2012. augusztus 27., hétfő

In The Middle Of The Night

Jozé Arcadio Buendía 7A/+
Hogy is jutottunk idáig? Hőség a felelős mindenért, börtönbe vele. 35 fok nap közben, még árnyékban ülve is csiklandoznak a testünkön lecsúszkáló izzadtság cseppek. Nem szaporítom a szót, így nem lehet mászni! A sportnak van egy pontja ahol, ami fölött talán már klasszisnak kell lenni hogy nehezet (nehezebbet) tudjon mászni az ember. Így esett a választásunk újból egy éjszakai Szentbékkállázásra. A szoktatás okán, vagy csak egyszerűen, hogy lássanak minket bevetés közben; elhívtuk a barátnőinket a kis mulatságra. 
 
2pad, 2 csajszi, 2 srác az arány. 1 Suzuki. A lányok sátrának állítása kicsit kudarcba fulladt, de barátnőm láng eszének hála megoldottuk a problémát. Első este az Omlette du fromagge volt az egyetlen komoly megmászásunk. 2007 óta projekteltük Gáborral. Volt Fesztivál névre keresztelte Gábor. Az ülőstartos út igazi kihívása egy bleui kimászásban reilik. Kb. 6A nehézség mire megfogjuk fent a nagy platót, de a rossz lépésekkel a kimászás igazi tragédia. A két pad minimum kell alá, mert nagyon rossz az érkezője. Szóval én 7A mondtam volna, de 8a.nu-n 6C ként van fent, hát that~s it. 
Omlette du fromagge 6C - 2007 nyár
Projekteltünk sokat, Árpi a Kapálódzá 7B-t küldte le majdnem, és az ülőstartos Acid is várat magára, nekem pedig a megaprojektem van még -ki tudja meddig- hátra. 7c+/8a körül.
 
 A másnapot a Révfülöpi strandon töltöttük, pihenve készülve az éjszakára. Majd meglátogattuk a híres Hegyestűt. Nagyon szép hely, ajánlom mindenkinek aki erre jár, jó program. A geológiai kiállításon láttunk köveket Ezüst hegyről, Süttőről, Tardosról, Lábatlanból, felmerült a híres Mórágyi gránit, andezitek, tufák, homokkövek és még ki tudja mennyi szépség.
 
 Hegyestű - 8 millió éves megkövült láva
 
Az este igen nehezen indult el, megerősítette bennem, hogy nem szabad gondolkodnunk, csak hinni a fekete Istennő erejében, s lefőzni kettőt a kotyogóson, ez elég lesz. Este aludtunk két órát, majd kellett két óra ücsőrgés és kávéfőzés hogy összeszedjük magunkat. De amikor aztán elindult a gépezet, reggel 8-ig nem volt megállás. Az olcsón vett gázlámpánk sajnos kifogyott, de nagyon jó szolgálatot tett. Ajánlom mindenkinek aki éjszakai boulderre hajtja a fejét. 
Egy új úttal kezdtünk, melyet Fél év névre kereszteltem, 6C+ nehézséget dobtam neki. Jah igen; itt megjegyzem, hogy mivel az eddigi neves felmenőket leszámítva senki sem csinált kalauzt a helyről, úgy gondolom semmisnek tekintem az összes utat. Utakat nyitni mindenki tud, és Áronék óta nem hiszem hogy bármit lehet itt FA-ként mászni, legfeljebb elbaszott kunsztokat amik, nekik nem jutottak eszükbe. Szóval sajnálom, de úgy néz ki lassan békkálla, mint egy hatalmas játszótér, tele kis egy méteres tömbökkel, amikre minden jött ment félnótás azt szór fel amit csak akar, olyan névvel és fokozattal amit csak akar. (Magunkra céloztam.) Kevés lesz oly híres mint a Nagy Ölelés mondjuk, hogy beleívódjon a köztudatba. Így hát FA-król soha nem fogok itt beszélni a könnyebb bouldereket illetően, de attól még elnevezzük a saját variációinkat, mégis tudjunk beszélni róla. 
 
Fél év, 6C+
A FÉl ÉV- után Árpi az Online algoritmus 6B+ próbálta, én addig átnéztem a Bodies 2008 névre hallgató utamat, melynek lassan 4 éve nincs ismétlője. Szóval elmentünk utakat nézegetni, Árpi lenyomta a Power of the man...-t, és a Desert Eagle 0.50-t. Utóbbit én is megmásztam a videó kedvéért, én 7A+ dobtam érte, mert szeritnem egy 7A mászó nem tudna beszállni ebből a két atom reibiből. Átmentünk egy új tömbhöz, ahol még nem bouldereztünk, és rögtön adták magukat az utak és kunsztok. Reggelig játszottunk itt, megszületett a Száz év magány című könyv fél családfája... :) 
Úgy jöttem el, hogy idén még itt leszek egy két napot, és befejezem amiket elkezdtem.
 
 
 
 Desert Eagle 0.50
 
 
 
 
Jozé Arcadio Buendía beszállója.
 szép Remedios reibungjai

Nincsenek megjegyzések: