2011. október 3., hétfő

Vásárcsarnok

Többen megszóltak, hogy nincsenek bejegyzések, ez köszönhető a sok tanulni valónak és kevés sziklázásnak. Na de most!
Ezek közül a Hegymászó találkozók közül leginkább a mostanit tudnám kiemelni, ezt élveztem a legjobban. Andorékkal, Tót(h)a Ádámmal és Boda Ágival verettünk le szombat reggel Csesznekre. Reggel kimegyünk először Kő-árokba, a srácok még nem látták és meg akartam mutatni pici Jurámat. Gabó és Barni épp megmásszák a Zöldhullámot (9-), majd megyünk vissza.
Az Erzsébet vendégháznál Bodrogi /Bobby/ Zoltán mosolygós családja és Ravadits Kornélék fogadnak. Pistike és Lui, - már elképzelni se tudnék nélkülük egy találkozót. Van ki kötelezik, van ki boulderezik, mindenki mászik Ördög-árokban. Érdekes, hogy a Blitzkrieg Bopban a meleg ellenére is most a legjobbak a próbáim. Lehet télen lesz valami...
Pistike nagyon rá van pörögve a XVI. Lajosra, úgy hogy átmegyünk az egész csapattal a völgy hátuljába. Amíg beszereljük a bánatos pókhálóktól csillogó mohás falat, ordítás és puffanás töri meg néha a csöndet. Boooby abszolút fanatikumban csapatja a Turbo Lovert, és a sokadik puffanás után sikerül is megugrania. Pisti első próbája bitang jól sikerül, pedig ilyen melegben nem bizakodtunk megmászásban; csak én mondogattam a szokásos szöveget : Ne hülyéskedj sikerül!
Ágika a Dédapámnál
Én is belemegyek, de most nem igazán éreztem a csít. Fent maradok az egy pontos standban, a kamerával. Bélám neki megy az útnak, Sam Bie-t megszégyenítő minőségű felvételek készülnek, lehet írok neki fácsén valami kioktató levelet. :) Csak a lábam ne lenne benne itt ott. Szóval nem tudom miért mászta meg Pisti úgy mintha egy heteset mászna, talán hetes lenne???... No azért ne hagyuk el magunkat. so disz iz it!
XVI. Lajos , 7c , két nitt plusz stand, FA= Ágh István, építette Kovács Tamás
Hétvégére megvágom és felteszem a megmászásról készült videót.!

Felmegyünk boulderezni a Leo & Fredhez, Bodrogi uraság hihetetlenül kemény. Vagy egy órán át csapatja a nép, de nem tudjuk beadni a végét. Olyan hamar született meg anno némelyik út, és olyannyira nincs ismétlője, hogy kezdem azt hinni tényleg kemény gyerek ez az Ági! :-)
"Sztár ez a Heidi" -Beke Barni a Zöldhullám megmászása közben!
Visszamegyünk a vendégházhoz, csülök borral, nekem száraz kenyér a menü. Nem hiába meg kell tanulnom beosztani a pénzt, mert nem először járok pórul mióta leesett seggemről az otthon tojáshéja. Tomcsi kezdi vetítésével az estet, a tavalyi és idei svájci túrákról szól a színvonalas előadás, személy szerint nagyon élveztem és ahogy néztem az arcokat, egy percig sem unatkozott a publikum. Halhattuk Bodogán Fecóék nulla fokban való rövidgatyás éjszakázásáról a nagyfalon, kétnittes kötélhosszakról, 1000 méteres falakról és láttunk pár vicces videót is. Tomcsi után Lui következett, mindig tud előszedni valami fotógyűjteményt amit még senki sem látott. Az előadások után nyugovóra tértünk. Jobban mondva volt aki "nyugovóra" tért, Ádámmal a hálózsák nélküli csomagtartóban alvás szépségeit fejtegettük egész éjszaka. Sokszor riadtam fogvacogásra, szidtam Fecó szépapját is amiért rávett hogy maradjunk. Persze reggel a nap sugarai és egy finom kávé új életet lehelt megkövült testembe.

Ekkor jött a váratlan kérdés; Bálint akkor te is nevezel a Tájfutó versenyre ugye? Hát lehet erre nemet mondani? Igen, de most nem így történt. Hát komolyan mondom ez egy életre szóló élmény volt azt hiszem mindenkinek, és elengedhetetlen részévé fog válni a további találkozóknak! Egy tájfutó oktatást is kaptunk, hogy néznek ki ezek a jelző "bólyák", a lyukasztó rendszer, térkép és jelölések. Az utolsó instrukció szerint ha először csináljuk akkor az ösvényekről inkább ne térjünk le, veszélyes lehet. Mohón nagyokat bólogattunk, de Fecó szűkült szemeiben már láttam a fellobbanó lángokat. Több mint 3km-es távot kellett teljesíteni, 120méter szinttel. 6 pont megtalálása volt a feladat.
Igazából végig verettem mint az állat, de egyszerűen elszaladtam az első pont mellett, amiért később vissza kellett jönnöm, és ez elég sok időbe került. Persze későbbi pontokat is rontottam el, de amúgy egész jól ment a verseny, fanatikusan futottunk a térdig érő cserjés, csalános mezőkön, pókhálókkal küzdve. Az utolsó ponthoz egyszerre értünk Fecóval végül én itt újra bevetettem magam az erdőbe, ő pár száz méter múlva pedig a célba másodikként. Nagyon sajnáltam ezt az első pont elrontását. Mire visszaértem se volt teljesen világos a dolog, persze mindenki tudja, hogy nem vagyok ebben a tájékozódásban a toppon, 20 perc keresés után meglett az első pont is. :)
A versenyt Tomcsi nyerte meg 23 perccel! A célba érésért jutalom alma és cukorka járt. Hát komolyan mondom olyan csapatépítő ereje volt az egésznek, sosem fogom ezt elfelejteni. Egyáltalán nem bántam meg a nevezést, sőt! A legjobb találkozó volt ez, a hétszázát!

Nincsenek megjegyzések: