2012. május 31., csütörtök

3 try és szün

Diadalittasan lépek ki az egyetemről, két vizsgát tudtam le egy nap alatt, csak arra tudok gondolni, végre 3 hónap megérdemelt szabadság következik. Boldogságom a magaslatokból hirtelen hullik alá, amikor a neptun-ban látom hogy 'Elégtelen. Sokkol úgymond.

Már csak egy-két hétig időzök Pesten mielőtt hazamennék, úgyhogy erre a kis időre visszaköltöztem a Csepeli Tóta-kúriába. Árpi segít átvinni a cuccaimat, már 8 felé jár az idő amikor felvetem, hogy ki kellene mennünk csapatni Tündérsziklára. A levegő lehűlt, sanszosak lehetnek a projektek.

Árpi szemében első ízben a Te hülye vagy?- kérdést látom megfogalmazódni, majd hamarosan már Gábort hívjuk. 5 secundum kellett hozzá hogy felfogja hová megyünk, s egy hatalmas Igennel válaszol.

A Suzuki száguld. Most kivételesen fordítva csináljuk és először a Manóvár alatt kezdünk melegíteni, Áron 7A-it csapatjuk. Régi utak, betippelt nehézséggel név nélkül. Ideje gatyába ráznunk ezt a rosszul öltözött Tündért, - elvégre minden benne van amit egy Közép Európai Országból el lehetne képzelni. Bemelegítésnek megmásszuk mindhárman a Tündér-lapó-ra keresztelt 7A-t, enyhe ugrás az Illuminátor top-jára. NAgyon gyorsan sikerül bemelegednem, felváltva toljuk a srácokkal, 3 próba majd pihi.

Nem kell sokat ücsörögnöm, mire végre beakadt, a már legutóbb kiszemelt fenevad. 4 mozdulat totál maxerő, peremek, osztott fogások. Tömör gyönyör. Aladin és a skodalámpa, egy szép 7B+ ért.

Hatalmas melóba kezdünk egy szép 7A-val, felváltva próbáljuk, minden próba egyre közelebb visz a megmászáshoz. Érdekes egy út; elkezdeni a legnehezebb. Sajnos nem maradunk túl soká, Árpi megmászására már nincs idő, de nem aggódok, legközelebb vagy utána letolja.

Fent Gábor megmássza a Rettenet-et (7A), ekkor már éjfél is elmúlt. Igen komoly a teljes sötétségbe, hogy elugrotta, a psziché ott volt ahol lennie kellett: a kukában ;)
Tündér-lapó
 Aladin első mozdulat
 És a kunszt!
 Büszke fotóművész
 Nagy durranás- számomra kulcsmozdulata
 Gábor Rettenete - 7A
Árpi ha nem is egy arasszal de közelebb került a Nagy durranáshoz, én meg egyre azt érzem, hogy csak távolodok tőle. Valami még nincs teljesen rendjén, de vajon mi lehet az???

2012. május 23., szerda

Soma '99




A 12 éves veszprémi Strommer Soma mászta Frankenjurában ezt a 9-os utat, most tavasszal.

2012. május 18., péntek

Bikacsök-avagy leszokni a károm-kod-kodácsról

2 óra BaH csomópont. Márk, Bobi, Árpi én. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, de ujjunk nem lett sokkal erősebb. Bobi letolja a Fekete tánt, nap legnehezebb megmászása. Márk laza edzőnap. Én total putaba, Árpi full motivatid.

Első ízben a Portland, Dorset-et próbáljuk, amit csinálok inkább vergődéshez mint sem mászáshoz hasonlít. Disznó a jégen effektus. Árpi fölmászik és összepakolja a mozdulatokat, én ezalatt a direktet nézem meg, nem sok eséllyel. jól láttam a bétát, bele kell állni az alsósba- mondja másnap simon bence. Hagyjuk már. Árpi második kísérletre leküldi a Protlandot, Second Go, mint én tavaly.
Bár a Legyintgetőt akartam, mégis, a Cry Baby-be teszem be a közteseket, Árpi pedig mellette a Pszeudo-t próbálgatja. Nekem minden mozdulat külön megvan, és a kunszt pedig stabil. De összekötni már korántsem ilyen könnyű... 2 try után a hideg miatt begörcsöl a könyökön, nem is tudok mászni többet. (Bizony kell a turkálós pehelykabát, nincs tovább venni kell. Ennek most jött el az ideje.)

Árpi összerakja a pszeudót, majd tolatja az éles próbát. Az összerakás során mindkettőnk figyelmét elkerüli a patális hiba; a pihenő utáni két mozdulatot (ami a IX-os útban a legkönnyebb) nem nézte át.
Egyben elcsapatja a pihiig, én már nyomom a szokásos drukkolós sikolyaimat. Maaaaaaaajd esés. Először nem értem igazán, nem gondoltam volna hogy onnan még le lehet esni, de ezek szerint le lehet.

További attempek sora következik, majd egy nagyon jó kísérlet. Újra Árpi, újra a pihiben. Két mozdulat van hátra hogy lecsapja az első 9- os útját. Akasztás zia. Felnyúl balra, majd elküldi a mozdulatot a fenti párkányra. Már tartja a fogást, amikor egyszer újra közeledik felém. Látom hogy nem egyedül hanem egy öklömnyi kő társaságában. De mi is történt, most már tényleg nem értek semmi: boszorkányság???!

Kiszakadt a párkányból egy darab, a top-fogásból??? Árpi is értetlenül áll a kérdés előtt. De lassan el kell könyvelni, ez nem mai megmászás lesz, az égiek nem így akarták.

Árpi motivációjából erőt merítve megyünk ki Tündérsziklára másnap.
Felhívtam Áron-t telefonon, örülnék ha kijönne Tündérre és elmagyarázná a bouldereket. Így találkozunk hármasban délben. Fenti tömb, lenti tömb, világossá vált minden. A közel 20 éves boulderek, most koptatásra kerülnek.
Átmozogjuk a Nagy durranás alját, hmm, komoly lesz, ideje elkezdeni kijárni.... Áron megmutatja a régi kunsztokat, és utakat, a Bőrizomtömlőt, Aladin és a skodalámpa, Szálkás fakír. Csupa olyan kemény út aminek nem igazán ismerjük a nehézségét, nézzük a kalauzt IX -es nevetünk mindannyian. :) A kedd az Tündérszikla volt, mondja Áron, a szerda Kő-kapu -mondja Laci. Árpival elkezdjük projektelni az összes "híres" régi etalont.
Lehet hogy itt most nem hetessel kezdődő boulderekről beszélünk -Áron mosolyog -Árpi hitetlenkedik, az arcában látom ami bennem is van. Go haza, és jöhetnek a húzódszkodások, az egykezesek, a campus, a finger.

Hiába húzom meg a 155 BKV-n az egykezest nyújtottból (melegítés nélkül), ide most dupla tap kell, vagy egy Zsepi baba :-)

2012. május 14., hétfő

Munka után édes a pihenés

Ha hétvége, akkor Tardos, így volt ez most is. Egész nagy társaság jött most össze: Geri, Gábor, Ákos és jómagam Pestről, Domi, Julcsi, Zoli, Roger és Kriszta Győrből érkeztek. Ideális idő volt, reggel kellemes meleg, de délután már fújdogált  a hűsítő szellő. Mindenki mászta a saját kedvenceit, tervezgettük a nyári túrákat. 
Engem leginkább most az Aranykor 9- érdekelt. Tavaly már egyszer végigmásztam, toprope. Nagyon tetszik a mozgása, kifejezetten boulderes út. Első próbára szépen kiprojektletem, egész könnyedén ment, próbáltam rögzíteni a kulcs mozdulatokat, hogy az éles próbánál ne legyek bajban. Majd rövid pihi és jöhetett is az attempt. Gördülékenyen haladtam, a kunszt is ment lazán, utána volt egy kis bizonytalnság az oldalhúzóra nyúlásnál, de az akaraterőm átsegített a nehézségeken és boldogan akaszthattam a standot. Harmadik próba(tavalyit is számolva), nem is rossz, mostanában isteni formában érzem magam, ez meg is látszódik az eredményeken. 
Közben Gábor az utolsó útján dolgozott a bányában: Bangladesh, avagy a nagy éhezés 8+. Ismerve Gábor erejét és a belefektetett munkáját én erősen kétségbe vonom ezt a nehézségi fokot. Elmondása alapján a kulcsrész jóval nehezebb bármely más a bányában található út kunsztjánál. Kíváncsian várom már, hogy én is próbáljam. De nekem előtte még más terveim vannak. A soronkövetkező út a Budai kesergő 9-/9 lesz, de nem prognosztizálok túl gyors megmászást. Az út végig erőkitartásos, ami nekem fekszik, viszont van benne két elcseszett mozdulat, amiket fáradtan még nem tudtam rendesen, egyben megcsinálni. Na sebaj dolgozok az ügyön, meg talán  egy szűkebb cipőre is szükségem lenne, de az új FiveTen már bármikor megérkezhet, várom már, mint a messiást. De hogy ne csak projektelés legyen  és eddzek egy kicsit a nyári túrára is, nyomtam még pár kör Zergevadászt és Csigavadászt. Itthon számolgattam, hogy szombaton legalább 11szer felmásztam a nagyfalon és egyik út se volt 7+/8- nál könyebb. A legjobb az egészben, hogy ettől még nem fáradtam teljesen ki, ezért itthon még lebüntettem jó pár kör hátizsákos húzódzkodást.

Jó mászást, csak keményen!

2012. május 8., kedd

Ave Caesar, morituri te salutant!

Végre ismét Tardos. Ezernyi okból imádom ezt a helyet, rengeteg élmény köt ide. Itt kezdtem el igazán mászni, itt kezdtem bontogatni a szárnyaimat, itt volt életem első komolyabb esése, az első feledhetelen bivakok. Mindig szeretek visszatérni ide, magával ragad a bánya atmoszférája. Legjobban egy görög színházhoz, vagy egy küzdőtérhez tudnám hasonlítani. Egyszer régen, valakitől hallottam a "gladiátor képző" kifejezést Tardossal kapcsolatban, azóta is ez cseng vissza a fülemben, akármikor belépek az "arénába". Mennyire igaz rám nézve ez a kifejezés. Az évek során rengeteg partnerrel jöttem ide, de a küzdés, a győzni akarás mindig első helyen volt nálam. Régi projektek, álmok testesülnek meg számomra ezekben a peremekben.  Néhányukkal évek óta küzdök, régebben nagy felindulásomban belemásztam mindenbe, amit láttam, vagy inkább amiben valaki kötelet hagyott és tudtam toprope-ozni. Majd persze legtöbbször megállapítottam, hogy ehhez még kevés vagyok. De lassan rátaláltam én is a fejlődés útjára, megleltem a motivációmat, megtaláltam a mászásban mindent, ami sport oldalról tökéletesen kiegészíti az életemet. Évekig jártam ide különösebb eredmények nélkül, de minden percét élveztem. Bármelyik utat ezerszer végig másznám csak hogy újra belfeledkezhessek a mászás tökéletes koreográfiájába, hogy élvezzem azt az öt percet amikor az agyam teljesen kikapcsol és csak a mászás létezik, peremről peremre. Ennek a szellemnek megfelelően bármit képes vagyok megtenni csak azért, hogy Tardoson mászhassak egy kicsit. Hajnali kelések, hosszú buszozások, stoppolások (4 óra busz + stop) buli utáni másnapok, soha semmi nem tudta kedvemet szegni, ha tehettem mindig ott voltam az arénában.
Így történt ez most vasárnap is, hajnali kelés, buszozás Pestig, Sanyi mögött motorozás Tardosig. Gyönyörű idő volt a bánya megtelt élettel. Szép lassan bemeelegítettünk majd következett az első erőpróba: Ében(8+). Sokszor próbáltam már ezt az utat, de valahogy mindig ellenállt. Tudtam, hogy képes vagyok rá, de eddig talán pszichében nem voltam ott soha. Gondoltam elsőre pár üléssel kimászom, felfrissítem az emlékeket, majd jöhetnek az éles próbák. De a kis ördög végig ott ült a vállamon, hogy de jó lenne elsőre.... Az alsó részen kicsit leblokkoltam, nem jöttek az emlékek, megijedtem, hogy na akkor nem lesz itt megmászás, de hál istennek a rutin átsegített a nehézségeken. A középső részre egész jól emlékeztem, a repedéshez érve konstatáltam, hogy duzzad még bennem az erő, így az se érdekelt, hogy kicsit vizes volt a repkó és a szar kétujjast tartva ziáznom kellett. Még pár óvatos mozdulat, pár balerina lépés és a standot akasztottam. Hihetetlen megelégedés futott végig rajtam, évek munkája érett itt be. Másztam már pár nehezebb utat, de az Ében nekem mindig is mumusnak számított és nagyon fontos volt, valószínűleg némi pszichólógiai gát is ellenem dolgozott, amit most sikerült legyőznöm.
Innetől kezdve az egész napom feldobott hangulatba telt, léptem könnyűvé vált, mint a pillangó röpte. Gondoltam is egy nagyot és belementem a Sabotage-ba(9-/9). Egész jól ment az alját szépen összeraktam, a kunszt meglett elsőre, a tetejét memorizáltam. Majd bevetettem, amit múlt hétvégén Tomikától tanultam: "Egy óra pihenés és olyan lesz mintha délelőtt lenne!" Volt kajálás, relax, kis biztosítás, de tűkön ülve vártam, hogy kb. leteljen az egy óra és végre mászhassak. Valahogy nem megy nekem ez az "óvatos duhaj" hozzáállás. A kunsztig szépen el is másztam egyben, de ott hezitáltam és végül rossz megoldást választottam, így kiestem. Ideges voltam, mert tudtam, hogy képes vagyok rá csak fejben nem sikerült lenyugtatnom magam. Ismét pihi következett, közben a bánya elkezdett ürülni, igazi idili hangulat alakult ki. A következő próbánál valahogy minden mozdulat, minden fogaskerék a helyére került, eltűnt a kapkodás, az erőlködés, csak a letisztult mozgás maradt. Hosszú percekig másztam az utat, minden pihenőt kihasználtam, minden mozdultot kioptimalizáltam, jó erőben nyúltam a fal peremére, akár a Holdig is elmásztam volna, annyi erőt éreztem magamban. 
A levezetésben még pár utat felsőztem csak, hogy kiélvezzem a helyet és nosztalgiázzak pár útban. De belül egy érzés nem hagyott nyugodni, és a szememmel akaratlanul is egy pontot kerestem a falon: a Via Mala-ban(8+/9-) lévő dinamikus nyúlást, ugrást. Talán két éve másztuk, akkor Gábor játszi könyeddséggel megugrotta, de mi Domival nem jártunk sikerrel. Már csak ketten voltunk Sanyival a bányában, ideális időpontnak tűnt egy próbához. Gondoltam ha fizikailag nem is bírnám az ugrást, lehet hogy a felfokozott lelkiállapot átsegít majd a nehezén. Sanyinak előre mondtam, hogy majd hol kell kötelet adni, de persze csak ésszel, mert esni meg ugye annyira nem szeretek. Könnyedén elértem a kunszthoz, szorítottam a két kis peremet, kiszúrtam messze jobbra a lábam egy magas lépésre és elindítottam a nyúlást. A perem csak közeledett és közeledett a végén csak egy kis lökés hiányzott és már is ott csüngtem a nagy fogáson. Sanyi lentről méltatlankodott: "Ez neked ugrás!?" Magam is meglepődtem, hogy ilyen könnyedén ment, de sokat nem filóztam, mert még pár méter hátra volt. Oldalhúzó, magas lépés, igazi boulderes mozdulat, ujjrepedés, majd a top, bár a végén a stand akasztással szarakodtam vagy fél percig, csak harmadikra sikerült, de sikerült és ez a lényeg.
Köszönöm nektek bányászok, akik verejtékes munkátokkal megtermtettétek eme csodálatos helyet, ahol ismét egy feledhetetlen napot tölthettem el a barátaimmal. 

Jó szerencsét!


2012. május 5., szombat

Találmányok

26

Az első 7a+ ünnepeljük!!!
Robi -bár azért nem tartott revolvert a fejemhez- megvesztegetett és láncba verve akaratom, szorgalmam és szabadságon kicsábított slacklineozni. Ehhez az érdekes kötéltánchoz hasonló dologhoz negyedik ízben volt szerencsém, a fejlődés apró, lassú, de biztató jeleit veszem észre. Robi este fél 12-kor rendelte meg az új 30 méteres slackline hevedert és teljes felszerelést, reggel pedig már hozták is az árut. Így történt az eset, hogy történelmi pillanatnak lehettem szemtanúja, Robi személyes és BME rekordot nyomott: 26 méter! Hmm valami elkezdődött...
 
 
 
 
 
 
 

Csak zárójelben: Április hónapban letöltési rekord dőlt meg. 2010 január hónapra vertünk rá két klikkel, 2012 áprilisában 4360 oldalmegnyitás történt.

2012. május 4., péntek

Csoportos Májusköszöntő Dajdajozás (CsMD)

Május elseje már-már automatikusan kerül a naptárunkba, mint egy biztosan a mászásnak szentelt hétvége. pénteki indulással kotečnikre esik a választás. tomcsi és gábor a keszthelyi pályaudvaron vár minket a menyét rágta vw-nel, az autóval, ami pillanatok alatt megteremti a páratlan érzést, hogy ismét mászni indulunk.
Az úton keresztbe tett ujjakkal szorítunk, hogy a kolumbánnak tulajdonított autórontó szellemek ezúttal ne a vw-t találják meg. később kiderül, hogy a másik pénteken induló autó pest szélén lerobbant..így végeredményben..sikeresnek mondható a szeánsz :)
Péntek éjjel a szokásos parkoló, patak és párás levegő fogad. pehely nélkül végül ketten is az autóban ébredünk egy közepesen pihentető alvás után. a szlovén otthonunkat jelentő kis ház, és a szalmás padlás is a régi, viszont új lakó egy rakoncátlan kutya, aki arcba tappanccsolással ébreszti a kertben alvókat.
A H szektoré az első mászónap: bomba időjárás, személyi edzős bemelegítés, gábor kiosztja a szerencse állatokat, egy lámaborjú hátsó fele..egy gepárd..új identitásunk vérmérsékletével fogunk a mászáshoz. napközben befut a második autó, anett, helene és ádám is csatlakozik. anettel belepróbálunk a počokba, és örömmel vesszük tudomásul, hogy nincsenek fényév távolságban. nap végén anett egy újabb próbából behúzza a kettes pockot (6b).
A második kocsival együtt megérkezik gyurca és új tábori szakácsunk, joci, zsebében a medvehagymás pesztóval, pácfűszerekkel és tésztadagasztó edénnyel. hamar ráébresztenek bennünket, hogy a mászótúráink megunt ízeit, bizony, még van hová fokozni. korai fekvés, szalmaágyon/almalugasban..összességében egy paradicsomi állatkert a hely, amit a reggel pazar hangjai is igazolnak. álmosan, meglepve, de örömmel konstatálom, hogy öt bélával hízott a csapat. A második nap a C szektoré. míg helen gáborral a J-ben csapatja, anett pedig a H-ban abszolválja az egyes pockot átólcettig (6a+/6b), addig kipipálom a zarjat (hajnal) (OS,6a+), viszont nem sikerül túljutnom az LB reibungos peremén. gergő a tiha pesemet (csendes dal) (7a/7a+) projekteli, tomcsi futószalagon hozza az utakat, tomika légies balettel megmássza a divja ženát (vad nők) (8a+), ádám pedig a sveta evát (7a+).
Az esti parti egy új bekezdést érdemel, mivel még valentin tavalyi, 20. szülinapját is veri. az alkohollal kísért tízujjas húsok, konyakmeggy, franciasajt, pita fogások után gyakorlatilag esélyünk sincs nem bekapcsolódni egy helyi béláné jubileumi 70. szülinapi zsúrjába, nem meghallgatni és táncra perdülni kedvenc házinénink tangóharmonika szólójára, nem asszisztálni tomika jókedvéhez, nem hagyni jocót léggitározni, végül pedig nem eljátszani több jacko számot a félkész padlásról a tájnak, miközben több bivakoló a terasz alatt próbál kizárni minket az álmából. az ébresztő hangkavalkád sajnos kevésbé vidám. rip bolondos kiskutya. az éjszakai dáridó hatására lassú napozással indul a reggel, viszont a sokszor feltett miért nem egy kecskét kérdésre így sem találunk választ. A hétfői egyezményes cél a barlang és az oltár, ahol bemelegítés és a pókcsapdák megtekintése után oroszba kezdek neki az enyhén negatív štronconak (6b+). meglepetésként ér, de két beleüléssel kimegy. anett és helene is hasonlóan veszi az akadályt. a mássz a határodon béla-elv alapján, egy-egy beleüléssel még egyszer legyűrjük a falat. a fiúk a modrast (szarvas) (7a+/b) és a kraftwerket (7b+) tolják. takeaway egyként fogalmazódik meg, hogy nem éri meg leskelődni. mássz a saját stílusodban, mozogj úgy, ahogy ösztönösen adja.
ezek után közepesen fáradtan, de annál nagyobb elismeréssel tapsoljuk meg tomika balett előadásának második felvonását (guernica/ford perfect, 8a/8a+), gyurca az erisa perlával (7a+) folytatja. a rábeszéléses béla módszer eredményeként másodmászóként nekem a kamena doba (kőkorszak) (6c+) következik. egy pihenővel teljesítve. talán az olcsóság, talán gergő és gabi motiváló ösztönzése, talán mindkettő egyszerre..mindenesetre sikerül. anettet is elkapja a hangulat, belemegy előbe. leejtem. Mindkettőnk részére takeaway kettő és három: (matematikusaink kedvéért) a végtelenhez konvergáló figyelem és az egyértelmű utasítások elengedhetetlenek. A kis közjáték után szépen átmozogja az utat. (mindeközben a barlang ablaka előtt ablaktörlőként elzúgó fa sorompót képez az ösvényen) szóval köszönet a fiúknak, akik vállvetve segítettek :) megannyi projektet az erdőben hagyva, egy csodahétvége után, városi outfitben pest felé vesszük az irányt.
Irta: Boda Ágnes

2012. május 3., csütörtök

Kotecnik forever

A hétvégét sok magyar társaságában, mi is Kotecniken töltöttük, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, mert az árnyas fák alatt istenit másztunk. Szállásul ismét a farmot választottuk, itt se kellett csalódnunk, ismét rendkívűl kedvesek voltak a háziak. Kaptunk sajtos croassian-t kostólónak, jutányos szállást a padláson és vasárnap este egy komolyabb tangóharmónikás buli is kialakult. Mi csak szombat-vasárnap maradtunk, de mindkét estétt grillezéssel és sörözéssel koronáztuk meg, a napjainkat pedig 100 százalégik a mászásra fodítottuk. Csodálatos ez a táj, a vidék hangulata teljesen megával ragadja az embert. Bár a birka vs. csacsi "dalpárbaj" elég kemény volt szombat hajnalban.
A hétége fontosabb eredményei kis csapatunk részéről:
Ági, Anett mindketten letoltak pár szép 6b-s utat a Kaca szektorban.
Ádám megmászta első 7a+ -át: Sveta Eva.
Sanyi megerősödött a télen szépen mentek neki a 6a/6a+ -ok.
Gábor 6c+  OS. 
Saját mászásaim:
  • Pluton 7a (első kísérletre, de tavaly már mozogtam benne)
  • Kalimero 7b (2nd go)
  • Limona 7a/a+ (3rd  go)
  • Cili 7a (2nd go)
  • Zlato Jabolko 7a+ (másodi kísérletre, de két éve taknyoltam már benne)
  • Variata Super Sira 7a (első kísérltre, de korábban másztam már)
  • Sveta Eva 7a+ (korábban másztam már)
  • Fruta kombi buba 7a+ (2nd go)
  • Narobe Svet 7b (flash)
  • Kolomon 7b (2nd go)
  • Veliki ponedeljek 7a+ (két kísérlet, de a top előtt kiestem)
Képek később!

2012. május 2., szerda

Babás szerkövek

A hosszú hétvége második felét barátnőm családjánál töltöttem el Bátaszéken. Árpival már korábban megbeszéltük, hogy ha hideg ha meleg lesz, egy napot muszáj lesz mászni. A választás hétfőre esett. Korán elindultunk, napszemüveg, kalap. Aloe Vera. Picit több mint egy óra volt az odaút, Pécs mellett száguldozunk, a levegő tele a nyár minden örömével és titkával.
A jövő egy kérdőjel...
A felfelé vezető út igen hosszúra sikeredett. Rengeteg tömböt megnéztünk az odaúton, hatalmas 45 fokos áthajlások, kis pocakok. Egy új tömbön melegítettünk, ahol fel is véstem gyorsan két új utat, melyek a pécsi egyetem egy-egy szakjáról kapták nevüket: Posztandragógia, Kultúrfuturológia. Már nem igen fogják mások mászni ezeket, pedig valóban szépek voltak a maguk kis 6B-6C szintjén.
 

Árpi hajtott, hogy menjünk tovább, végül kis keveredés után odaértünk a fő tömbhöz. Hatalmas konglomerátumos kőzet. Felettünk lévő tömbön köteles mászócsapat kb. 10 fő. Szintén zenész.

Hamar bemelegedtünk Árpival (ez az árnyékban 30 fok miatt nem nehéz...) csorogtunk az utakból. Árpi az általam tavaly nyitott Rocky Balboa-t próbálta (video itt) 7A+ ért szerintem korrekt szép út.
A napszúrás gyötrelmei...
Nem voltam mohó, emlékeim nem csaltak tudtam, hogy a Pécsi Tudományegyetem most nem lesz meg, talán legközelebb se.
A néhol 30 néhol 45 fokos áthajlás nem dicsekszik túl sok nagy fogással azon a 8-10 méteren amit a jelenlegi 7A+ után kapunk. Kis füzetembe a következő sorokat írtam:
"Nem lehetetlen, de sokkal nehezebb mint bármelyik általam látott vagy próbált boulder. Mindenképp csak télen mászható meg hidegben, talán ha jól fejlődök másfél - két és fél év múlva...Hogy mennyi lehet megtippelni sem merem, de az biztos hogy nyolcassal kezdődik..." A hatalmas áthajlás amúgy sem kecsegtet túl sok jó lépéssel, a végén pedig -ami a kunszt lesz- egyelőre még mozogni sem tudtam, csak látom a kicsi fogható fogásokat. Jó sok próbából megpróbáltam átmozogni az utat, a rosszabb részeken csak beleállni a mozdulatokba, de hagytam is, hideg majd kell hozzá. Elkezdtem foglalkozni a másik tervemmel, az ülőstartos utakkal, szintén ezen a falon.

Árpival felváltva mászunk, hol ő szentségel, hol én. A meleg egyszerűen kikészíti az embert, még ha árnyékban is vagyunk. Árpi jó sok próbából összepakolja a Balboat, majd jöhetnek az éles attemptek. Kétszer is átmássza a kunsztot és kiesik a top- előtt, már az összeomlás határán végül sikerül megmásznia, vagy 3-4 óra projektelés után. Riszpekt! Eddigre már én is sokat taknyoltam az utamat, ideje megmászni. Már a beszállóhoz is örült motiváltnak kell lenni, nagyon kicsi éles perem, szinte levágja az ujjam. Az első mozdulat egy hatalmas ugrás jobbra egy reibungos peremre. Ha ezt jól elkaptuk választunk lépést a 0 lehetőség közül és felnyúlunk egy atom reibungra. Rettentő sokat próbáltam, nagyon boldog vagyok hogy sikerült. Kutatok az emlékeimben, majd nézem a 8a ticklistet, de nem emlékszem. Talán ez az eddigi legnehezebb boulderem???
Mindenesetre nem akarok elszállni, szóval azért nem adok rá 7C (vagy nehezebbet), mert melegben sikerült. Most egy szolíd 7B+ merek ajánlani, bár ezek az ugrások nekem is feszülősek voltak, akinek nincs 190-es fesztávja ... lehet lehetetlen. A neve pedig a Cobra crack videóból: Projekt to the next generation

Mellette nyitok gyorsan mégegyet, ez is atom. Árpival levezetőnek a harmadik boulderemet másszuk, azt akarom hogy ő nyissa úgyhogy bele sem megyek. 3.ra sikerül totál határon megmásznia, 6C-t ajánl és a Only God can judge me! nevet. Sikerül megmásznom elsőre. Fent a tömbön sütkérezünk egy picit majd elindulunk hazafelé.
Mert van ám még dolog! :-)
 
A helyi fakitermelők..:)
Családtag..:D

Posztandragógia                                6B+
Kultúrfuturológia                               6C
Only God can judge me                     6C
Rocky Balboa                                   7A+
West side Mutha fuckha                    7B
Project to the next generation            7B+

A Travi Project:
Pécsi Tudományegyetem          8A-8B

"Follow your instincts"