2011. június 14., kedd

Kotecnik again!!!

 "Imádom a pillanatot, mikor ülök a füvön a sátrak mellett, szemben bégetnek a tehenek, a nap pedig cirógatja a bőröm."
Gabóék egy battai különítménnyel Edlitzbe készültek, úgy gondoltam meleg lesz ott és se pénzem se kedvem messze menni, s mászni az ismeretlenbe. Ez megint csak arra lenne jó, hogy hazajövök és anyám lebasz miért ilyen büdösek a zoknijaim. Az egyetemisták még tanultak, így kisiskolás és melós urakból toboroztam brigádot. A hétvége nyújtotta ejtőzésről és egy keddi matek-fizika dolgozatra való tanulás elől menekültek el a srácok, fanatikus egytől egyig. De igazság szerint nem tudtam mire számítsak. Habár én szerveztem össze őket, az egyiküket még én sem ismertem, bár azt hiszem az ismeretség hiánya globálisan jellemezhetné a csapatot. Egy nappal indulás előtt még rezgett a léc, de végül szombat este 8 kor nekiindultunk Veszprémből. Hoztam GPS-t bár eléggé megilletődtünk amikor Robi befarolt egy kb. T-modellel.
 a csodabogár
Az autó 100 éves, klíma nem kell, mert ömlik be kintről a levegő, illesztéseknél fél centis nyílások tátongnak. Szememben gyöngyszem, el is nevezhetném Jég-velednek! Bekuporodunk és nekiindulunk a 6 órás útnak. (spórolás céljából nem autópályán mentünk; mint később kiderült ez nagy hiba volt) De visszatérve a GPS re, épp be akarom dugni a szivargyujtóba amikor észrevesszük, a kocsiban nincs szivargyújtó. Hmm, ez érdekes lesz. Ha városba értünk mindig bekapcsoltuk a Gps-t, bár párszor így is sikerült eltévedni, s majdnem részesei lettünk egy rockkoncertnek a box utcában. De tovább.
Már láttam magam előtt a padlástetőt a szalmával és ahogy fekszem benne. Kettő körül, amikor egy faluban kanyargunk és az mondja béla: "Menj 80 métert, majd 30 métert a célig." - akkor rájövök elkúrtam a koordinátákat. A sötétben minden más, segítséget kérünk. Valami osztálytalálkozóval vegyített Középdunántúli regionális kamiontalálkozóhoz hasonlító rendezvényen találom magam. Entschuldigung, so sorry, möszijő, a muerte, there is cilmbing only climbing; mondok mindent amit a mászós filmekből tanultam de hamar elfogy az angol tudásom. A semmiből támad egy bajor nő, de amint kinyítja a száját rájövök én angolul jobban beszélek a többiekkel mint ezzel valami sváb izén, -mert azt nyelvnek végképp nem mondanám. Két szót mondott, de négyszer köpött arcon. (Most nem leszek udvarias, jól láthatóan letörlöm)
Mutogatnak hegyet, arra van hegymászás. Átprogramozom a GPS-t, ami már csak egy egységgel pislákol mielőtt végleg téli álomra szenderülne. Elindulunk végre a hegyek, s völgyek között. Lassan negyed három van, mi gerinceken hágókon kelünk át, murvás utakon, sípályákon, lesikló pályákon, konvejorok alatt, száguldunk az ismeretlenbe. Balázs már meg akar állni aludni, de én nem mondok le az ötcsillagos szalma ágyamról és ráveszem a továbbjutásra a többieket. Egyszer csak felülről lefelé gurulva megérkezünk a Kotecniki parkolóba. Már fél 3 is elmúlt, anyát aznap éjszaka nem kevesen szidhatták...
a szálláshely kívülről
és belülről:

Reggel kis kóválygás után felértünk a szektorokhoz. Végre újra itt. Régi projektek közül akartam kipipálni, és sok ujjat akartam mászni. Bemelegítés, 5b+, 6c, 7a sorra OS lemennek. Többiek is rongyolják. Belemegyek a Narobe svet 7b-be, de annyira ziásak a fogások egyszer csak lepattan a kezem a kunsztból. Összeszedem magam, és másodikra leküldöm. Egy jópofa srác belga aggcentussal letolja a Divij moz balos folytatását, 8a+/b. Nagyon próbálnám a sima Mozs-t, de most egyenlőre a kilómétereket akarom beletenni a kezembe, olvasni a sziklát, mint egy útikalauzt stopposoknak ;) és táncolni játszani a csípőmmel. Megpróbálom a talán Katarza nevű 7b+/c utat, de bicóból gyenge vagyok hozzá és nem tudom megakasztani a köztest. Nem görcsölök megyek tovább. A srácok közben oldalt egy 6b projektelnek, ki több-ki kevesebb sikerrel, de mindenki egytől-egyig kitartóan.
  osztom az "észt"
Egy 7b akarok próbálni, de a bunkó szlovén srác nem engedi és még a kötelét is egész nap bent hagyja, hogy más ne tudja mászni. A tettek mezeje más, és az elveket feldughatom a seggembe már, akkor se tudtam megpróbálni. Úgyhogy legközelebb leírom neki egy lapra hogy Fuck you! -hogy ne kössön bele a kiejtésembe, lehúzom a kötelét és ledobom a domb oldalán. Az erőszak nem megoldás semmire, de így legalább nem leszek ideges mielőtt nekimegyek megmászni az utat- de jól nevelt vagyok, csöndben odébb állok, hisz egy csomó szép út van. A Cabaretre dobok egy próbát és majdnem be is akad flashra, vagyis nem mászom meg. :) Másodikra összehozhatónak tartom friss bőrrel.
Robi egy 6b-ben
Elmegyünk a hátsó szektorokba mászni, Nyomok még egy 7a OS-t, meg egy 7c projektet. Szerencsére időben visszaérünk az első szektorokba és így láthatom amit Serényi Balázs második kísérletre nyomja le a Katarza 7b+/c utat. Meghozza a kedvem, a bicós részt ki fogom tudni kerülni. Ez már csak ilyen, megmászod a régi projekteket otthagyod az ujjakat. Lemegy a csapat.

Kotecniki este nem múlhat el a felejthetetlen pálinka nélkül, még emlékeznek ránk, mosollyal és örömmel, sztorikkal fogadnak. (Rájöttem, hogy egy pici ivástól -nem lerészegedéstől- még sport centrikusak is lehetünk, ha jobban alszunk másnapra jobban kipihenjük magunkat és nőhet a teljesítmény.) A vacsi után Rákosy Lacika és Serényi Balázs kollégák tisztelik meg asztalunk egy póker erejéig, majd mindenki nyugovóra tér.
Másnap gyors reggeli majd csapatás. Mindenki célegyenesen megy a kiszemelt projektje felé. Robi 6a os, 6b utakat nyomott, és Balázs is letett két 6b az asztalra, egyiket másodikra. Én két 6b melegítek, majd egy 6c, mindegyik OS. Összeszedem magam míg a többiek másznak, gondolkodom. Nem is sejtem mi készülődik. A Lukassal legutóbb mászott 7a -t akarom megmászni 22 méter. Van egy extensionja is, 35 méter a vége bedől enyhén pozitívba és a Cabarethoz hasonlóan szar pici reibungos peremek vannak rajta 3 méteres nittávokkal. Legutóbb a 7a legvégén estem ki mert vizes volt egy kétujjas lyuk, amit eldurranva nem bírtam betartani. Az állapotáról most sem tudok semmit, de bizakodom. 17 köztes az oldalamon, rp elindulok.
  8+ OS
Lent drukkolnak a srácok még felvétel is készül. Sikerül eljutnom a fal közepén lévő no-handhez, majd nyomom tovább. A kunszt viszonylag stabilan beakadt, a boldogságom eszméletlen. Egyszer csak azon kapom magam, hogy hol a stand. Neee, mondom - túlmásztam vagy mi van. Akárhogy nézelődök nem látom, tovább kell mennem. Visszamászok egy köztesért, majd tovább megyek. Fent fejben összeszedem magam. 30 méter magasságban egy pozitív falon egyensúlyozni úgy hogy a bokám alatt az utolsó köztes méterekkel fityeg, még Borbély Gábor is büszke lenne rám. Nagyon figyelek, el se tudom képzelni mekkora lenne a zakó ha itt beleesek. A legutolsó köztes komplett kimarad nem bírok miből akasztani. Amikor felérek a standba, hatalmas ordítások, túléltem. Most már hazamehetünk. Tiha pesem 35m 7a+
Ramaty pihenő
Az első rész után, jöhet a verlangerung!
Azt gondolván túl a kunszton, most jön csak a neheze!!!
Hátramegyünk a hátsó szektorokhoz, itt is találunk kihívást. Robiék egy 6b projektelnek, én oselek egy 7a és egy 7a+ utat. A 7a+ valóban kemény, de most én is erős vagyok főleg ezekre a reibis húzós akármikre. Levezetésnek egy 6b+ mászom a szlovén "igazbarátok" biztatására. Ez is gyönyörű, jól megy. Robi egy 6c küld, majd összepakolunk. Hála marci I Podjának, egész hazaúton szólnak az örökzöldek.
 fáradtság
Nagyon jó hétvégét zártam, összesen 13 utat másztam meg, aznap mindegyiket vagy elsőre- vagy második kísérletre, illetve 4 utat nem másztam meg, 2db 7b+ 2db 7c. A malacka nevű projektet nem akartam próbálni, az egy másik alkalommal lesz megmászva, szeretném ha Gábor fogna benne. Búcsúzom:

Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!
 Anyuuu, sajtból is csinálnak falat? o.O

http://lostintheforest.blog.hu/2011/06/15/kotecnik

1 megjegyzés:

Fidi írta...

jajj aranyapám!
zajlik az élet :)