2012. március 28., szerda

Hohe Wand-i erőpróba

Lehet, hogy már kicsit elavult és elcsépelt a téma de pár szót írnék én is Hohe Wand-ról. A téli eddzős időszak után már nagyon vártam, hogy végre újra sziklát érinthessek. Főként a több kötélhosszas utak feelingje hiányzott, ősszel kicsit túlsúlyba került a sportmászás de nem véletlenül, mindennek oka van. Ugyanis a nyárra kinézett célokhoz, fel kell nőni, nem is kicsit. Télen komolyan vettem a felkészülést, ezért a tavaszi első túrát erő felmérésnek szántam. Hohe Wandra sokan úgy gondolnak, hogy ideális hely egy alapfokú sziklamászó tanfolyam lebonyolításához, de ennél több fantáziát nem látnak a helyben. Pedig ennél jóval többet nyújt csak fel kell fedezni a rejtett szépségeket. Fecó bécsi környéki sziklák kalauzának segítségével erre készültünk az első napon. Egy rejtett kis sport szektorra leltünk a fák között, szép tükör falakkal. Bemelegítő napot tartottunk, 6+tól kezdve szépen mászogattunk egészen 8ig. Gyönyörű oldott formákon kellett egyensúlyozni, sok rejtett fogással, kemény reibungos, kis fogásos betétekkel. Én személy szerit szeretem ezt a stílust, több múlik a technikán és kreativitáson, mint a tiszta erőn. Fecónak is szépen ment a mászás 8- ig mindent OS-eltünk, többek között Bálinték mumus útját is, bár nekünk már sokat segítettek a zia nyomok, amik alap esetben minden útból hiányoznak. Ebből is látszik, hogy nem egy lemászott helyre kell gondolni. Próbáltunk még egy 8ast is de ehhez még nagyon hideg volt. Pár üléssel másztuk ki. Egyébként csak ezért az egy útért megérné visszamenni, tökéletes függőleges "test piece".
Másnap már a nagyfalazásé volt a főszerep, kettőt is terveztünk egy napra a Totenköpfl falon. Reggel még történt egy érdekes esemény, ami teljesen meglepett, azt hittem hogy csak városi legenda, vagy legalábbis rendkívül ritkán fordul elő. A beszállásnál pakolászva letettem az avaros földre egy másfél literes PET palackos vizet. Pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy füst száll fel az üveg alól, felkaptam a flakont és az alatta lévő avar egy kis helyen füstölt és finoman parázslott. A palack által fókuszált napsugarak gyújtották meg, utána próbáltam mesterségesen is előidézni az esetet, de nem jártam sikerrel. Ennyit az eldobott üvegek által okozott erdőtüzekről, tényleg megtörténhet.
Elsőnek a Mit wehenden Fahnen 8 (150m) nevű utat választottuk. Az első két hossz igazi szívatós, mellbevágó 8as, ami elveszi az önbizalmad. Na de nem nekünk, előre megbeszéltük, hogy mindent én mászok előre, Fecó pedig követ majd. Nagyon jól haladtunk ezzel a szereposztással. Gyorsan átmozogtam ezeket a részeket, főként a második hossz egy ujjas fogása és lépéstelen falai izzasztottak meg. Feljebb max. 8- nehézségig kell mászni, de isteni hosszok követik egymást. Érdekes áthajló szakaszok, szuper kitett piazok. Az első két hossz kivételével mindent OS-eltünk, majd gyorsan leereszkedtünk a fal fél magasságánál lévő nagy párkányra, ahonnan számos max. 90 méteres út indul szép kőzeten. A kalauzban ezt a flat hívják Bizespwandl-nak. Részletes topo híján nem találtuk meg a keresett utunkat, ugyanis semmi féle tájékozódási pontot nem tudtunk azonosítani és az utak nevei sincsenek felfestve. Találomra szálltunk be egy szimpatikus útba. Három kötélhosszt másztunk még felfelel, először szép reibungon, majd áthajló bevágásban, végül oldott lyukakon.
A sátrakhoz visszaérve már csak a hűsítő sörre tudtam gondolni, de ekkor egy idegen osztrák rendszámú terepjáró gurult oda az évek óta használt kedvenc vadkempingező helyünkre. Már láttam lelki szemeim előtt a birság összegéről szóló vitát, rohadtul nem volt hozzá kedvem. De teljesen meglepett a kocsiból kiszálló öreg. Hihetetlen nyugodtan, jó fej módon elmondta, hogy sajnálja, de idei évtől tilos itt sátrazni és hogy legyünk kedvesek lefáradni a frissen kialakított kempingbe. Sőt levitt kocsival megmutatni a kempinget, illetve egy teljesen baráti, mondhatni viccesen olcsó árat ajánlott (50 EUR/17fő/2éj). Örültünk hogy nem lett galiba, viszont a 10 sátor leköltöztetése már nem volt ilyen könnyű. A kemping egyébként 500 méterre van lefele az út mellett a Sonnenuhrwand-i parkolótól. Még nincs teljesen kész, május elsején lesz a nyitó hétvége, ekkor ingyen lehet majd itt aludni. Viszont víz és mosdó már most is van. A teljes ár 10 EUR/sátor lesz, talán még nem olyan vészes.
Szombaton csak egy cél lebegett a szemem előtt Sonnenuhrwand kétszer egy nap. Két frankó utat néztem ki, Fecót pedig már előző héten telefonhívásokkal zaklattam, hogy őt is belekesítsem. Sikerült is. Elsőnek a Walkürenritt-be (topo) szálltunk be. Épp az első akasztásért nyúltam mikor hatalmas dörej hallatszott a fejünk felett. Nem kicsit ijedtem meg, ami azért két apró lépésen pipiskedve nem olyan jó ómen. Felnéztem az égre és egy bazi nagy sötét valami zuhant felénk, majd hirtelen elkanyarodott a faltól. Lányos zavarunkban jókat nevetgéltünk, hogy ezek a base jump-osok azért nem kicsit hülyék. Majd még egy hasonló dörej, de ezt már jól viseltük. Remélem mindig sikerül majd a srácokank az ugrás, mert baromi szar lenne végignézni egy elcseszett próbát.
A kis meglepetések után belevágtuk. Hát mit mondjak, egyre szebb és szebb lesz ahogy az ember halad felfelé. Az első hosszban kellemes bemelegítés, majd egy reibungos traverzen lehet agyalni, de ennek hirtelen vége szakad és keresheted az egy meg két ujjas lyukakat egy épphogy átdőlő részen és máris a második standban vagy. Innen előszőr rossz irányba indultam és bekaptam egy 8+os kunsztott, de nem sokáig vesződtem vele, hiszen a fúrt lyukba is alig fért be az ujjam és féltem ha lecsúszik a lábam, akkor nem lesz elég időm kirántani. Topo csekkolás után a helyes útra léptem és szép egyemletesen kanyarogtam felfele a fal hullámait követve, 3. hosszban van egy dinamikus nyúlás ami sajna csak második próbára lett meg. A negyedik hossz egy rövid, távoli nyúlásokkal tűzdelt reibungos kunszt. Eddig nagyon jól haladtunk nekem egy ülésem volt, Fecó pedig utóban mászva mindent megcsinált elsőre. Most következett a kulcsrész 8ért, de szerintem ez nem a könnyebbik fajtából való. Pár méterrel a stand felett kezdődik egy rövid jobbos traverz, ami elég boulderesre sikerült. Van benne sarkazás, nagyon apró peremek, szar lyukak, távoli lépések, na itt az egyik köztest csak úgy akasztottam meg, hogy inkább ráfogtam. A további részek különösen tetszettek nagy nyúlásokkal kell haladni, kellemesen legömbölyített oldott formák között, kellemes a bőrnek, kellemes a pszichének, bár az utolsó lyukból épp folyt vaami vizes trutyi, emitt itt estem is egy kisebbet, mert nem tudod elkerülni, hogy ne ezt a lyukat használd lépésnek. Fecó nagyn szépen mászta át ezt a hosszt, neki csak a traverznél kellett pihennie. A következő rész aztán nem kicsit idegesített fel. Laza traverzzel indul majd elkanyarodik felfele egy fogástalan táblán, vagyis éppenséggel vannak fogások, csak számomra, meg minden nem orángután kinézetű ember számára elérhetetlen távolságban. Próbákoztam párszor, de a tanácstalanság miatt felhúzatam magam és egy kötélgyűrű segítségével A1-gyel mászatm át ezt a részt. Azért ez se volt egyszerű, mert teljesen kinyútózkodva is épp hogy elértem a köv. akasztást. Fecó kicsit jobbra került itt és ő szabadon átmászta ezt a részt. Itthon kicsit még olvasgattam erről az útról és kiderült, hogy Fecónak volt igaza, mert a bersteigen.at-n lévő topo már írj hogy: "Jobbra tarts!". Még egy szép piazos hossz volt vissza és máris fogadhattuk a túristák gratulációit a Skywalk-on.
Gyors ereszkedést követően a Detonation Boulevard beszálójánál falatozgattunk, próbáltuk visszatölteni az energia tartalékokat. Szerettük volna még megmászni ezt az utat is, de talán egyikünk se gondolta komolyan, hogy lesz kedvünk kitartásunk, erőnk végig nyomni. Úgy vágtunk bele, hogy mászunk amíg kedvünk van, majd leereszkedünk. Nagyon élveztem a mászást, olajozottan haladtunk, sokkal jobban ment, mint pár évvel ezelőtt, akkor Domival másztuk az utat. Jó volt szembesülni a fejlődéssel, mint erőben, mint fejben. Itt is végig elől másztam, egyedül a 4. illetve az 5. hosszban kellett pihennem egy picit. Fecó is simán másztott végig, ő talán csak az 5.-ben pihent. Végül úgy határoztuk, hogy végigmásszuk az utat. Az utolsó pár méteren egy fehér reibungos táblán kell varázsolni. Pár éve leküzdhetetlnennek tűnt ez a rész, akkor sokat szitkozódtunk is, hogy ez már pedig nem 7+. Most minden ment simán, pedig már a fáradtság is ellenem dolgozott. Isteni napot zártunk, fáradtan, szomjasan ereszkedtünk lefele, a lassan eltűnő nap utolsó sugaraiban. Már az újabb base jumpos se zavarta meg örömünket, aki velünk egy magasságban kb 20. méterre tőlünk nyitotta ki az ernyőjét.
De ez az este se múlt el meglepetések nélkül. A kempingben kicsit furcsáltam, hogy a kocsimnak minden ajtaja nyitva van, mégse világít a kis lámpa a csomagtartóban. próba képpen megpróbáltam beindítani, az aksinak látszólag semmi baja nem volt, a kocsi mégse indult.... A motorháztető kinyitása után egy 10 centis kábel darabot találtam a motor blokk tetején. Jobban megvizsgálva a helyzetet feltűnt, hogy a fő gyújtáskábel közepén van egy kisebb folytonossági hiány. Legalább meglett honnan hiányzik a másik darab. Sörözés közben kitaláltuk, hogy valószínűleg éjjel, valami rágcsáló állat keresett menedéket a meleg motortérben és közben megtetszettek neki a kábelek és ha már ott volt meg is kóstolta őket. A javítást másnap reggelre hagytuk, de akkor se jártunk sikkerrel, mert ezek azért elég spéci kábelek. Pedig a szereléshez bevetettünk minden MacGyver-től látott módszert. Végül a kedves osztrák tulaj segített nekük. Elvitte a kábelt egy autó szerelő ismerőséhez, aki összetoldotta nekünk és még használtakat is kaptunk pót alkatrésznek. A legjobb az egészben, hogy mindezt ingyen kaptuk. Gond nélkül hazaértem a kocsival.
Utolsó napra még egy kis sportmászás maradt, de nem nagyon volt erőnk az előző nap után. Másztunk pár utat 8-ig köztük egy gyönyörű 7est, ami egy élen vezetett. Érdemes meglátogatni a Hohe Wand platóra vezető szerpentin alatt lévő mászóiskolát. Igazi gyönyszemekre lelhetünk.

Mindent összevetve eddigi legjobb szezonnyitó túrámon vagyok túl. Bizakodva gondolok a nyárra: Vigyázz Dolomitok, mert jövünk!

2 megjegyzés:

Fidi írta...

nagyon jo a bejegyzes...gratulalok hozza.
Nem vagyok egy nagyfalas arc, de atjott :)
Kemenyek vagytok

Izer Bálint írta...

a györöki power ;)