2011. szeptember 20., kedd

Az első lépések

Az első lépések mindig a legnehezebbek. Július 31. volt a napja amikor utoljára mászásnak nevezhető tevékenységet végeztem. Bő másfél hónap telt el úgy hogy csak edzettem, nagyon sokat, sajnos nem eleget. Két utat látok most. Az egyiknek talán Patkány a legjobb hazai képviselője, a másiknak sokan lehetnek de a tegnapi beszélgetésünk miatt Csohány Csabit emelném ki. Az első "csoportot" talán úgy lehetne leírni, hogy 80% -ban a fejükkel másznak, 20 % ot kap a test, az edzés.
A másikban, több, sokkal több edzésmunka van, már-már az edzés kiválthatja a mászást. (Mind a két módszerrel el lehet érni ugyanazt a szintet.) Régen én talán az elsőhöz voltam közelebb (bár üres fejem nem igen használtam) viszont külön tényleg nem edzettem semmit. A határon mászás dolog is, szerintem ketté bontható: határodon mászol, mert technikailag éppen hogy csak meg tudsz csinálni mozdulatokat. Vagy határodon mászol, mert a mozdulatok ugyan nem nehezek, viszont nincs elegendő erőd a szép és nyugodt kivitelezésre, ergo örülsz hogy egyáltalán nem esel le. Tetszik.
Tetszik, mindkét megoldás, de valamiért a második áll közelebb hozzám. Tegnap az első buziklub jó másfél hónap után kicsit butába ment. Lent vannak olyan arcok, akikkel csak versenyeken szoktam találkozni, vagy ritkán sziklán, hihetetlen "jó fej" mindenki. Nem tudok ellenállni a csábításnak és egyből nyomni akarom a kemény kunsztokat, valahol ott ahol július végén abbahagytam. De hamar érzem az ujjaimon, nem ez nekem most a módi. Mászok könnyebbeket, mégis kb. másfél óra alatt megölöm magam, holott 3 órára terveztem az edzést. Sebaj, sebaj bátorítom magamat, az eleje nehéz, hamar vissza fog jönni az "elveszett ujjerő". De most másban is erős akarok lenni, sok dologban, amire Csabi hívta fel a figyelmem. Nyitottban olyan vagyok mint egy ...., szóval nem túl jó.
Szóval jó volt ez az edzés, mert március óta először nem fájt az ujjam. Elkezdtem újra motivált lenni, már el is felejtettem milyen király érzés ez. Eleinte heti két mászást akarok és egy edzést, hogy visszaszokjak, aztán egy vagy két hónap múlva ez átállhat heti három-négy mászásra és egy edzésre.
Kezdem átlátni, mennyire fontos néha a szünet. Egyszer Ramon Julián P. mondta egy interjúban hogy minden évben tart egy teljes hónap szünetet. Azt hiszem ezt be fogom vezetni, nem gondoltam volna mennyire fontos hogy a test egy picit fellélegezhessen. Ráadásul utána lehet hogy valóban sokkal motiváltabban tudsz és újult erővel nekiállni jobban annak, amit addig is csináltál volna.

Olyan most körülöttem az élet, mint egy, egy felkavarodott iszap valami kerti tó alján. Ha leülepszik minden és a "por" iszappá áll össze, a legszebb tavirózsák nőhetnek ki belőle. De amíg nem áll össze a dolog, addig csak olyan az egész mint egy szemétdomb, ami arra vár hogy egy arra jövő forgószél felkaphassa a szemetet és egy Mig 29-est tegyen le felszállásra készen. Alles ist Kopfsache, mondja a német. :)