2011. szeptember 5., hétfő

"A városi levegő szabaddá tesz"

Furcsa érzés volt felköltözni a fővárosba. Elfoglaltam a koleszszobát, elköszöntem a szüleimtől. Még előttem van ahogyan beszállnak a kocsiba és elmennek, de mintha az ajtó becsapása szívemben is bezárt volna valamit. Életem egy része lezáródott. Félek kicsit a beilleszkedéstől, sem elvegyülni nem akarok, sem kilógni. Olyan furcsa. Egy barátom mondása szerint: "-Majd beleszoksz csak a végén ki is kell jönni, az szokott nehezebben menni..." Hmm..
Óbudán lakom a hajógyári szigettől nem is olyan messze, Kunigunda talán az utca neve. Hárman vagyunk a koliszobában, egy falmászó bmx-es srác Békéscsaba mellől és egy szolnoki gyerek. Egész héten programok. Hétfő tanévnyitó a művészetek palotájában, kedden előadások az egyetemen, csütörtökön beiratkozás. 
Gábor azt hiszem a tavaszi Turul sziklák után hazafelé a vonaton annyit mondott, hogy Pesten egyetemen tanulni és közben fejlődni a mászásban, talán nem lehetetlen, de nagyon NAGYON nehéz. 
Kezdem megérteni mire célzott Gábor. Nem akarok kiszóródni az első félévekben. Aszem ideje kijárni Kő-kapura, és Tündérsziklákra. No meg meg kell építenünk azt a falat. :-) Nem lesz "elamnéziázva."
12.-én megyek el a Sportkórházba vizsgálatra, pontot akarok tenni az ujjam végére. Ádám megszakadni látszik a melótól, de ami késik nem múlik. (stop shop)

Nincsenek megjegyzések: