2012. július 25., szerda

:-) , please (super emocionante)

Állandó késztetést érzek arra, hogy úton legyek mondhatjuk "a kukac ott van a seggemben." Képzelt világom és elhitt vágyaim olyanok mint a farkasok. Muszáj néha egy kis sziklával megetetnem Őket, ha csak nem akarom hogy engem marcangoljanak belül. Nem tudom mi az Ő motorja, de Árpi is valamit érezhet ha már sokadik alkalommal, de állandóan beülünk a Suzukikba és veretjük Ausztria felé. Csak kedvtelés lenne, a szeretet egyfajta árnyéka? Nem tudom. A nagy meleg és a társak ellenére is meg lehet találni a motivációt, s bár sokszor nem is olyan élvezetes így...mégis tudod; ezt most muszáj megtenned, hogy később jobb legyen, ha kihagysz csak nehezebb lesz visszajönni. És összességében pedig megéri küzdeni, ebben sokszorosan megbizonyosodtam a hétvégén.
 Eső mosta álmok...
 Árpi mennyei császármorzsája
 ezt hívják ding-nek!
 Das Ding sd
Dave egy 6C-ben
Úgy néz ki öten vagyunk a kocsiban, de péntek reggelre kiderült, mindenki visszamondta: Árpi és én maradtunk. Árpi sms-ében egy hazai helyre invitál, melynek a gondolatától is felforr az agyvizem, nem hagyhatom annyiban. Délre megtalálom a megmentőinket; Dave és Barni. Árpival este viszonylag korán fekszünk, majd reggel mindenkit összeszedünk és hatalmas égzendülések közepette megindulunk Muggendrof-felé. Az odaút csöndesebben telik mint visszafelé, még összeszokó félben van a banda.

Hirschwänden a szokottnál rosszabb látvány fogad, bár épp nem esik, a falak rommáázva. Árpival kitervelt B+és C bouldereknek most leágazott, mindenhonnan víz szivárog. Körbenézünk, végül a még teljesen száraz A szektorba fészkeljük be magunkat. Teljesen eső védett, áthajlik. A bemelegítések után, a Das Ding állóstartos 7B bouldert próbáljuk. Barna óriási tapasztalatának és éles szemének hála, a legjobb bétákat találjuk meg, és 4-5 próbából sikerül abszolválnom a "Dolog" névre hallgató bouldert. Barni is letolja, se szó se beszéd, jöhet az ülőstartos verziója 7C+ os nehézségért.
 Florian muring, az ülőstartosban
Amikor legutóbb itt voltunk próbáltam az sd-t, de egy elég szar és nehéz bétával jutottam el oda, ahol Barni most egy egyszerű sarkazással kikönnyítette számunkra a felnyúlást. Én is nekimegyek, s bármennyire nem vagyok -még sajnos- az a sarkazós mászó, hiszek benne és tart is. Összerakjuk az sd-t, és jöhetnek a próbák. Közben Árpi millió és millió kísérletet tol az állóstartra, s átnézve sikerül is top-ot másznia, és kitalálni számunkra a legkönnyebb top megfogást-ami amúgy szintén kihívás az útban.  Végül Barnával mindkettőnknek sikerül kb. 3-4. éles próbára megmászni az utat. Barniban megfordul, hogy szerinte nem biztos, hogy van V10 ez a boulder, bár 8a-n, Florian Wenter kommentjében 7c+/8a szerepel, és ne felejtsük el, hogy két Bécserdei 8B+-ért is ő a felelős. (Goodbye Vienna, 30)
Most nem jönnek magasztos gondolatok, meg ilyen új fokozat áttöréses dumák, egyszerűen úgy gondolom sokkal régebb óta másztam már ezt a szintet, talán csak a hazai kishitűség egy áldozata vagyok. (nah ez már megint magasztosra sikeredett...) :-)
Kimásszuk magunkat, majd még délután átkocsikázunk Baden-be, Wiener Neustadt mellé. Königshöle-i barlanghoz odaérve hatalmas a meglepetés...szinte minden teljesen száraz! Még nagyobb reggel az öröm amikor látjuk Árpival, hogy a múltkor itthagyott 7B top fogása szinte teljesen száraz, pár óra alatt pedig a szél az egész utat megtakarítja nekünk a nyaldosó esőcseppektől.
 Várbejáró
 Egykezes fekvő panorámával
 kis kirándulás
Königshöle
megmászás előtt
Könnyű utakon való melegítés meghozza a kellő pörgetést, és egyből a múltkori 7B alá teszem a pad-et, amit sikerül most első kísérletre abszolválni. Próbálok még 7B, 7B+, egy 7C végét, de bőr hiányában hamar leágazik nekem ez a nap. Árpi tollja a próbákat a 7B utakon, míg Barni, két, három kísérletből mindent megmászik. Csak ámulunk az ujjerején, és lépéstechnikáján. A hétvégi mércéje kb; 4 7B, egy 7B+, egy 7C+.
Árpi motorja már az utolsókat rúgja, pöfékelő kísérleteket nyög. Már senki se mászik, de nagy nehezen sikerül rábeszélnem Árpit hogy még utoljára oda tegye magát. A top-fogáson már se hang, se beszéd - talán révbe ért a gyerek. :)

Szóval két videót láthattok itt. Az első egy projektelős szezonból való, amikor sok napot foglalkoztam egy úttal. Aznap Soós Tomi meggyőzött arról, hogy nem biztos hogy érdemes ennyit belefektetni, még nem állok készen rá. Hallgattam hát, és azokat a bouldereket kerestem, mind Ausztriában, mind itthon, ami 5-10 próbából kivitelezhető számomra. Nagyon sok tapasztalatot sikerült szerezni, s talán kellő erőt és motiváltságot, hogy ősszel befejezzem amit elkezdtem; vagyis a Nagy Durranást! A második videó pedig darabja a nyári mászótúráknak, ahol a mennyiség és tapasztalatszerzés volt az elsődleges szempont. Íme!


2012. július 22., vasárnap

Oldschoolba, butába

Ezen a hétvégén Bálinték megint a bécsi erdőt csapatják, de én egy szerényebb Tardos-ra mentem Annával.


A hétvégét a Banglades-nek akartam szentelni, nem vettük sietősre.

Szombat reggel elindultunk BKV-val, hogy az 1-es főúton stoppolunk majd. Ez a törökbálinti kitérőt eltekintve sikerült is. Végül 11-kor kezdünk el stoppolni, és fél óra múlva fel is vettek. Tatabányáig vitt minket egy pár, majd a tarjáni leágazásnál egy mászó vett fel, aki pont Tardosra ment mászni, Gabóékkal!
 a teljes odaút


Szóval csepergő esőben megyünk fel a bányába, visszük a sátrat, hálózsákot, gázfőzőt. Azt hittem, hogy szombaton nem is fogunk mászni, mert későn érünk oda és egyébként is esőt mondtak. Ennek ellenére tökéletes körülmények között kezdtem bemelegíteni.

Solymász, Jégmadár majd a Jégmadárból beszereltem a Banglades, avagy a nagy éhezés nevű utat. Mint ahogyan az órásmester az utolsó simításokat végzi alkotásán, úgy szöszmötöltem a tisztogatással, fogás, lépés krétázással és az út átnézésével.

Minden készen állt a megmászásra:

  • tökéletes időjárási körülmények
  • jó cipő
  • az falrész minden apró kiszögellését (amiket fogás és lépésnek csúfolnak) ismertem
  • Bálint&Árpi ausztriai boulder túrái
  • a höllentali fogyókúra

mindez közrejátszott a végső sikerhez.

Egy hosszabb pihi után aznapi első próbára meglett. András (kegyes sofőrünk) fogott az útban.

Nagyon elégedett voltam, bejött, amit vártam, az utolsó út is megadta magát a tardosi nagyfalon. Ezután lepukkantottam magam a szokásos utakban, Csigavadász, Zerge, Moha, aztán pakoltunk is, nem aludtunk a faluban.

A csapat lement a halashoz, kajáltunk, a többiek sátrat állítottak, mi pedig a Bölény családdal mentünk haza, akik Érden tettek ki minket. Innen a fél 11-es vonattal mentünk Kelenföldre.

A hosszú napnak a legérdekesebb pillanata azonban a régi Magyarország Szikláin kaller volt. Először foghattam kezembe a legendás kalauz egy eredeti példányát.


kis Bölény tartja az "esernyőt"

2012. július 19., csütörtök

Megvalósult álmok I.

A Dolomitokban portyáztunk 10 napig, erről következik most egy gyors összefoglaló, aztán majd jönnek részletesebb beszámolók is, mert komoly dolgok történtek!

Preussturm(legkisebb Zinne):
Cassin 7-; 300m: Bodogán Ferenc(Fecó), Bán Tamás(Tomcsi)

Grosse Zinne:
Hasse - Brandler 8+; 550m: Fecó, Tomcsi
Dülfer 5+; 270m: Kiss István, Győrffy Ákos, Kiss Dávid

Westliche Zinne:
Demuth Kante 5+; 640m: Kiss István, Győrffy Ákos, Kiss Dávid

Piz Ciavazes:
Grosse Micheluzzi 6; 300m: Dummel Domonkos(Domi), Bán Tamás; Kiss Dávid, Kiss István, Győrffy Ákos
Via delle Guide 6-; 250m: Pozsgai Anett, Marton Krisztina, Bán Tamás
Rossi/Tomasi 4; 270m: Kiss Dávid, Kiss István, Győrffy Ákos


Erster Sella turm:
Delenda Carthago 7; 180m: Domi, Fecó, Tomcsi


Zweiter Sella turm:
Messner 6; 300m: Kiss Dávid, Kiss István, Győrffy Ákos; Fecó, Tomcsi

2012. július 18., szerda

I wait for the chi comes



Gábor mászáshoz való hozzáállását néha nem értem, néha pedig a legnagyobb tisztelettel nézem. A "legkeményebb IV-es út" tiszteletet rejtő szavak árnyékában indultunk el mi is a most már szokásosnak mondható kis csapattal. Szánalommal nézek pár buziklubbos boulderes arcra, akiknek a boulder Magic Wood, Font..nál kezdődik, egy Tündérszikla már nem éri meg hogy felhúzzák a 4 számmal kissebb mászócipőt. Pedig mekkora hibát követnek el. (És mekkora irigység beszél belőlem), dehát addigi marad az olcsóbbik verzió, a hőn szeretett Ausztria. Péntek este 7 órára beszéltük meg a találkozót, mégis Árpit leszámítva senki sem volt a megadott időpontban a megadott helyen. A parkolóban kiderült, hogy kettőnknek nincs hálózsákja, a padek sehol, Eszti szuperhős erejével kelti életre poraiból Ádámot, Robi valahol az országúton driftel, én pedig még a Népligetben várom hogy elinduljon a 103-as busz. Mégis kb fél 8 kor már az úton robogtunk a kis Seattal, négyen, tervekkel és némi elszántsággal. A témák a szokásosak voltak: barátnőtök jól van?, - láttad az új Ondra videót?, hogy megy a meló?, vajon mit nyom most Nalle?, drága a benzin, vajon milyen lesz az időjárásunk … és miegymás. Ahogy egyre közeledtünk a határhoz, a lemenő nap szép fényét szépen lassan átváltották a comolusok, és nemsokára fekete felhők takarták el előttünk az égboltot, hol a csillagok bármennyire is küzdöttek, ma nem adhatták át fényüket. Az éj sötétbe burkolózott. Győrben a tesco-ban két bekokózott etnikai csávó kötött belénk, szemem előtt lepergett a First Round first minute, csak nem a Sharmas 9b, hanem ahogy Mohamed Ali üt, csak most mi vagyunk a másik oldalon. Kijövet a BOXutcából, Robi a gázra lépett, és éjfél után nem sokkal megérkeztünk a túra első állomásához. 
 Dani is an animal

Új helyeket akartunk megnézni. A Klettenkalk 3 kiadása, két hetet töltött szerény veszprémi hajlékomban, ahol a WC-n ülve német szótárral a kezemben számtalanszor nézegettem az útneveket, áthajlásokat. Arra a szilárd meggyőződésre jutottam, hogy ki kell próbálnunk új helyeket. Nem kell messze menni, hogy kemény dolgot lásson az ember, csak a Bécsi erdőben 3 (három!) fb. 8B+ os bouldert találunk. Írtam pár komoly arcnak, Florian Muring, Thomas Schifer a helyeket illetően, és biztos voltam a változatosság újfent sikerében.
Éjszaka mire kiértünk már mindent eláztatott a sűrű köd, melyben fejlámpáink fénye teljesen elhalt. Sátrazás, és sokáig alvás. Reggel kiadós reggelit nyomtunk, melyben a halk eső ellenére is rengeteg, biciklis és túrázó volt társunk. Az első állomásunk Steiner Statl volt, egy vagy 15-20 méter hosszú barlang, őrületes plafonnal. Kőkapu tízszer fér bele kábé, Dani Andrada be is bútorozná valószínűleg nappalinak. Némi kétségek voltak bennem, mióta a suli végetért kicsit széthullott a banda. A Vásárhelyit telepakolták nyárra, így az Erő Műhelye ideiglenesen bezárta kapuit. Féltem hogy rossz lesz a forma, de az események az ellenkezőét támasztották alá.
Egy csak kezes boulderrel kezdtünk, majd ki-ki megtalálta a saját boudlerét. Én kicsit önfejűen haladtam, de mindenbe beleakartam nézni, ami megtetszett.
 Megérte a kondibérlet ára...
Néztünk még Árpival két mozdulatos 7B-t, plafon 7B-t, vizes 7B-t, de ezek visszajárósak voltak. Egyértelműen az ujjerő hiányát véltük felfedezni. A helyi vagányok (25éve mászik a tag, átvereti a plafon 7C+ -t) mondtak pár bétát és utat, végül egy plafon 7A-t szemeltünk ki. Ebbe mindannyian beleszálltunk, ki így ki úgy. Ocsmány boulder, s bár a Topo Gute Züge-kről beszél, szerintem se jó, se szép nem volt benne. Fájós ujjbeleszorítások, lyukak, nagy nyúlások jellemzik. Az eső már javában nyaldosta a fákat, amikor úgy döntöttünk, továbbmegyünk erről a plafonos helyről, annyira nem fogta meg a bandát a varázsa pedig biztos vagyok hogy lehet motiváltnak lenni erre is. 
 8B+ ... Bravo Herr Schifer! (in Klettenkalk)
 Elázottba, csövesbe, a Tűzoltó utcában
 
 
 
 
Egészség mindenek felett...
Utolsó mentsvárként küldtük Árpival a próbákat, először nekem, majd a jó béta megtalálása után neki is sikerült. A gyors pakolást tettek követték. A Baden melletti kis völgybe mentünk, egyenesen a Hotel Sacher parkolójába. Nekem jár a megkövezés, de nem olvastam el a Zugang-ot, végül egy másfél órás esőben sétával találtuk meg a sziklákat, némi Burg-i kitérővel. Königshöle
Hihetetlen barlangrendszer 6a-tól 8B+ig. Árpival egyből kinéztük a nekünk valót: Never look back! Fb. 7b függőleges fal(!!!)-ra való felfüggeszkedésből indul, 5 mozdulat kőkeménység, majd felnyúlni a Top fogásra. A flash próbám nagyon jól sikerült, láblecsúszás vetett véget a kalandnak. A harmadik próbánál már a top-fogásból estem le. Lent a földön őrült idegesség kapott el, néztem a ziazsákot, és a futócipőmet, valamit elakartam kúrni jó messzire, de mire kiválasztottam volna a ziazsákot lehiggadtam, és mosolyogva nyugtáztam a jó próba sikertelenségét. Aztán a következő kísérletnél megint a Topból estem ki, és a következőből megint. Elegem lett. A top fogásokon melyek hatalmas reibungok voltak állt a víz. El kellett fogadni, ez nem ma lesz meg, de legközelebb jó bátorító kezdés lesz annyi szent. Kis boulderezés után úgy döntöttünk visszamegyünk a kocsihoz és felhozzuk a kaját, a sátrat és a pezsgőt. Lent rájöttünk, hogy fogytán a vizünk és szereznünk kell. Bár az Osztrákoknál állítom hogy bármelyik faluban 10 csap van, most valahogy még egy locsolócső se került velünk szembe, s negyed óra csalódott keresgélés után, úgy döntöttünk nincs más választás, mint a dzsuvás ruháinkban bemenni a négy csillagos Hotel Sacher-be. Kintről benézve indiai szőnyeg, kínai vázák fogadtak. Lelki szemeim előtt már láttam is ahogyan kihajítanak bennünket. Amikor beléptünk a portásnő a legnagyobb kedvességgel mutatta meg nekünk a mosdót. 
 has
 
 szokásos határmenti telefonok
Thomas Schifer in 8B+
Este mind a sátorban aludtunk, először aludtam négy emberrel egy sátorban, reggel szinte egy kávé erejével felért a finom firss „hegyi” levegő mélyre szippantása. Bár későn keltünk, hamar hozzáláttunk a maradék bőr lekoptatásának. Én egy sikertelen választással a LOVE IS NOT A GAME 6C boulderen melegítettem, rejtély számomra a vége. Árpi is melegített valami viszonylag nagyobb fogásoson, majd egy 7B boulder alá teszem a padet. Einmal und nie wieder. Gyenge német tudással is rá lehet jönni a névre, Egyszer és soha többé. A hihetetlen áthajlásból kimászva kell eljutnunk nehéz, dinamikus, és kisperemes mozdulatokkal a toppig. A rossz benne, hogy egy hatalmas kő van a hátad mögött, és bizony elég rosszakat lehet kontrolálatlanul esni hátrafelé. Egy hatalmas borítás után én is elnapoltam. Árpival egy állóstartos 7B néztünk ki. 5 mozdulat, a legtechnikásabb itteni boulderem eddig. Parányi lépésekre testsúly helyezés, továbbnyúlás reibis peremre, keresztbenyúlás. Már nagyon kevés bőröm volt, de az előbbi boulder sikertelenségén felfújtam magam, és negyedikre sikerült letolni. Addig csak az első mozdulat sikerült, annyira meglepett a megmászás…azt hiszem sosem ordítottam még így top fogáson. Árpi utolsó vérig küzdött még a tegnapi 7B-vel, és a legjobb kísérleteit adta rá, bár a fáradtság így is leszabályozta. Szerintem jövő héten sikeres megmászással térünk haza.
Ádámék kemény 6C és 6B bouldereken fárasztották le magukat, majd miután már mindenki feladta elindultunk hazafelé. Győr mellett beugrottunk Ádám barátnőjéhez, ahol Esztiék meleg vacsorával fogadtak. Nem is gondoltam volna hogy tud ennyire jól esni egy bográcsos étel, bár ha belegondolok miket ettünk két napig…Köszönjük!
Mindenki szerint nagyon jó túra volt, szerintem egyenesen aranyat ért. Mindig egy kicsit jobban rájövünk, mi nem megy, kapunk némi önbizalmat, de pofonokat is, találgatjuk- módosítgatjuk edzéseinket, aki pedig világosan látja a hibáit… hát onnan már "csak" a motiváció választja el a sikertől. Muszáj ezt a hétvégét is kint töltenünk, mert most még valamennyire formában van a csapat, legközelebb szerintem augusztus végén fogok tudni külföldre boulderezni menni, szóval utolsó alkalom a projektek kipipálására. (Aggstein-Hirschwände+Königshöle)

2012. július 17., kedd

Árva fiú

2012. július 13., péntek

A légkondi tönkreteszi a kalandot
avagy bosszankodás az egerek és vadőrök miatt



Június 30 szombat Annával a gondos előkészületek után, délelőtt 11-kor álltunk ki stoppolni a Sasadi útra. Ez a tevékenység önmagában is megérne egy blog-ot, most csak annyit mondok, hogy Budapesten a legbunkóbbak az emberek és 7 jó ember kellett, hogy eljussunk a kaiserbrunni kempingig.

Vasárnap Marcit vizsgáztattam a Vordere Stadelwand-on és Annát is szoktattam kicsit a nagyfalhoz.


A tábor fele sétálva megálltunk a patakparton mártózni egyet. Ekkor egy állig neoprémbe öltözött ember jelent meg. Mikor megkérdeztem tőle, hogy
 -Hol van a hajód?
-Nincsen, úszók vagyunk.
felelte.

Hétfőn Annával, Fenyővel és Gergővel kinéztünk egy könnyű utat (gondoltuk balgán). V-, 80m, szép gerincmászás. A beszálló 2,5 óra séta volt a Vormauer szektorhoz, a kaller szerint 1,5.
Amikor felértünk, világossá vált, hogy ez nem egy könnyű rászoktató mászás lesz (Anna és Gergő sajnálatára). Gyönyörű volt, csak egy kicsit sok levegő volt alattad. Ez persze a tapasztaltabbaknak csak örömet okozott. Fenyővel (felülről) beereszkedtünk az útba. Sajnos elb@sztam az irányt és egy VII -esbe ereszkedtem be. Amikor végre megtaláltuk a beszállót, megpillantottam ediggi legkeményebb IV -es utamat. A beszállót egy törmelékes, keskeny párkányon kellett(volna) megközelíteni, ami egy áthajlás fölé futott ki. Ezt egyikünk sem vállalta be, gyakorlatilag jobbnak láttuk kiszólózni az első hosszt egy III -as terepen.
Amikor végre ez útban vagyunk, akkor másztam meg eddigi legkitettebb V -ösömet. Még a Direkte Sonnenuhrwand- nál is kitettebb volt!

