2012. május 18., péntek

Bikacsök-avagy leszokni a károm-kod-kodácsról

2 óra BaH csomópont. Márk, Bobi, Árpi én. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, de ujjunk nem lett sokkal erősebb. Bobi letolja a Fekete tánt, nap legnehezebb megmászása. Márk laza edzőnap. Én total putaba, Árpi full motivatid.

Első ízben a Portland, Dorset-et próbáljuk, amit csinálok inkább vergődéshez mint sem mászáshoz hasonlít. Disznó a jégen effektus. Árpi fölmászik és összepakolja a mozdulatokat, én ezalatt a direktet nézem meg, nem sok eséllyel. jól láttam a bétát, bele kell állni az alsósba- mondja másnap simon bence. Hagyjuk már. Árpi második kísérletre leküldi a Protlandot, Second Go, mint én tavaly.
Bár a Legyintgetőt akartam, mégis, a Cry Baby-be teszem be a közteseket, Árpi pedig mellette a Pszeudo-t próbálgatja. Nekem minden mozdulat külön megvan, és a kunszt pedig stabil. De összekötni már korántsem ilyen könnyű... 2 try után a hideg miatt begörcsöl a könyökön, nem is tudok mászni többet. (Bizony kell a turkálós pehelykabát, nincs tovább venni kell. Ennek most jött el az ideje.)

Árpi összerakja a pszeudót, majd tolatja az éles próbát. Az összerakás során mindkettőnk figyelmét elkerüli a patális hiba; a pihenő utáni két mozdulatot (ami a IX-os útban a legkönnyebb) nem nézte át.
Egyben elcsapatja a pihiig, én már nyomom a szokásos drukkolós sikolyaimat. Maaaaaaaajd esés. Először nem értem igazán, nem gondoltam volna hogy onnan még le lehet esni, de ezek szerint le lehet.

További attempek sora következik, majd egy nagyon jó kísérlet. Újra Árpi, újra a pihiben. Két mozdulat van hátra hogy lecsapja az első 9- os útját. Akasztás zia. Felnyúl balra, majd elküldi a mozdulatot a fenti párkányra. Már tartja a fogást, amikor egyszer újra közeledik felém. Látom hogy nem egyedül hanem egy öklömnyi kő társaságában. De mi is történt, most már tényleg nem értek semmi: boszorkányság???!

Kiszakadt a párkányból egy darab, a top-fogásból??? Árpi is értetlenül áll a kérdés előtt. De lassan el kell könyvelni, ez nem mai megmászás lesz, az égiek nem így akarták.

Árpi motivációjából erőt merítve megyünk ki Tündérsziklára másnap.
Felhívtam Áron-t telefonon, örülnék ha kijönne Tündérre és elmagyarázná a bouldereket. Így találkozunk hármasban délben. Fenti tömb, lenti tömb, világossá vált minden. A közel 20 éves boulderek, most koptatásra kerülnek.
Átmozogjuk a Nagy durranás alját, hmm, komoly lesz, ideje elkezdeni kijárni.... Áron megmutatja a régi kunsztokat, és utakat, a Bőrizomtömlőt, Aladin és a skodalámpa, Szálkás fakír. Csupa olyan kemény út aminek nem igazán ismerjük a nehézségét, nézzük a kalauzt IX -es nevetünk mindannyian. :) A kedd az Tündérszikla volt, mondja Áron, a szerda Kő-kapu -mondja Laci. Árpival elkezdjük projektelni az összes "híres" régi etalont.
Lehet hogy itt most nem hetessel kezdődő boulderekről beszélünk -Áron mosolyog -Árpi hitetlenkedik, az arcában látom ami bennem is van. Go haza, és jöhetnek a húzódszkodások, az egykezesek, a campus, a finger.

Hiába húzom meg a 155 BKV-n az egykezest nyújtottból (melegítés nélkül), ide most dupla tap kell, vagy egy Zsepi baba :-)

Nincsenek megjegyzések: