2012. június 14., csütörtök

Ablak-Sors-Balszerencse

Az ablak megtalálásának fontosságát mutatja a fenti kép.Egész délelőtt vártam, hogy elvonuljon a meleg, és az eső előtti utolsó órákat találjam meg a megmászásra. (Ny->K irány)
Június 13. az utolsó roham napja:
Megtalálni a mászásban a legoptimálisabb időpontot egy út megmászására, talán a legnehezebb. Teóriákat emelünk, téziseket építünk, hogy aztán az empíria mindet egy szempillantás alatt a porba döngölje. Szeretem a mászásban a természet elleni küzdelmet, mely néha megalázó és elkedvtelenítő. Egy tornász bemegy az edzőterembe, és megcsinálja a Magyar vándor-t, télen nyáron, melegben hidegben. Legfeljebb a saját teste akadályaival, paramétereivel és esetleges sérüléseivel kell küzdeni. De a sziklamászásban lehetsz te a legjobb formádban, passzolhat minden, ha a csillagok mégsem úgy állnak, vagy a szomszéd tyúkja nem úgy tojt az éjjel...hát marad a szomorú szó: legközelebb...

Szinte beleivódott a tudatomba ez a szó. 6 ízben tettem már meg az utat Tündérsziklákhoz az utóbbi időben, de a Nagy durranás csak azért sem akart összejönni. Volt hogy én mutatkoztam gyengének, mikorra klappolt volna a dolog, akkor pedig az eső mosta el az egészet, szétáztatva cserzett álmaimat. Jobbára álmomban is a kunsztmozdulatról beszélek, mégsem ez a fő gond. Korábban azt gondoltam volna, hogy A nagy fájdalom név találóbb lenne, mert iszonyú vágós és rossz mozdulatok sora van benne, de amikor első ízben másztam át a kunsztot, rájöttem valóban van durranás. Nem is akármilyen pukkanással kapjuk meg a Kaszáspók végét. Akkor a kondi a baj?
A próbák során rájöttem, hogy a kunszt, miszerint fesztávval nyúlok bele a kétujjas lyukba- úgy megcsavarja a kisujjamat hogy a fájdalomtól nem bírok terhelni. Tehát a fájdalom?
Vagy mondhatnám, hogy hajlékonyság, ujjerő, technika. Egyszerűbb magyarázattal szolgálok.
fb. 7C+
Egyszerűen ebben az útban találtam meg számomra a következő lépcsőt, ezért ez az amit mindenáron csinálnom kell. Az edzésem is ennek a szellemében történnek, és ezért jártam ki az utóbbi időben ide oly sokszor, mert ezt vártam magamtól. Igaz, közben más számos nehéz bouldert sikerült abszolválni, mégis maximalistának kellett lennem. Ezen a szinten, EZ már CSAK így fogható fel. (Akarat, alázat, tudatosság) Elérhetsz sok szépet, de ha valami apróság nem stimmel, akkor lehet hogy az egész nem stimmel. Élt hazánkban egy híres humorista a Markos-Nádas duo-ból ismert lehet az idősebb korosztályoknak Markos György. Hát egyszer az édesapja Markos József -Alfonzó- ellátogatott fia előadására, s a végén fia kikérte apai véleményét.
-Hát milyen volt édesapám?
-Hát fiam, nem volt olyan rossz. -így az apa.
-De mégis mi volt vele a baj? Volt egy-két rosszabb poén, de 80-90%-ban tetszett a tömegnek.
-Fiam, gondold el hogy hivatalos vagy egy fantasztikus lakomára. Megfésülködöl, magadra öltöd legszebb öltönyödet, elmész a kedveseddel. A vacsoránál hoznak mindent mi szem-szájnak ingere, pármai sonka sárgadinnyével, pirított gombafejek, bacon szalonnába csavart vörösborban áztatott aszalt szilvás pulykamell. Gyertya ég középen, pincér arcán mosoly suhan át, és akkor egyszer csak eléd tesznek egy tányér gőzölgő langyos kutyaszart. Hiába a 90% tökéletesség, az egészet tönkretette, elvette az étvágyadat. Ez az élet fiam! 
------------------------
Csak azt tudtam mielőtt 7. alkalommal mentem ki, hogy ha meglesz, ha nem lesz meg, egy ideig nem fogok kimenni próbálni többet. Rossz érzés lesz felfogni, de ezek szerint, mégsem ez az én utam. Még nem. Majd ősszel legközelebb.
Mindenki elfoglalt volt, így hát egyedül kellett kimennem Tündérre. Először vettem egy kis kaját uzsonna gyanánt, majd összepakolok és a V12 paddel felszálok a BKV-ra. Majdnem egy óra utazás. 61-es villamos, majd 155 busz. Már melegítek gumikarikával, ujjam leragasztva mire a sziklákhoz érek. Nagy erőfeszítést igényel, de kibírom mindenféle dühkitörés nélkül. (meg kellene tanulni szabályozni az érzelmeket!) Szóval vizes az utolsó segítő fogás. Csalódottság. Csak üresség van bennem a hazaúton, nehéz így hozzáállni de a természet nem akarta hogy meglegyen. Csütörtökön hazaköltözök a nyárra és bár az elején tervezek némi mászás, utána inkább csak a melóval akarok foglalkozni. Úgy látszik ősz lesz a tervekből. Csak félek hogy nehogy az őszből majd tél legyen, aztán a télből pedig tavasz...

Nincsenek megjegyzések: