2012. augusztus 27., hétfő

In The Middle Of The Night

Jozé Arcadio Buendía 7A/+
Hogy is jutottunk idáig? Hőség a felelős mindenért, börtönbe vele. 35 fok nap közben, még árnyékban ülve is csiklandoznak a testünkön lecsúszkáló izzadtság cseppek. Nem szaporítom a szót, így nem lehet mászni! A sportnak van egy pontja ahol, ami fölött talán már klasszisnak kell lenni hogy nehezet (nehezebbet) tudjon mászni az ember. Így esett a választásunk újból egy éjszakai Szentbékkállázásra. A szoktatás okán, vagy csak egyszerűen, hogy lássanak minket bevetés közben; elhívtuk a barátnőinket a kis mulatságra. 
 
2pad, 2 csajszi, 2 srác az arány. 1 Suzuki. A lányok sátrának állítása kicsit kudarcba fulladt, de barátnőm láng eszének hála megoldottuk a problémát. Első este az Omlette du fromagge volt az egyetlen komoly megmászásunk. 2007 óta projekteltük Gáborral. Volt Fesztivál névre keresztelte Gábor. Az ülőstartos út igazi kihívása egy bleui kimászásban reilik. Kb. 6A nehézség mire megfogjuk fent a nagy platót, de a rossz lépésekkel a kimászás igazi tragédia. A két pad minimum kell alá, mert nagyon rossz az érkezője. Szóval én 7A mondtam volna, de 8a.nu-n 6C ként van fent, hát that~s it. 
Omlette du fromagge 6C - 2007 nyár
Projekteltünk sokat, Árpi a Kapálódzá 7B-t küldte le majdnem, és az ülőstartos Acid is várat magára, nekem pedig a megaprojektem van még -ki tudja meddig- hátra. 7c+/8a körül.
 
 A másnapot a Révfülöpi strandon töltöttük, pihenve készülve az éjszakára. Majd meglátogattuk a híres Hegyestűt. Nagyon szép hely, ajánlom mindenkinek aki erre jár, jó program. A geológiai kiállításon láttunk köveket Ezüst hegyről, Süttőről, Tardosról, Lábatlanból, felmerült a híres Mórágyi gránit, andezitek, tufák, homokkövek és még ki tudja mennyi szépség.
 
 Hegyestű - 8 millió éves megkövült láva
 
Az este igen nehezen indult el, megerősítette bennem, hogy nem szabad gondolkodnunk, csak hinni a fekete Istennő erejében, s lefőzni kettőt a kotyogóson, ez elég lesz. Este aludtunk két órát, majd kellett két óra ücsőrgés és kávéfőzés hogy összeszedjük magunkat. De amikor aztán elindult a gépezet, reggel 8-ig nem volt megállás. Az olcsón vett gázlámpánk sajnos kifogyott, de nagyon jó szolgálatot tett. Ajánlom mindenkinek aki éjszakai boulderre hajtja a fejét. 
Egy új úttal kezdtünk, melyet Fél év névre kereszteltem, 6C+ nehézséget dobtam neki. Jah igen; itt megjegyzem, hogy mivel az eddigi neves felmenőket leszámítva senki sem csinált kalauzt a helyről, úgy gondolom semmisnek tekintem az összes utat. Utakat nyitni mindenki tud, és Áronék óta nem hiszem hogy bármit lehet itt FA-ként mászni, legfeljebb elbaszott kunsztokat amik, nekik nem jutottak eszükbe. Szóval sajnálom, de úgy néz ki lassan békkálla, mint egy hatalmas játszótér, tele kis egy méteres tömbökkel, amikre minden jött ment félnótás azt szór fel amit csak akar, olyan névvel és fokozattal amit csak akar. (Magunkra céloztam.) Kevés lesz oly híres mint a Nagy Ölelés mondjuk, hogy beleívódjon a köztudatba. Így hát FA-król soha nem fogok itt beszélni a könnyebb bouldereket illetően, de attól még elnevezzük a saját variációinkat, mégis tudjunk beszélni róla. 
 
Fél év, 6C+
A FÉl ÉV- után Árpi az Online algoritmus 6B+ próbálta, én addig átnéztem a Bodies 2008 névre hallgató utamat, melynek lassan 4 éve nincs ismétlője. Szóval elmentünk utakat nézegetni, Árpi lenyomta a Power of the man...-t, és a Desert Eagle 0.50-t. Utóbbit én is megmásztam a videó kedvéért, én 7A+ dobtam érte, mert szeritnem egy 7A mászó nem tudna beszállni ebből a két atom reibiből. Átmentünk egy új tömbhöz, ahol még nem bouldereztünk, és rögtön adták magukat az utak és kunsztok. Reggelig játszottunk itt, megszületett a Száz év magány című könyv fél családfája... :) 
Úgy jöttem el, hogy idén még itt leszek egy két napot, és befejezem amiket elkezdtem.
 
 
 
 Desert Eagle 0.50
 
 
 
 
Jozé Arcadio Buendía beszállója.
 szép Remedios reibungjai

2012. augusztus 26., vasárnap

Valami véget ér, valami fáj...

A mai nap igen fontos asztrológiai szerepet kapott: vége lett a nyárnak.

Reggel kezdtem egy kaszkadőr bemutatóval, aztán jött egy kis szakdolgozatírás, majd egy ebéd Tomcsival.  Elmentünk egy kis török étterembe, majd egy nagyon fasza kocsmába, beszámolt a Mont Blanc túráról. Kimentünk a Margit szigetre slackline-ozni. Robi debreceni haverja, meg egy fizikus szaktársa volt még ott. Találkoztunk egy ozorás arccal is, meg fára másztunk. Holnap jön meg Anna Németországból és kezdenek az egyetemisták is szállingózni a fővárosba. Holnap kezdődik a reghét és nekem a meló (vége a szabimnak).



A Margitszigetről hazafelé elkapott egy kis eső. A vállainkon kopogó langyos esőcseppek most valahogy nem egy gyors felfrissülést jelentettek a hőség közepette. Nem, a hőségnek vége. Ezt a nyarat kimaxoltuk.


2012. augusztus 20., hétfő

Csöndes Adlitz

Vasárnap reggel indultunk Nagy Tomi kocsijával. Anett, Réka, Tomi és én.

Tudtuk, hogy a meleg lesz a szűk keresztmetszet, kb 1 óra körül kezdtünk el mászni. Tomi a King Kong kiterjesztését nyomta (7b) én a Panem et Circenses-t (7a+) akartam.




A King Kong alját én is másztam, RP meglett, aztán a circus-ba szereltem be. Aznap két próba kellett hozzá.  Utána a Street Fighter-t (7c) másztam. Aznap majdnem meglett 2nd Go, de a megmászás hétfő reggelre maradt.

Hétfő reggel kb 11-ig tudtunk mászni, aztán egész nap lepkéztünk a melegtől meg az égő ujjbőrtől.

Kb pont a tűzijátékra értünk BP-re, pár fényfoltot láttam csak belőle.

2012. augusztus 17., péntek

Megvalósult álmok III - Piz Ciavazes, Sella tornyok

A sikeres Zinne mászások után lustán indult a hétfői nap, pedig a többiek nagy fába vágták a fejszéjüket. A csapatból öten országúti biciklit is hoztak magukkal, hogy próbára tegyék erejüket a Dolomitok hágóin. Az aznapi program: Auronzo ház(2300m)- Cortina d'Ampezzo(1057m)- Falzerego hágó(2200)- La Villa(1400)- Gardena hágó(2200m)-Sella hágó(2230)- Ciavazes táborhely. Összességében  kb 85 km és 3000 méter szint. Nagyon kemény. Fecó(előző nap mászta a Hasse-t), István, Domi végignyomta az utat, néhol esőben, szélben, szétfagyva, eléhezve. Külön elismerés Anettnak és Krisztának, akik nem sokkal a srácok után értek fel a Falzerego hágóba.
A hét további részét a Sella nyeregbe felvezető út mellett kialakított egyik pihenőhelyen töltöttük. Elismerem nagyon pofátlanul nyomtuk a vadkempinget, de nem akartunk lent méregdrágán megszállni a faluban, illetve innen minden mászóút karnyújtásnyira volt.
Kellemes kis táborhely volt
A Pordói csúcs falán rendszeresen vízesések jelentek meg a zivatarok után

Innentől az időjárás elég szeszélyesre változott majd minden nap kaptunk egy kis esőt. Volt hogy este, volt hogy a beszállótól menekültünk vissza a sátrakhoz, de kaptunk esőt a falon is. Hál istennek inkább csak zivatarok voltak, így minden napunk aktív tudott lenni. Fő célunk a Ciavazes falára vezető utak voltak. Ez egy több száz méter magas fal, de fél magasságánál megosztja egy nagy párkány, ezért a legtöbb út csak az alsó részen vezet és utána viszonylag kényelmesen le lehet sétálni. A kőzete stabil, helyenként gyönyörű, oldott lyukakkal tarkított. A biztosítottság kellemes dolomitos, standok kiépítve, elvétve néhány szög, friendeket, ékeket nem árt vinni, bár van a falon néhány új sport út is.
Első nap, rögtön eláztunk beszállás közben, ezért délután próbálkoztunk újra. Az alábbi utakat másztuk:

Via delle Guide 6-; 250m: Pozsgai Anett - Marton Krisztina - Bán Tamás; Dummel Domonkos - Tóth Júlia
Rossi/Tomasi 4; 270m: Kiss Dávid - Kiss István - Győrffy Ákos
Apró pontok vagyunk a fal közepén

Pihengetünk a semmi felett

Kilátás a falból

Virágok mindenfele
Domiék előre engedtek minket, és pont emiatt a kis hátrány miatt ők csendes esőben mászták meg az utolsó két hosszt míg mi egy nagy áthajlás alól figyeltük és vártuk őket. Szép út, érdemes bemelegítésnek, ismerkedésnek mászni.
Másnap István álmát váltottuk valóra: Grosse Micheluzzi. Biztos, hogy a fal, de lehet, hogy a hegység legszebb útjai közé tartozik. 4 kötélhossz égi traverz, sima táblákon keresztül, alatt reibungos hosszok, felette oldott lyukak tengere várja a mászókat, mindezt feledhetetlen panorámával körítve. Köszi István, hogy felhívtad a figyelmünket erre a gyöngyszemre.
Fáradt, elégedett mosoly az arcokon
Kezdődik az égi traverz
Ákos örömködik a mászás és a kezdőd jégeső felett
A hét folyamán ez volt az általános háttérkép
Még egy kép a traverzról
Zárásként még a Sella tornyokra is szerettünk volna mászni pár utat. Itt a választásunk a Delenda Carthago-ra esett. Csak superlativuszokban tudnék róla beszélni. Sport út, ennek minden kényelmével, tökéletesen biztosított, kényelmes standok, üvegkeménységű kőzet és a formakincse lenyűgöző. Ennyi fogást összezsúfolódni egy helyen még nem láttam, komolyan mondom a legtöbb időt megfelelő fogás kiválasztása vitte el, mert lányos zavaromba azt se tudtam melyik zsebet, homokórát, lyukat, oldalhúzót ragadjam meg. Konstans 6+os nehézség, kellemes kitettség. Ez az út kötelező! Komolyan néha felkiabáltunk egymásnak, hogy:
"Láttad ezt az oldást?!"
"Kiheverve" a délelőtti tömör gyönyört, délután Fecóval beszálltunk még a második Sella torony Messner útjába. Ezt az utat Reinhold Messner és öccse Peter nyitott még 1968-ban gondolom egy maroknyi szeggel ékkel, meg pár kötélgyűrűvel. Minden elismerésem, aki azt hiszi Messner csak a 8 ezreseken alkotott maradandót az nagyon téved. Már itt pályája korai szakaszán is csodás, merész utakat nyitott a Dolomitokban. Az út nem különösebben nehéz max 6os, de aki azt hiszi tud mászni, az próbálja meg egyszer. Szerintem itt át lehet élni az új út nyitás élményét. A köztestávolság helyenként 5-8 méter, de a fal hullámai miatt nem látod a következő szöget, vagy homokórát. A tájékozódás komoly figyelmet és szimatot igényel. Mi is egy helyen kimásztunk az útból, de szerencsére utána tudtunk korrigálni. Remek függőleges fal, stabil kőzettel, milliónyi oldott formával. Friendet, éket ritkán lehet eltenni, helyette bátran kell mászni míg meg nem találod a következő nyeszlett homokórát. Volt már sokkal nehezebb mászásom, de erre az útra biztos mindig büszkén fogok visszaemlékezni.
Felmenet a Sella tornyokhoz
Ákos a Messner elején
Nyomolunk az oldásokon, keressük a rozsdás szögeket

Számomra itt a túra kellemes része végetért, ugyanis a lemenet során elhagytam a telefonom, rajta a rengeteg képpel, videóval. Sajnos a másnapi keresés során se lett meg. Az esti hazaindulásnál a kocsim lerobbant a Falzerego hágóban, így párán maradni kényszerültünk még két napot és hát a javítás se két fillérbe került.

Megérkezett a betegszállító

2012. augusztus 16., csütörtök

Érik a szeder


Szerdán reggel ültem fel a bajnai buszra, Bajnáról kistoppoltam a pusztamaróti elágazásig, onnan meg felsétáltam a kőfejtőbe. Rapp Gábor már ott várt, ő bicajjal jött. Bemelegítettünk, aztán belementem a Péterbe. Ezt az utat már két éve összeraktam, de még egyben nem lett meg.
Felmentem benne, megnézegettem, letisztogattam, aztán elkezdtek szállingózni az emberek. Áron, Márk, SimonB. Áron és Márk csapatták a ZedIsDead-et.






Bence a Lakmározának-ot próbálta.


Több próbám is volt a Péterben, de mind sikertelen. Áron és Bence segített megtalálni a bétát, de már nem volt erőm. Megbeszéltem Andrással, hogy kijön este és csütörtökön mászunk, estefelé meg is érkezett bicajjal (bár szerintem egy elég nagy kerülővel). Ervin még fúrt a Teriben, az elvált pikkelyt akarják rögzíteni.

Éjszakára Andrással ketten maradtunk, reggel kb 9-10 körül kezdtünk mászni. Rapp Gábor megint kitekert.


Bemelegítés után belementem a projektbe, előző nap bent hagytam a közteseket, aznapi első próbára meglett. Ezután átmentünk az Illúzió falra, már nem is akartam mászni, örültem hogy meglett a Péter. Gábor és András a Küklopsz-ot próbálgatták. Megjött Fakír is, ő is a Pétert mászta, adtam neki bétát.




Ekkor jött meg Zoli és Gabi. Zoli rábeszélt a Masters of the snotting-ra, ő a Karnevált próbálta. Gabi is belenézett a Küklopszba.






Zoli két éleset dobott a Karneválra, de nem lett meg, nekem a Master ugyanígy. Nagyon fáradt voltam, legközelebb szerintem meg tudom csinálni, csak ki kell jönni érte.

András meg Gábor hazatekertek, Fakírék is elhúztak. Hárman maradtunk a bányában.
Belementem a Lélekharangba, Zoli adta a bétát, kínkeservesen összepakoltam az utat, de még egyszer nem mentem bele. Utána már a teriben a köztessel és egy zsebbel a kezemben is beleestem. Nullán voltam.


Zoliék vittek haza, Bajnán még bedobtunk egy sört és ólomnehéz alkarral feküdtem be az ágyba.