawohl! Az első szlovén 9+/10- nehézségű utam!
 A kunsztmozdulat
Patrick sem érti, azt mondja lentről úgy nézett ki mint valami 6b, úgyhogy muszáj lesz megvizsgálnia. Szépen összerakja, bár ő inkább a lyukakat szereti.. :)
Úgy döntünk, elfelejtjük a boulderes utakat, és inkább hosszabb állóképesség fejlesztőeket nézünk ki. Kezdem egy 6c/+ OS-sel, második nap vége felé már nagyon határon van. Ezután jön még 7a+, 7a, 7a, Patrick mindet OS, én hagytam még itt utakat. Ha legközelebb kipipálom amiket tervezek, akkor az egyik szektorral is komplett megleszek már. Kérdezem mi a szintje ha fáradtan is ilyen jól megy neki. Idén eddig 5 7b+ os. Hmm.

Megnézek egy új áthajló szektort, ahol egy 7b miatt érdemes talán idejönni, bár elég motiváltnak kell lenni a sok gyaloglás miatt. Visszamegyünk mindenki indulásra kész. Szomorú búcsút veszek a remek bandától, és megbeszéljük, hogy mihamarabb kiveretek hozzájuk Bécsbe kb. egy hétre onnan pedig megyünk ahová akarunk. Leginkább Höllental sportszektora motivál.
Jocival tervezünk egy egy hetes Kotecnik tripet is, egy kis házimelóban reménykedünk némi élelem ellenében.
De a munkahelyem miatt egyenlőre nem látom még át, mikor mit hova hogyan kell menni, ami biztos hogy jövő héten visszamegyek Kotecnikre. Vagy így-vagy úgy.

Nincsenek megjegyzések: