2011. július 3., vasárnap

Realms of Mind

HÖLLENTAL...


A már-már ikonikussá vált hely, ami a nevével ellentétben mennyei.

Előljáróban: képek itt.

Péntek (06.24) délután egy gyenge zivatar patanyomai áztatták a zsúfolt kempinget. Zsúfolt, de nem nekünk, nekünk külön helyünk van. A patakparton rajtunk (bme-seken) kívül senki nem volt.

Szombaton Ádám általam lovaggá lett egy nagyon brüchig úton. Az idő kicsit esőre állt, de megúsztuk.

Vasárnap reggel szar volt az idő, úgyhogy kényszer-pihi. De erre is volt bétánk: slackline.


Hétfőn egy tavalyi csorbát köszörültünk ki Robival: Mit Göttlicher Hand.

Kedden Józsival másztam pihenő jelleggel. Neki kevésbé volt pihentető.

Szerdán WASSERWAND.

Kicsit körbeszaglásztuk Robival a szektort. Egy 8/8+ -t összeraktam, de a keményebbje természetesen hátra van.
A Wasserwand egy alpin sport szektor. Király sport utak, nehéz beszállóval.

Csütörtökön keménynek éreztem magam, úgyhogy Domival a Der Ganz Normalische Wahnsinn nevű 8+/9- nehézségű utat szemeltük ki. Hát őszinte leszek szarul ment. Ennyire még sosem kívántam le magam a falról. Az uccsó kötélhosszban már köztesről köztesre A0-ázva szenvedtem fel magam és csak a tábor kényelmére tudtam gondolni.
Este egy kis ivászat az új lengyel barátokkal.


A csütörtöki nap teljesen letörte a kedvemet mászás szempontjából, péntek strandolós és slackline-ozós nap volt.


A slackline a patak fölött minden várakozást felülmúlt. Aki már állt slackline-on az tudja, hogy mekkora koncentrációt igényel és nagyon el kell tudni vonatkoztatni a környezetedtől, hogy tudj egyensúlyozni. A ~10 méterrel alattunk folyó patak nagyítóként hatott ezekre... Nekem vasárnap sikerült végigmennem rajta (kb 15 méter hosszú volt) de úgy lefárasztott, mint egy nagyfalas út megmászása. Pénteken úgyszintén egy végigsétálás után semmi erőm nem maradt. Mind testben, mint fejben leszívott. De majd a kommentekben szerintem lesz még erről szó. Meg egy videót is megpróbálok összehozni.

Mászás szempontjából elég ergyának éreztem magam. Igazság szerint a félmaraton óta alig mászok. Nem nagyon találtam meg a ritmusomat és a mászás helyét benne. Meg kéne próbálnom valami rendszert, heti rutint kialakítani és beletenni heti három mászást, mert elég szórványosan jutok sziklaközelbe mostanában (és úgy néz ki ez a közeljövőben is így lesz). Teremről meg ne is beszéljünk.

Szombaton otthagytam mindent, mit Rax adhatott. Zebrával elmentünk 30 seconds to Mars-ra.


Érdekes volt 7 nap táborozás után a fesztivál. Egy biztos, fesztiválozni sokkal kevésbé higiénikus, mint egy mászótábor. Vasárnap reggel meggyötörve érkeztem haza és hétfőn kezdek a Dolphio-nál gyakornokként.

Summázva ez a hét egy nyaralásnak tűnt, nem voltak kemény csapatások, csak a díszítetlen szépség.

1 megjegyzés:

Izer Bálint írta...

nagyon jók a képek! irigykedem a slacklinera! :S vagy már highline? ;-)