2011. július 4., hétfő

A senki földje

Pistike már régóta mondta, hogy ki kellene járnunk edzeni Höllental-ba, elvégre kelet Ausztria egyik- ha nem a- legjobb sportmászó szekciója itt található. Eldugottsága miatt szerencsére nem sokan ismerik: nem hiába kapta a szektor a Niemandsland elnevezést. Rákeresve a neten találunk itt 50 méter hosszú 9a utat is, de sokat a lentebbi fokozatokban, leginkább hosszú és nehéz utakat, egytől egyig áthajló mind. A hely egyedi mikroklímájának hála itt mindig hideg van, a nap sosem süt be a szektorba, a nyári hőségben is meg tudja küldeni az ember, ha nem a strandon süttetést vagy a fesztiválokra járkálást tűzte ki céljául. Pisti, G, Árpi és én nem tartozunk az ilyen emberek közé. 7-kor indulunk útnak. Még sosem jártunk itt, Höllental fantasztikus szépsége, mint mindig magával ragad. Nem találjuk pontosan a szektort, úgyhogy megkérdezzük Árpival egy háznál. Gutn Tag, wir suchen Niemandsland! - (Jónapot, a senki földjét keressük!) Nevet az öreg; Bocs srácok ebben nem segíthetek.
Aztán amikor látja, hogy a kalauzt mutogatom rájön; ez most véresen komoly. 30 éve lakik itt, de még sosem halott erről a helyről. Kis töprengés után végül megtaláljuk a növényzet rejtette ösvényt, s negyedórás gyaloglás veszi kezdetét az esőerdőre hasonlító erdőben. A sziklákhoz érve leesik az állunk. Eszméletlen dőlésszögű falak, lógnak a köztesek az utakból. Egy hetes és egy 8-t választunk bemelegítőnek, könnyebb utak nincsenek ebben a szektorban! Mindenki mássza, majd belemegyünk egy 9+ -ba. Áthajló fal, szarul álló zsebekkel, nulla lépéssel, para akasztással. Első kísérletre már sikerül minden mozdulatot összerakni, de félelmetes ez az út. A kunszt után, függőleges néhol pozitív falon kell felmenni, olyan 7- nehézségért, de úgy hogy 5 méteres köztes távok vannak. Szitkozódom, de valójában tetszik; van valami csábító ebben az útban. Közben megérkeznek a bécsiek, egy 10/10+ ra dobják a kísérleteket. Elég amatőrül álltunk a kijövetelhez, egy vékony pulcsi, rövidnadrág. A bécsiek ruhája: pehelykabát, kötött sapka, polárpulcsik, kesztyű. Gondolhatjátok milyen hideg volt. A második kísérlet is egész jó, szerintem legközelebb meg tudom mászni ezt a kis "vad"-at. Próbálunk még egy 9-t, ez is esélyes lehet legközelebb, talán másodikra is. Eléggé érzem a fáradtságot, az időjárás bizony kemény nyomot tud hagyni a szervezetben. Nagyon örültem, hogy Árpi nálunk töltötte a hétvége egy részét, amolyan csajosan. :-)

2 megjegyzés:

Bogyó Dávid írta...

atom! sokat nezegettem a kallerban a nehezebb sportmaszo szektorokat - es van beloluk boven - sok eldugottal ahol tuti nincs zsir meg tolongas - a legujabb vekony kaller pedig (weichtalhausban aruljak) meg tobb sportmaszo lehetoseget tartalmaz - ha nincs meg emailben esetleg átcsusszanhat :D

Izer Bálint írta...

hú megköszönném, mindenképp jöhetne az izerb@freemail.hu címre.
amúgy igen! ez a hely nem ismeri azt a szókombinációt hogy "zsíros fogás"...