2012. július 13., péntek

A légkondi tönkreteszi a kalandot
avagy bosszankodás az egerek és vadőrök miatt



Június 30 szombat Annával a gondos előkészületek után, délelőtt 11-kor álltunk ki stoppolni a Sasadi útra. Ez a tevékenység önmagában is megérne egy blog-ot, most csak annyit mondok, hogy Budapesten a legbunkóbbak az emberek és 7 jó ember kellett, hogy eljussunk a kaiserbrunni kempingig.

Vasárnap Marcit vizsgáztattam a Vordere Stadelwand-on és Annát is szoktattam kicsit a nagyfalhoz.


A tábor fele sétálva megálltunk a patakparton mártózni egyet. Ekkor egy állig neoprémbe öltözött ember jelent meg. Mikor megkérdeztem tőle, hogy
 -Hol van a hajód?
-Nincsen, úszók vagyunk.
felelte.

Hétfőn Annával, Fenyővel és Gergővel kinéztünk egy könnyű utat (gondoltuk balgán). V-, 80m, szép gerincmászás. A beszálló 2,5 óra séta volt a Vormauer szektorhoz, a kaller szerint 1,5.
Amikor felértünk, világossá vált, hogy ez nem egy könnyű rászoktató mászás lesz (Anna és Gergő sajnálatára). Gyönyörű volt, csak egy kicsit sok levegő volt alattad. Ez persze a tapasztaltabbaknak csak örömet okozott. Fenyővel (felülről) beereszkedtünk az útba. Sajnos elb@sztam az irányt és egy VII -esbe ereszkedtem be. Amikor végre megtaláltuk a beszállót, megpillantottam ediggi legkeményebb IV -es utamat. A beszállót egy törmelékes, keskeny párkányon kellett(volna) megközelíteni, ami egy áthajlás fölé futott ki. Ezt egyikünk sem vállalta be, gyakorlatilag jobbnak láttuk kiszólózni az első hosszt egy III -as terepen.
Amikor végre ez útban vagyunk, akkor másztam meg eddigi legkitettebb V -ösömet. Még a Direkte Sonnenuhrwand- nál is kitettebb volt!

Kedden slackline. Fel akartuk állítani a tavalyi helyen, ami sikerült is,

de amikor Robi bekötötte volna a kantárt a line-ra, egy Naturfreund-os zöld terepjáró fékezett be a híd melletti kis parkolóba. Egyetlen mondattal véget vetett a mókának, elkezdtünk szedelődzködni.
A tiltása igen éles tüskét hagyott bennem; már-már azt hittük, hogy az idei highline projekt az vadőrök rugalmatlan önkényének áldozata lesz. Természetesen ez nem így lett, sőt a héten többeket láttunk a völgyben highline és waterline-ozni. A highline (és egyéb extrém sporttevékenységek) törvényi és törvényszolgai megítéléséről külön bejegyzést tervezek írni!

Egy szó mint száz, aznap nagyon semmit sem csináltunk.

Szerdán Annával elmentünk a Verlorener Turm szektorba. Annyira nem is verlorener, kb 30 perc a beszálló a Weichtalhaus-tól. Ezt a szektort csak ajánlani tudom, nagyon szép, kitett, egy ~90 méter magas torony emelkedik ki az erdőből, több sport és párkötélhosszas úttal. Kinéztünk a legkönnyebb utat, de beletévedtünk egy egyel nehezebbe. Anna ennek ellenére is (habár A0-ázva) teljesítette első, teljes, nagyfalas útját.
Lefelé jövet megpillantottam egy sport szektort. A kallerben nem volt benne és az utakat sem találtam neten.
Hellraiser, Wall about
Belementem egy 7c-8a-nak tűnő útba. Gyönyörű mászás és kőzet, de persze nem lett meg. Aztán egy kicsit könnyebbet néztem. Kb 7a-7b lehetett, de az sem ment ki. Felderítésnek jó volt.

Este Ákos benzinfőzőjén csináltunk paprikás krumplit. Meglepő módon sikerült egy bográcsnyi patakvizet felforralni egy bnzinfőzővel.


Az éjjel még nem ért véget a krumplival. Tavaly óta megjelentek az egerek a völgyben és nem kevés kajánkat rágták meg. Bárhova berágják magukat, a sátrakat is kirágják. Ez ellen úgy védekeztünk, hogy a fák ágaira lógattuk a kajástáskákat, talán fára mászni nem tudnak.
Ezt bírtuk egy ideig, de aztán felköltöztünk a kavicsos részre. Mindenki több sebből vérzett az egér-fronton. Valakinek kajája, valakinek sátra bánta. valaki meg kellemetlen ébresztőt kapott a hálózsákjába.
Csütörtökön Robival megmásztuk a King Kong Koarl-t, a nagy klasszikus eddig valamiért kimaradt.

Pénteken Mészely Andrással másztuk meg a Direkte Gaisbauerweg -nek a Sanduhrgalerie variánsát: VII, VII, VII, VI+, VI+, gyönyörű, áthajlásos út. András nagyon fájlalta a térdét, a sok séta kikészítette a hét végére.

Szombaton sportmászással tettünk pontot a túra végére. Az Mészely Andrással, Robival és az ujjerősökkel megkerestük az Atlantis szektort. Ez is egy gyöngyszeme a helynek. Nem olyan hűvös, mint Schatterreich, de nem rossz és hemzsegnek  VII-től XI-ig az utak. Meglett egy VIII- OS, meg még egy VIII- és egy IX -est próbálgattam. Robi elég hamar letette a lantot, mert... hát mert még nem 100-as a gyerek :) András meg egyáltalán nem is mászott, mert oda volt a térde.

Mielőtt visszamentünk volna Kaiserbrunn-ba, megkerestük a The Beach szektort. Ez egy 3 utat tertalmazó kis sportszektor, a patak partján. Nagyon helyes kis rész, egy mini Tájföld. András kiszúrt egy nittet a lábánál a sziklában, mire Robival megtaláltuk a kész waterline helyet. Ezt ki kellett próbálni.
Vasárnap délelőtt visszamentünk a The Beach szektorba. Kifeszítettük a slackline-t és felvittem a kötelet két útban. Nagyon nyaralás hangulata volt a helynek. Legközelebb itt kell kezdeni a túrát.
Hazafelé Gergő hozott kocsival, nem volt erőnk hazastoppolni, hétfőn pedig kezdődtek a dolgos hétköznapok a jelbeszéd felismerés birodalmában.

Nincsenek megjegyzések: