2012. január 27., péntek

Az acél városa

A fűtetlen panelek pokla, az Edda szülőföldje, avagy ahol még a lovat is levágják az erkélyen; meglátogattuk Miskolcot!

Guilette 7a
Még pár sör társaságában határoztuk el Gáborral, ha vége a vizsgaidőszaknak valamilyen formában kiengedjük a gőzt. Új dolgokat akartunk kipróbálni, messze menni. Árpi barátnőjével és családjával elment síelni, Gáborral úgy döntöttünk ideje adni ennek a téli sportnak. Miskolcon kaptunk szállást Annánál, Gábor barátnőjénél. Egy kollektív házban lakhattunk itt három-négy napot. Ritkaság számba mennek az ilyen házak, Magyarországon ezen kívül nincs több ilyen létesítmény. Pénteken a pályaudvaron találkozok a kis csapattal és megrohanjuk a Bánkúti sípályát. Megváltjuk a sífelvonó árát, Gábor lábán már a léc láttán is szakadok. A füredi gyerek nagyon hamar belejön a hóekézésbe, de azért mögötte megyek végig, egy hatalmas borításról sem akarok lemaradni... :) Gábor Hermann Maiert megszégyenítő carving és "rövid lendület" technikákat mutatott be..., na jó pár bokorból mentést, meg felvonóból kiesést leszámítva tényleg ügyesen csinálta, jár a piros pont! Megoszlanak a vélemények... de én nagyon jól éreztem magamat. :)
"Leceken" a bhsk!
Hazafelé meglestük a Hámori sziklákat. Szívesen másztunk volna itt is, de most pont nem volt kedvünk megvenni az éves hámori klubtaggságot...
Szóval másnap elmentünk Fehérkőre. Vagyis Fehérkő-lápa ahogy a helyiek tartják. Lillafüred, Erzsébet-sétány. Már majdnem rossz irányba mentünk, amikor eszünkbe jutott mi együtt milyen könnyen el szoktunk tévedni, ezt átgondolva megtaláltuk a helyes irányt. 10cm friss hó ropog a talpunk alatt miközben baktatunk fel a zöld turistajelzés mentén. Hamarosan ott vagyunk a már oly sokszor látott Bori Gergő Anna-emlékút kilátásnál. Fantasztikus ez a Bükk, mesés a környezet. Kicsit szomorú vagyok amiért már nincsenek meg a nittek az Ummagummában, bízom benne talán csak cserélik a régieket. (Amikor hazaértem már ment is az e-mail "Hímer Úr"-nak, talán; ismétlem talán orvosolva lesz Majd.) Gáborral a bemelegítők után, a Guillett nevű utat másszuk. 7a, megmért. Nekem harmadikra beakad, látom most nem könnyű Gábornak, de leül és fókuszál. A következő próbán már ő is "standot"-akaszt. Egész nap várjuk a napsütést de csak nem jön. Úgyhogy 0-1°C lehet a hőmérséklet, szerencsénkre szél nincsen. Hamar hazarongyolunk, vár a krumplifőzelék.
Másnap újra eljövünk, ezúttal a többiek is. Anna első ízben mászik sziklán. Az idő fantasztikus, a nap szinte éget. Gábor on-sightolja az Anna-emlékutat, ezen kívül más említésre méltó nem történik. Én Paulo Coelon művelődök, élvezem a kilátást, a levegőt, a meleget, a csít. Remélem párszor még sikerül ide eljutni tavasszal, végig akarom mászni itt az utakat. Ezernyi csodát rejt ez a Bükk.
Fantasztikus hétvége volt, egy gasztronómiai csoda is egyben. :)












Nándi vagyok, Nagy Ferdinánd!













9 megjegyzés:

trobertino írta...

Az ahogy elnézem a periféria VIII/VIII+ úgyhogy stimmel.

Névtelen írta...

periféria=gilette?

Izer Bálint írta...

a-a. Úgy tudom a guilette, csak a párkányig tart, a periféria pedig fut tovább jobbra fel, bár aki azt elölben megmássza, azzal azért tiszteletből kezet fognék. nem csekély a nittáv.

Névtelen írta...

Akkor az nekem való :)

Csak azért kérdeztem,mert azt mondta valaki egyszer,hogy a Gilette IX- és a kallerben meg nem találtam.


Bendi

Izer Bálint írta...

lehet van annyi. borbély gábor-t nem láttam még négyszer kiesni egy nyolcasban...

mi 7b tippeltünk először.

Névtelen írta...

Én már láttam Ondrát kiesni 6B ből :)de lehet 5C volt :)

Szeretem fehér követ csak ne lenne olyan messze :(

Bendi

LEV írta...

Mi úgy tudjuk megbízható infókból, hogy a Guilette a párkányig tart és 6c+( vagyis VIII-)
ideális körülmények között:)szerintünk annyi is mert mi nem mászunk nehezebbet...viszont kissé kacskaringózik az út, és kötött is rendesen...igy ha valami szuper direktisszimába nyomtátok úgy valszeg lényegesen nehezebb.

Izer Bálint írta...

húúha. hát mi először tényleg azt gondoltuk (inkább én) hogy 9-, gáborral pontosítottuk egy 7b -re, de aztán belegondoltam hogy én mindig fölfelé lövöm kicsit a fokozatokat... - jóó akkor legyen ez 8+. És amikor láttuk, hogy mennyi az annyi..húú

hát mi arra ügyeltünk, hogy se fogni, se lépni semmit a repkóban jobbra, vagy azon túl. szóval a második akasztástól, (amit a fedeles peremből akasztasz) anyhén balramentünk kicsit, majd föl az egy-két ujjasokhoz, és ott elküldtük a dínót a tetejére.

biztosan fogom még mászni jobb időben is! :))

LEV írta...

jobbra a repkó az nincs, meg az már a Holdfény. Balra kicsit aztán fel, a kis homályokon, de dinot a végén nem nyomtunk, és rövidebbek vagyunk szerintem sokkal, úgyhogy kell hogy legyen ott még valami:) de majd szép időben...már nem kell sokat várni