2011. június 23., csütörtök

Csóka-Móka

 
Rég találkoztam Árpival, nem tudom mi de ahogy Gábor is mondja ha mi ketten együtt vagyunk ott szikrázik a levegő. A részecskék egymásra találna, a protonok ziáznak, az elektronok gyászolnak, senki se tudja mi van. Csókakő volt a megfelelő választás, hisz kánikulát írtak, és a nyugati fal még ilyenkor is egész kellemes lehet. Nem beszélve hogy a fehérvári gang (akárhogy próbálunk elsuhanni fölötte egyre komolyabb mászócsapattal rendelkeznek) szintén kint tartja szokásos késődélutáni edzését. Csókakő két dologról híres, (amellett hogy állítólag máig várják a törököt!). Az első a magyar szokásaikat erősen tartó juhászok, pásztorok, ostorcsattogtatók, barantások, ágyúdurrogtatók, kopaszok, fonott hajúak elfelejthetetlen falunapjai, a másik a Csontbrigád.
 2007-ben (vétek, hogy ez csak most lát napvilágot!!!)
Gáborral pár éve még egy valóságos élősót is láthattunk, ahogy egy skinhead srác a 150kg buszsofőrrel verekszik, előbbi az elveiért, utóbbi a busz védelme érdekében, végül mindenkit elvittek a zsaruk. Egy mászónap végén jól esik az első sorból végignézhető bokszmeccs, pláne hogy ingyér van. Na ez csókakő, a jó bor, a csúnya lányok és hideg sörök országa. Ez Csókakő! Még 2006-ban mikor alapfokú tanfolyamra jártunk ki ide Szilágyi Zsolti barátommal, ért az eset hogy az első női seggen megakadt a szemem és elgondolkodtam. Mi az óvoda falnál ékeltünk épp, amikor egy turistacsoport arra sétált és amikor felértek elmentek a fal mellett a vár felé vezető úton, -talán Földanya hogy hormonjaimat felébressze- egy lágy szellő kéllt és a fuvallatt egészen addig szállt a szőlőszemek és autóbuszkerekek között, míg végül megtaláltak minket, és szemeim előtt fellibentették a drága lány egyetlen fehér szoknyájának szárát, midőn megpillanthattam két gyönyörű gömbölyded formát egy fehér tangával karöltve. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Drága Zsolti barátom -édesapám lehetne- bátrabb volt mint én és amikor mentünk hazafelé, ők pont a buszmegálló felé tartottak. Megállat a csoport mellett kocsival és az egyik osztálytárstól volt pofája elkérni a csaj telefonszámát, majd odaadta nekem és ennyit mondott: megtettem amit tudtam innen te vagy. (vagy valami ilyesmi, de ez elég filmbeillően jól hangzik egy kemény hegyi kecskétől) Szóval a telefonszám máig benn van a telefonomban és máig nem nyomtam meg egyszer sem mellette a hívás gombot. Mire is várok? Már lehet hogy a szám se jó, vagy egyből lecsapná a telefont. Mindenesetre boldogan emlékszem vissza, amikor 5 éve elkezdődött. (Hogy a sziklákba hogy lettem szerelmes majd máskor mesélem el..., azt hiszem foci edzésre mentünk...)
Ott tartunk, hogy buszút, meleg és Árpi. Árpi nem meleg, csak melege van. Stoppal megyünk fel a boltig a bekötőúttól, faggatózok a faluról. A hapsi elmondja valóban nagy az összetartás a falvak között, most készület el a dupla kereszt, (mellette árpád zászlók) itt a nacionalista a divat. Már meg van a pályázat és csak pénz kell, ahhoz hogy a téren felállítsák a Horti szobrot. Szóval ez Csókakő!
 Egy fagyi után elpilledve felsétálunk, árnyékban is legalább 30 fok van. Szellős repedés 6a, majd Téli út 6b a melegedő. Mindegyiket 3 éve másztam utoljára, jó feleleveníteni. Felvergődök a Krokodilon (7a), átnézem a fogásokat. Gabó is megérkezik egy kisebb csapat társaságában. Árpi nyomja a Krokodilt, de talán a pszihé miatt, nem adja annyira. Első kísérletem a Lebegésben elég gyalázatos, beverem a kezem és leesek. Ugrott a Secong go. Átnézem a kunsztot és bár vannak kételyeim; fejben most nagyon erős vagyok. Tényleg eléggé. Tudom hogy meg tudom csinálni, és a testem is tudja. Árpi nagyon jól biztosít, mosolya bátorító; ismét belemegyek. A kunsztban lepattan a gyűrűs ujjam és két ujjal maradok a falban, elég keményen nézhetett ki alulról. Nagyon örülök a standban, az ordítást hallva valaki átjön a vártól nem sérült-e meg valaki. Ez csókakő! Én egy 7b mondok az útra, bár az is kemény. Árpi elmegy sajnos, valóban sajnálom hogy nem tud tovább maradni.
 (sajnos képek nem készültek, elhagytam a fényképezőt tardoson, ezekkel kell beérni...)
Sokat pihenek, élvezem a gyerekek társaságát. Majd lemegy a nap, lehűl picit a levegő és belemegyek a Krokodil direkt-be. Annyira stabil és kontrollált minden, nagyon élvezem a kunsztot. Az túlzás hogy játszok az úttal, nyögni kell, de elég élvezetes mászni. 7a+ teljesen jó fokozat ennek az útnak. A Gáborok az Albán injekciót vizsgálják meg, én még erősítgetek a szikla alatt, majd belazulok Gabika 50 perces Osho meditálós cumójára. Érdekes perspektíva ez, sosem gyakoroltam korábban. Lehet kellene?
Remélem a hétvégén Szlovéniában is hasonlóan jön a forma, most nem akarok üres kézzel hazajönni... :)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát Barátom!

Ez eddigi életed legjobb bejegyzése,kezdesz egyre jobban írni.Örön olvasni!

Üdv:Bendi

barna írta...

És jó lenne ha felhívnád azt a csajszit! :)
Talán lehetne belőle egy jó bejegyzés,vagy talán bele is ,,jegyezhetnél"! Kicsit!:D
Tudom utóbbi talán bunkó,de ez vagyok!

Izer Bálint írta...

nem bunkó, csak barnis... :D
kösz srácok :)

gábor írta...

Bálint inkább meghagyja az ábrándozás lehetőségét...