Kedden slackline. Fel akartuk állítani a tavalyi helyen, ami sikerült is,

de amikor Robi bekötötte volna a kantárt a line-ra, egy Naturfreund-os zöld terepjáró fékezett be a híd melletti kis parkolóba. Egyetlen mondattal véget vetett a mókának, elkezdtünk szedelődzködni.
A tiltása igen éles tüskét hagyott bennem; már-már azt hittük, hogy az idei highline projekt az vadőrök rugalmatlan önkényének áldozata lesz. Természetesen ez nem így lett, sőt a héten többeket láttunk a völgyben highline és waterline-ozni. A highline (és egyéb extrém sporttevékenységek) törvényi és törvényszolgai megítéléséről külön bejegyzést tervezek írni!

Egy szó mint száz, aznap nagyon semmit sem csináltunk.

Szerdán Annával elmentünk a Verlorener Turm szektorba. Annyira nem is verlorener, kb 30 perc a beszálló a Weichtalhaus-tól. Ezt a szektort csak ajánlani tudom, nagyon szép, kitett, egy ~90 méter magas torony emelkedik ki az erdőből, több sport és párkötélhosszas úttal. Kinéztünk a legkönnyebb utat, de beletévedtünk egy egyel nehezebbe. Anna ennek ellenére is (habár A0-ázva) teljesítette első, teljes, nagyfalas útját.
Lefelé jövet megpillantottam egy sport szektort. A kallerben nem volt benne és az utakat sem találtam neten.
Hellraiser, Wall about
Belementem egy 7c-8a-nak tűnő útba. Gyönyörű mászás és kőzet, de persze nem lett meg. Aztán egy kicsit könnyebbet néztem. Kb 7a-7b lehetett, de az sem ment ki. Felderítésnek jó volt.

Este Ákos benzinfőzőjén csináltunk paprikás krumplit. Meglepő módon sikerült egy bográcsnyi patakvizet felforralni egy bnzinfőzővel.


Az éjjel még nem ért véget a krumplival. Tavaly óta megjelentek az egerek a völgyben és nem kevés kajánkat rágták meg. Bárhova berágják magukat, a sátrakat is kirágják. Ez ellen úgy védekeztünk, hogy a fák ágaira lógattuk a kajástáskákat, talán fára mászni nem tudnak.
Ezt bírtuk egy ideig, de aztán felköltöztünk a kavicsos részre. Mindenki több sebből vérzett az egér-fronton. Valakinek kajája, valakinek sátra bánta. valaki meg kellemetlen ébresztőt kapott a hálózsákjába.
Csütörtökön Robival megmásztuk a King Kong Koarl-t, a nagy klasszikus eddig valamiért kimaradt.

Pénteken Mészely Andrással másztuk meg a Direkte Gaisbauerweg -nek a Sanduhrgalerie variánsát: VII, VII, VII, VI+, VI+, gyönyörű, áthajlásos út. András nagyon fájlalta a térdét, a sok séta kikészítette a hét végére.

Szombaton sportmászással tettünk pontot a túra végére. Az Mészely Andrással, Robival és az ujjerősökkel megkerestük az Atlantis szektort. Ez is egy gyöngyszeme a helynek. Nem olyan hűvös, mint Schatterreich, de nem rossz és hemzsegnek  VII-től XI-ig az utak. Meglett egy VIII- OS, meg még egy VIII- és egy IX -est próbálgattam. Robi elég hamar letette a lantot, mert... hát mert még nem 100-as a gyerek :) András meg egyáltalán nem is mászott, mert oda volt a térde.

Mielőtt visszamentünk volna Kaiserbrunn-ba, megkerestük a The Beach szektort. Ez egy 3 utat tertalmazó kis sportszektor, a patak partján. Nagyon helyes kis rész, egy mini Tájföld. András kiszúrt egy nittet a lábánál a sziklában, mire Robival megtaláltuk a kész waterline helyet. Ezt ki kellett próbálni.
Vasárnap délelőtt visszamentünk a The Beach szektorba. Kifeszítettük a slackline-t és felvittem a kötelet két útban. Nagyon nyaralás hangulata volt a helynek. Legközelebb itt kell kezdeni a túrát.
Hazafelé Gergő hozott kocsival, nem volt erőnk hazastoppolni, hétfőn pedig kezdődtek a dolgos hétköznapok a jelbeszéd felismerés birodalmában.