2011. július 25., hétfő

Az elszeparálódás 2. foka

Régóta vágyakoztam már Geribe, mégis az ujjam miatt nem esett jól látni a medencés partin, ahogy a gang ostromolja a kemény utakat, mégis Gábor legutóbbi bejegyzése -miszerint már érik a szeder- mély nyomott hagyott bennem. Milyen jókat szedreztünk annó ott. Így muszáj volt nekem is kitolni a biciklit. Hiába mondtam sokáig Pistikének -baromság volt- hogy doppingnak tartom az ujjlekötést, (mert sok esetbe jobb ujjerőt kapsz, mint amúgy lenne), - nem volt mit tenni lekötöttem az ujjam. Beke Barni ajánlott egy fajta bandázst, ami kiveszi a középső ízületről a terhelést. Úgyhogy elkezdtem szalagozni magam. 5-kor keltem, 10 re már Tardoson vagyok, épp falunapok van és pár helyi csajjal már meg is beszéltük a bulit, majd átjövök piálunk stb stb.
 Egyhetes út
Bendi erre csak ennyit mondott nekem: Bálint! csaj>6a, nem csaj<8a. Így tudtam nem lesz buli sem pénteken, sem szombaton. Komoly tervekkel jöttem fel, de nagyon elszomorodtam amikor az Illúzió falon minden projektemet vízben úszva találtam. Akkor ez a hétvége edzésre fog elmenni, bizakodtam. Gabó megfogott a Portland, Dorseten ahol szintén ő fogott pont egy éve, amikor az első kísérletből olyan faszát estem. Most is minden ugyanaz, azt leszámítva, hogy nagyon lazán sikerül megmászni. A nap -és egyébként a hétvége- hátralévő részében nem történik megmászás, csak rongyolás az utakon. Elölben vagy topropi ott és ahol csak érjük. Például nagyon élveztem a Zed hámoritopropeflash kísérletemet, ahol sikerült a lábkidobós részig elsőre elmenni. A mozdulatok utána hatványozottan egyre nehezebb és nehezebbek lesznek, de csak az utolsó akasztófogás után válik tragikussá a helyzet. Itt már nincs fogás, csak valami sziklaegyenetlenség, amit a többiek képesek megfogni. Onnan tudod, hogy valóban az jön, hogy ziás. Ezen a részen egy mozdulatot sem tudtam megcsinálni, épphogy csak betartani mindegyiket. Ha ilyen ütemben fejlődök mint most, akkor szerintem 4 év múlva meg fogom tudni mászni. A Zed után, másztam egyet a Lélekharangon ami most nagyon megtetszett, a kunszt egészen nem fekszik, viszont utána nagyon sima. De a kunsztban úgyis erős leszek, felkerült a projekt listára. Nem szabad kihagynom, hogy "kisBence" és én megnéztük a Cry Baby-t, nem lett könnyebb, szerintem még a nyáron meg fogom tudni mászni. Áron Zed is Dede után, belementem a Szilfidbe. Bendi kitört egy fogást belőle, én nem tudom milyen nehéz volt előtte, könnyebb biztosan nem lett, de lehet hogy jelentősége sincs. Emberek, ez a legszebb út amiben Geriben mozogtam! (egész másnapig hittem ezt)
 
peti papagáj
Annyira gyönyörű az egész. Ha a metamorfózis metamorfózis, akkor ez az átalakulások dezoksziribonukleinsava! Bár Áron azt mondta nem igazán lehet földig esni, ha jó a biztosító mégis paráztam ettől az úttól. Viszont amit az alsó kunszt után kapsz, az annyira gyönyörű, hogy elfeledtet minden bút és bánatot amit az alján való kórház sürgősségi osztály gondolata idéz elő. Miután akasztottad a másodikat, oldalhúzókon egyensúlyozva felállsz, majd hihetetlen reibungokba dőlve ismét felállsz, végül egy jó allulhúzóba ismét beleállsz. Itt már csak az utolsó kunszt van hátra, ami konkrétan olyan mint a FRFM felső kunsztja, csak egyujjas nélkül és tükrözve. Kitekerünk jobbra, és rátoljuk a testünket a lábunkra, majd kicsapunk jobbra, feljebb állunk, átfogunk alsósba és tovább csapunk. Ha megvan, kész vagy. Sokszor begyakorlom, annyira az én utam...legközelebb mohóba megmászósba. 
Az este tábortüzes beszélgetésekbe torkollik, éjfélkor fekszünk csak le. Reggel 8 körül kelek, de olyan 10-ig sétálgatok az erdőben. Imádok erdőkben sétálgatni, főleg ha ilyen angolos-borongós az idő. A Katedrális nevű utat mászom bemelegítőnek, majd felmászok a Fekete Péteren. Nézem még az Egyhetes utat, majd ajánlom Gábornak (nem az akasztásba fáradsz el).
Majd mászom Bence projektjét, első mászásra 9-/9 et jósolok neki, gyönyörű. Azt hiszem, pár év múlva ez lesz a kötelező út itt geriben, a szépsége miatt. Alul dínózol, följebb pedig egyensúlyozol néhol kisfogásos peremeken, néhol nagy fogásos reibungokon eszméletlen kőzeten. Zolinak egy hihetetlen jó kísérlete volt a Zedre, egy hiba miatt esett le a legtetején, de a következő próba siker volt.Bendi nyom mindent, kemény mint mindig. megismerkedtem pár jó sráccal, és igazán jó beszélgetések voltak ezen a hétvégén. Abonyi Karesznak hála pedig iszonyatosan felnyílott a szemem néhány dolgot illetően. És kösz a hazautat vater! : )
Azt hiszem erre mondják azt, hogy a történelem megismétli önmagát. Biztos emlékeztek, hogy 2009ben a VB-n Patxi úgy nyert, hogy megcsinálta az utolsó dinamikus mozdulatot az ugrást, Adam pedig nem. Most ugyanez történt. Állítólag a 8c nehézségű döntő úton edem végig stabilan nyomta, a tetején a plafonban nem látszott fáradtnak és az építők szerint ott található 8a boudler problémát is simán megcsinálta, és a topra nyúlásból, ami szintén dinamikus volt, sikerült megint borítania. Jakobnak jobb volt a középdöntője, úgyhogy Adam idén 3. A győztes pedig?! Ramones!!!
És akkor jött a gyorsasági. Én nem vagyok érte oda, nagyon mellékága ennek a sportnak, de érdemes megnézni cong világrekord menetét a döntöben.(5:40-ről jönnek) 6.26 15méteren már jó időnek mondható. 
És akkor a kettő kombinációja, a nehézségi gyorsasági=DUEL!!! Ez a legőrültebb. Itt a győztes Adam mászását ajánlom, én éppen egy almát ettem amikor néztem, ráharaptam és pont akkor kezdődött a videó, szóval csak a topracsapás után tudtam leharapni a falatot. Ez remélem elmondott mindent. Beszarsz, megtérsz, sorvadsz, izzadsz, gerjedsz, kitérsz.

Nincsenek megjegyzések: